A zene.
A zene.
Roskovics Ignácztól
A ki napjainkban megfigyeli Budapest zenei életét, aránylag épen oly alakúlásokat, divatos csoportosúlásokat, művészi törekvéseket lát itt is, mint Európa más fővárosaiban. A világhírű művészek vándor útitervökben Budapestet a többi fővárosok közé rendes állomásúl iktatták be. A külfölddel bizonyos csere-viszony lépett életbe, s Budapest mindkét nemű művészei nemcsak szívesen látott vendégek szoktak lenni, hanem sokan rendes foglalkozást is találnak a külföldön; de viszont Budapesten is gyakran hálás tért és megélhetést találnak a külföldiek.
Hogy Budapest művészileg is eléggé fontos középpont, mutatja az, hogy Magyarországnak művészi tanúlmányokra vágyó fiai és leányai mind ide törekednek, itt szerzik meg a művészi fölavatást, s viszont az ország minden irányába innen terjed szét a világosság ezen a téren is.
Ezeket tapasztalhatjuk napjainkban; de régen nem így volt a dolog, s ha egy pillantást vetünk a zene, főleg a magyar zene fejlődésére, akkor Budapestet még nem tekinthetjűk irányadó középpontnak. Ilyen középpontot egyébiránt akkor tulajdonkép sehol sem is találunk; mert, a mi följegyzésre méltó, az ma itt, holnap amott merűl föl vagy a királyi udvarnál, vagy valamely művészet-kedvelő főúr házánál, vagy egyik-másik székesegyház körében. Ezért zenénk fejlődési mozzanatai között alig, vagy nem is találunk összekötő kapcsokat, sőt a régibb időkről adatok hiánya miatt csak azt mondhatjuk, hogy Magyarországon minden előmunkálat meg volt téve a zenének művészetté fejlesztésére; s hogy a XVI. század folytán – mint az olaszoknál, francziáknál és németeknél – a magyaroknál is lendűletet kellett volna vennie a műköltészetnek úgy az egyházi, mint a világi zene terén; de a művészetekre nézve kedvezőtlen viharos időkban a magyar nemhogy bizonyos önállóságra juthatott volna, hanem az is becsületére válik, hogy önálló nemzeti alkotás helyett az előbbhaladt nemzeteket nyomon tudta követni. Nagyobb önállóságra törekvő mozgalom csak a múlt század második felében és a jelen század elején indúl meg, mikor egyszersmind a nemzeti motivumok iránt is általánosabbá válik a figyelem a zene művelőinél. Majd Budapest is elfoglalja illő helyét s itt lendűl föl később leghatalmasabban mind az egyházi, mind a világi zene ügye.
