KISSNÉ KÖLES ERIKA,
KISSNÉ KÖLES ERIKA,
KISSNÉ KÖLES ERIKA, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója: Hvala za besedo, gospod predsednik Spoštovani gospod Predsednik, cenjeni Zbor! Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága a 2021. november 8-ai ülésén tárgyalta az ingatlan-nyilvántartásról szóló 2021. évi C. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről, valamint egyes, az ingatlan-nyilvántartással, területrendezéssel, településrendezéssel kapcsolatos és kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló T/17443. számú törvényjavaslatot. Bizottságunk a magyarországi nemzetiségi közösségek, illetve a nemzetiségi önkormányzatok érintettsége miatt kérte a Házbizottságtól a törvény tárgyalásához való kapcsolódás lehetőségét, a bizottság által kijelölt szószólóként osztom meg most önökkel a bizottság véleményét a törvényjavaslathoz kapcsolódóan.
A kormány által a T/17443. számon benyújtott, a 2023. február 1-jén hatályba lépő ingatlan-nyilvántartási törvény módosításáról szóló törvényjavaslat célja egyebek mellett az elektronikus ügyintézésre történő átálláshoz szükséges átmeneti szabályok biztosítása. A XXI. században az európai országok digitális megoldásokat alkalmaznak saját ingatlan-nyilvántartásaik kezelésére, ennek magyarországi megteremtése is célként jelenik meg.
A nyilvántartási rendszer fejlesztésének fontos állomása az adatok rögzítésén és tárolásán, kezelésén túl az elektronikus ingatlanbejegyzési eljárás bevezetése, ahogy ez Európában és a környező országokban már régóta fennálló gyakorlat. Magyarországon tervezetten 2023-tól szűnik meg a papíralapú ügyintézés, bár a papíralapú szerződéskötés továbbra is fennmarad. Az ilyen típusú jogszabályi változások a korszerű, XXI. századi eljárásokkal természetszerűen könnyítik az érintett ügyfelek, így a nemzetiségi közösségekhez tartozók ügyeinek intézését is.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat számos, 48 tárgykört érint, melyek a meglévő célszerűség okán az egyes törvények jogtechnikai, koherenciát biztosító módosításaira vonatkoznak. A nemzetiségi közösségeket és magánszemélyeket leginkább érintő tárgykörökre igyekszem koncentrálni, bár mint magyar állampolgárokat, minket is minden törvény és minden törvényi változás egyaránt érint.
A jelen törvényjavaslatban megfogalmazódott módosítások másik nagy tárgyköre a köziratok védelmének erősítése, az egyes eljárások és illetékességi szabályok jogértelmezésének egyszerűsítéséhez szükséges pontosítás, valamint a köziratokról vezetett nyilvántartások adatkörének és a nyilvántartásba veendő iratok körének egyértelmű törvényi meghatározása. A törvényjavaslat átülteti a jogrendszerbe a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény alkalmazása során összegyűlt tapasztalatokat, amelyek iratkezelési, adatkezelési, fogalmi és levéltári illetékességi kérdéseket érintenek.
A törvényjavaslat 10. pontja érinti a legközvetlenebb módon a nemzetiségi közösségeket, mely a köziratokról és a közlevéltárakról, továbbá a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény módosításával foglalkozik.
A törvényjavaslat 16. § (1) bekezdésének b) pontja a közfeladatot ellátó szerv fogalmának egyértelműsítése. Közfeladatot ellátó szervnek tekintjük az országos, területi és helyi nemzetiségi önkormányzatokat is. Ugyanitt a (2) bekezdés r) pontja az illetékes közlevéltár, a (3) bekezdés t) pontja pedig a metaadatot definiálja.
A törvényjavaslat 17. §-a kiegészítésében a közfeladatot ellátó szerv kötelességét határozza meg, a 18. §-a a levéltári törvény 10. § (1) bekezdés c) pontját módosítja oly módon, hogy a levéltári törvény 10. §-ában meghatározott kivételek mellett egyedi iratkezelési szabályok kiadását jelöli ki egyebek mellett a nemzetiségi önkormányzatok hivatalai számára is.
(14.30)
A törvényjavaslat 19. §-a mintegy átvezeti a korábbi rendelkezéseket a közfeladatot ellátó szerv iratainak védelme és iratkezelésének rendje, illetve az ebből fakadó szükséges intézkedések egyértelműsítésével, majd a 20. § a köziratok védelmére irányuló hatósági eljárást konkretizálja, és kijelöli közigazgatási hatósági hatáskör gyakorlására a Magyar Nemzeti Levéltárat.
A közirat a közfeladatot ellátó szerv irattári anyaga, vagyis „a keletkezés idejétől és az őrzés helyétől függetlenül minden olyan irat, amely a közfeladatot ellátó szerv irattári anyagába tartozik vagy tartozott”.
A törvényjavaslat a közfeladatot ellátó szerv irattári anyagának szabályszerű megőrzését súlyosan veszélyeztető körülmények fennállása esetén érvénybe lépő eljárásról szintén határoz, miszerint a Magyar Nemzeti Levéltár rendelkezik olyan hatáskörrel, hogy mint hatóság felhívja a közfeladatot ellátó szerv figyelmét a szabálysértésre, jogkövetkezményekre, és kötelezi a veszélyeztetés megszüntetésére.
A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 2. § 5. pontja a nemzetiségi feladatot ellátó közgyűjtemények között nevesíti a levéltárat. Nemzetiségi feladatot ellátó közgyűjtemény tehát olyan könyvtár, levéltár, muzeális intézmény, kép-, illetve hangarchívum, amelynek alapító okiratában szerepel a nemzetiségi feladatellátás, vagy amelynek állományában nemzetiségi nyelvű vagy nemzetiségre vonatkozó dokumentumok 25 százalékot elérő arányban találhatók,függetlenül a fenntartó szervezet típusától.
A levéltárak a történelmi múlt megismerésének elsődleges forrásául szolgáló, illetőleg a közfeladatok folyamatos ellátásához és az állampolgári jogok érvényesítéséhez nélkülözhetetlen, a nemzet kulturális örökségének részét képező maradandó értékű iratok tartós megőrzésének, feldolgozásának és rendeltetésszerű használatának biztosítása céljából működő intézmények. A demokratikus elvekre épülő állam társadalmi kontrollja szempontjából nélkülözhetetlenek, egyúttal a nemzeti identitás leghitelesebb dokumentumainak az őrzői.
A nem selejtezhető köziratokkal kapcsolatos feladatokat ellátó levéltárak a közlevéltárak, amelyeket a közfeladatot ellátó szervek tartanak fenn.
A törvényjavaslat 21. §-a szabályozza, hogy a közlevéltárak átveszik és megőrzik az illetékességükbe sorolt, nem selejtezhető köziratokat, valamint a maradandó értékű magániratokat. A megőrzött levéltári anyag szakszerű tárolása és feldolgozása, valamint felhasználhatóvá tétele a közlevéltárak feladata; lásd levéltári törvény 13. §.
A nemzetiségi közösségek számára fontos dokumentumok őrzői lehetnek a felsőoktatási levéltárak is, illetékességüket a törvényjavaslat 24. §-a szabályozza.
A törvényjavaslat 25. §-a a levéltári törvény 20. § (1) bekezdése helyébe a következőt illeszti: „A települési vagy nemzetiségi önkormányzat a képviselő-tes-tület, a hivatala és intézménye, valamint ezek jogelődei, továbbá a települési önkormányzat közigazgatási területén, a nemzetiségi önkormányzat működési területén működő vagy működött, a települési vagy nemzetiségi önkormányzat többségi tulajdonában álló gazdasági társaság iratkezelésére és irattári anyagára kiterjedő illetékességgel közlevéltárat létesíthet. A levéltár a fenntartó települési vagy nemzetiségi önkormányzat közvetlen felügyelete és irányítása alatt működik.”
A nemzetiségi közösségek számára kiemelt jelentőségű ez a módosítás, ez a bekezdés korábban csak a települési önkormányzatokat nevesítette ugyanis. A közlevéltárak sorába tehát bekerülnek a nemzetiségi önkormányzatok levéltárai is, ezáltal pontosításra kerül a nemzetiségi marandó értékű magánokiratok gyűjtésének és megőrzésének törvényi kerete. A nemzetiségi önkormányzatok közlevéltárai esetében a közlevéltár vezetőjét pályázat útján a kultúráért felelős miniszter véleményének kikérésével nevezi ki a fenntartó és menti fel.
A közfeladatot ellátó szervek, akárcsak más irattári anyaggal rendelkező szervek és személyek kötelesek a maradandó értékű iratok megóvását biztosítani, azok ugyanis a jelentős értékkel bíró, a történelmi múlt kutatásához és megismeréséhez, valamint a közfeladat ellátásához és az állampolgári jogok érvényesítéséhez szükséges iratok. Ez az alapszabály a nemzetiségi önkormányzatok képviselő-testülete, hivatala és intézményei működése révén keletkezett iratanyagra egyaránt érvényes. Belőlük számos előremutató tanulmány, elemzés is készülhet, mely a nemzetiségi szervezetek vagy éppen magánszemélyek fejlődése érdekében hordoz jól felhasználható információkat.
A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény szabályozza a védetté nyilvánítást és a védettség megszüntetésének törvényi feltételeit, az eltűnt kulturális javak felkutatására vonatkozó szabályokat, valamint a javak külföldre történő kivitelének módját.
A továbbiakban a törvényjavaslat a nyilvános magánlevéltárakról és vallási közösségek levéltárairól hoz jogszabályi rendelkezéseket. Az egyházi közösségek levéltárai számos esetben tartalmaznak a nemzetiségek történelmére, kultúrájára és egyéb értékeire vonatkozó levéltári anyagot, a nemzetiség történelmének kutatása számára tehát kiváló forrásanyagot őriznek; fontosak a számunkra.
A törvényjavaslat új felhatalmazó rendelkezést állapít meg a kultúráért felelős miniszternek az Országos Idegennyelvű Könyvtár jogállásának meghatározására vonatkozóan, figyelemmel arra, hogy az Országos Idegennyelvű Könyvtár törvény alapján a magyarországi nemzetiségek anyanyelvű könyvtári ellátását koordináló bázisintézmény.
A törvényjavaslat 42. pontjában a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény módosításának sorában a törvényjavaslat 94. §-a a hivatkozott törvény 12. § (4) bekezdésében felsorolja azokat a szervezeteket, melyekkel a településterv, kézikönyv és településképi rendelet készítéséhez partneri egyeztetést javasol a települési önkormányzatoknak. A nemzetiségi közösségek sajátos hagyományokon nyugvó épített környezete, építészeti hagyományai megőrzése érdekében a nemzetiségi önkormányzatokat célszerű lenne a partnerek sorába beépíteni. Javasoljuk ennek a megfontolását, illetve pótlását.
Összességében a Magyarországi nemzetiségek bizottsága a törvényjavaslatot a magyarországi nemzetiségek érintettsége vonatkozásában előremutatónak ítéli, javasolja annak elfogadását. Hvala za pozornost! Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
