Megemlékezés a magyar zászló és címer napjáról
Megemlékezés a magyar zászló és címer napjáról
Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés 2014 de-cemberében határozatban nyilvánította március 16-át a magyar zászló és címer napjává, arra emlékezve, hogy 1848-ban az áprilisi törvények részeként fogadták el „a nemzeti szinről és ország czimeréről” szóló 1848. évi XXI. törvénycikket.
A magyar rendek évtizedes küzdelme ért célba ekkor, hiszen hosszú ideje próbálták elérni, hogy a magyar trikolórt használhassák az országban a császári kétfejű sasos lobogó és a sárga-fekete színek helyett. A reformkorban a magyar zászló egyre többször került elő a különféle polgári szervezetek, polgárőrségek, kaszinók összejövetelein, ünnepi felvonulásain vagy egyéb társadalmi eseményeken. Ugyanakkor az országgyűlési követválasztások nélkülözhetetlen elemévé is vált abban a korban, amikor hivatalosan csak elvétve jelentek meg a magyar színek és a címer. A nemzetiszínű zászló a magyar függetlenség és önállóság, de egyben a társadalmi haladás igényét is kifejezte.
Nem csoda, hogy az 1848. márciusi forradalmi hónapokban - spontán módon - pillanatok alatt szinte az egész országban piros-fehér-zöld zászlóerdők emelkedtek fel, és követelték a császári jelvények felváltását. A ma ünnepelt törvény szimbolikusan visszaadta a nemzetnek az évszázadok óta vágyott és remélt függetlenség és szabadság jogát. Bármennyire is rövid volt 1848-1849 küzdelmes időszaka, a magyar háromszínű lobogó örökre összeforrt nemcsak önfeláldozó hősök emlékével, hanem az állami függetlenség és a nemzet szabadságának eszményével is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben az évben több, sorsunkat alapvetően meghatározó történelmi esemény évfordulójára emlékezünk. 1990-ben, 30 évvel ezelőtt ült össze az első szabadon választott Országgyűlés, és számos törvényben tette visszafordíthatatlanná a kommunista múlttal való szakítást és a demokratikus Magyarország megteremtését. Felismerték azt is, hogy nem elég a jogrendszer gyökeres átalakítása a rendszerváltoztatás véghez viteléhez, hanem a szimbólumok világát is meg kell újítani. Az 1990. július 3-án elfogadott XLIV. törvény - egy hosszú társadalmi vitát lezárva - a koronás címert tette meg Magyarország nemzeti jelképévé, amely így immáron 30 éve a magyar állam és a nemzet egyik legfontosabb szimbóluma.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szintén ebben az évben emlékezünk meg a történelmi Magyarország területét szétdaraboló és a magyar nemzet harmadát idegen államok fennhatósága alá szorító trianoni békediktátum 100. évfordulójáról. Az emlékév neve - nemzeti összetartozás emlékéve - is arra utal, amely a nemzeti zászlónk legfontosabb üzenete: bármerre szóródtak vagy szakadtak el hazánkfiai, sorsunk közös, összetartozunk és egyek vagyunk.
Arany János soraival zárom szavaim: „A zászlót, a zászlót ne hagyjátok! / Ha minket elfú az idők zivatarja: / Nem lesz az istennek soha több magyarja.” Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásokkal kezdjük munkánkat, ezt követően 12 óra 15 perctől 13 óra 45 percig a kérdésekre, majd 13 óra 45 perctől 14 óra 45 percig az azonnali kérdések és válaszok órájára kerül sor, végül a napirend utáni felszólalásokkal fejezzük be az Országgyűlés ülését.
