Kezdőbetű: Dörre Tivadartól
Kezdőbetű: Dörre Tivadartól
Az alsó-ausztriainak legkiválóbb jellemvonása, az ő saját valója kedélyében van kibélyegezve; főkép ebben gyökereznek mindazok a derék tulajdonságok, melyek neki eltagadhatatlan jelességei. Vallás dolgában a falusi nép híven ragaszkodik az ősi hithez, ennek szertartásait lelkiismeretesen megtartja, s azok megvetőiben nem bízik. A vallás egyszersmind családi élte gyámola, annak hatása erősíti a házasság kötelékét s vezérli a szülőket gyermeknevelő kötelességeik teljesítésében. Azon a talpalattnyi földön, melyet munkál, szeretettel és megelégedett szívvel csüng az alsó-ausztriai. Nem hiszi, hogy másvalahol jobb dolga lehetne, mint otthonn; ez az oka, hogy Alsó-Auszriában aránylag még kevésnek vesztette eszét a kivándorló kedv. Legszűkebb hazájához ragaszkodásban és uralkodója iránti szeretetében gyökerezik kiváltkép az alsó-ausztriainak patriotismusa. De ennek nem valami világos politikai képzet az alapja; maga a haza fogalma, úgy szólván, kevéssé szemléletes, kevéssé megfogható az együgyű földmívesnek; hazaszeretete jórészt dinasztikus, a császári házhoz ragaszkodáson alapszik, s az állam fejében a paraszt a méltóságon kivűl mindig a személyt is tiszteli. A „császárnak” fizet adót, a „császár” hivja fiát katonának, a „császárnak” adja őt szivesen oda. Szelid kormányhoz levén szokva, az alsó-ausztriai békés állampolgár, kinek az újításvágy nem természete. Föllépésében az alsó-ausztriai bizonyos higgadt megállapodottságot mutat, mely minden szeleverdiségnek híjával van. A paraszt asszonynak különös sajátja a becsülettudás, s a természetes illendőséggel valami ügyes módot tud egyesíteni, mely alig-alig veteti észre az állásával járó félszegséget.
A hegyi lakó zárkozottabb, a síkföldi paraszt éberebb, izgékonyabb, a szőlősgazda hevesebb vérű s általában nyersebb természetű, de egy pontban valamennyien megegyeznek, t. i. az idegennel való bánás módjában. A kit a paraszt nem ismer közelebbről, annak nem nyílik meg mindjárt, sőt eleinte várakozó, figyelő állást foglal el; de ezt korántsem kell menten számító kimértségre, vagy épen furfangosságra magyarázni, hanem az ily magaviselet okát többnyire helyesebb meggondoltságban, természetes okosságban s bizonyára nem ritkán szerény tartózkodásban is, vagy épen bátortalanságban keresni. Ha egyszer tudja a paraszt, hogy kivel van dolga, s bizalomra gerjedt, kinyílik a szíve s csakhamar elénk tárúl egész becsületes, őszinte valója. Ilyenkor aztán egy benne sokszor s méltán magasztalt más erénye is előtűnik, a vendégszeretet, mely szívesen ád, még pedig hiú fitogtatás nélkűl. Ez a jellemvonás épenséggel mint felebaráti szeretet mutatkozik, ha embertársa szerencsétlenségben van; akkor e nép gyakran sokkal többet is tesz, mint a mennyit a keresztényi kötelesség parancsol. A küszöbön kéregető szegénytől a paraszt rossz esztendőkben sem vonja meg a darab kenyeret s nem egyhamar tagadja meg az éjjeli szállást a hajléktalan jövevénynek.
Több alkalom adódik, midőn e nép egy felette derűlt oldalát is kimutatja, s megereszti természetes elmésségét és humorát. Ekkor a különben takarékos paraszt ugyancsak kivan s szórja a pénzt; ezért az alsó-ausztriait világát élőnek, sőt könnyelműnek szokták mondani. De ez annyi, mint a kivételből szabályt csinálni; csak a szőlőmívelésről mondhatjuk el, hogy, miután rossz termés miatt sokszor esztendőkig szigorgott, jobb időkben nem igen takarékoskodik szerzeményével. A nagyváros közelsége is nem egy tekintetben káros hatással lehet a nép élete módjára.
Azok a jellemvonások, melyeket itt mindenekelőtt a parasztrenden kiemeltünk, megvannak jobb részint az alsó-ausztriai polgári rendben is. Még mindenfelé találni igazi jóravaló becsületes embereket, s a polgárasszony is még sok vonásban megőrizte ama régi tisztes matrónai bélyeget. Azonban egészben véve a polgári rend ma már nem lehet valódi képviselője az alsó-ausztriai népiségnek, mert rája a megváltozott korszellem, nevezetesen a gyári élet s ennek a kiskereskedésre hatása, továbbá viseletben s erkölcsben a nagyvárosiasság is immár sokképen átalakító hatást gyakorol.
A fényűző ruházkodás egyébiránt a paraszt lakosság, kivált a fehérnép közt is hovatovább jobban elharapódzik. E mellett, hogy a jellemkép teljes legyen, azon hibákat sem szabad hallgatással mellőznünk, melyek az alsó-ausztriai parasztba szinte bele vannak öröködve. Vallási tekintetben a falusi nép nagyon hajlik a babonaságra; de ez sok részben csak oly szokásokból áll, melyeket megtart a nélkűl, hogy gondolna mellette valamit; a megfontoltság nála gyakran lassúsággá, sőt nehézkességgé válik a réginek továbbfejlesztésében és az újnak bevételében. Az alsó-ausztriai paraszt szívós következetessége sokszor makacssággá válik, mely akkor sem enged, ha kézzelfoghatólag nincs igaza, kivált peres ügyekben. Ez az a közmondásos paraszt-csökönyösség.
Egy Bécs-tájéki alsó-ausztriai férfi arczképe.
Rumpler Ferencztől
Ha már most a mondottakat egy ítéletbe foglaljuk össze, állítani merjük, hogy e nép jó oldalai a hibáit és fogyatkozásait sokkal meghaladják. Az alsó-ausztriai nép jövendőre is szép reményekkel biztat, s a ki jól ismeri, becsűli és szereti is.
Physikai tekintetben a németet kell a lakosság jellemére mértékadó törzsökül nézni, s mindenekelőtt figyelembe venni, hogy az germán és szláv elemeknek, továbbá a római partvidéki Noricum lakosai töredékeinek összeolvadásából állott elő. De főkép a bajor törzsök volt az, mely az avarok és szlávok betörése előtt is, az előbbiek elűzése után is, Alsó-Ausztria német lakossága képződésének alapúl szolgált.
Ez összeforradási folyamatra nézve tekintetbe veendő, hogy az nem lehetett általában egyforma, minthogy a különféle egyesűlő népelemek nem egyenlő számmal vettek részt a képződés processusában. A különbözés elsőben is a fejalkatban tűnik ki, s valóban Alsó-Ausztria mai lakossága közt a legkülönfélébb fejalakok találkoznak: kerek-hosszúkásak, valamint széles és kerek koponyák, még pedig mindenféle átmeneti idomokkal és különféle arczformákkal való combinatióban. Vajjon a hosszúkás alak a celta sírokban fölfedezett hasonló formára mutat-e, nem dönthető el; de annyi bizonyos, hogy az a megnyúlt, igen keskeny tojásdad volta azon koponyáknak, a melyek ó-germán sírokban a Dunától éjszakra, névszerint Ober-Hollabrunnban és Stillfriedben fedeztettek föl, mai napság Alsó-Ausztriában csak kivételes és felette ritka, tehát feltűnő formáúl találkozik.
Az alsó-ausztriai német nép eredet igazolja a bajorokkal való összehasonlítást. A bajor népesség gondos és rendszeres vizsgálata azt eredményezte, hogy az ó-bajor törzsök 1000 koponyája közűl 528 a fejtető hosszának a szélességéhez 80–84 között ingadozó viszonyszáma körűl csoportosúl. A mai bajorok e brachykephal fejtipusa bármikép fejlődött legyen a régi germán törzsökök hosszúkás tojásdad fejalakjából, de rejtelmessége mellett is tény.
Ez a fejtipus Alsó-Ausztriában is mindenfelé található, de nem egyaránt elterjedve. Ha ugyanis szabad az előttünk levő honi, igaz, nem számos anyagot ez irányban értékesíteni, akkor jóformán föl lehet venni, hogy az erdővidéki felföld lakosai közt ez a széles, olykor kerekfejűségig menő fejalak a szabályszerű, míg az ország más vidékein, kivált dél felé, a tojásdad fejalak minden változatával sokkal sűrűbben fordúl elő. Hogy az igazi erdővidéki ember széles homlok- és koponyaképződéssel tűnik ki, a tájékon közönségesen tudva van, s ez a gyakran előforduló fejalak régi bajor-frank gyarmatokra mutat.
A mint a fejalak, úgy változik a koponya nagysága is. A német-ausztriai törzsök összeségére nézve a koponya capacitását jó 1.521.64 köbméterre s az agyvelősulyt átlag 1.314.5 grammra, 1.531 grammnyi maximummal számítják.
Ugyenezen különbségeket találni az alsó-ausztriainak arczképződésében is, azonban két egészen jellemző, majdnem szélsőséges tipus állítható fel. Az egyik tipust, melyet Bécs környékén is gyakran találni, arányos, hosszúkás, az áll felé keskenyedő ábrázat különbözteti meg, keskeny, nyúlt orral, szürkéskék, nyílt pillantású szemmel, formás, de nem igen széles homlokkal, csak kissé kiálló pofacsontokkal, és arányos szájnyílást határoló vékony ajakkal.
Egy erdővidéki alsó-ausztriai ember arczképe.
Rumpler Ferencztől
A második, kiváltkép az Erdővidéken honos tipus a magas, széles és az erősen előreálló áll felé csak kevéssé keskenyedő, tojásdad ábrázat, széles magas homlok, az orrhosszúsághoz képest valamivel magasabb szájkörnyék s húsosabb ajak és szürke, ritkán sötét, nem igen nyílt metszetű szemek által tűnik ki.
Vessünk még egy tekintetet a test egészére, főkép a termetre. Azonban e részben az égalji és talajviszonyok, a foglalkozás és életmód hatását mennél inkább fontolóra kellene venni; mert, a mily kevéssé képesek e viszonyok a faji sajátságot a fejalakban változatni, oly nagy mértékben érdeklik az életfolyást s a csont- és izomrendszer kifejlődését és fenntartását. Az a kevés, a mit erre nézve nyújtani lehet, egy részt orvosi följegyzéseken, más részt a katonaállítások alkalmával nyert eredményeken alapszik.
Egészben véve az alsó-ausztriai emberfaj egészségesnek s erősnek állítható, mely, mint mindenütt, az egyének többségénél a testi magasságnak 61–64 bécsi hüvelyknyi, körűlbelűl 160–166 centiméternyi középmértéke körűl csoportosúl, alkalmilag azonban nagyobb csoport egyént is tetemesebb testmértékkel egyesít. Bécs és a Manhartsberg alatti kerület, a Morva-mezővel egyetemben, legtöbb nagy faj embert állít ki, t. i. 226-ot 1000 közűl, más vidékekbeli 136, sőt 118 ellenében. 1000 megvizsgált katonaköteles közűl 1871 a bécsi kerületben, a Morva-mezőt beleszámítva, csak 64 legény nem ütötte meg a mértéket (59 hüvelyket, vagy 1.554 métert), ellenben a Bécsi-erdőn túli és inneni kerületekben és az erdővidéken 190.
De, fájdalom, egyszersmind azt is konstatálnunk kell, hogy az élet hoszsza nem tart egy lépést a magas növéssel, nem ép azon kerületekben, hol a legtöbb magas termetű ember kerűl sorozás alá, hol a testi hibák miatt be nem váltak száma is a legnagyobb, s e kelletlen számokból legtöbb részt vesznek épen Bécs és külhelységei.
Különös érdekkel bírnak az iskolás gyermekeken tett vizsgálódások eredményei a hajszínre, szemre és bőrre nézve. Csupán szőke és barna tipust véve fel, azt mondhatjuk, hogy 256.707 megvizsgált iskolásgyerek összeségéből 100.707-en a szőke tipus észleltetett; továbbá az ország éjszaki részén a szőke tipus sűrűbb előfordultát észlelték. Magán közlések szerint, fekete haj az Erdővidékeken bennszülötteknél elő sem fordúl, a mi ismét ó-német származás félreismerhetetlen jele.
A következő ethnographiai vázlatok az alsó-ausztriai népet erkölcseiben és szokásaiban, gondolkodásában és cselekvésében mutatják be s evvel együtt jellemét is tüzetesebben rajzolják egyes vonásaiban.
