Háromszékmegye. Jancsó Benedektől
Háromszékmegye.
Jancsó Benedektől
Jancsó Benedektől
Csikmegyétől délre, az erdélyi medencze délkeleti sarkában 3556.29 négyzetkilométernyi terűleten fekszik Háromszékmegye. Délnyugati részének kivételével minden oldalról magas, erdős hegyek övedzik. Nyugati részén éjszakról dél felé a Hargitának hermányi vagy másként baróti hegységnek is nevezett legdélibb ága húzódik végig. E hegységgel egyközűen, de kevésbbé mélyen nyomúl be a megyébe az Olt folyó balpartján húzódó magasabb és zordonabb bodoki hegység, melynek legmagasabb csúcsa a Bodoki havas (1195 méter). Ettől keletre a csíki határhegycsoport végső ágai nyúlnak át a megye éjszaki részébe. E hegycsoport legmagasabb tetői az egymás szomszédságában emelkedő Nagy-Sándor (1640 méter) és Nemere (1628 méter) nevű csúcsok. E hegységet az ojtozi szoros választja el a keleti határszél mentén vonúló bereczki hegységtől, mely, mint megszakítás nélküli nagy tömegű hegyláncz, éjszakról délre húzódik. E határlánczolatnak legmagasabb csúcsa a Lakócza (1775 méter); legdélibb kiszögellése a Csilyános (1605 méter), melynél az egész keleti határhegység merész szögben megtörve, nyugatra fordúl s a Baszka patakát átszökve, a bodzai szorosig húzódik. A bodzai havasoknak csak éjszakkeleti végső ágai esnek Háromszék terűletére, bezárva délről a megye közepét alkotó terjedelmes lapályt. E magas fekvésű (éjszakon 600, délen 530–550 méter) lapályt az Olt és a Feketeügy folyók egybeolvadó kettős völgye alkotja. E három oldalán zárt, magas fekvésű lapályról aránylag minden irányban könnyű a közlekedés azon számos völgyön át, melyek részint a szomszédos megyékből nyúlnak Háromszék földjére, részint pedig innen húzódnak kifelé. Az ojtozi és bodzai szorosok a Romániába való átjárást teszik aránylag könnyűvé.
A megye legnagyobb folyója az Olt, mely Csíkból a tusnádi szoroson át hatol be ide, s a megyének csak nyugati részét mossa úgy, hogy Al-Dobolyon alúl déli irányát megváltoztatva, előbb nyugatnak, majd éjszaknak fordúl s aztán mindenütt a megye határán haladva, körűlfolyja a baróti hegységet.
Az Oltnak csak mellékvize, de azért Háromszéknek mégis fő folyója a Feketeügy, mely a Nagy-Sándor hegytől egy kissé délre ered s délnyugati irányban Háromszék közepén végig kanyarogva, a szomszédos Brassómegye határához közel, Kökös községén alól ömlik az Oltba. Minthogy e tájon az ország határa nem esik össze a Kárpátok vízválasztójával, a megyéhez tartozik felsőfolyásában még egynehány olyan folyó is, mely a bereczki hegység közepén, a vízválasztón túl fakad s többnyire regényes fekvésű, gyönyörű kereszt-völgyekben, az általuk alkotott szorosokon át hagyják el az országot. Ezek között nagyobbak: az 1505 méter magas Musát hegy tövében fakadó Ojtoz vize, továbbá a Baszka és a Bodza.
A háromszéki lapály alluviumi és diluviumi leülepedésekből áll. Azon hatalmas hegyláncz magva pedig, mely körülveszi, legnagyobb részt felső krétakori kárpáti homokkő. A lapályra leereszkedő szelídebb hajlású előhegyek és dombok kárpáti homokkőből, konglomerátból és agyagból állanak. Helyenként trachyt, trachyt-tuffok, menilit és különösen az Olt jobb partján levő hegyekben a pontusi rétegek is előfordulnak. Ásványokban a megye nem gazdag. Van ugyan terűletén barnaszén, gipsz, kén, timsó, vas, sőt petroleum is, de csupán a barnaszenet bányászszák Köpeczen. Gazdag ásványvizekben ezek között ismeretesebbek: az előpataki, bodoki, kovásznai és polyáni ásványvizek. Még gazdagabb a növényvilága. A bereczki hegység alacsonyabb részeit rengeteg tölgy-, bükk- és nyírfaerdők borítják. A magasabb helyeken pompás fenyűerdők díszlenek, sőt a lúczfenyű az alacsonyabb előhegyekre is leereszkedik úgy, hogy a bükkerdők sok helyen fölötte zöldelnek. A megye 647.762 kataszteri hold termőföldjéből 422.078 hold erdőség, az összes terűlethez viszonyítva 61.27% s így a magyar birodalomban erdőségének viszonylagos nagyságát tekintve, Modrus-Fiumemegye után mindjárt az első helyen áll, sőt az absolut terjedelmet véve is, a hetediken. Jellemző növénye a rétyi nyírség tavaiban a nymphea alba. A rónaságon és a lankás domboldalokon gazdagon terem a gabonafélék minden fajtája, sőt Szemerja körűl elég jó dohány is.
Állatvilága általában megegyezik Erdély többi részeiével. Földmíveléssel foglalkozó lakosságú vármegye levén, állattenyésztése, különösen a minőséget tekintve, különb, mint a legtöbb erdélyrészi megyéé. A szarvasmarhafajtái közűl az erdélyi magyar fajta a legelterjedtebb; a piros-tarka hegyi fajta csak mostanában kezd elterjedni a nagyobb gazdaságok révén. Bereczk és Kovászna havasain a juhtenyésztés is eléggé nagy. A lótenyésztés fő tényezője a sepsiszent-györgyi állami méntelep. A háromszéki lovakat nemcsak a katonaság részére vásárolják szívesen, hanem a romániai birtokosok és lókereskedők, sőt pár év óta az alföldi és mezőségi lótenyésztők is látogatják a megye lóvásárait.
Minthogy Háromszék nagy része meglehetősen egyforma mély és tágas medencze, melyet 500–1000 méterrel magasabb hegylánczok környeznek: sajátos időjárása van, azaz külön depressziók fejlődnek ki fölötte, mint a bajor fensíkon, vagy az adriai és genuai öbölben. Háromszék időjárására nagy hatással van az oroszországi maximum is, mely a hidegebb éjszakkeleti szeleket okozza, első sorban pedig magát, a hírhedt Nemere szelet is. Ha késő őszszel, kora tavaszszal, vagy téli időben a déleurópai depresszió elvonúlóban van és Háromszéktől nem éjszaknyugatra, hanem rajta keresztűl, vagy délre a Balkán félszigeten át vonúl el: a kovásznai hegység gerincze föl a Nemere hegy csúcsáig széltől szakgatott ködbe burkolódzik s a légsulymérő gyorsan esni kezd. Később a déli égtájon depresszió-felhők (cirrus) fátyola emelkedik föl s velök egyidőben a Nemere hegy felől éjszakkeleti szél kezd fújni, a mely azonban még nem hideg. Az égboltozat csakhamar teljesen beborúl és havazni kezd. A depresszió magva ekkor Háromszéktől délre van. A szél egyre szilajabb s a levegő egyre hidegebb. A felhőzet csak úgy ontja a kövér hópelyheket. Majd emelkedni kezd a légnyomás, a felhőzet megritkúl s a hópelyhek apró hószemcsékké változnak. A Nemere ekkor kezd igazán fújni. A megfagyott havat fölkapja s útjában lecsapja a kertek vagy házak mellé úgy, hogy a fölhalmozódott hórétegek a kerítések tetejével egy színvonalba kerűlnek: Ilyenkor nemcsak a kocsi, hanem a vasúti közlekedés is fönnakad. Később a havazás szűnni kezd, csak a földről fölragadott hó kavarog a levegőben; – poroz, mint a székely mondja. Az égboltozat kiderűl és a szél fúvása csöndesedik, de metsző hidege növekszik. A Nemere szele napokig, sőt gyakran egy hétnél is hosszabb ideig tart.
A Nemere szele hatással volt a háromszéki községek elhelyezkedésére és az építkezésre is. A hegy alatti falvak rendszerint olyan oldalvölgyekben és völgyöblökben húzódnak, meg, melyek lehetőleg védve vannak a széltől. A lapály falvaiban, melyek a Nemere fúvásának ki vannak téve, a házakat éjszakkeletre néző háttal szokták építeni, hogy arra, a merről a Nemere fúj, se ajtó, se ablak ne legyen.
A megye lakosságának fő foglalkozása a mezőgazdaság, de sokan foglalkoznak faiparral és egyéb kézmívességgel is. Az „Első erdélyi faipar-társúlat” gyulafalvi nagy fűrésztelepein és gróf Mikes Ármin gelenczei telepén kivűl közel 100 kisebb-nagyobb fűrészmalom igyekszik földolgozni az erdőségek fáját. Málnáson, Mikó-Újfaluban a kőfaragás a lakosság mellékfoglalkozása. Az agyagipart Bodokon, Kálnokon, Zabolán és némileg Kézdi-Vásárhelyt űzik többnyire háziiparszerűen. A szövő-iparnak fő helye és iskolája a sepsi-szent-györgyi szövőgyár. A gyáripari ágak között leginkább virágzik a szeszgyártás. Van Sepsi-Szent-Györgyön dohánygyár is. Ugyanott és Kézdi-Vásárhelyt három sörgyár, Baróton pedig székely túró-gyár van. Malom mintegy 300 működik s köztük nehány jól berendezett műmalom.
A közművelődést illetőleg az állam, a felekezetek, a községek, a társadalom és magánosok is nagyon sokat tesznek. Ma már nincs község, melyben kellően fölszerelt népiskola nem volna. A magasabb műveltséget három polgári fiú- és két polgári leányiskola, egy tanítónőképző-intézet, két főgymnasium és egy szakiskola terjeszti. A sepsi-szent-györgyi Székely Nemzeti Múzeum gyűjtőhelye és előmozdítója a megye történelmére, archeologiájára és néprajzára vonatkozó tudományos kutatásoknak.
Háromszék a kézdi, sepsi és orbai székely székekből körűlbelűl 1562 után alakúlt meg. Addig Kézdi, Sepsi és Orbai szék a hét székely szék között mindig önállóan szerepelt. Noha e három széknek közös gyűjtőneveképen Háromszék korábbi okíratokban is előfordúl, mégis csak 1583-ban találjuk legelőször egy közös királybíró alatt egyesítve. Háromszékhez egy negyedik szék is tartozik, Miklósvár fiúszék, mely Sepsi szék révén a három szék egyesűlése után később csatoltatott Háromszékhez. A megye mai alakjában a volt hasonnevű szék saját területéből és a régi Felső-Fehérmegyének benne szigetekként elszórt nehány községéből az 1876-ki megyerendezéskor alakult.
Székhelye, Sepsi-Szent-György rendezett tanácsú város 7018 lakossal, az Oltnak nyugatra eső jobb partján fekszik. Neve legelőször az 1332-ből való pápai dézmák regestrumában fordúl elő. Valószinű, hogy Zsigmond király óta kezdett pusztán szokásjogon városi kiváltságokkal és jogokkal élni, melyeket azonban a székelyek közönsége nem volt hajlandó elégséges törvényes alapnak elismerni. Városi jogai elismertetéséért sokat kellett küzdenie. Különösen Brassó polgárai nem nézték szívesen Sepsi-Szent-György előhaladását, mert versenytársat láttak benne. A város fejlődését az is akadályozta, hogy a falai között lakó székely fő emberekben is hatalmas ellensége támadt. A székely fő emberek Szent-György városi szervezetének kialakúlása ellen azért küzdöttek, hogy mint falusi székely községet a maguk hatalma alá hajthassák. Városi jogát véglegesen János Zsigmondnak 1564 július 5-én kiadott oklevele óta élvezte nagyobb háborítás nélkül. Előhaladása azonban egész 1848 utánig rendkivűl lassú volt.
Sepsi-Szent-György.
Nagy Lázártól
Igazi várossá csak az alkotmány visszaállitása (1867) után lett. Népessége megkétszereződött, értelmiségi osztálya megnövekedett, ipara és kereskedelme szépen föllendűlt. Épűletei közűl nevezetesebbek a reformátusok ódon temploma, mely a csúcsíves ablakokról és a szentélyben még épen megmaradt csúcsíves hálóboltozatról ítélve, a XIV. vagy XV. századból való. A város többi épűletei újabbak s majdnem kivétel nélkűl a tágas főtér körűl csoportosúltak. E fő teret az 1848/49-ki harczokban elesett honvédek emlékezetére egy hatalmas gránitkő-piramis díszíti. A főtér éjszaki oldalán egy terraszszerűen emelkedő, kettős fasorú sétaút mögött emelkedik a megye székháza, mely 1832-ben épűlt. Mindjárt mellette a „Ferencz József közkórház” van. Egykissé lentebb az árvaház csínos emeletes épűlete ötlik szemünkbe. A szemközti soron emelkedik a fő jóltevőjéről, gróf Mikó Imréről Mikó-kollegiumnak nevezett református főgymnasium kétemeletes díszes épűlete. Ez épűletben van elhelyezve a Cserey Jánosnétól alapított Székely Nemzeti Múzeum is. Egyike a legkiválóbb épűleteknek a közelebbi években emelt dohánygyár és bérháza, továbbá a városháza s a főtér keleti oldalán emelkedő bazárépűlet. A város egyik figyelemreméltó nevezetessége „Az első székely szövőgyár részvénytársaság” szövőgyára, mely nemcsak a legújabb rendszerű szövőgépekkel van fölszerelve, hanem egyúttal a megye terűletén tanműhelyűl is szolgál. Gyártmányai részben eredeti székely és csángó czikkekből állanak; tartósságuk és csinosságuk miatt külföldön is keresettek. A város forgalma, különösen a csiki vasút megnyilta óta, folytonosan emelkedőben van. Társadalmi élete élénk. Nemcsak a megye közigazgatásának, hanem számos állami hivatalnak is székhelye. Több jótékony és közművelődési egyesűlete is van.
Közelében, a város tulajdonában levő bükkerdőség közepén van a „Súgás” nevű fürdőtelep, mélyben négy vas- és szénsav tartalmú savanyúvízforrás buzog. Legnagyobb nevezetessége a gőzlő. Ez egy természetes szénsavat fejlesztő üreg. Az üreg fölé emelt épűletben az üregből fölfelő áramló széndioxidot a hűléses, sőt a bénúlt betegek is nagy sikerrel használják.
A mint a Csíki-útczán át Sepsi-Szent-Györgyöt elhagyjuk, mindjárt szemünkbe ötlik bal felől Árkos, azután pedig Kőrispatak, a Kálnoky család ősfészke. Kőris-pataktól éjszakkeletre van Kálnok s föntebb a regényes fekvésű Zalán, melynek temploma, mint szépen faragott oszlopos és csúcsíves kapújáról következtethetni, még a XIV. vagy XV. században épűlt. Az Olt balpartján jobbra, a bodoki havasok keresztvölgyében haladva, Bodokot érjük, hol a Mikó család ódon kastélya van. Nevezetessége a községnek a bodoki Matild-forrás, melyet kristálytiszta, kellemesen csípős ízű savanyúvíze újabb időben messze földön ismeretessé tett. A savanyúvíz-kúttól fél kilométernyire van a fürdő. Majd távolabb, egy patak partján a szemvíznek nevezett kénes forrás, melyet a szembajosok gyógyító vízűl szoktak használni. Bodok fölött emelkedik az 1195 méter magas Bodoki havas, melynek egy, az Olt völgye felé hajló délnyugati kiszögellésén láthatók Kincsás várának ismeretlen korból származó maradványai. Bodokon túl egy kis félórányira Oltszem községe tűnik föl, melynek éjszaki végén az Olt partjának emelkedésén áll a Mikó családnak renaissance stilban épűlt kastélya. E kastélyt 1827-ben gróf Mikó Miklós építtette a falu fölött emelkedő Vártető hegyen volt Herecz vagy Mikóvár romjaiból.
Nagyvásár Sepsi-Szent-Györgyön.
Gyárfás Jenőtől
Oltszemen felűl átmenve az Olt hídján, Málnás községbe érünk. A községtől egy negyedórányira van a kies fekvésű málnási fürdő, melynek vizei közűl a széndioxidban és kénhidrogénben gazdag Herkules-forrás említendő meg először. Ettől pár száz lépésnyire, a jól gondozott sétatér alsó végén van a vasas fürdő és annak épűletében egy láp-fürdő is, melyhez az anyagot a fürdő terűletén található igen jó vasas lápföld szolgáltatja. Itt is van gőzlő barlang, sőt szem- és fülgőzlő is, a melyekben az üregből kiömlő széndioxidot csöveken vezetik a beteg szeméhez és füléhez. Különben nagy mennyiségű széndioxid gáz ömlik ki a fürdő környékén minden gödörből, sőt néhol az Olt fenekéből föltörve, még a folyó vizét is sustorgásba hozza. A fürdő fölött emelkedő dombon fúrásokat eszközöltek s a fúrt mélyedésből kiömlő széndioxidot egy szénsavsűrítő-gyár igyekszik értékesíteni.
Málnáson felűl az Olt völgye valóságos szorossá szűkűl, melynek egy kiszélesedő magaslatán emelkedik Mikó- Ujfalu, hol az út szélén pompás vasas savanyúvízforrás buzog föl. A folytonosan emelkedő úton tovább haladva, az Olt völgyének és egy keresztvölgynek összetalálkozásánál Bükszádra érünk, melynek több mint száz éves üveggyára a múlt évben szűnt meg.
A torjai Büdös-barlang.
Nagy Lázártól
Bükszádnál elhagyjuk az Olt völgyét s éjszakkeleti irányba térve, a Zsombor vagy Büdös patak völgyén tölgyerdők között emelkedő hegyi úton a Büdöshegy felé megyünk. A Zsombor patakot egy 900 méter magas hegynyereg választja el a Bálványos pataktól. E hegynyereg tetején és két oldalában fakadnak föl a büdösi vagy bálványosi fürdőtelepnek rendkivűl gazdag ásványvízforrásai. Van itt egyszerű savanyúvíz, vasas savanyúvíz, timsós víz, sós víz és szabad szénsavat tartalmazó víz. E források közűl egyikből-másikból oly erővel tódúl ki a széndioxid, hogy ha az ember a forrás fölé hajol, rögtön elkábúl. A hegynyereg teteje egy kis fensík, melyet a nép a rajta fakadó sós forrásokról Sósmezőnek nevez. A nyereg keleti oldalán emelkedik az 1140 méter magas Büdös-hegy. E hegy oldalában van a Sósmező fölött, mintegy 100 méter magasságban a Büdös- vagy Kénbarlang. A mint a barlanghoz közeledünk, ha kapuja nyitva van, már messziről megcsap bennünket a kénhidrogén szaga. Régebben a barlang nyílása szabadon állott, de tulajdonosa az utóbbi években falazott kapuval záratta el egyrészt azért, hogy a benne fejlődő széndioxid ne illanjon el a szabad levegőbe, másrészt pedig a biztonság végett, mert a nyitva álló barlangban időnként részint vigyázatlanságból, részint szándékosan többen lelték halálukat. A barlanghoz vezető régi út mellett itt-ott sírkövek fehérlenek, a melyek azoknak nyugvó helyeit jelölik, kik a barlangban haltak meg. A befelé lejtősödő fenekű barlang legnagyobb hoszsza jelenleg körűlbelűl 6, szélessége 2 és magassága 4 méter. Oldalfalait kénvirág-alakzatok díszesítik. Ha belépünk, rögtön a barlang gázrétegébe jutunk, a mely itt körűlbelűl térdig ér. A mint beljebb haladunk, akként emelkedik a gázréteg is. Közepén már szívünk tájáig, két harmadán túl pedig ajkainkig ér. Itt csak lélekzetünket visszafojtva időzhetünk, mert elég lenne egyetlen lélekzetvétel, hogy rögtön halált okozzon. A barlang hátúlsó részében lecsepegő kéntartalmú vizet cserépedényekben fogják föl és szemvizűl használják. Tudományos vizsgálatok kiderítették, hogy a barlangot megtöltő gázkeverék 95.49% széndioxidból, 0.56% kénhidrogénből; 0.010% oxigénből és 3.64% nitrogénből áll. A barlangból Ilosvay Lajos tanár meghatározása szerint évenként 734.800 köbméter széndioxid és 2850 köbméter kénhidrogén ömlik ki. E barlang a nápolyi Kutyabarlangot gázainak összetételével is felűlmúlja, mert 24–34 százalékkal van benne, több széndioxid, mint a Kutyabarlangban. A Büdös hegyben van még két más hasonló barlang is, nevezetesen a hegy éjszaki oldalában a Gyilkos nevű barlang, mely ugyan sokkal kisebb sziklaüreg, mint az előbbi, de kigőzölgése néha oly erős, hogy a fölötte elrepűlő madarak a fölszálló gáztól leszédűlve húllanak alá. Közel van ehhez a harmadik barlang is, a Timsós, melynek oldalait timsó-jegeczek borítják s a melyben szintén nem lehet veszedelem nélkül lélekzetet venni. A Büdös fűrdő-telep a legújabb időig a legkezdetlegesebb berendezésű hely volt. Nem régiben tulajdonosa, báró Apor Gábor, a Sósmező fölött; a Büdös hegy egy kiszögellésén a kényesebb kivánalmakat is kielégítő szállót építtetett.
A telepet a hegynyeregről lefelé kanyargó úton elhagyva; egy félóra múlva leérünk a Bálványos patak völgyébe. Itt a szűk völgy kezdeténél, az úttól balra van a Büdös barlang széndioxidját földolgozó szénsavsűrítő-gyár. Az utódnak, báró Apor Gábornak, e derék ipari vállalata fölött sziklacsúcson emelkedik az ősök sasfészke, a romokban heverő Bálványos vár, melyben a hagyomány szerint legtovább füstölögtek a magyar ős vallás áldozati oltárai.
A kanyargó Bálványos patak mentén futó lejtős úton gyorsári haladunk lefelé s a Torja vize völgyével találkozva, mintegy 14 kilométernyi út után Alsó- és Felső-Volál, majd pedig Karatna, Felső- és Al-Torja községébe érünk, melyekben a kisebb-nagyobb birtokosoknak csínos udvarházai vannak.
Torját elhagyva, a Torja vize mentén a Feketeügy völgyének fő helyére, Kézdi-Vásárhelyre érkezünk. Azon a lapályon, a hol most Kézdi-Vásárhely fekszik, a rómaiak idejében egy Praetoria Augusta nevű római katonai telep volt. Hogy ennek helyén mikor keletkezett Kézdi-Vásárhely, nem tudjuk. A legrégibb okirat, melyben először említés van róla, 1407-ből való. A régi okíratokból, melyek leggyakrabban Thorya wasara-nak nevezik, az is kitűnik, hogy eredetileg nem volt egyéb, mint vásárhely, melyet Torja község saját határából szakított ki, hogy rajta a környék lakosai vásárokat tartsanak. A vásártérűl szolgáló piaczot kezdetben deszkaházak sora szegélyezte, melyeknek mindenikéhez egy-egy hosszú, keskeny szántóföld is tartozott. Mindenik ház egy-egy iparos család tulajdona és lakóhelye volt. Mikor a család népesebb lett, a családfő kiházasitott fiainak a maga háza mögé újabb kis házat épített. Így keletkeztek idő folytán azok a két-három méternyi keskeny útczák, melyekre a szorosan egymás mellé épített kis házak és gazdasági épűletek, mint közös udvarra, nyílnak. Ilyen építkezésnek párja sehol sem található a Székelyföldön s keletkezését egyedűl csak az magyarázhatja meg, hogy a lakosság arra a kis terűletre volt szorítva, melyet kezdetben vásártérnek jelöltek ki, s mivel ez a többi faluk határai közé volt beékelve, nem terjeszkedhetett; így a szaporodó népesség kénytelen volt minden talpalattnyi földet beépíteni.
Kézdi-Vásárhelyt várossá Zsigmond király tette 1427-ben kiadott adománylevelével; de azért városi jogaiért még sokat kellett küzdenie és pörlekednie. Különösen sok vesződsége volt a székely főemberekkel és a brassói szászokkal. Nagy csorbúlás érte Kézdi-Vásárhely városi és polgári szabadságát 1763-ban, mikor a székely határőrség fölállításával polgárai székely határőrökké lettek s a város fölötti hatalom átment a katonai parancsnokság kezeibe. De ez időszaknak is volt egy igen figyelemre méltó alkotása abban a katonaiskolai épűletben, a mely itt báró Purczel ezredes kezdeményezésére I. Ferencz király és Karolina királyné 1817-ki látogatásának emlékezetére 1822-ben nagy részt közadakozásból épűlt. 1834-ben leégett a város. Leégett ekkor a reformátusoknak piaczon álló bástyás temploma is. E tűzvész után a katonai parancsnokság mindent elkövetett, hogy a város szakítson a régi építkezés rendszerével. A sajátságos birtokviszonyok miatt azonban csak annyit tudott elérni, hogy a város éjszaknyugati felén hoszszában Új-út névvel útczát nyithatott s oda építette a maga csínosabb épűleteit, melyekben ma a királyi törvényszék és az állami polgáriskola van. Fölépűlt a fő téren a református templom is. Majd egymásután kezdettek épűlni az emeletes házak, melyek Kézdi-Vásárhelyt városiasabb színezetűvé tették.
Bálványos vár romjai és a Büdös fürdő.
Nagy Lázártól
Kézdi-Vásárhelylyel össze van építve s vele közigazgatásilag is egyesítve Kanta, mely 1848 előtt nemcsak külön község volt, hanem más megyéhez is – a hajdani Felső-Fehérmegyéhez – tartozott. Kantának legnagyobb nevezetessége minorita-kolostora s ezzel kapcsolatos római katholikus főgymnasiuma. E kolostor nehány háromszéki főember bőkezűségéből a XVII. század utolsó tizedében létesűlt. A kolostorral egyidejűleg s vele kapcsolatosan egy gymnasium is keletkezett, mely 1848 után elégséges anyagi alap hiányában megszűnt ugyan, de 1868-ban újra megnyílt.
Kézdi-Vásárhely lakosainak száma az 1890-ki népszámlálás szerint 4700 lélek. Tíz évvel előbb 5200 volt. E fogyás az 1883-ki román vámháborúnak tulajdonítható. Kézdi-Vásárhely iparosai e vámháborút megelőzőleg nagyobbrészt Románia számára dolgoztak. Csak csizmát évenként egy millió párnál többet vittek ki oda. A vámháború következtében kereset nélkül maradt iparosok tömegesen vándoroltak ki Romániába s ott nyitottak műhelyeket. Legutóbb a helyzet tetemesen megjavúlt. Kézdi-Vásárhely polgárai összeszedték magukat s élénk űzleti szellemök új piaczokat szerzett iparuk és kereskedelmök számára; meg is szaporodtak, s most számuk 5047-re rúg.
A városban van elhelyezve egy honvédzászlóalj s a megyének egyetlen kir. törvényszéke. Van adóhivatala, erdőgondnoksága, csendőrszárnyparancsnoksága, szolgabírói hivatala, kir. közjegyzősége, több rendbeli iskolája, árvaleánynevelő-intézete, öreg és munkára képtelen nők számára menedékháza, vöröskereszt-egyesűleti kórháza, nőegyesűlete, oltáregyesűlete, két sörgyára, tíz ipari szeszgyára, két takarékpénztára és tizenhárom iparos-társúlata.
Kézdi-Vásárhely piacza.
Nagy Lázártól
Kézdi-Vásárhelytől éjszaki irányban szemünkbe ötlik a csíki hegység legdélibb kiszögellése, a Perkő, melynek lábánál egy magaslaton áll Szent-Lélek község temploma. A Perkő délnyugati lábánál, a templommal majdnem átellenben a hajdani Tarnóczi vagy Mikes kastély romjai néznek le a hegy alatt elfutó Kászon vizére. A Perkő tetején most kápolna van, de hajdan a szentléleki királyi vár erős falai koronázták. E vár már a tatárjárás előtt is megvolt, mint IV. Bélának 1252-ben kiadott oklevele bizonyítja, melyben Lőrincz erdélyi vajdának megparancsolja, hogy a tatároktól földúlt szentléleki várat építse föl romjaiból.
A bodoki hegység délkeleti völgyeiben fekvő Peselnek és Szárazpatak, meg a Perkő éjszaknyugati lábánál, a Kászon vize balpartján levő Kis-Kászon a már említett Alsó- és Felső-Volállal és Karatnával együtt a hajdani Felső-Fehérmegye terűletéhez tartoztak.
A Perkő alatt éjszakkeletnek haladó úton rövid félóra alatt Polyánba érünk, melynek nevezetessége Venus-víz nevű ásványvízforrása. A község fölött emelkedő hegy vaskövekben nagyon gazdag. Polyánból egy félóra alatt a régi plebánia-templomáról és Ferencz-rendi kolostoráról nevezetes Esztelnekre érünk. Esztelnek plebánia-templomát a XV. század második felében Losonczi Margit moldovai vajdáné építtette. A Ferencz-rendi kolostort pedig 1648-ban a Csik-Somlyóról ide szakadt Ferencz-rendi barátok alapították.
Esztelnekről éjszakról kelet felé kanyarodó úton Bereczkbe érkezünk, mely a háromszéki síkságnak épen a szélén, az ojtozi szoros előtt fekszik. Bereczk egyike volt a régi taxalis székely mezővárosoknak. Lakosait a határ védelmére telepítették, még pedig nemcsak székelyekből, hanem oláhokból is, kik saját kenézeik joghatósága alatt állottak. Városi szabadalmukat 1426-ban Zsigmond királytól kapták. E szabadalmakért viszontszolgálatúl tartoztak a fejedelmi futárokat Moldovába menetelök alkalmával Tatros városáig, visszajövet pedig Kézdi-Vásárhelyig szállítani. A kereskedők árúit is az ő joguk volt Moldovába szállítani; azonkivűl tartoztak Moldovában és Havasalföldén kémeket tartani s a fejedelmet minden ott történt dologról értesíteni. Bereczknek ma 2713 főnyi, felerészben magyar, felerészben román lakossága van.
Bereczktől éjszakkeleti irányban állandó emelkedéssel halad az út a Mogyoróstetőre. Ez útat 1883-ban inséges munkával építtette a kormány. Fölérve a 846 méter magas, vízválasztóúl is szolgáló Mogyoróstetőre, gyönyörű kilátás tárúl elénk mindkét oldalon. Visszanézve, látjuk Háromszék gyönyörű síkságát; ha pedig előre nézünk, az Ojtoz völgyét látjuk. Az út a tetőről 14 kanyarúlatban kígyódzik le a 222 méterrel alacsonyabban fekvő Ojtoz-telephez, hol az Ojtoz vize a kopár Tölgyestetej és a sziklás Perdikátor-hegy között keletre fordúl. Itt volt a régi ojtozi vám. Az ojtozi szoros tulajdonképen ezen alúl kezdődik. A szoros helyenként oly keskeny, hogy az országútnak csak sziklarobbantásokkal lehetett helyet csinálni. Éjszaki oldalán a Máglyakő, a délin pedig az erdővel benőtt Rakottyás hegy emelkedik, melynek lejtőjén a II. Rákóczy György idejében épűlt Rákóczy-vár festői romjai tűnnek szemünkbe. Alább a Kishavas hegységből a Kalasztó pataka törtet alá és szép zuhatagot alkotva rohan az Ojtoz vizébe. Két kilométerrel lentebb a Gyilkoshoz érünk. Így nevezik azt a sziklafokot, a melyen 1788-ban az álútakon berontó törökök a székely őrséget legyilkolták. E sziklafokon alúl kiszélesedik az Ojtoz völgye s előttünk terűl el a Sósmező. Nevét sósforrásaitól kapta. Keleti oldalán folyik a Magyarország és Románia között határúl szolgáló Csernika pataka. Sósmező már a keleti Kárpátok petroleum-régiójába esik. Több ízben tettek próba-fúrásokat, de még eddig nem sikerűlt nagyobb mennyiségű petroleumra akadni.
Az ojtozi szoros II. Rákóczy György várával.
Nagy Lázártól
Bereczkből délnyugatra a Feketeügy mentén haladó kitűnő országúton Nyújtód, Szászfalu és Sárfalva községeket érintve, a fortyogónak nevezett, szénsavas és vasas vizű fürdőjéről ismeretes Oroszfalun át két és félóra alatt Kézdi-Vásárhelyen vagyunk, oldalt hagyva Gelencze községét, melynek XV. századból származó ódon templomában egykorú falfestmények láthatók.
Kézdi-Vásárhelyről délkeleti irányban jó megyei út visz a síkságon Szent-Katolnán át Imecsfalvára, hol érdemes megnézni a Cserey-féle ősi kuriát, melynek tulajdonosa, özvegy Cserey Jánosné, vetette meg alapját szép magángyűjteményének átengedésével a ma Sepsi-Szentgyörgyön levő Székely Nemzeti Múzeumnak. Alább Zabola már nem a síkon, hanem a bereczki hegység egy keresztvölgyének a torkolatában fekszik. Érdemes itt megnézni a XIV. vagy XV. századból származó református templomot, és tőle keletre a XVII. század egyik híres székely főemberének, Basa Tamásnak romjaiban maig fönmaradt kastélyát s a Mikes családnak terjedelmes park közepén emelkedő szép kastélyát. A szomszédos Pávát elhagyva, Háromszék egyik legnevezetesebb fürdőhelyére, az 4497 lakosú Kovásznára érünk, melynek legfőbb nevezetessége a Pokolsár fürdő. A hogy belépünk a fürdőbe, olyanforma moraj úti meg fülünket, mintha forró víz zubogna valami óriás üstben. És íme egy deszka fallal ketté osztott vízmedencze van előttünk, melyben szürkés színű víz kavarog, sustorog és örvénylik, mintha a pokol tűze égne alatta. Ez a sustorgó víz azonban nem forró, hanem hideg. Nem a tűz hozza forrásba, hanem a medencze fenekéből és falaiból kiözönlő sok széndioxid. Néha ez állandó gázkiömlés nagyobb mértékű s ilyenkor a vizet ki-kicsapja a medenczéből. Legnagyobbszerű volt a Pokolsárnak 1837-iki kitörése. E kitörést hatalmas földrengés előzte meg. Másnap a Pokolsár gázával betöltötte a levegőt és vizével elöntötte az egész piaczot. E kitörés előtt a víz kristálytiszta volt, azóta pedig szennyes hamuszínű és fölszínén olajszerű, kátránytartalmú folyadék úszik. Vize különben 15.5°C. melegségű kitűnő alkali savanyúvíz. A Pokolsár közelében több gőzlő-üreg is van, melyekből tömérdek széndioxid ömlik ki. A piaczi kút ásványos vizét is a széndioxid tartja állandó sustorgásban.
A fürdő-telep fő része a Mikes-fürdő árnyékos parkja körűl van. E parkban, a fürdőház szomszédságában van a Czifrakút, melynek savanyúvizét ivásra használják. A falu e része bámúlatosan gazdag ásványvízben. A közeli telkek kújaiban mind ásványos víz van. Föntebb a völgy felső részén s a Kovászna pataka balpartján emelkedik a vaskövekben gazdag Kopaszhegy, melynek tövében a hatvanas években vasbányát míveltek. A Kopaszon felűl a völgy kétfelé ágazik. A délkeleti völgyben van a kitűnő vizű Horgácz-kút, az éjszakkeletiben pedig a sósfürdő és a Hankó-forrás. A kovásznai Pokolsár, a Horgácz, a sósfürdő és a Hankó-forrás vizei a legkitűnőbb alkali sós savanyúvizek közé tartoznak. A Horgácz-kút és a Hankó-forrás föltűnő natrium-bicarbonát-, konyhasó- és szénsavtartalmú vize egyenlő értékűnek tekinthető a gleichenbergi vizekkel.
A Horgácz-kút völgyétől jobbra, a Térrét nevű helyen egy iparvasút állomása ötlik szemünkbe. E vasút mentén csakhamar a Sisakfő-hegy lábához érünk, a melyre ez iparvasút folytatásáúl 400 méter magasságra 1260 méter hosszú lejtős sikló visz föl. A felső állomásról elbűvölő kilátás nyílik. Jobbra, balra és előttünk gyönyörű hegyek emelik magasra erdővel koszorúzott fejöket; mögöttünk pedig a háromszéki síkság aranykalászos mezői zöldelnek.
Kovásznai fűrészmalmok.
Nagy Lázártól
Innen 17 kilométer hosszúságú hegyi vasúton robogva haladunk a rengeteg fenyűerdőben. Meredek, sziklás oldalakon, áthidalt mélységek fölött, szűk hegysorok között erős lejtéssel kanyarodunk be a Baszka patak völgyében a gyulafalvi József- és a kommandói Gábor-fűrésztelepekre.
A fűrészteleptől délnyugati irányban kissé elhanyagolt, de eléggé járható szekérúton mehetünk föl a Papolczköz tetejére, honnan ismét gyönyörű kép tárúl a szemlélő elé. Jobb felé Kovászna tornya csillog s azon innen Kőrös húzódik meg egy mélyedésben, az a kis falucska, melyben a magyar tudományosság egyik legnagyobb hőse, a halhatatlan emlékű tibeti útazó, Kőrösi Csoma Sándor született (1798). A havas tövében Papolcz falu fekszik, a szomszéd tágas keresztvölgyben pedig Zágon népes székely község, a melyben a „Törökországi Levelek” remek tollú írójának, a székely hűség eszményi mintaképének, Mikes Kelemennek bölcsője ringott. Zágonon alúl a Bodza-hegység előhegyei egyikének éjszakra néző oldalán Fel-Doboly s ettől éjszakra Kis- és Nagy-Borosnyó látszik, emez büszkén mutogatva dombon emelkedő templomát és csinos udvarházait.
A Papolczköz tetejéről sorban végig láthatunk a Feketeügy völgyének falvain. A szemközt emelkedő bodoki hegység keleti oldalának keresztvölgyeiben, vagy lankás lejtőin Torjától délnyugatra sűrű sorban követik egymást: Futás, falva, Ikafalva, Ika várának romladozó kerek tornyával, Alsó- és Felső-Csernáton, Albis és Dálnok, mely utóbbiban az 1514-iki parasztlázadás híres vezére, Dózsa György született. Idébb, a síkság felé Maksa, Eresztevény és Várhegy következnek, mely utóbbi mellett a Feketeügy egy kanyarúlatától övedzett magaslaton vannak „Székely bánja” várának maradványai. A hagyomány szerint e várat János Zsigmond építtette az udvarhelyi „Székely támad” nevű várral egyidejűleg a székelyek megfékezésére. A Feketeügy mentén fekvő Czofalva határában 1840-ben rendkivűl érdekes és értékes arany-leletre bukkantak. A lelet sodrott aranylánczokból, ruhaékesítésűl szolgáló arany pikkelyekből, boglárokból, egy vasalóvas idomú s 1 font 22 lat sulyú tömör aranydarabból és négy arany-csákányból állott. Idő folytán a 4000 arany értékű lelet úgy elkallódott, hogy csak egy aranycsákány jutott belőle a bécsi császári múzeumba. A Feketeügy jobb partján fekszenek Hatolyka és Petőfalva, hol erős szénsavas és vasas savanyúvízforrások s igen egyszerű tűkörfürdők is vannak.
Eresztevény és Egerpatak között ér össze a Feketeügy völgye az Olt völgyével. Mielőtt azonban átmennénk e két folyó egyesűlt völgyébe, Borosnyóról tegyünk egy kis kirándúlást dél felé a hegyek közé a Bodza folyó regényes völgyébe.
Nagy-Borosnyóról Kis-Borosnyón át pompás országúton megyünk, mely a Nagypatak nevű teleptől kezdve, nagy emelkedéssel kapaszkodik föl a 800 méter magas Ladócz-tetőre, a honnan aztán szép havasi kaszálók között ereszkedik le a Bodza patak hirtelen kanyarodásáról elnevezett Bodzafordúló falucskáig s ott eléri a Nyéntől erre futó útvonalat. Bodzafordúlótól lefelé haladva, Szita-Bodzát érjük s azon alúl a Mikes-féle üveghutát, a hol a jobb parton a Nagy-Krászna határpatak, a balon pedig a Kis-Krászna patak ömlenek a Bodza vizébe. Itt épűlt az országhatárnál az új vámtelep is, melylyel átellenben a már romániai terűleten emelkedő és 1664 méter magas Szilon-hegy keleti oldalában a csúcs alatt, sűrű bükkerdőség közepett, egy gyönyörű tengerszem csillog. A Bodza igazi szorosa a vámtelepen alúl kezdődik. Sok helyen épen a Bodza patak medre fölött meredek sziklafalak tövében támasztó falakkal megerősített magas töltésen haladunk. Odább szédítő mélységek fölé kapaszkodunk, míg lent szikláról-sziklára ömlik a Bodzának tajtékzó vize. Ha Bodzafordúlótól déli irányban a Bodza vize forrásvidéke felé haladunk, a régi Bodza-vámhoz érünk s a Tatár-havas hágóra fölkapaszkodva, a régi Bodzán, vagyis a tatárhavasi hágón át már Románia terűletére lépünk. Ez irányban is rendkivűl gazdag a havasi táj természeti szépségekben.
Az előpataki fürdő.
Nagy Lázártól
Bodzafordúlótól nyugat felé jó országút visz a Tatrang völgyére néző Nyén községbe, a német lovagoktól alapított egykori Cruceburg-ba (Kreuzburg), melytől balra, közel a Tatranghoz, a Béldiek ősi fészke, Bodola község fekszik a Béldiek régi kastélyával. Nyéntől jobbra, a Bodza-hegység előhegyeinek völgyeiben több csinos község sorakozik egymás mellé föl egészen Egerpatakig. Eger-patakról érdemes átrándúlni a szomszédos Rétyre, hogy megtekintsük a megye egyik legszebb természeti ritkaságát, a rétyi nyirt.
A sajátságos vöröses fényű homok, mely e lapályt borítja, kivált pedig a több százra menő tavak csoportja arra mutat, hogy itt valaha egy óriási vízmedenczében egyetlen tó lehetett. Lassanként kiszáradt a tó s helyén ott maradt a homok, melyben ma dúsan terem a nyír- és égerfa. A mélyebben fekvő helyeken, egymástól negyven-ötven lépésnyire karcsú nyírektől és sötét lombú égerfáktól övedzett szabályos alakú kerek tavacskák vannak. E tavak némelyikében ember magasságú káka nő. Széles foltokat és ösvényeket alkot a vízibürű vagy zsombék, s a zöldes sárga algák összeolvadnak a tó fölszínén. A kénszínű szirmú hinárvirágok egészen benövik némelyik tavat. Magas kardlevelű sások bütykös buzogányai mellett ott nyílnak az epidendronok különös alakú virágai; de a tó igazi ékessége a fehér tavi-rózsa (nymphea alba), vagy népies nevén kupánvirág. Ezek a nympheák július és augusztus hónapban százával lepik el a tavakat. Némelyek ökölnyi nagyságban, mások kisebb, tojásalakú virágaikkal kinyílva, vagy félig bimbóban ringanak a tó csöndes tűkrén. A rétyi nyíren húzódik át a Homárka is, mely a Réty és Bita között levő, Kánátszeg nevű ligetből kiindúlva, egyenes vonalban a rétyi nyíren át Sepsi-Magyarósig tart. Hogy ez a Homárka, mely tulajdonképen 2 méter magas, 10–12 méter széles homoktöltés, mi volt eredetileg: út-e, vagy védelműl szolgáló töltés az ős-, vagy római korban, ma nem tudja senki meghatározni, sem azt, hogy eredetileg kapcsolatban volt-e a hasonló alkotásúnak látszó bodzai papoksánczával s a tatárhavasi árokkal.
Rétytől délre, a Feketeügy mentén Komolló, Laborfalva-Szent-Iván és Uzon következnek. Ez utóbbi csinos és vagyonos nagyközségnek fő terén álló, XV. századból származó templomát hajdan erős, de már romladozó körfalai tették a megye régi templom-erődeinek egyikévé. Uzontól déli irányban van Kökös községe. Az Olt partján Kököstől éjszaknyugatra következő községek közűl legkiválóbb Illyefalva, mely hajdan, mint kiváltságos taxalis hely, külön követet küldött az erdélyi országgyűlésekre. Dombon fekvő temploma ép állapotban levő erős bástyás fallal van körűlvéve. 1658-ban a török ostrom alá fogta, de nem tudta bevenni. Békealkudozás ürügye alatt az oda menekűlteket kicsalta s közűlök mintegy 800-at rabszíjra fűzve magával hurczolt.
Innen egy negyedóra alatt a Sepsi-Szent-Györgygyel összeépűlt Szemerján vagyunk, melynek lakosai jó dohányt termesztenek. Szemerjáról a baróti hegység egyik emelkedésén átkelve, egy órai kocsizás után a megye legdíszesebb és legnevezetesebb fürdőhelyére, Előpatakra érünk.
Előpatak kies völgykatlanban, gyönyörű tölgy- és bükkerdőkkel benőtt hegyek közt fekszik 624 méter magasban a tenger színe fölött. Alsó részében jól gondozott park terűl el. E parkban vannak a József főherczeg- és a Diána-források. Mellette vannak a gróf Nemes-féle meleg fürdők. A felső részben hasonló gonddal ápolt parkban buzog föl a svájczi-forrás. E hét parkot majdnem egy kilométernyi, hárs- és gesztenyefákkal beültetett s két oldalról szép villákkal, csinos lakóházakkal, vendéglőkkel s árúcsarnokokkal szegélyezett széles sétaút köti össze egymással. E sétaút felső részén van a főkút, melynek páratlan gyógyító hatású vize Európának vasban leggazdagabb vizei közé tartozik s azonkivűl sok benne a soda-bicarbonat és magnesiumbicarbonat is. A vas, soda-, magnesium-bicarbonat és a szénsav oly szerencsés arányban vegyűl az előpataki vízben, milyennel Európában egyetlen más ásványvíz sem igen dicsekedhetik. Ugyancsak a sétaúton buzog föl az Új- és az Anna-forrás is, melyek vegyi összetételükre nézve rokonok a fő kút vizével. Előpataknak tíz ásványvízforrása közűl hatot ivásra használnak. A Diana-forrásból meleg fürdőt készítenek, a többiek pedig a Lobogó tűkörfürdőt és a Károly román királyról elnevezett meleg fürdőt látják el vízzel. A levegő Előpatakon enyhe. A környező hegyek megvédik a hidegebb és erősebb szelektől. A villákban, bérházakban és vendéglőkben mintegy 600 jól fölszerelt kényelmes szoba van a vendégek számára.
Előpataktól délre s egy órányira fekszik az Olt jobbpartján Árapatak, honnan éjszaknyugati irányban az Olt mellett haladva, csakhamar Hidvégre érünk; a Mikó és Nemes családok ősi fészkébe. Emeletes udvarházai szép úri lakások. Hidvégen felűl az Olt mentén Bölönbe érünk. Emennek magaslaton fekvő unitárius temploma Háromszéken a legjobb karban tartott templomerőd. Körfalai 7–8 méter magasak és szögletbástyái is jó állapotban vannak.
A falakon két sorban lőrések nyílnak. E templom-erőd a régi századokban több kemény ostromot állott ki. Érdekes látni való még a temető is kopjaalakú fejfáival. E községben született bölöni Farkas Sándor, ki 1834-ben megjelent „Éjszakamerikai Utazásom” czímű könyvével nagy hatással volt az 1848 előtti reformmozgalmak fejlődésére.
Bölöntől éjszakra van Nagy-Ajta kőzség, mely sok kiváló embert adott az országnak. Innen származott a XVII. század híres krónika-írója, Cserey Mihály is, továbbá a történetíró Benkő József, kinek atyja nagy-ajtai lelkész volt; a tudós okíratgyűjtő Kovács István, erdélyi kormányszéki tanácsos, és a „Vadrózsák” czímű székely népköltési gyűjtemény szerkesztője, Kriza János unitárius püspök. Távolabb kelet felé az Ajta vagy Nagypatak völgyében még három község fekszik kissé terméketlen, de tájképi szépségekben eléggé gazdag vidékén, ú. m. Közép-Ajta, Száraz-Ajta és Zalánpataka.
Nagy-Ajtától éjszakra, igen kies vidéken a hajdani Miklósvár-szék egykori fő helye, Miklós-vár következik. Ettől félórányira van Köpecz, melynek legnagyobb gazdagsága barnaszénbányáiban van. Köpecztől éjszakkeletre van a járás legnagyobb községe, Barót. A szépen épűlt s 2191 lakasú község egészen városias külsejű. Van polgáriskolája is. Barót a fő helye az Olt völgyét Hidvégtől Felső-Rákosig, továbbá a Kormos, Lángos és Barót vizek völgyeit magában foglaló s népdalokban is emlegetett, szép Erdő-vidéknek. Itt született a XVIII. századi magyar költészet ó-klasszikai irányának egyik úttörője, Baróti Szabó Dávid. Baróttól éjszakkeletre fekszik Bodos és a megyének e részen szélső községe, Nagy-Baczon. A szomszéd Kis-Baczon már Udvarhelymegye területén fekszik.
Ika vára.
Nagy Lázártól
