A középkortól az új korig.
A középkortól az új korig.
A festészet és szobrászat története az Enns alatti Ausztriában a középkortól az új korig egészben véve hasonló módon fejlődött, mint a fővárosban. Itt is, ott is ugyanazon okai és akadályai voltak a gyarapodásnak, s csak némi tekintetben kell különös körűlményekre mutatnunk. Tévedés lenne azonban, ha e körűlmények összetalálkozását abból akarnók kimagyarázni, hogy Bécs már akkor is az egész országra nézve forrása vala a művészeteknek, vagy hogy a bécsi mesterek és iskolák az országban is működtek. A mai viszonyoknak igenis megfelelő ilyetén felfogás, ferde képét adná a múltaknak, midőn a város visszahatása sokkal kisebb mértékű volt, mint manapság. Ennek oka, hogy a régi korban, szemben a mai korszakkal, a művészet, a műérzék, az alkotás és tudás sokkal általánosabban és jobban el voltak terjedve. Igaz ugyan, hogy már a középkorban a Szent-István-templom építőműhelyének építészete az egész országra, sőt azon túlra is irányadó, úgy szintén a renaissance-művészet kihatása a várépítésnél dolgozó olaszoktól eredt; mindazonáltal ritkán fordúl elő, hogy az országban némely jelentékenyebb vállalat, mint ma többnyire történik, a központban tartózkodó művészek meghívása nélkűl kivihető ne lett volna. E tekintetben a múlt sokkal művésziebbnek és virágzóbbnak tűnik fel, mint a jelenkor; Bécs-Újhely, Krems, Szt.-Pölten, Horn, Eggenburg, Waidhofen az Ybbs mentén, sőt sokkal kisebb helyek is a középkortól kezdve a barokk-korszakig minden művészeti és műipari ágakban saját letelepedett mesterekkel birnak, kik minden szükségnek megfeleltek úgy, hogy a nem ott letelepűlteknél tett megrendelések csak kivételesen fordúlnak elő.
Leginkább bizonyítja ezt a barokk-korszak, melyben ezen vidék művészi élete a legmagasabb pontra emelkedett. Bécs legnagyobb építő mesterei: Hildebrand, a Galli-Bibienák, az erlachi Fischerek, a mint tudjuk, Bécsen kivűl a koronatartományban csak igen keveset dolgoztak, s mindazáltal az ország nem szenvedett hiányt jeles építő művészekben, s a szt.-pölteni Prandauer, Mungenast és mások elég foglalkozást találtak a nélkűl, hogy Bécsben lett volna dolguk. A festők közűl jelentékeny művészek léptek föl, mint Bachmann, Beutl, Bergl Melkben, Schmidt János Márton Kremsben, kik inkább Bécsre hatottak vissza, ellenkezőleg az ottani mesterek közűl Altomonte Márton, Gran Dániel Bécs helyett állandón Heiligenkreuzban és Szt.-Pöltenben laknak, hogy az egész országot onnan lássák el alkotásaikkal. Midőn a XVIII-ik század kezdetén Melk, Heiligenkreuz, Klosterneuburg, Zwettl, Altenburg, Lilienfeld apátságok s a bécs-újhelyi új zárda hatalmas átalakítási és pompás díszítő munkálatai megindúltak, a dolog természeténél fogva mindezen helyeken önálló, viruló művészi telep és művésziskola keletkezett, hol aztán számtalan oly erővel találkozunk, kik a bécsi művészélettől egész függetlenűl alkotnak; valóban csodálatos látni, hogy azon időben az ily szerzetes házak környékén a legkisebb falukban is hemzsegett a festő, szobrász, márványozó, aranyozó, műlakatos stb., hol ma nincsen kéz, mely a plajbászt csak úgy a hogy is meg tudná fogni.
Többé-kevésbbé így volt ez azonban már a legrégibb időktől kezdve, s az egyházi művelődés székhelyei, melyek az országban szétszórva feküdtek, nem csekély részben adtak erre alkalmat. Itt képezték ki magukat, eleintén a hajdan művészetekkel foglalkozó barátok vezetése alatt, az egyházi építészetre vállalkozó művészek; ezek a mindinkább szaporodó plébánia- és templomalapításokhoz alkalmazkodtak ugyan, de más ilyen áramlatokkal is érintkeztek s végre a nélkűl, hogy közös kiindúló, avagy góczpontjuk lett volna, végre az egész országot elárasztották tarka s rendkivűl szétforgácsolt működésökkel.
Eleonora császárné sírja Bécs-Újhelyben.
Siegl Károlytól
A városok legtöbbje is Bécscsel szemben, mely a művészeti dolgokban csak későn fejlett jelentékenynyé, fenntartotta önálló jellegét; mint Bécsnek, úgy azoknak is festőczéhjeik és egyesületeik voltak, mi egyáltalán csak akkor változott meg, midőn Bécs a császárok állandó székhelyévé s ezzel az ország s a birodalom fénypontjává lett. Midőn a legrégibb időben idegen szerzetesek legelőbb hivattak meg zárdákat alapítani s ezáltal Francziaországból, Bajorországból és Frankenből a román stil elemei behozattak a még puszta Ausztriába: eme behatások természetesen nem mentek túl Bécsen, hanem szerte az országban elszórva, független művészi középpontok keletkeztek. Azokból az időkből csak igen kevés maradvány van fenn, mindazáltal szükségkép fölé kell tennünk, hogy az olyan helyeken, mint mindenekelőtt Klosterneuburg, Heiligenkreuz, Melk, Lilienfeld, mindenütt gazdag termelés volt. Ma erről csupán Heiligenkreuzban a babenbergi herczegeknek a Kútcsarnokban levő szép, izzó színekben világló üvegképei, valamint az apátsági templomnak (most a keresztfolyosón lévő) en grisaille díszített ablakai tanúskodnak, mely utóbbiak egészen délfranczia minták tipusa szerintiek; ugyanezen cziszterczita apátság a XII. századból egy nevezetes, a szerzetesek életét ábrázoló miniatur-képekkel ékes kodexet is őríz; fresko falfestményekből megmaradtak Tullnban a csontkamra képei, a mödlingi csontházban a madonnát imádó három szent király; igen érdekes symbolikus és typologikus tartalmú szobrászmunkákat mutat az ilyenekkel gazdagon ékített schöngraberni templom, vagy pedig a mödlingi, fönt említett csontház, melynek ajtaja fölött egy szarvasvadászat látható egy kis, de szépen megőrzött domborműben.
A zárdákban ezen stil még igen régi, a XII.és XIII. századból való s igen egyszerűen kereszttel, kehelylyel, czímerrel stb. ékített sírkövek is képviselik; mely stil azonban legkésőbbi fejlettségének is fényes példáját mutatja föl „harczos” Frigyesnek Hiligenkreuzben levő szép, ábrázolatos sírfedő kövében; egyszerűbb ennél Kreusbach lovag sírfödele Badenben. Nagyon figyelemre méltó a melki apátság birtokában levő s a XI. századból való két kis elefántcsont kézi oltárka, melyeknek az üdvözítő életéből vett jeleneteket stb. ábrázoló díszítései igen korai jellegűek.
A gothika a templomok szobrászati díszítése körűl mindenütt adott munkát a vésőnek. Jó minták Perchtoldsdorfban a Mária koronáztatását ábrázoló tympanondombormű, Bécs-Újhelytt a várban az Isten holttestéről czímzett egykori kápolnában a csúcsívboltozat záróköve, a XV. és XVI. századból való több rendbeli Olajfák-hegye, szépek vannak példáúl Brunnban (am Gebirge), Gumpoldskirchenben, Mödlingben, Badenben, Sieveringben, a Madonna és I. Miksa császár stb. kitűnő szobrai, a klosterneuburgi apátság templomának déli tornyán, végűl valamennyi templomban számos sírkőlap, melyek részint csak heraldikus díszítést, részint azonban az elhúnytak életnagyságú alakjait is mutatják s gyakran nagy mesteri ügyességet árúlnak el. Mint legérdekesebbek említendők ezek közűl: Maximilián anyjának, portugalli Eleonora császárnénak sírköve Lerch Miklós strassburgi kőfaragótól, ugyanettől való e császárné férjének, IV. Frigyesnek a bécsi Szent-István-templomban levő pompás síremléke is. Az ő iskolájához tartozik egy udvarhölgy síremléke, mely miként úrnőjeé, Bécs-Újhelyben az új zárdatemplomban van elhelyezve. Más kitűnő sírkövek ezen stilben: Meissau Ottóé a volt karthausi kolostorban Aggsbachban, Eytzing Oswaldé (1486) Drosendorfban, Schauer Leonhard papé Mauerbachban (most Laxenburgban), Primislaus troppaui herczegé Mödlingben, s több más. Több nevezetes mű, mint Szép Frigyes síremléke Mauerbachban és Sánta Albrechté Gamingban, tönkre ment.
Madonna, fresko-festmény a bécsújhelyi Boldog-asszony-templom főajtaja fölött.
Attorner Ferencztől
Az úgy nevezett czímerfal a bécs-újhelyi vártemplomban kitűnő mintája a góth stil hatásos díszítésű plasztikájának. Rajta vannak a császári ház regés és történeti czímerei s IV. Frigyes császár szép alakja; a templom belsejében lévő Szent György szobor valamely németalföldi művész érczöntvénye lehet. Melk melletti Maur főoltárában igen figyelemre méltó fafaragvány van, mely azonban már átmenet a renaissance jellegében, míg Heiligenblut és Maria-Laach mellékoltárai még a kései góth fafaragó mesterség dúslakodását képviselik.
Kiválónak kell nevezni az eggenburgi plébániatemplomnak az egyházi atyák mellszobraival ékített kőszószékét, mely feltűnő rokonságot mutat a Szent István székesegyház híres szószékével. Zwettl számára készűlt 1501-ben egy oltármű – Mária és Szent Bernát megdicsőitése, – melyet faragásainak rendkívűli gazdagsága tesz kitűnővé.
A gothika festészetének fajai, magától értetődik: falfestmények, mellékoltárok tempera-képei, üvegfestmények és miniaturák. Alsó-Ausztria a fővárosával együtt mindezen irányokban megőrzi a legkülönbözőbb oldalú hatásoktól érintett műtörténeti tényező mivoltát, mivel, mint már a maga helyén kimutattak, olasz, bajor, sváb, frank, kölni s később németalföldi van Eyck-féle behatások találkoznak itten. Olaszország trecenti iskolájának hatása különösen világos a régibb freskókon, így Offenbachban Bécs-Újhely mellett, Olmerfeldben Waidhofen mellett, Siedingben Ternitz mellett, a bécs-újhelyi Boldogasszony-templom szép tympanon-freskóján és a lichtenwörthi óriási Szt.-Kristófon, valamint látható Klosterneuburgban is a verduni oltár hátúlján levő érdekes fatáblán. Későbbi német iskolák behatásáról tanúskodnak a részben igen szép képek és oltárok Winzendorfban, Imbachban, Ybbs melletti Waidhofenben s a bécs-újhelyi új zárda-templom úgy nevezett Frigyes oltárán (jelenleg a bécsi székesegyházban); a pöggstalli (jelenleg Ambras várában Tyrolban), mailbergi, Maria-Laachi, heiligenbluti oltárokon, olykor ugyan mesterségszerű, de jó hagyományok szerint dolgozó munka is találkozik. A mesterek nevei ismeretlenek.
Ezeken kivűl Bécsben a Belvedere és a Liechtenstein palota képtárai, a klastromok gyűjteményei mindenütt az országban s kivált Klosterneuburg, Lilienfeld, Leitenstätten, Göttweig és Heiligenkreuzban nagy számú ilyen régi oltárkép van, melyeken gyakran észrevehető Schongauer, majd Dürer, Schäffelein vagy Wohlgemuth motivumainak alkalmazása. Sok ilyesmi van Greifenstein várában és a Wilczek grófok tulajdonában Seebensteinban s egyebütt.
Azon kor üvegfestészeti művei között kétségkivűl az országban az első rang illeti meg a bécs-újhelyi várkápolna nagy becsű ablakait, ezek németalföldi eredetűek s mintái a technikának. Különféle maradványok vannak még Gaming (hajdan) Langegg, Pöchlarn, Szt.-Pölten, Göttweig, Wilhelmsburg, Ardagger, Seitenstetten, Waidhofen stb. templomaiban. A miniaturfestészet, melylyel amaz üvegfestészet stilre nézve igen szorosan összefügg, a XIV. században eszményi stilformákkal lép föl, mint a két kodex Concordantia caritatis bizonyítja, melyek egyike még Lilienfeldben, a másik (későbbi) a liechtensteini könyvtárban Bécsben őriztetik. II. Albrecht imakönyve Melkben (1438 körűl) alsó német hatásra vall; egyebek a nagy zárdakönyvtárak birtokában vannak Klosterneuburgban, Seitenstetten- és Lilienfeldben stb. Egy imakönyv Göttweigban már határozottan Van Eyck művészi irányának tipusához tartozik.
Részlet az eggenburgi „festett ház” díszítményeiből.
Siegl Károlytól
Oly fafaragvány, minő Taunsteter György szobra Melkben, ki I. Miksa császárral állott összeköttetésben, átvezet már bennünket a renaissance korába, mely szobrászati munkákban legkivált ismét síremlékeknél igen gazdagon van képviselve, míg a festészet műveivel ritkábban találkozhatunk. Az építészet szolgálatában is gyakran nyilt alkalma azon korban a képfaragó művészetnek, hogy képességét kimutassa, mivel ekkor különösen a világi építészet nyújtott neki módot a vidéki nemesség várainál, hogy erkélyeken és házvégeken, falburkolatokon és kapuzatokon stb. faragvány-díszítést alkalmazzon. Az e téren nyilvánúló stil a renaissance német árnyalaton, míg tiszta olasz alakokkal alig találkozunk. Valóban fényes példát nyújt erre Schalaburgban a várudvar pompás díszítése, részben befestett agyagdomborművekkel, mythologiai, allegorikus és arczképi ábrázolások a legvidámabb jellemű tartalommal. Ezzel rokonnak látszanak Sierndorfban több nemes ember képszobra, melyek szintén be vannak festve. Hasonló díszítést mutat még számos polgári ház a városok- és mezővárosokban, nevezetesen Kremsben, Eggenburgban, Weitraban, Hornban, stb.
A homlokzati díszítések igen figyelemreméltó példányát látjuk a második helyen említett városban az úgy nevezett festett házban, de mely voltakép nem mutat festést, hanem a délről honosított graffito mesterséggel szürkében szürkén a bibliai történetek jeleneteit ábrázolja (1547).
Nagy mennyisége van az egész országban a gyakran igen sok ízléssel munkált sírfedő-köveknek, többnyire sötétbarna vagy vörös márványból úgy, hogy lehetetlen volna csak a legszebbeket is sorra nevezni. Ezek a szobrászatnak igen derék s majdnem egyformán elterjedt virágzásáról tanúskodnak s valamint a gothikában, itt is czímeres és a halottak szobraival ellátott kövekre oszlanak. Ámbár utóbbiak közt igen gyakori az életnagyságú alak alkalmazása díszruhában, pánczélban, polgári, nemesi, papi vagy női öltönyben, mégis már a kisebb dombormű is igen kedvelt, melyben a térdelő alak tájképben, vagy a keresztfa előtt s ehhez hasonló módon fölfogva fordúl elő. E fajtában pompás dolgokat látni Gaming-, Seebenstein-, Ernstbrunnban, Rappoltenkirchenben, Loosdorfban, a szt.-pölteni keresztfolyosón, kitűnő apátúri síriratokat Zwettlben, Heiligenkreuzban, Klosterneuburgban s Bécs-Újhelyben, – de végtelen sokat lehetne erről beszélni.
Különös és igen nevezetes agyagszobrászat ékíti a bécs-újhelyi vártemplomot, azon magas dombormű, mely Maximilián főherczeget, a német lovagrend nagymesterét s tiroli helytartót ábrázolja Szent György által vezetve a Boldogasszony előtt. Műtörténetileg rendkivűl nevezetes azért, mert innsbrucki szobrászok és öntők foglalkozásával kapcsolatos, kik ama herczeg szolgálatában állottak.
Krisztus keresztsége; Schmidt József Márton oltárképe a duna-steini plébániatemplomban.
Siegl Károlytól
Azon időben Alsó-Ausztriában több helytt, s legkivált ott, hol udvari kastélyok voltak, a renaissance idegen műveinek is jelentékeny számban kellett lenniök kivált olasz mesterektől, kiknek alkotásait a rákövetkezett török dúlás nyomtalanúl elpusztítá. Így a II. Miksa alatt elkezdett fáczánkerti kastély vagy új-épület szökőkútakkal, nymphaszobrokkal s effélékkel volt ékítve; itt s egyebütt az olasz stilban kitanúlt művészek, mint Collin Sándor, Spranger Bertalan, Van Mander Károly, Da Monta János, stb. dolgoztak.
Stucco-munkák közt tökéletes olasz stilben a régi apátság helyiségeiben Klosterneuburgban lehet a legszebbet látni (1628).
A festészet ezen időben kétségkivűl szintén alkotott értékes dolgokat, csakhogy igen kevés tartatott fenn s jelentősége Ausztria renaissance korában az építészet, szobrászat s legkivált a minden ágában virágzó iparművészet mögött bizonyos, hogy hátramaradt. Díszítési falfestés nyomai (p. o. Emmerberg romjain) tanúskodnak a festett ékítés általános alkalmazásáról, e mellett nagyobb és jelentékeny képsorozatok is voltak, mint Van Mander eltűnt festményei a kremsi temetőben; a lassan terjedő barokk-ízlés szellemében készűlt nagy táblakép Bachmann György (Eggenburgban 1642, Melkben Szt.-Lipót és Szt.-Benedek) és Beutl Clemens által van képviselve. A renaissanceban festett sírtáblák is gyakran alkalmaztatnak a kő-siriratok helyett.
Annál gazdagabb és bujábban fejlődik a művészi alkotás vidéken is a barokk-stil idejében. Udvar és nemesség a végkép elmúlt török veszedelem után számos kastélyt és kertet teremtettek, a gazdag apátságok középkori egyházai és lakóházai most fényes templomokká és herczegi palotákká változtak át, a melyek egész sereg művészt vonzottak, eleinte jobbára olaszokat, de a kik a bennszülöttek közt csakhamar nagy iskolát csináltak s az egészre rányomták a déli fölfogás ama barátságos jellemvonását, mely az osztrákok természetével oly szerencsésen egyesűlt. Itt mi csak a különböző helyeken előfordúló nevezetesebb jelenségeket kivánjuk röviden érinteni.
A mintegy 1717 óta emelkedőben levő fejedelmi Klosterneuburg, Gran Dánieltől nyerte márványterme kupolájának díszítését, Ausztria dicsőítését jelképezve, az óriási terem hatalmas kő karyatidjeit a szintén bécsi Mattielli Lőrincz teremté. Az átalakított apátsági templomban a legszebb oltárképeket báró Strudel Péter és Belucci Antal festették. Donner G. R., a nagy szobrász, készíté az apátsági teremtő kőfaragásait és egy gyönyörű Mercurt ólomból. Heiligenkreuz menedéke lőn a zárda magányába vonúlt Giuliani G. és Altomonte Márton művészeknek. Az előbbi itt tanította a fönt említett Donnert, sokat dolgozott az oltárokon és a kálvárián; utóbbitól van az ebédlőben az ötezer ember megvendégelését ábrázoló szép kép; ugyanitt a salzburgi Rottmayr F. festett nehány kiváló oltárképet. Göttweigban találjuk a jeles müncheni festőtől, Wolff Andrástól a Mária mennybemenetelét ábrázoló főoltárképet 1694-ből; egyéb képek is vannak ott a bécsi Bock Tóbiástól, Wagensrhöntől és az úgy nevezett Kremsi Schmidttől, továbbá Trogers Páltól a nagyszerű freskómennyezet, mely VI. Károlyt mint Apollót ábrázolja s több kiváló mennyezetkép Bys R.-től. Altomonte és Gran Dániel Herzogenburgban is jelentékeny alkotásokat készítettek; utóbbi azonban mint monumentális templomfestő, különösen csodálatra méltó a sonntagbergi nagy templomban, melyet kizárólag ő festett ki, hol névszerint az eretnekek bukásának szerkesztése az egész stil legkitűnőbb művei közé számítandó. A mester, korának egyik legjelesebb művésze, Szt.-Pöltenben is megörökíté magát a „Szent József halála” czímű freskóval. Lilienfeld birja egyik legköltőibb képét a „Mária mennybemenetelé”-t, ezenkivűl pedig Wagnertől a legfínomabb márványdomborművekkel kitűnő szószéket. Seitenstettenben is van sok fresko Grantól és Wiedontól; hasonlók díszítik Altenburgot Trogertől és Hauzingertől; nemkülönben Zwettl is igen gazdag Kremsi Schmidttől, Altomonte és más mesterektől származó szép művekben.
A császári ház kastélyai között rangban első Schönbrunn, melynek korábbi, erlachi Fischertől eredő berendezését más jeles festészeti művek egészítették ki. Megmaradt még a lépcsőház (hajdan ebédlő) hatalmas mennyezete s azon a görögök elútazása Aulisból Rottamayertől (1701). A többi már Mária Terézia napjaiból való, így a nagy csarnok a római Guglielmi mennyezet-festményével, mely Ausztriának hadban és békében való dicsőségét ábrázolja; egyike ez a legpompásabb termeknek, melyeket ama fényűző kor létesített. Ez utóbbi korba esnek Gran festményei is a várkápolnában s Donner tanítványának, Kohl Fr.-nek ottani szoborművei. A kert művészi fölszerelését még később nyert a a Stuttgartból jött szobrász Beyer János Vilmos által, kinek művei a tiroli márványból való kecses szobrok, de ezeknél tetemes részök volt segédeinek, Hagenauer-, Henrici-, Fischer M.-, Zaunernek, Prokopnak és másoknak. Egy más kisebb kastély van Hetzendorfban; kitűnő abban a nagy terem mesteri mennyezete Grantól, mely emelkedett költészettel ábrázolja a nap diadalát az éjszaka szellemei felett; továbbá Eckartsau a Marchfelden ugyanazon művész által nagy fresko-kompozicziókkal díszítve. Laxenburgban Vischer festette a Diana-templom kecses mennyezetét és a zöld házét díszes, ŕ la Watteau rococo ízlésben, Süssenbrunn (azelőtt Savoyai Jenőé), Breitenfurt és Schlosshof kastélyok is tele voltak szoborművekkel, freskókkal s több effélékkel.
Nagyon túlhaladná a rendelkezésünkre álló tért, ha hasonló módon akarnók fölemlíteni a főnemesség vidéki kastélyainak és kertjeinek nagy számát, mely az udvar példáját követve ama szép időkben mindenhol az országban pompás herczegi székhelyet alapíta, tele rakva a művészet alkotásaival.
A városok között azon időben Krems foglalt el a művészi életben különös állást, kitűnő festője, Schmidt János Márton által, kinek fáradhatatlan ecsetje a festészet gazdag múzeumává tette a várost. A XVIII. század végén a valódi művészi élet Alsó-Ausztriában meglehetősen a végét járta, csakis napjainkban kelt ismét jelentősebb mozgalomra a fővárosból kiindúló bíztatásra.
Attorner Ferencztől
