Csíkmegye. Hankó Vilmostól
Csíkmegye.
Hankó Vilmostól
Hankó Vilmostól
Udvarhelymegyétől éjszakkeletre hosszúkás alakban nyúlik el Csíkmegye a keleti határhegyláncz és a Hargita-hegység között, az Olt és a Maros felső folyásának összeszögellő kettős medenczéjében, mintegy 4493.22 négyszög kilométernyi terűleten. Romániától a keleti határhegyláncz gyergyói, csíki és kászoni szakaszai választják el. E hatalmas erdőkkel borított hegyláncz legmagasabb csúcsai: a Maros és Olt forrásvidéke fölött emelkedő Nagy-Hagymás (1793 méter), ettől keletre, az ország határán fölmeredő Tarhavas (1662 méter) és a Nagy-Hagymástól éjszakra levő Lóhavas (1611 méter). Románia felé négy nagyobb szoros úton: az úzvölgyi, gyimesi, békási, tölgyesi, meg egy nehezebben járható hágón, a Pricske-tetejen mehetünk át. E hatalmas határhegység nyugatra az Olt és a Maros völgye felé számos kisebb-nagyobb keresztvölgytől megszakgatva, lassan lejtősödik, de egyes helyeken oldalágai nyugat felé előre nyomúlnak úgy, hogy Csíkmegye ennek következtében tulajdonképen három medenczére: a gyergyói, felcsíki és alcsíki lapályra tagolódik.
A megye nyugati oldalán, a keleti határ-hegylánczczal egyközűleg a Hargita-hegység húzódik s von határt a szomszédos Maros-Torda és Udvarhely megyék felé. A nagyobb részt széles hátú Hargita keleti oldala meredek, a nyugati rész lejtői ellenben szeliden ereszkednek le. Belső vidékei zordonak és lakatlanok. Alsóbb részét lombos erdők, magasabb részeit fenyvesek borítják. A Hargitának következő szakaszai vannak: a görgényi havasok (Batrina-csúcs 1634 méter); a tulajdonképeni Hargita (Galusa-tető 1794 méter) és a baróti hegység (Kakuk-hegy 1560 méter), melyeknek fő csúcsai mind a megyei határon emelkednek. Habár Csíkot ekként minden oldalról magas hegyek veszik körűl, azért nem csak kelet felé, hanem más irányokban is elég könnyen járható útak vezetnek ki belőle.
A keleti határláncz havasaiból indúl hosszú útjára az erdélyi részek két legnagyobb folyója: a Maros és az Olt. A Maros Csíkmegye közepe táján a Fekete-Rez nevű hegygerincz délnyugati oldalából ered. Fölfakadásától egy órányira már tutajozható. Nehány patak, vizével gyarapodva a havasoktól környezett gyönyörű gyergyói lapályon éjszaki irányban halad tova, Oláh-Topliczánál nyugatra fordúl, majd a trachit hegységet áttörve, délnyugatra kanyarodik. Az Olt a Maros forrása közelében a Fekete-Rez éjszak-keleti nyúlványából ered, dél felé indúl és a zsögödi szoroson át Fel-Csíkból Al-Csíkba jut. Az alcsíki lapályon délnyugatra fordúlván, a szép tusnádi szoroson Háromszékmegyébe lép át.
Csíkmegyében az éghajlat a magasság és fekvés szerint változik; a hegyesebb vidékeken hűvös, a görgényi havasokban, a Hargitában és a Keleti határhegységben zordon. Al-Csík tenger fölötti magassága 640 és 680; Fel-Csíké 660 és 720, a Gyergyói lapályé 700 és 780 méter között ingadozik. Ehhez képest Fel-Csík éghajlata zordonabb, mint Al-Csíké; legzordonabb azonban Gyergyó éghajlata.
E megyében kevés a mívelésre alkalmas föld; azon leginkább búzát, rozsot és zabot termesztenek. Gyümölcs nagyon kevés terem; kukoriczát, Al-Csíkot kivéve; csak a kertekben vetnek. A milyen kevés Csíkmegyében a mívelésre alkalmas földterűlet, épen olyan sok a dús legelő rengeteg erdőségeiben (az erdőség 47.4 %-át teszi a megye egész terűletének). A szántók és a legelők aránya azután megszabja az arányt a nép foglalkozásában is.
A növényzet rendkivűl gazdag; bővelkedik a fajokban, eredeti az alakokban és változatos a színekben. Nincs síkságon termő növény, a mely csak meg is közelítené a Fel-Csik egyik-másik emelkedésén díszlő Gentiana felséges azurját, vagy azt az égő vörös színezetet, melyben a Hargitán virító Rhododendron virágai pompáznak; nincs alföldi virág, a mely vetekednék a csíki-havasok között bőven tenyésző Soldanellák, Azaleák, Ranunculusok, Silének vegyítetlen, ragyogó színeivel. A kopár sziklák kietlen vidékének bájos lakója a hófehérke vagy havasi gyopár is.
Csíkmegyében a kristályos palák közé telepűlve itt-ott szép világos színű szemcsés mészkövek is fordúlnak elő. A fehérek között legkiválóbb a carraraival vetélkedő szárhegyi márvány.
A kristályos palák között gyakran érczek is vannak; különösen fontosak a balánbányai rézércz-telepek, melyeket nem rég még bányásztak. A tömeges kőzetek között van egy faj, a mely nagyon szép és fölötte érdekes: ez a Gyergyó-Ditró mellett található nephelin-syenit. Ebben a kék színű sodalith helyenként erek és foltok alakjában jelentkezik. E kőzetnek ezt a remek kékfoltos változatát Ditró helységről ditroitnak nevezik.
Borvizes székelyek.
Cserna Károlytól
A harmadkor első felében a mai Székelyföld gazdagon be volt népesedve állatokkal és növényekkel, mint a Borszéken föltárt ásványszéntelep bizonyítja. Úton-útfélen, árokban, hegyoldalon, erdők sűrűjében, sőt a kapa nyomában is csodás vizű források fakadnak. Ezen források közűl sok van olyan, mely alkotórészei összetételének gazdagságával s környezetének szépségével méltó bámulatot kelt.
Csíkmegye hatalmas erdőségei gazdag állatvilágnak adnak otthont. A nagy vadaknak, ragadozóknak igazi gyűlőhelyei a csíki erdők. Hajdanában a bölény volt itt a legnagyobb vad. Még állítólag a XVIII. század közepe táján is vadásztak rájuk a gyergyói savanyúvíz-források környékén. A csíkmegyei erdőségekben a bölény ugyan kipusztúlt, de vad azért bőven van, nevezetesen vadmacska, hiúz, medve, farkas, őz, s helyenként gímszarvas is. A hegyi régión túl a szikla-ormók fölött kibontott szárnyakkal lebeg Európa bérczeinek leghatalmasabb madara, a szakállas-keselyű.
Csíkmegye havasi patakjainak, folyóinak, tavainak halakban való régibb gazdagságát nagyon csökkentette a tilalmas időt meg nem tartó rabló halászat. A halállomány azonban így megfogyatkozva is tekintélyesnek mondható. Különösen Gyergyó havasvilága gazdag nemes halakban. Gyergyóban, a Nagy-Hagymáson csillog a Gyilkos-tó vize. Méltán tartják nevezetes tónak ezt a székely halászok, mert a pisztrángok csodálatos nagyra nőnek benne.
Csíkmegye egyike volt az ősi hét székely széknek, és pedig rendszerint Gyergyó és Kászon fiú-székekkel együttesen említtetik. Legelőször 1324-ben Róbert Károly királynak egy oklevelében van róla szó. Hogy Csíkmegye legtöbb községe már a XIV. század elején megvolt, sőt virágzott, kitűnik a pápai dézmáknak 1332-től 1337-ig való regestrumából. 1406-ban említés történik Gyergyószékről is. Zsigmond király megengedi Kászon fiú-széknek, hogy Csíktól különválhassék és saját fiai közűl választhasson magának birót és hadnagyot. Mátyás király 1462-ben egy itéletlevéllel véget vet a Csík- és Kászon-szék között folyó régi pörnek. Ez itéletlevélben újra megerősíti a kászoniakat Zsigmond királytól kapott azon szabadságukban, hogy maguknak birót és hadnagyot választva, külön széket alkothassanak, mert Moldva szélén lévén, „a hű szolgálatra kész lakosok nem kevés vigyázattal őrizhetik és védelmezhetik magúkat”. Ellenséges pusztításnak gyakran ki volt téve e vidék. 1553-ban Illyés moldovai vajda az egész Fel-Csíkot elpusztította. 1661-ben Ali basa égette és dúlatta föl; 1694-ben pedig Mirza khán vezérlete alatt tizenkét ezer budzsáki tatár öt napig égette és rabolta Fel- és Közép-Csíkot. A csíkiak azonban Csík-Somlyón alúl szétverték az öldöklő tatár hadat. Belháborúság is bőven volt itt. Sokat szenvedett e vidék a Rákóczyak korának mozgalmaiban is, még pedig kurucztól és labancztól egyaránt. Legutolsó pusztúlása 1764-ben, a híres madéfalvi veszedelem idején volt. A császári kormány Csík-széket katonailag szervezett határőrvidékké akarta átalakítani. A „szabad” székely azonban tiltakozott ez ellen, nem akarta „fölvenni a fegyvert”, s e miatt, a hadi kormánytól kiküldött Bukov katonái a Madéfalvára tiltakozás czéljából összegyűlt székélységből több százat lemészároltak. A pestis is több ízben pusztította a csíki lakosságot. Az utolsó nagyobb pestis járvány 1770-ben volt. Két évig tartott s ez alatt a lakosság egy harmada kihalt.
Tusnád fürdő.
Cserna Károlytól
A mai Csíkmegyét a régi Csík-szék terűletéből 1876-ban alakították. A megye lakosságának nagy többsége székely és római katholikus vallású; oláhok is vannak, leginkább a határszélen és pedig a gyergyó-tölgyesi járásban. A csíki székelység úgy tekinthető, mint a székelységnek egyik tipikus törzse, mely minden oldalról magas hegyektől övezett terűletén idegen hatásoktól elzárva, több érdekes régi szokását és jellemző tulajdonságát megőrizte. A csíki székely általában izmos; középtermetű, széles homlokú, munkabíró és szorgalmas emberfajta. Kevés szavú, mély érzésű, komoly kedélyű és kiválóan vallásos nép.
Csíkmegye földje sovány; csak erős munka árán adja meg a mindennapi kenyeret. E miatt a csíki székely már korán hozzászokik a nehéz munkához. A sok akadály, melylyel megküzdeni kénytelen, testi és lelki tehetségeit nagyon kifejlesztette. Kézi ügyessége különösen a faragásban figyelemre méltó. Tanúságot tesz erről nemcsak czifrán faragott kapuja, hanem minden gazdasági eszköze és egyéb szerszáma is, melyet jobbára maga készít. A csíki asszony tisztasága és rendszeretete párját ritkító.
Közgazdasági élete a megyének kevéssé fejlett. A kereskedés és ipar még ma is kezdetleges. Egyedűl a fa- és ásványvízkivitel az, a mi a népnek jövedelmezőbb keresetet nyújt. A borvizes székely az erdélyi népéletnek egyik sajátos jelensége maig is, noha, mióta az, ásványvizeket is vasúton szállítják, keresete megfogyatkozott. A kőfaragó munka és az agyagipar, bár Csíkban régebbi keletű, még mindig csak kezdetleges állapotban van. A kőfaragással Csík-Szent-Király lakosai foglalkoznak, a fazekas mesterséggel pedig legtöbbnyire egészen háziiparszerűen Csík-Dánfalva, Madaras, Gyergyó-Szent-Miklós, Tekerőpatak és Szárhegy község lakosai. A gyapjú, kender és len földolgozása a ház körén kivűl még nem tud tért hódítani. Némi fontossága a vas- és faiparnak, meg a malmoknak van. Mintegy 125 fűrészmalom űzi nagyobb mértékben a faipart, s a hangszerfa- és szitakéreg-készítés újabb időben figyelemre méltó lendűletnek indúlt.
Csíkmegyének vasúton leghamarabb elérhető pontja a tusnádi fürdő, s azért részletes áttekintés végett innen kiindúlva járjuk be terűletét.
A regényes tusnádi szorosban, hegyek által védett helyen fekszik Erdély egyik gyöngye: Tusnád fürdő. A szoros keleti oldalát, a Nagy-Pálcza s a Nagy-Csomád, nyugati oldalát a Piliske hegy szegélyezi. A hegyek oldalait nagyobb részben fenyőerdők borítják, melyeknek zöldjéből merészen felszökkenő, szeszélyes alakú kőszálak fehérlenek ki. A Csomád nyugati lejtőjén három nagyobb terrasz van; ezeken buzognak föl az ásványvíz-források s itt helyezkedett el maga a fürdőtelep is 656 méternyi magasban. Fölötte a Csomád emeli erdős, sziklás fejét, alatta az Olt vágtat alá szilaj rohanással a sziklalépcsőkön Háromszékmegye síksága felé. Szemben van a Csomáddal a fenyvesekkel benőtt Felső-Sólyomkő, melynek hozzáférhetetlen szikla-odúiban sólymok tanyáznak, honnan Erdély fejedelmei több alkalommal küldtek ajándékba sólymot a szultánnak. A csinos villák, fürdőházak, vendéglők három sorban emelkednek egymás fölött. Az ásványvizek között a Főkút vize kiváló alkalikus, sós savanyúvíz; a fürdő-források sós-, vasas savanyúvizet adnak.
A Szent-Anna tó.
Háry Gyulától
A telepnek fenyűkkel szegélyzett sétaútja egybeolvad a legszebb erdei utakkal, melyek az őserdők sűrűjébe vezetnek s fölfutnak a fenyvesek között a hegyek ormaira, a honnan pompás kilátás nyílik az Olt kies völgyére.
A tusnádi fürdő déli végétől az új úton harmadfél óra alatt sétalépésben is eljuthatunk a magas fekvésű Szent-Anna-tavához, mely pompás tengerszem egy nagy öblű hegytölcsérnek a fenekén csillogtatja fényes tűkrét. A tó alakja kerekded; kerűlete 1800 méter; a közepén igen mély; a víz színe azúrkék, tiszta átlátszó. A hegytölcsér oldalát bükkerdő borítja; a tó partját sugár fenyűszálak koszorúja övezi. A katlant szél nem igen járja; csak néha-néha barázdálja egy kis szellő a tó tűkrét. A hely elragadó szépsége, elrejtett volta, az ünnepies csönd áhítatra indítja a lelket. Csakugyan szentnek is tartották e helyet minden időben. A hagyományok szerint az ős magyarok itt végezték áldozataikat, mikor az ősi vallást már nem gyakorolhatták szabadon. Később a keresztény magyarok vallásos kegyelete a tó partján Szent Anna tiszteletére búcsújáró kápolnát épített, a melyhez évenként kétszer zarándokoltak. Utóbb a búcsúkat betiltották, s azóta a kápolna elhagyatva áll; a természetkedvelők azonban annál buzgóbban látogatják e gyönyörű helyet. A Szent-Anna tavához s a kápolnához sok gyönyörű regét fűz a népköltészet.
A Szent-Anna-tó szomszédságában 1300 méter magasan emelkedik a Csomád; hol ezen hegynek és a Büdösnek tömegei összetorlódnak, a Szent-Anna-tón fölűl egy ingó, hinár-lepte, tengerszemekkel és büdükkel tarkált havasalji láp terűl el: a Szent-Anna-tavánál jóval nagyobb kiterjedésű Mohos vagy Kukojzás mocsár. Ezer méternyi magasságban fekszik a természetnek ez a sajátos alkotása, melynek párját hiába keressük a hazában. Valóságos vízi vár ez, hatalmas Sphagnum-szőnyeggel bevonva, mely bármennyire inog is talpunk alatt, mégis sokkal erősebb, semhogy az ember testének sulyát el ne bírná. Nem valószinűtlen, hogy ez a víztükrökkel tarkált lápterűlet a Szent-Anna-tó felső víztartója, honnan földalatti csatornákon szivárog le a Szent-Anna-tó tűkrét minden kigőzölgése mellett is változatlanúl ugyanazon színtájban tartó víz.
Tusnád fürdőt elhagyva, éjszak felé Tusnád-Újfaluba, majd Csík-Tusnádra érünk. Tovább Csík-Kozmáson alúl az út elágazik. Az egyik délkelet felé egy szűk völgybe, onnan a Nyerges-tetőre vezet. A Nyerges hegyhát teljesen uralkodik a Kászon felől erre húzódó szűk völgy fölött. A völgyre hatalmas havasok tekintenek alá fenyűerdőkkel sűrűn benőtt csúcsaikkal. Legmagasabb hegy itt az 1650 méternyi Nemere-tető, melyről kelet felé Moldva síkjára, délkeletre az Al-Duna hajlásától Dobrudsáig látunk, nyugat és éjszak felé pedig az erdélyi felföld tárul ki előttünk.
Csík-Szereda és a Somlyó hegy.
Dörre Tivadartól
A Kászon előnevű öt község lakosai nagyrészt faárúk (deszka, zsindely) készítésével foglalkoznak; a Kászon vizén egyik fűrészmalom a másikat éri. Kászon-Jakabfalva községtől félóra járásnyira fekszik a kászon-jakabfalvi, vagy a hogy közönségesen nevezni szokták: a kászoni fürdő. A fürdőtelep néhány egyszerű házból áll. Fő forrása egy homokkő-sziklából előtörő gazdag savanyúvíz forrás, melynek vizében rendkivűl sok széndioxid van, s összetételénél fogva a legkitűnőbb ivó és gyógyító vizek közé sorolják.
Az Olt völgyén, az alcsíki medenczében Csík-Tusnád után egymásra következnek: Csík-Verebes, a hol a Győrffy család ősi birtoka van, Csatószeg, föntebb Csík-Szent-Simon. Csinos, rendes, népes székely falu valamennyi. Zsindelyfödeles házaik kapui szélesek, s csaknem hat méternyi magasak. Egyik-másik kapu a fafaragásnak valódi remeke. Némelyik kapu 100–150 esztendős is lehet. Csík-Szent-Simontól, a sepsi-szent-györgy–csíkszeredai vasút egyik állomásától kelet felé van Csík-Szent-Márton nagy és népes község s járási székhely. Innen egy körűlbelől 30 kilométernyi út vezet a manapság csekély forgalmú úzvölgyi (kis-tölgyesi) határszorosba. Az Úz vadregényes völgyét sötét fenyvesek és meredek sziklahegyek határolják. Csík-Szent-Mártontól éjszakra, a Fiság patak kies völgyében fekszik Csík-Szent-György, melynek igen régi temploma van, Bánkfalva és Csík-Menaság, a megye legrégibb községeinek egyike.
Az Olt bal partján Csík-Szent-Imrét, azután Csík-Szent-Királyt érjük. Emezt a folyó két részre vágja. Az Olton túli részben emelkedő templom érdekes csúcsíves műemlék: Csík-Szent-Királyból vette eredetét az Andrássy grófi család, mely annyi jelest adott hazánknak. Az Andrássyak régi várkastélyának nyomai még most is láthatók. A falu lakói malomkövekkel űznek élénk kereskedést.
Tovább folytatva útunkat, Al-Csík éjszaki kapujához, a festői szép zsögödi szoroshoz érkezünk, melyen szilaj rohanással törtet keresztűl az Olt. A szoros éjszaki torkolatánál fekszik Zsögöd, a zsögödi Mikó család bölcsője.
Zsögöd határában számos vasas savanyúvíz-forrás buzog föl. A vizek kitűnő összetétele s a pompás környezet mind közreműködtek arra, hogy itt fürdőtelep keletkezzék.
Zsögödöt elhagyva nyomban. szemünkbe tűnnek a csík-szeredai vár bástya-tornyai; még néhány percz, s magunk előtt látjuk Csík-Szereda várost, a megye székhelyét. Csík-Szereda 1800 lakosú, kicsiny, csak pár útczából álló város. Mindössze a nagyszabású új megyeház és még néhány csinos középűlet ad neki némi előkelőséget. Van itt törvényszék, ügyészség, járásbiróság, közjegyzőség, állami építő hivatal, takarékpénztár, kórház, stb. Közművelődési intézetei közt említésre méltó a gazdasági szakiskola, a felsőbb leányiskola és a szövő-tanműhely. A sepsi-szent-györgy–gyímesi vasút, melynek itt állomása van, nem kevéssé előmozdítja a város emelkedését. Csík-Szereda déli oldalán árokkal és négy bástya-toronynyal megerősített várkastély emelkedik. Mikó Ferencz építtette 1621-ben. Idők folytán sok viszontagságon ment keresztűl; földúlták, lerombolták, majd meg újra építették. 1714-ben gróf Steinville tábornok állítatta helyre mai alakjában. Mária Terézia alatt az első székely határőr-ezred tisztikara lakott benne. Most honvédségi laktanya.
A gyímesi szoros.
Dörre Tivadartól
Csík-Szeredától alig félóra járásnyira egy részben bükkerdővel takart, szelíd hajlású kúphegy emelkedik: a Nagy-Somlyó; ehhez egy hasonló alakú, meredek domb támaszkodik: a Kis-Somlyó (Kálvária). A domb tetejét kápolna koronázza. A Somlyó hegy lábánál fekszik Csík-Somlyó, a megye volt székhelye, hol legnevezetesebb épűletek: a Ferencz-rendieknek 1802-ben épűlt hatalmas kéttornyú temploma, mellette kolostora, sok százados múltnak érdemes emléke. A kolostor terjedelmes négyszög-épűlet; keletkezése óta fontos tényező a megye történetében. A törökvilágban, a tatárdúlások idejében mindenkor biztos menedéket talált benne a szorongatott csíki székely. A szerzetnek nem rég megszűnt nyomdája első volt a Székelyföldön. A kolostor könyvtárában sok becses magyar nyomtatványt őriznek. E kolostor egyszersmind nevezetes búcsújáró hely, hol pünkösd ünnepén 20–25 ezer ember is összesereglik. Csík-Somlyónak van internátussal összekötött katholikus főgymnasiuma és tanítóképző-intézete is.
A hol az Olt a Szépvíz patakot fogadja magába, ott találjuk Csík-Csicsó községet. Innen másfél óra alatt Csicsó-vár romjaihoz jutunk, melyek egy magas szikladúczon boronganak. Csicsó-vár hajdan a monda szerint a rabonbánok erős vára volt. A Hargitán a csicsói határban, a Medvegödör teteje és az Orottás dombja között, az erdő rengetegében húzódik meg a csicsói Hargita-fürdő, Magyarország legmagasabban fekvő fürdőhelyeinek egyike (1310 méter), kitűnő vasas savanyúvíz-forrásokkal és gazdag széndioxid gázforrással.
Madéfalvánál az út szélén egy magas fakereszt emelkedik, komor emléke egy sötét időnek. A „Madéfalvi veszedelem” áldozatai aluszszák a kereszt alatt örök álmukat. A székelyöldöklésnek (sICVLICIDIVM = 1764) e színterén újabban emlékoszlopot állított a székelység kegyelete.
Madéfalvával csaknem össze van épűlve Csík-Rákos kisközség. Nevezetessége ennek dombon emelkedő csúcsíves temploma, mely a Székelyföld legszebb szentegyházainak egyike. A templomot lövőrésekkel ellátott fal veszi körűl. Másik nevezetessége a falunak egy nagy, magas födelű, tornáczos, ódon épület, melyben Cserey Mihály történetíró született 1668-ban. Rákos közelében vannak Pogány-vár romjai. A Rákossal szomszédos Vacsárcsi községen felűl fekszik Csík-Szent-Mihály. Lőréses fallal körűlvett temploma érdekes műemlék. A két szomszédos község között emelkedő dombon romok láthatók, a Sándor család ősi kuriájának maradványai.
Szent-Mihálylyal szemben fekszik Csík-Szent-Miklós, ettől keletre a Szépvíz patak torkolatánál Csík-Szépvíz népes falu; piaczát csinos emeletes épűletek szegélyezik; lakosai közt számosan vannak örmények, kik élénk kereskedést űznek. Szépvízről jól gondozott út vezet a gyímesi szorosba és Moldovába. Az út elsőben a Pogány-havas és Kis-havas között nyíló szépvízi völgyön halad fölfelé, azután az éjszakról jövő Csermászó patak völgyébe fordúl be, onnan a völgyfőnél emelkedő Fügésre kapaszkodik föl; ennek éjszakkeleti aljában a Tatros völgye vagy másként gyímesi völgy nyílik.
A Tatros völgye a csíki hegység egyik legnagyobb völgye, mely a gyimesi mellék-vámhivatalnál és veszteglő-intézetnél éri el – 720 méter magasságban – Románia határát. A völgy éjszakkeletre vonúl; oldalait kopár hegyek szegélyezik. A gyors folyású Tatros a minden oldalról beléje siető vizekkel gyarapodván, tutajozható. Ugy a fő völgyben, mint a mellékszurdokokban csinos és tiszta havasi házak vannak szétszórva; ezek három faluhoz: Gyímes-Felső-Lok-hoz, Gyímes-Közép-Lok-hoz és Gyímes-Bükk-hez tartoznak. Gyímes-Bükkön alúl sűrű, szép fenyves erdőket találunk. Jobbról a sziklás Apa-havas és a várromhoz hasonló Kőorr emelkedik, mely felől egy sziklás orom a Tatros völgyéig nyúlik le; ennek meredek élőfokán erősség van, melyhez fedett folyosó vezet. Átellenben, a völgy másik oldalán szintén megerősített hegyfok emelkedik; a két hegy között a szűk völgyet karózat zárja el. A gyímesi vámhivatal épűletei és a szerény kis kápolna a baloldali előhegy oldalának egy kis mélyedésében vannak elrejtve. A karózaton túl már a moldvai vámhivatal silány házai tűnnek föl. A nem rég megnyílt csíkszereda–gyímesi vasút a ma még alig számba vehető forgalomnak előreláthatólag nagy lendűletet fog adni. Bizonyára sokan ellátogatnak majd ide, hogy megtekinthessék Európa legérdekesebb hegyi vasútjainak egyikét, mely a pompás csík-gyimesi pályaudvarig a látni valók egész sorozatát kinálja. A vasútépítés hatalmas alkotásai: a 64 méter mély völgyet áthidaló karakói viadukt, s tovább az 1224 méter hosszú alagút.
A karakóvölgyi áthídalás.
Háry Gyulától
Az Olt szorosán túl a határszéli Kárpátoknak festői sziklacsoportja emelkedik. Az első falu itt Csík-Madaras. Temploma a falu mellett emelkedő dombon épűlt. A falu, mely régen – Zsigmond király idejében – vasbányáiról volt híres, ma agyagedényeiről nevezetes. A lakosok az agyagipart házi ipar gyanánt űzik. Minden ház fazekasműhely. Alig marad el mögöttünk Madaras, már Dánfalvát s nem messzire Karczfalvát érjük. Dánfalva, a vele szemközt fekvő Oltfalva, Karczfalva és a vele összeépűlt Jenőfalva Nagy-Boldogasszonyfalva név alatt egy egyházközséget alkotnak. Közös templomuk Karczfalva közepén egy dombon emelkedik. A pompás fekvésű templom a XV. századból való műemlék. A lövőrésekkel ellátott magas kerítés falai még ma is teljesen épek. A templom kincsei között régi és becses szent edényeket őriznek.
Jenőfalván túl Szent Tamás s ettől negyedórányira Csík-Szent-Domokos következik. Ez utóbbi, 3521 székely lakosú nagyközségnél végződik a felcsíki térség. A lakosok háziipar gyanánt csak a fazekas mesterséget űzik, pedig hegyeinek kincsei alkalmas anyagot szolgáltatnának a vésőnek is. Csík-Szent-Domokos egyik hegye ugyanis egyenletes, apró szemcséjű, hófehér márvány. Ezt a díszépűlet-kőnek alkalmas anyagot itt csupán az országút kövezésére használják. Sajátságos ellentét! A Székelyföld legelhagyatottabb, legszegényebb vidékének lakói fehér márványnyal kövezett úton járnak.
Csík-Szent-Domokosról az Oltnak egyre szűkűlő s mind vadregényesebbé váló völgyén folytatjuk tovább útunkat fölfelé. Tizenkét kilométer útat hátrahagyván, a 853 méter magasan fekvő Balánbányára érkezünk. A bányatelep fölött emelkedő Balán-havas az országnak leggazdagabb réztermő helye. 1895 óta Balánbányán szűnetel a munka. Balánbánya hátterében, az Olt balpartján roppant mészkőhavasok tornyosodnak: a napfényben csillogó, hullámzatos, hófehér szirtekkel díszlő, csaknem függőlegesen meredek Tarkő és a Nagy-Hagymás. Az egészen alpesi természetű hegyek csúcsa kopasz; oldalaikat hirtelen aláereszkedő sziklák, erdővel benőtt hegyfokok födik. A Tarkő éjszaki szögletén egy nem kevésbbé hatalmas sziklahalmaz: az Öcsém-teteje emelkedik. A Tarkőt és az 1795 méter magas Nagy-Hagymást szép fenyvesekkel benőtt hegyhát, a Kurmatura köti össze. A hol a Kurmatura legerdősebb, a lombok sötétzöldjéből egy gúla-alakú hatalmas sziklaszál: az Egyeskő válik ki. Hirtelen fölnyúló kőszál ez, melynek orma a fellegekben vész el. Csúcsa hófehér, kopár, oldalán csak ritka sorokban ereszkednek alá a sötétzöld fenyűk, melyeknek sorai között éles barázdákat szánt a sziklatoronyról aláomló kőgörgeteg.
A Gyilkos-tó.
Cserna Károlytól
A Nagy-Hagymáshoz a meredeken föltornyosúló Vereskőnek kopasz, vörösen erezett, orgonasíp-alakú kőszálákkal ékesített roppant sziklatömege támaszkodik, szomszédságában pedig a Czofronka csipkézett sziklahegye tekint alá.
Csik-Szent-Domokoson túl nem messzire az Olt és a Maros vízválasztójára, a Fel-Csíkot Gyergyótól elválasztó Gréczesre érünk. A Gréczes tetejéről megnyílik előttünk a Marosnak szépséges völgye: a minden oldalról sötét fenyvesekkel, havasokkal környezett gyergyói fensík.
A Gréczes éjszaki lejtőjéről leérve Gyergyó szép terére jutunk. Az első község, a melyet érünk Gyergyó-Vasláb; utána csakhamar Gyergyó-Tekerőpatak nagyközség következik. A két község között az úttól balra, a Maros mellett épűlt Gyergyó-Újfalu marad el. Itt kezdődik a tutajok világa.
Tekerőpataktól alig egy negyed órára van Gyergyó fő helye: Gyergyó-Szent-Miklós a gyergyói havasok tövében elterűlő nagyközség és járási székhely 7012 lakossal. Szép templomait: a katholikus templomot, melynek tornya 1498-ban épűlt, az örményeknek bástyás falakkal környezett, 1830-ban épűlt templomát, csinos köz- és magánépűleteit, széles útczáit, szép nagy kertjeit, tágas piaczát s a piaczon pezsgő életet szemlélve, városban képzeli magát az ember. Fő útczáján kövezett mederben a Békény patak foly végig. A lakosság marhatenyésztéssel és földmíveléssel foglalkozik; házi ipar gyanánt az agyagipart űzik. A kereskedés majdnem kizárólag az örmények kezében van.
Gyergyó-Szent-Miklóstól négy óra járásnyira van Gyergyó sziklabérczeinek gyöngye, a 995. méter magasan fekvő Gyilkos-tó. Ez a tó mintegy 600 méter hosszú, keskeny, néhol 200 méter széles. Vize kristálytiszta; helyenként 30–40 méter mély. A tó környezete elragadó szép. Keletről a sötétzöld fenyvessel borított Gyilkos-havas, éjszakon a Nagy-Czohárd vörös színben csillogó roppant sziklatömege, nyúlik el mellette; dél felől a Nagy-Hagymás emeli sziklafejét. Alig múlt félszázada, hogy ott, hol most e szép tó csillog, bájos havasi liget pompázott, melynek bársony gyepszőnyegén a Likas patak és a déli irányból letörtető Gyilkos patak egyesűltek. 1837-ben egy napon megrendűlt a hegy s a hol a völgy legszűkebb, a hegyoldal sziklái leomlottak s betemették a kifelé rohanó patak útját. A bő vizű patak elárasztotta a völgyet. A hol még nem régen fű, fa nőtt, virág nyílt, egyszerre terjedelmes tó hullámzott. Megtelvén a völgy, a viz átlépte a sziklagátat s fokozott gyorsasággal vágtatott megszakított útján, a Békás-szoroson tovább. Így támadt a Gyilkos-tó. A víz tűkréből még ma is kilátszanak az eltemetett fenyőóriásoknak minden díszüket elvesztett, kérgüktől meghámlott, megfehéredett csúcsai.
Borszék fürdő.
Cserna Károlytól
Az a keskeny út, melyet a Békás patak a Magyarországot Moldvától elválasztó sziklabércztömegen nyitott, a Békás-szoros. Az út ebben a vadregényes szorosban részben a patak medrén, részben a zúgó patak mellett vonúl el. A békási vámhivatal az úgynevezett Almásmezőn van; ott ömlik be a Békás patakba a Zsedán patak. A Békás-völgybe gyönyörű völgyek nyílnak; ezek között a Zsedán patak völgyének tájszépsége csodálatraméltó. Ez olyan sziklszoros, melyben a hegyek kétfelől néhol olyan szorosra összehajlanak, hogy kiterjesztett karjainkkal elérjük a völgynek mind a két falát; a falak meredekek és olyan magasak (50 méter), hogy eltakarják az égboltozatát. A szoros mentén a hegyeket borító ős fenyvesek fájának értékesítése czéljából a csaknem járhatatlan völgyön át kimondhatatlan fáradsággal függő csatornát építettek; ezen a fa ma már könnyen elszállítható Romániába. A csatorna magasan halad az alatta zúgó eséssel tova siető patak fölött. A kész deszkák, tönkök s más faárúk gyorsan suhannak el mellettünk a csatorna vizén. A csatorna egész hoszsza 30 kilométer; ebből 12 kilométer Románia terűletére esik.
A gyergyói fensíkon megkezdett útunkat tovább folytatva, alig marad el mögöttünk Gyergyó-Szent-Miklós, egy szelíd hajlású hegy tűnik szemünkbe, melyből hófehér sziklák villannak ki. A hegy déli oldalának tövében terűl el Szárhegy község. A falu fölött emelkedő Szármány hegy anyaga vakító fehér, apró szemcséjű, jól faragható, szépen csiszolható márvány. Szárhegy csinos, jómódú székely falu. Itt van a Lázár grófok ódon ősi kastélya szeszélyes bástyáival, fogrovátkos falaival. A hatalmas négyszögű várkastély ma nagyrészt rom. Bethlen Gábor évek során át itt élt anyjával, Lázár Druzsinával. A falu fölötti hegy oldalában a Ferencz-rendűek kolostora és temploma emelkedik.
Szárhegytől délnyugati irányban haladva, Gyergyó-Alfalut érjük, mely 5756 magyar lakost számláló nagyközség a Békény patak mellett elterűlő szép rónán. Temploma Gyergyónak legrégibb szentegyháza. Állami népiskolája gazdasági szakosztálylyal van megtoldva. Alfalutól délre fekszik Csomafalva. Forrás forrás mellett buzog itt mindenfelé; dombok tövében, erdők árnyékában, sőt az ásó nyomában is üdítő, pezsgő, szikrázó savanyúvíz-forrás fakad. Szárhegytől egy órajárásnyira a gyergyói síkság keleti szélén, a gyergyói havasak tövében fekszik Ditró. Téres piacza, díszes űzletei, a piaczot szegélyző csinos magánházak, középületek, a piacz élénksége egész városias színt adnak a falunak. A piacz legszebb épűlete az iskola. A lakosok fő foglalkozása a fakereskedés. Soknak ad kenyeret a borvízzel való házalás is.
A hollókői völgy és a Csalhó, a Visszhangtetőről nézve.
Cserna Károlytól
Ditrótól éjszaki irányban haladva a Tilalmas hegyre, onnan az Orotva völgyébe jutunk. Az éjszakról lerohanó Halaság patak szűk völgyén fölkapaszkodván, a Köz-Rez havasra érünk, melynek tetejéről beláthatunk a völgykatlanba, hol Magyarország egyik legszebb fürdője, Borszék rejlik. Az erdélyi részek ezen hírneves fürdője egy éjszakkeletről délnyugat felé húzódó völgyben fekszik, a lombos erdővel födött Bükk-havas és a Kerekszék, egy pompás képződésű mésztuffsziklahegy között, 882 méter magasságban. A Bükkhavasnak cser- és bükkfából álló erdeje most csak egy kis sziget a fenyvesek végtelen oczeánjában: Borszék fürdő Ditró és Szárhegy csíkmegyei községek közbirtokosságának osztatlan tulajdona levén, az megbizottjaival házilag kezelteti a telepet, a mely száz meg száz munkás kezet foglalkoztat. A telep két részből áll: Alsó- és Felső-Borszékből. Alsó-Borszéken van a telep üveggyára, zúzó- és fűrészmalma, kőszénbányája; itt vannak az űzleti hivatalok, itt a hivatalnok- és munkáslakások. Alsó-Borszéktől Felső-Borszék, a tulajdonképeni fürdőtelep, húsz percznyi távolságra esik.
A fürdőtelep középpontja a „Főkút”, mellette a svájczi stilben épűlt töltőház, e fölött fedett sétahely és csarnok a zenészek számára. A Főkút vize a tárgya annak a virágzó űzletnek, mely azt 3 és fél millió palaczkban, mindenfelé, keletre egész Konstantinápolyig szállítja. A borszéki víz most már kezelés tekintetében is fölötte áll a hazai ásványvizek legtöbbjének.
A csinos villák, a nagyvárosi szabású vendéglők, a stilszerűen épített fürdők, a díszesen kerített kútak, az olvasó-, tekéző-, zongora- és játszótermekkel kibővített bálház, stb. meglehetős szétszórtan feküsznek a völgyben.
A telep gyáraiban készítik a csomagoló ládákat, szalmatekercseket, palaczkokat, és nyomtatják az üvegek czímlapjait is. Borvizes üvegeit a telep üveggyára állítja elő, a mivel vagy kétszáz családnak biztosít kenyeret. A borszéki fürdő- és ásványvízűzlet már ma is ezer embernek ad keresetet és két nagy székely község (Ditró és Szárhegy) közművelődési költségeit fedezi.
A Főkút közelében van a fürdő második nevezetessége, az Ó- és Új-Lobogó fürdő. A két fürdő közös burkolattal van körűlvéve s három tűkörfürdővel ellátva. A víztűkrök födetlenek, hogy a vízből millió meg millió búborékban felgyöngyöző szénsav útat találhasson az eltávozásra. A Lobogók forrásai 8.7–9.1° C hőmérsékletű, széndioxiddal telített kristálytiszta, pezsgő, lobogó, óriási vízmedenczéket a kicsordulásig megtöltő savanyúvizek. Ilyen vizekben nem fürdenek sehol a világon. A borszéki fürdő terűletén az említetteken kivűl még egész sereg kitűnő savanyúvíz-forrás van.
Borszék fekvésénél fogva rendeltetve van arra, hogy klimatikus gyógyító, üdülő és nyári tartózkodó hely legyen. Levegője teljesen tiszta, portól mentes, kellemes, enyhe. Sétahelyei a legszebb és a legjobban gondozott fenyves sétahelyek. Ezeknek a fenyűkkel szegélyzett árnyékos sétaútaknak a hoszsza meghaladja a tíz kilométert. Borszék éghajlata magasságához képest havasalji. Átlagos hőmérséklete július hónapban 15.7° C., augusztusban 14.9 C.
A Kis-Besztercze völgye.
Cserna Károlytól
Kevés fürdő dicsekedhetik közelben és távolban annyi kellemes kirándúló helylyel, mint Borszék. A leggyakoribb kirándúló helyűl szolgál a Kerekszék hegy nyugati orma. A Kerekszék egész tömegében mésztuffból áll, mely képződését a földből fölfakadó, a maiaknál vízben gazdagabb ásványvíz-forrásoknak köszöni. Igen érdekes részlet különösen a hegy nyugati orma. Vadúl megszakgatott, átlyukgatott, átfúrt, kivésett, bámúlatos sziklácsoportokkal találkozunk rajta: helyenként sziklába vágott mély folyosókkal, üregekkel, csarnokokkal, barlangokkal, melyek néhol hatalmas oszlopokkal, másutt obeliszkekkel vannak díszítve, fodros mészkövekkel kirakva. A mésztufa kitűnő építőkőnek bizonyúlt; 3 méter hosszú lemezeket is faragnak belőle.
A barlangok közűl az úgy nevezett Medve-barlangok és az ezektől nem nagy távolságban levő, Jégbarlang a leglátogatottabbak.
A múlt években egy kirándúló társaság a Borszékről Holló felé vezető erdei úton sajátságos visszhangot fedezett föl. A visszhang sajátsága abban áll, hogy a ki a hangot adja, az nem hallja a visszhangot; csak az hallja – és pedig háromszor-négyszer megerősödve, – a ki a beszélőtől néhány lépésnyi távolságra áll.
Látóhatárunkat keleten a Komárnyik hegy roppant sziklatömegei és Moldva hegyóriása, a festői Csalhó, éjszakon a roppant kiterjedésű havasláncz: a Kelemen-havas, nyugaton a görgényi havasok zárják el. A távolabb fekvő kirándúló helyek közűl a négy órajárásra fekvő tölgyesi szorosnak, Bélbornak és a Kelemen-havasnak van legtöbb látogatója.
A tölgyesi szoros hazánk legszebb határszéli szorosainak egyike. Útunk oda a Bor patak, majd a Besztercze patak szép völgyén visz keresztűl. A hol a Besztercze völgye kitágúl, ott Holló oláh falunak házikói vannak szétszórva. Hollót csak egy híd választja el Tölgyestől. A Csalhó Moldvában esik ugyan, de felhőkbe nyúló óriási sziklahalmaza már messziről előttünk jár útunk czéljáig, a Tölgyes falu alsó végénél fekvő tölgyesi vámig, hazánk határszéléig. Ez a kiválóan érdekes hegy tiszta fehér szirtjeivel olyannak látszik, mintha hóval volna borítva. A vámhivatal a Tölgyes alsó végénél, a Beszterczével egyesűlő Putna torkolatában fekszik. A Putna torkolatán alúl a völgy ismét összeszorúl. E helyen épűlt a veszteglő-intézet. A határt a völgyben az éjszakról délre folyó Preszekár folyócska jelöli; jobb partján van a magyar őrház és vámsorompó. A túlsó parton már oláh határőr sétál feltűzött szuronynyal.
Bélborra az út a Beszterczének hol szűkűlő, hol tágúló völgyén vezet, magas sziklakapuk, illatos virágokkal behintett buja rétekkel és erdőkkel borított hegyek között. Négy órai kocsiút után a bélbori katlanban s nem sokára a községben vagyunk. Bélbor Erdélynek legmagasabban fekvő községe; magassága 1053 méter. A világtól teljesen elzárt falunak nagyrészt oláh lakói izmosak, jól fejlettek; a nők feltűnően szépek. Bélbor környéke ásványvizekben rendkivűl gazdag; a források száma a százat is meghaladja.
A Kelemen-havas, Európának eme leghatalmasabb trachyt-sziklatömege, roppant kiterjedésű lánczolat, mely a tölgyesi és borgó-prundi szoros között épen hazánk határszélén vonúl el, a Székelyföldnek áthághatatlan éjszaki védőfalát alkotva.
