A tótok. Polek Jánostól, fordította Katona Lajos
A tótok.
Polek Jánostól, fordította Katona Lajos
Polek Jánostól, fordította Katona Lajos
Az első tótok a múlt század végén kerűltek Bukovinába, mint a krasnai üveghutához szegődött favágók, és a mai Althütte nevű helységben telepedtek meg. 1820 táján 30 újabb család telepedett le Hlibokában. A fajukat jellemző szaporaság folytán az a kevés telek, a mit beköltözésükkor kaptak, csakhamar nem volt már elég föntartásukra. Ezért a harminczas évek közepe táján, mikor az ú. n. „födött út” védelmére a solkai és iliszestiei vallásalapítványi jószágokon új községeket létesítettek, nemcsak az összes hlibokai, hanem a legtöbb krasnai tót is telkekért folyamodott. Így keletkeztek Új-Solonetz, Plesz és Pojana Mikuli tót gyarmatok. Egy évtized óta azonban már ezek is túlságig benépesedtek. A fölös népesség egy része Moldva-Banillába (Storoźynetz járása), másika pedig Amerikába vándorolt ki.
Minthogy papjaik és tanítóik kivétel nélkül lengyelek, a templom és az iskola hatása következtében a bukovinai tótok rég elfelejtették már az anyanyelvüket, s ma már a legöregebbjeik is csupán lengyelűl beszélnek. Így tehát az 1890. év deczember 31-én tartott népszámlálás alkalmával valamennyit a lengyelekhez számították. De nemzetiségük ezen elvesztése mellett is híven megtartották ősi erkölcseiket és hagyományos szokásaikat; sőt a viseletük sem változott. Ez a magyarokéhoz hasonló; csak abban különbözik tőle, hogy az asszonyok nem főkötőt, hanem kendőt viselnek.
Mint a magyarok, a tótok is nagyon szeretik a zenét és tánczot. De csak ritkán van efféle mulatságra alkalmuk, mivel férfiak, legények egyaránt többnyire erdei favágással keresik a kenyerüket s ebben a munkában, kivált ha messzebb fekvő erdőkben dolgoznak, sokszor hetekig is el vannak hazúlról. Nagyon kedvelt gazdasági szokás náluk is a kalákába való, kölcsönös kisegítő munkálás, főkép a földmívelés dolgaiban. Ezt rendesen tánczmulatság fejezi be. Különben a legtöbb mulatság farsangban van, a mely hamvazószerdán az ú. n. Jurawski eltemetésével ér véget. Ez egy lepedővel letakart fahasáb, melyet a falu legényei ravatalon kivisznek a helységből s nagy sírás-rívással a hóba temetnek. A lakodalmakat is többnyire farsangban tartják. Ezeknek sajátszerű szokásai közűl hadd említsük meg a legnevezetesebbeket.
Az eljegyzést éjfélkor tartják. Esti 10 és 11 óra között a házasúlandó legény két barátjával elmegy választottja szüléinek a házába és borral, sörrel vagy pálinkával kinálja meg őket. Ha az italt nem utasítják vissza, akkor szívesen látják vejüknek a legényt. Erre a leányt is felköltik álmából. Ha ő is iszik a kérő kinálta italból, akkor az egyezség meg van kötve. Most még előhívják a vőlegény szüléit és rokonait is, s az ő jelenlétükben megállapítják a hozományt és a lakodalom napját.
Pojana-mikulii tótok.
Zuber Gyulától
Ezt rendesen vasárnap vagy kedden tartják. Ünnepségei az előtte való estén, a menyasszonyi koszorú fonásával kezdődnek, a melyre a falu összes leányai elmennek a menyasszonyhoz. Velük mennek ugyanoda a vőlegényt kivéve az összes legények is, mert a koszorú elkészűlte után tánczra perdűlnek a párok. Éjfélkor a vőfélyek és a többi legények elmennek a vőlegényhez, hogy aztán a násznagyokat vele együtt meghíjják és elkisérjék az ő házához. Oda gyülekeznek még az éjszaka folytán a többi vendégek is. Pitymallatkor a vőlegény elbúcsúzik a szülőitől, bocsánatot kérve tőlük és megcsókolván a lábukat, a mi közben a szülők sót és kenyeret tartanak a fiuk feje fölé. Erre a menet a menyasszony háza elé vonúl, a hol zárt kaput találnak. Csak hosszas tárgyalásra nyílik meg a kapu, mi alatt a zene szól és a legények pisztolyokat durrogtatnak. A bebocsáttatásnál a menyasszony szülői a vőlegénynek kenyeret és sót nyújtanak. Esküvő után a násznép olyan házba tér be, a hol elég hely van a tánczhoz. A lakomát csak este felé tartják, még pedig a menyasszony szülőinél. Utána a vőfélyek a kelengyét és hozományt a már készen álló szekerekre rakják, mi közben az új házasok javára mentűl többet igyekeznek az öregek házából elemelni. Búcsúzáskor a vőlegény köszönetet mond mátkájáért a leány szülőinek, a kiknek ez alkalommal megcsókolja a kezöket és lábukat. A vőlegény házánál is hosszabb párbeszéd után, szintén só és kenyér átnyújtása mellett történik az új pár befogadása. Itt újabb lakoma következik, a mely éjfél utánig tart. De másnap azért már mégis kora reggel beállítanak a vendégseregből a férjes asszonyok, hogy a menyasszonyt hétköznapi ruháiba öltöztessék és a fejét kendővel bekössék, a mi nélkül ezután már nyilvánosan nem szabad többé megjelennie. Ennekutána az ifjú pár látogatóba megy a szülőihez, a kik e látogatást még az nap este viszonozzák. Itt is, amott is dúsan terített asztal várja a vendégeket. Az új házasoknál a lakoma végén egy pohár mézes pálinkát (pohar dulce) isznak.
A tótok igen vallásosak, de egyúttal nagyon babonások is. A babonás szokások gyakorlásának fő ideje karácsony tájára esik. Karácsonybőjtjén az ünnepi vacsorának tizenkétféle ételből kell állania. A szegényebbek e számot legalább úgy igyekeznek elérni, hogy ugyanazt az ételt édesen is, savanyún is elkészítik. Semmikép sem hiányozhatik azonban ilyenkor az asztalról a kutja nevű mézes-mákos búzakása. A vacsora záradéka dió és alma. Az alma fölmetszésénél nagyon ügyelnek a gyümölcs belsejére, mert ha a magburok rothadt, azt sulyos betegség előjelének tartják. Minden almát meg kell valamely jelenlévővel felezni, a mit abban a hitben cselekszenek, hogy ha esetleg az ember valamikor az úton eltéved, rögtön rá talál a helyes útra, mihelyt eszébe jut annak a neve, a kivel karácsonyestején az almát megosztotta. Legények és leányok mindenik ételből eltesznek egy kicsit a fél keztyűjökbe s ezt aztán haza menvén, lefekvéskor a párnájuk alá dugják, hogy a jövendőbelijökről álmodjanak. A gazda meg azt tartja, hogy a karácsonyi asztalról vett mézes ostya egy darab kenyérbe téve csalhatatlan varázs-szer a jégeső ellen.
