Várak és régi házak Alsó-Ausztriában. Rosner Károlytól, fordította Király Pál
Várak és régi házak Alsó-Ausztriában.
Rosner Károlytól, fordította Király Pál
Rosner Károlytól, fordította Király Pál
Szép Alsó-Ausztria hegyein, völgyein és suttogó erdőiben járva, sűrűn jut az ember oly helyekre, hol egy-egy régi lovagvár regényes romjai kapják meg figyelmét s a középkor letűnt időszakaira terelik gondolatait. E büszke, nagy részt omladozófélen levő várak, melyek az Ennsen alúli erdőkoszorús hegyeket díszítik, vagy meredek s hegyes kőszálakon trónolnak merészen, képviselői Alsó-Ausztriában ama legrégibb lakóhelyeknek, melyek a hajdani századokból mind maig fennmaradtak.
Alsó-Ausztriának azon hétszáz vára közűl, melyeknek a neve ismeretes, mintegy száz teljesen eltűnt, a többi pedig nagy részt vagy teljesen összeomlott, vagy annyira átalakúlt, hogy eredeti alakjokat már vagy csak nehezen, vagy épenséggel föl sem ismerhetjük többé. A legkiválóbb várépítmények azonban még megvannak, habár többnyire csak mint romok. A sánczok és várudvarok elvadúlvák és burjántól lepettek, s fölvonó hídak elkorhadtak, a repkénynyel befutott erős, rovátkos falak szétrepedeztek s a százados törmelékeket zöld, mohos növényszőnyeg takarja. Csak itt-ott volt rá gondja egy-egy emelkedettebb lelkű várúrnak, hogy a pusztúlás tovább ne terjedjen.
Azokban a megbecsűlhetetlen helyrajzi művekben, melyek Ausztria várairól Meriantól és Vischertől 1649- és 1672-ben jelentek meg, megvannak a régi várak képei; de ezekből csak ritkán vehető ki ama régi építmények szerkesztési elve. Alapterveket, melyek a hajdankor ezen építési emlékeinek érdekes és gyakran sok ágazatú részleteit föltárnák előttünk, sem a nevezett két helyrajziró idejében, sem azóta nem készítettek s nem adtak ki ahhoz értők. Ezt a hiányt pótolni sok esetben még ma sem épen késő, de egyiket, másikat illetőleg már itt az utolsó óra. Így e helyen csak a természet után fölvett alapvázlatai közölhetők a legfontosabb és legérdekesebb régi osztrák lovagváraknak. Minthogy pedig a mérték valamennyinél ugyanaz: könnyű lesz mind nagyságukat, mind fontosságukat összeméregetni.
Kétségtelen, hogy a Duna jobb partján levő több régi osztrák vár egykor ugyanott állott római castellumoknak köszöni a keletkezését. A középkor elején úgy várak, mint városok építésénél a római erősségek modorát vették mintáúl. Erős kerítésfalak, melyeknek szögletein hatalmas tornyok rúgtak ki s melyeknek belső oldalán sáncz-folyosó, külső tövében pedig mély, vízzel telt árkok húzódtak; föl- és lejáró vasrostélylyal védett kapuk; a várterület közepén utolsó menedékhelyűl egy-egy rendkivűl erős torony (a rómaiaknál praetorium, a középkorban főtorony, donjon elnevezéssel), mind oly részletek, melyeket a régi osztrák várépítés vagy megtartott, vagy tovább fejlesztett.
Míg a népvándorlás utáni első századokban a várakat nagy részt fából alkották: a XI. században már a kőből való építkezések kezdődtek. Olyan dísz-várak, a milyenek más országokban találhatók, Alsó-Ausztriában sem nincsenek, sem nem voltak; mert Ausztria a legvégső védelmi pont vala kelet felé az ellenséges népek ellenében. Azonban az eszközök és az alkalmazott motivumok egyszerű volta mellett is tudtak ahhoz a régi építőmesterek, hogy építményeiknek játszi könnyűséggel megadják a legbámúlatosabb hatásosságot. Némely régi vár különben nagyszerűen volt kitervezve s egyúttal, a mint a maradványaik mutatják, annak idején gazdagon valának kiállítva is. Példák erre Hardegg, Rosenburg, Rappottenstein, Seebenstein, Gars (a Kamp mellett), Hainburg és Starhemberg várak.
Weitenegg, Aggstein, Hinterhaus, Tyrnstein.
Rosner Károlytól
Kronsegg, Dobra, Araberg, Streitwiesen. (alaprajzokkal)
Rosner Károlytól
Seebenstein, Schalaburg, Liechtenstein.
Rosner Károlytól
E várak közűl tájképi szépségeikért rajzokban már bemutattuk az „Alsó-Ausztria tájképekben” czímű fejezetben a következőket: Rosenburg várkastély a Kamp mellett (397. lap), Seebenstein régi várkastély (373. 1.), a Kamvölgy Gars mellett (595. 1.) és Hainburg a Duna mellett (463.1.).
A síkföldi, vagy úgy nevezett vízi-várak lényegesen különböznek a magaslatokon fekvő, úgy nevezett hegyi vagy sziklai váraktól. Az előbbieknél az erősítés egyszerűen abból áll, hogy szöglettornyokkal ellátott erős falaik és széles vízárkaik vannak, melyek a voltaképi várépületet körűlkerítik. A sziklai váraknál a változatos talajt fölhasználó védelmi művek több szakaszra oszlanak s ezeknél az ellenség csak egy sor, mind fölebb-fölebb fekvő erősítés megvívása után juthatott el a voltaképi felső várig, melynek belső magva szintén a már említett főtorony volt.
A Bécsi-erdőn, meg a Manhartsbergen alúl s épen az ország határán fekvő két-két vidék (viertel) mutat még föl nehány várat, míg a Felső-Bécsi-erdő, meg a Felső-Manhartsberg alatt – az ország belseje felé – eső két kerületben inkábbára lovagvárak keletkeztek. Minthogy pedig a négy vidék közel egyenlő terjedelmű: következtethetjük, hogy a lovagok minden vitézségök mellett is sokkal czélirányosabbnak tarták lakóhelyeiket aránylag nyugodalmasabb helyekre építeni.
A legérdekesebb várak közűl első helyen a Duna melletti erős, de már romokban heverő Hainburg hegyi és határ-várat, Ausztriai Margit özvegyi székhelyét, kell fölemlítenünk. Már a Nibelung-ének is szól a régi Hainburgról. E hősköltemény szerint Etzel úr és Krimhilda asszony erre felé való útjokban itt öltöttek egy éjjelt. – a felső vár faragott kőépületek a rómaiak korából származik, úgy szintén a sánczbástya kapuja, meg a kápolna is, melyben 1252 február 11-dikén a kápolna építtetője, a már negyven évet haladott özvegy Margit, a huszonegy éves Cseh Ottokárral esküvőjét tartá. 1569-ben egy mennykőütés fölgyújtá az erősség puskaportárát s ezzel annyira szétdúlta az egész várat, hogy az többé soha helyre nem állhatott.
Starhemberg – régebben Starkenberg – vára, mely az utolsó babenbergi herczeg, a gyakran itt tartózkodott harczos Frigyes idejében nagy hírű volt, egy magas hegy fennsíkján fekszik s ma merő rom. Valamikor a mesés hajdankorban keletkezett. A törökök másod ízbeli beütésekor (1683) a környéknek igen sok lakosa talált itt menedékhelyet. A mi még megvan belőle, az részint a rómaiak, részint a góthok idejéből való.
Krumbach, Gars, Klamm. (a két utóbbi alaprajzzal)
Rosner Károlytól
Emmerberg, magas hegycsúcson fekvő vár gyönyörű kilátással a Schneeberg vidék felé; Starhembergen és Neustadton kivűl ez volt az egyetlen vár, mely az utolsó Babenbergihez hű maradt. Úgy fekvésénél, mint megerősítésénél fogva hatalmas építmény volt; ma ez is romokban hever.
A festői Seebenstein római eredetű felső vára szintén rom. Későbbi korból való épületei fennmaradtak s ezeket a birtokos herczeg régi fegyverekből, fegyverzetek- és festményekből stb. összeállított nagy gyűjteményeivel még érdekesebbekké tette. Belső várudvara gyönyörű, külső erősítési művei nagyszerűek.
Pfütten várkastély, egykor a legerősebb határvárak egyike, csekély falmaradványait kivéve, elpusztúlt. Volt benne egy híres kút, melyet a XVII. század elején szikla-talajába fúrtak s mely állítólag olyan mély volt, mint a milyen a Szent István-torony magassága. a mai Pütten várkastélyt, mint tájképet, Alsó-Ausztria története mellett mutattuk be (493. 1.).
Lichtenstein vára (Mödling mellett) azóta, hogy a törökök Bécset másod ízben ostromolták, elpusztúltan hevert; a rómaiak korából ma is nevezetes maradványai vannak; jelenleg épen munkában van a helyreállítása.
Mödlingben a XI. század elején I. Henrik építtetett egy határvárat, mely a XII. században s a XIII. elején a Babenbergi család egyik mellékágának volt a székhelye. Ez a vár végképen elpusztúlt. Szintúgy elenyészett az a régi Leopoldsburg is, mely Bécs közelében a Szárhegyen, illetőleg a Leopoldsbergen állott.
A laxenburgi várkertben levő Franzensburg középkori vízi-várak utánzata, melynek építésénél igen sok nagyon régi épület-alkotórészeket és műtárgyakat használtak föl. Egyebek közt szintén becses középkori mű a német tartományokban nagy hírű klosterneuburgi János-kápolna (Johannis-kapelle), a capella speciosa vagy „szép kápolna”, mely a XIII. század elejéről való.
Ebenfurth, Ebreichsdorf és Pottendorf egykor hatalmas határvárak közűl itt az elsőnek az alaprajzát közöljük, a másik kettőből pedig a rendkívűl érdekes tornyok képét mutatjuk be. Pottendorf vártornya domború végű faragott koczkaköveivel Ausztria legrégibb épületmaradványai közé tartozik. A Manhartsbergen alúli kerületben igen sok régi vízi-vár van, melyek új divatúakká alakítva, ma is lakvák. Az ilyes középkori építményeknek új módiakká átalakítása kevés bajjal járt.
Osterburg, Rappottenstein, Hartenstein. (a két utóbbi alaprajzzal)
Rosner Károlytól
Rosenburg (részlet- és alaprajzzal) , Hohenegg (alaprajzzal).
Rosner Károlytól
Hardegg, Emmerberg, Senftenberg alaprajza.
Rosner Károlytól
Nagyobb jelentőségűek Laa erős végvára és Marchegg határvára. Mind a kettőnél összekötötték a hasonnevű városok megerősítését magával a várral, mint ez Bécs-Újhelynél, Schrattenthalnál, Eggenburgnál és egyebütt is történt.
A hegyi várak közűl megemlítendők: Kreuzenstein (Grizanstain), mely már a XII. század elején fennállott; később a svédek lerombolták, de jelenleg újra fölépítik.; Staats egy külön álló, a síkságból meredeken felszökellő sziklakúp tetején; ez, fájdalom, egészen elpusztúlt. A Bécsi-erdőn felűli kerületben fölötte sok érdekes lovagvár van. Említendő ezek közűl mindenek előtt a Duna melletti Aggstein, a rég letűnt Kuenring családnak e festői sziklai vára; továbbá az ősrégi Araberg, mely Alsó-Ausztriának valamennyi vára közt a legmagasb fekvésű; aztán pedig Hohenegg, melynek közelebbi megtekintésétől alapos okokból óva inti a járatlan útast a bejáratnál kitett tábla.
Schalaburg (Salavár), gyaníthatólag valamely római őrszemnek egykori állomáshelye (mint Wallsee, Pechlarn és Melk mellett). Schalaburg ó-része a XII. századból, vagy még régebbi időből való, új része ellenben a XVI. században keletkezett. E későbbi eredetű várnak az udvara egyike Alsó-Ausztria legszebb renaissance építményeinek; rajza látható e műnek az építészetről szóló részében.
Wallsee, XV. századi építmény, melyet gránitba metszett széles és mély árkai rendkívűl erős várrá tettek; még ma is egészen jó állapotban van.
A nagyobb vízi-várak közűl Pottenburg és Walpersdorf (A XVI. századból való) említendők. Mind a kettőt lakják.
Végre az Erdő-vidéken egész serege van a legpompásabb hegyi váraknak. A Duna folyam mentén találjuk Tyrnstein (vagy Dürrenstein) régi Kuenring-féle várat, Hinterhaus és Weitenegg romjait s Persenbeug (1617-ben újított) lakott várkastélyt. Ugyanezen a helyen állítólag már a IX. században állott egy erős vár azon a hatalmas kőszálon, melynek melle ott daczol a Duna hullámaival.
A Kamp folyó tiszta, sötétbarna vasas vizében szintén egész sor büszke vár képe tükröződik vissza. Így Gars nagy várrom XI. századból való régi felső várával és terjedelmes újabb építményeivel (emezek 1709-ből); a híres (1593-ban újított) Rosenburg hatalmas torna-udvarával. Ezt a középkorban pompájáról s mondáiról nagy földön ismerték s többször megénekelték; Krumau várrom, egykor lakhelye a férje, Ottokár által (1261–1267), eltaszított Ausztriai Margitnak; Dobra vár hatalmas omladéka; Lichtenfels csinos vára, melynek udvar-falain még most is sgrafisso-ékítmények (fekete alapra karczolt rajzok) láthatók; a jelesen újított Ottenstein érdekes freskókkal (pápák medaillon-képei) díszített oratoriummal; végre Rappottenstein, egyike az ország legszebb és legjobban megőrzött lovagvárainak (a góthok korából). Hét kaput kellett ebben megostromolni, míg az ellenség a felső várig juthatott.
Khaya, Starhemberg, Lichtenfels alaprajza.
Rosner Károlytól
Stein városkapui, Krems, Hainburg.
Rosner Károlytól
Erkély Kremsben, tornyok Pottendorfban, vártorony Ebreichsdorfban, városkapu Steinban.
Rosner Károlytól
A Krems folyó völgyében találjuk Rechberg vár teljesen elpusztúlt romjait, a svédektől lerombolt Senftenberget, a most is lakott Albrechtsberget és egy elhagyott hegyi vadonban Hartenstein várromot egy külön álló sziklakúpon, melyet a szomszéd hegyoldallal egy hosszú híd köt össze.
A Weitenthalban láthatjuk Leiben lakott várkastélyt, a romban heverő Mollenburgot, meg a festői Streitwiesent, melynek utolsó építtető ura, Reinprechtspöllai Rot Jakab (1556) a délkeleti kerek toronyra azt a fölirást vésette egy kőbe, hogy ő és hites felesége ezt az épületet alapjaitól kezdve alattvalóik verejtéke nélkűl, saját erszényökből emeltették.
A Thaya partjain levő várak közt Raabs, Khaya és Hardegg romjai a legérdekesebbek. A meredek magaslaton fekvő Khayahoz vivő út két hídon halad át, melyek mindenike egy-egy mély szakadék fölött áll. Hardegg vár külső körűlete 600 méterre rúg, s így e tekintetben ez a legterjedelmesebb várépítménye Alsó-Ausztriának. A vár kápolnájában még megvan egy góth stilban nemesen szerkesztett ablak. Greillenstein, Heidenreichstein és Pöggstall sík földön levő várak igen figyelemre méltók. Az utóbbinak széles árkán kivűl a kapujával átellenben van egy félköralakban épűlt elővára is. Pompás meredek födelű s kirúgó lövőrésekkel ellátott tornyait nem régiben, fájdalom, lebontották.
Valamint az ország nemesei: úgy a városok polgárai s a nagyobb mezővárosok lakosai is védelmezték magukat a folyvást fenyegető ellenséges támadások ellen. Ezeknek a védelmi építményei szintén éles árkok és párkányzatokkal meg erős tornyokkal ellátott hatalmas kőfalak voltak. Olykor a vízárkon kivűl még másik, alacsonyabb kerítésfalat s azon túl második külső árkot is vontak. A párkányzat mögött a védők kőből vagy fából épült, vagy pedig a fal gyámoszlopain álló folyosón állottak.
Noha az új kor a régi erődítvényeket kérlelhetetlenűl, olykor irgalmatlanúl elsöpörte, annyi a mennyi mégis fönnmaradt belőlük, mint példáúl az Ottokártól alapított Marchegg városban, Hainburgban, Eggenburgban, Zwettlban, Bécs-Újhelyben, Schrattenthalban, Drosendorfban, Bruckban és egyebütt. Azonban a pompás régi festői városkapuk, fájdalom, majd mind elpusztúltak. A még meglevők közűl képekben mutatjuk be a legérdekesebbeket. A csöndes Steinban volt kisebbik torony nem régiben szintén oda lett. A városkapuknak, melyeket régebben föl s lejáró vasrostélylyal, később pedig fölvonó híddal védelmeztek, gyakran külső erődítései is voltak.
Pottenbrunn vízi-vár, torony a Zaya melletti Aspernben, Hainburg végvár és Ebenfurth vízi-várkastély alaprajzai.
Rosner Károlytól
A város-területek alapterve szabály szerint négyszögletű volt. Ha maga a helység nem volt megerősítve, gyakran legalább a magasabban fekvő templomot erősítették meg, melyben a hirtelen megtámadott lakosság menedéket találhatott. A középkori polgári házak közűl még megvan nehány, különösen nehány erkélyes épület. Egy Kremsben levő késő góthkori csinos erkélynek bemutatjuk a képét is.
A Duna partjain Kremstől fölfelé vannak még a középkorra, meg az azt követett renaissance-korra mutató maradványok. A részleteknek még egész kincse van ott, mint példáúl szép kémények, íves tornáczok, stb., valamint egyes házakban festői belső részletek is találhatók. Födött folyosók homlokzata ki volt festve, vagy sgrafitto-ékítményekkel díszítve, az sok e nemű maradványból megtetszik, így példáúl Eggenburgban, Weitrában, Kremsben, stb. Voltak ékítményi és ábrázolatos díszítmények. Bibliai helyek, velős mondatok és nyersen húmoros párbeszédek is találkoznak a házakon. A renaissance- és barok-korból is maradt fenn nehány polgári ház, sőt tanácsház is, noha minden nagyobb érték híjján.
A mit a kevéssel ez előtti időig terjedő utolsó másfél század építményben alkotott, kétségkivűl minden eddigiek közt az a legjelentéktelenebb. Záradékúl azonban mégis ki kell emelnünk, hogy ma, hála az ízlés általános javulásának, Alsó-Ausztriában már mindenütt, még a kisebb városokban és helységekben is jobb építkezésmód kapott lábra.
Wisinger-Florian Olgától
