A hegyvidék alsó-rendű állatvilága.
A hegyvidék alsó-rendű állatvilága.
A gerincztelen állatok közűl a hegyvidéki faunában mind a fajok, mind az egyedek számára nézve az ízeltlábúak, nevezetesen a rovarok az uralkodók. Nem tekintve amaz érdekes viszonyosságot, mely sok rovar és gyönyörű alpesi flóránk között van, melynél fogva a rovarok a virágpor átvitelével a növényeknek tesznek szolgálatot, maguknak pedig a növényekben táplálékot és védett lakást találnak: különösen figyelemre méltó az a könnyen megmagyarázható tény, hogy a magasabb régiókban fogynak a növényevő alakok, és szaporodnak a ragadozó meg szárnyatlan rovarok. A fedeles szárnyúak, lepkék, legyek és hártyás szárnyúak képezik itt az uralkodó és legtüzetesebben átvizsgált rovarrendeket; a félfedelűek, egyenesszárnyúak és reczésszárnyúak ezekkel szemben rendkívül gyéren vannak képviselve. Tetemes ismét a pókfélék száma és csekély a százlábúaké, meg a rákoké. A hegyi és alpesi bogarak (fedelesszárnyúak) száma nagyobb ugyan mint a lepkéké; mindamellett rejtőzködő életmódjuk miatt kevésbbé tűnnek szembe, különben a fanövés határáig a régi, napsütötte irtásokban, melyek talaján sűrűn burjánzanak a hajtások, bokrok és más egyebek, egyes alakcsoportokban (czinczinbogarak, aranybogarak, orrmányos bogarak, ritkábban a díszbogarak) ezek is inkább előtérbe lépnek. A lepkék, legyek és hártyásszárnyúak is nagy mennyiségben röpködnek az ilyen helyeken, de nem kevesebb számban keresik fel az illatos réteket, sőt a benőtt „facsúsztatókat” is. Az alsórendű állatélet, miként több ízben említettük, a felső alpesi régióban hirtelen csökken ugyan, de kihalni, még a havasi régióban sem hal ki teljesen. Így találtak még 3.270 méter magasságban is „kövek alatt és a hővíz alkotta pocsolyákban” egy kis vízi bogarat, a Helophorus glacialis-t, a Habicht (Stubai) jégárján (3.274 m.) a havasi kaszás-pókot (Opilio glacialis), a jégárak szélén az Erythraeus glacialis és Rhyncholophus nivalis nevű atkákat, továbbá a Gurgel- és a Pasterze-jégáron az úgy nevezett „havasi bolhát” (Desoria glacialis), ezt a fekete, igen szőrös kis rovart a serte-farkúak (Thysanura) csoportjából. E nevezetes jelenséghez sorolandók még egyes különböző rovarrendekből való ide tévedt alakok, melyek majd maguk jószántából, majd a széltől odasodortatva jutottak a havasi régióba.
Az osztrák-magyar monarchiának 7.950 bogárfaja közűl általában mintegy 800 faj, s mintegy 280 tipikus, sajátlagos alpesi alak lakik a hegyeken; igen jellemzők a Carabus alpinus, a C. carinthiacus, C. alpestris futrinka-fajok; a Cychrus angustatus, a Nebria Hellwigii; továbbá a Helophorus-nem a H. glacialis és H. alpinus fajokkal; a Homalota alpicola; a ganajtúró bogarak közűl az Aphodius putridus és A. piceus; az orrjas bogarak közűl az Otiorhynchus alpicola, az aranybogarak közűl az Oreina nivalis és O. monticola, a katicza-bogarak közűl az Adalia alpina és sok más.
Egész faunánk 3.000 lepke-fajából a tiroli magas hegyekben 700 faj és 85 fajváltozat fordúl elő, melyek közűl 271 fajt „közönséges”-nek kell tekintetnünk. A hegyi és alpesi régió tipikus fajaiként példaképen a következők említhetők meg: Parnassius delius, Pieris callidice, Colias Phicomone, Lycaena (négy fajjal), Melithaea (három fajjal), Erebia (húsz fajjal), Argynnis Pales, A. Thore, Zygaena exulans, Z. Mannii, Arctia flavia, A. Quenselii, Hepialus carnus, H. Ganna, Psyche plumistrella, Agrotis (négy faja), Dianthoecia (két faja), Hadena pernix, Crambus (két faja), néhány Tortrix; a Leucania, Plusia, Acidalia, Cleogene, Sphaleroptera, Tinagma, Ornix nemek, valamint mások is jellemző alakokkal gazdagítják e vidéket.
A legyek vagy kétszárnyúak rendjéből (4.000 faj, melyek között 22 faj a monarchiának kizárólagos sajátja) aránylag kevés jellemző van a hegyvidéki faunában; ilyenekűl tekinthetők a többi közt: a Tabanus borealis, Cheilosia montana, Sericomyia lapponica, S. borealis, Arctophila bombiformis, Trixa alpina, Aricia longipes, Eriphia montana, Loxocera elongata, Amalopis tipulina, Trichocera Simonyi, Cyrtopogon-fajok stb.
Fontosabbak a hártyásszárnyúak, melyek a monarchiából 7.660 fajban ismeretesek s melyek közűl mintegy 3 százalék a hegyvidéki faunára esik. Van ezek között néhány levéldarázs (Lyda pumilionis, L. laricis), néhány fürkész (Ichneumon conjugalis, I. variolosus, Amblyteles Johansoni), egy-két kaparó darázs (Crabro rhaeticus, Cr. alpinus), egy hangya-képű darázs (Mutilla fasciata); megjelenik a Dufourea alpina magányos méh, a havasi álarczos méh (Prosopis alpina), egy csalóka méh (Panurginus montanus), a hegyi gyapjas méh (Anthidium montanum), a havasi kőmíves méh (Chalicodoma alpina), több Sapyga- és Osmia-faj; a havasi dongó-méh (Bombus alpinus), továbbá a Bombus Proteus, Proteus, B. lapponicus és több más. A mézelő vagy házi méh (számos fajváltozatával) a dús virágú alpesi réteken, a gyakran termelt tatárkán igen kedvező életföltételeket talál, azért a hegyvidékek lakói kiváló szeretettel űzik a méhtenyésztést.
Az igazi egyenesszárnyúakat (Orthoptera genuina; összesen 164 faj) a tiroli hegyeken 94 faj képviseli, melyek közűl 9, a fajváltozatokkal 12 sajátos hegyi alak; a hegyvidéki faunára kiválóan jellemző a Pezotettix nem (Pl. colbelli, P. baldensis).
Az ál-reczésszárnyúakat (Pseudoneuroptera; 134 faj) igen jellemzően képviselik egyes fajok a Dictyopteryx (D. alpina) Taeniopteryx, Nemura, Epitheca (E. arctica, E. alpestris) nemekből; továbbá az igen elterjedt nagyfejű fátyolka (Perla cephalotes) és az éjszaki szitakötő (Aeschna borealis).
Ezekhez csatlakoznak a reczésszárnyúak (Neuroptera; 248 faj, melyek között 152 a tegez-szitakötőkre – Phryganida – jut) az Altvater-en élő Peltostomis sudetica-val, az Acrophylax cerberus (Altvater), Phryganea obsoleta nevű fajokkal és másokkal. E rendből mintegy 28 faj lakik Tirol magas hegyein, de bennszülött alpesi fajnak csak a Drusus monticola tekintendő.
A félfedelűek (1.400 faj) közűl végre a következők tekinthetők tipikus hegyi lakóknak: Aradus crenaticollis, Strachia dominula var., rotundicollis, Alydus rupestris, Salda riparia; továbbá Psallus pinicola, Ps. Kolenatii, Plagiognathus alpinus, Psylla rhododendri.
A pókfélék (egészben 700 faj), miként már említettük, a hegyvidéki faunában is jól vannak képviselve; nevezetesen Tirolból 514 fajt ismerünk, melyek közűl az alpesi régióban és fölötte 191 faj jelenik meg s ezek közűl ismét 84 faj kizárólag a magas hegyek sajátja; alpesi tipusokként példaképen a következőket nevezhetjük meg; Epeira alpica, Zilla montana, Lyniphia alpina, Theridium Frivaldszkyi, Cryphoeca carpathica, Chiracanthium rupestre, Trochosa hungarica, több Erigone-faj (E. Helleri, E. alpigena stb.), Opilio glacialis, Rhyncholophus nivalis, Erythraeus glacialis és Rhyncholophus nivalis.
A százlábúak osztályát, melyek alakokban általában szegény (175 faj), az alpesi állatvilágban a Lithobius, Glomeris, Craspedosoma, Polydesmus nem néhány faja képviseli; így a Glomeris tyrolensis, Gl. carpathica, Craspedosoma carpathicum. A Polydesmus noricus Karinthiában 2.050 méter tenger fölötti magasságban él; egy hozzá közelálló faj, a P. tatranus a Tátrában honos.
A rákok közűl a folyami rák rendesen az alsó hegyi régióban marad, és az 1.150 méter tenger fölötti magasságot Svájczban sem lépi túl; közel rokonát, a szirti rákot (Astacus saxatilis), mely Svájczban legfeljebb 2.000 lábnyi (mintegy 667 méternyi) magasságban fordúl elő, eddig csak Isztriából, Dalmácziából és a Garda-tóból ismerjük. Ez osztály apró tagjainak nagyobb része, figyelmen kívül hagyva a halakon élősködőket, a melegebb völgyi tavak régiójában marad (így a Bosmina longirostris, Sida crystallina, Daphnia hyalina, Leptodora hyalina, Bythotrephes longimanus a Traun-tóban stb.); mások, mint a közönséges „vízi bolha” (Daphnia pulex), Polyphemus oculus, Gammarus pulex, egyes Lynceus- és Cyclops-fajok, valamint némely kagyló-rákok (Cypris) feljebb, részben az alpesi régióba is felmennek, mint Tirolban a Cyclops Gredleri (5.000 láb magasban) és a Candona brachyura (4.500 láb magasban). Így van ez a Cseherdő hegyi tavaival is; itt találták egyes tavakban az érdekes Holopedium gibberum nevű ágas szarvú rákocskát is.
A puhatestűek közűl mintegy 100 fajról bizonyos, hogy a hegyvidék magaslatain lakik. Jellemző hegyi alakokat szolgáltat a csigák közűl a Vitrina nem, melynek fajai részben a 2.300 méter tenger fölötti magasságon is túlmennek és egyes alakokban, mint a Vitrina pellucida, V. glacialis, V. nivalis és V. elongata az egész alpesi vidéken el vannak terjedve; mások ellenben, mint a V. membranacea, V. hiemalis és V. albina eddig csak az Ötz-völgyi jégárak párkánya mellékén voltak találhatók. A csigák közűl tipikus még a Helix alpestris, H. Preslii, H. glacialis, H. rudis (var.), H. alpicola (var.); Pupa gularis, P. arctica, P. claustralis, P. Gredleri, P. leontina; Clausilia alpicola (var.), Cl. septemtrionalis, Cl. alpestris (var.), Cl. asphaltina, Cl. badia; végre a csupasz vagy házatlan csigák közűl a különösen alpesi Arion nivalis, melyet az Ötz-völgy területén fedeztek fel; a Limax Bielzi, mely a Kárpátokból ismeretes, stb. Erdélyre nézve kiváló faunisztikai jelentőségük van a Baleoclausilid-knak, vagy, miként most nevezik, Alopid-knak, melyek ott kizárólag a juramészhegyek szikláin élnek. E nevezetes nemből mintegy 16 faj ismeretes, közöttük az Alopia pomatias, A. Haueri, A. Bielzi, melyek apró zuzmókkal táplálkoznak s házuk nyílásával a sziklára tapadva, a legégetőbb Nap hevében is ott maradnak. A Camphylaea Rossmässleri és a Vertigo tatrica a Tátrára és általában a Kárpátokra szorítkozik.
A szabadon élő férgeknek magasságban való elterjedéséről igen kevés adatunk van; a magasban is csak azok a fajok találhatók, melyek a síkságok sajátjai; így mindenek előtt a közönséges földi giliszta, mely egész a hóhatárig közeledik; gyérebben lép fel a hegyi régió mocsáros kis tavaiban a lónadály, mely Svájczban egész 4.500 láb tenger fölötti magasságig fölhatol, holott az orvosi nadály a neki megfelelő szabadabb, meleg mocsaros vizekben már nem található. Ezekhez sorolható még néhány sodró-féreg (Rotatoria) és övénylő-féreg (Turbellaria). Ez utóbbiak közűl példáúl a Planaria nigra var. sudetica nevű fajt az Altvater minden forrásvizében, s gyakran találták.
