NACSA LŐRINC
NACSA LŐRINC
NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy pártpolitikán felül álló fontos ügyről szeretnék most beszámolni. Ahhoz, hogy ezt el tudjam kezdeni, ahhoz, hogy ezt meg tudjam tenni, előtte engedjék meg, hogy Boldog Sándor István szalézi szerzetes vértanú életéből idézzek egypár momentumot.
Sándor István Szolnokon született 1914. október 26-án. Édesapja MÁV-segédmunkás volt. 1931-ben a fémipari szakiskola elvégzése után vasesztergályosként helyezkedett el, és 1936-ban belépett a szalézi rendbe, majd 1946-ban örökfogadalmat tett mint szerzetes testvér.
1940 és ’49 között nyomdászként dolgozott a rákospalotai szalézi nyomdában, de közben 1941 és ’45 között kisebb megszakításokkal híradós katonaként szolgált a hadseregben. 1942-ben szalézi testvérként sorozták be a hadseregbe. Híradósként és távírászként vett részt a világháborús harcokban Délvidéken, Erdélyben, Felvidéken, sőt a Don-kanyarban is szolgált. Bátor magatartásáért kitüntették. A doni vereséget követően csapattestét fokozatosan nyugatra vonták, így végül Németországban érte a háború vége, ahol 1944-ben amerikai fogságba is került.
Szabadulása után 1946-tól munkásfiatalokat vezetett a Katolikus Ifjúmunkás Szervezetben. Sándor István lakhelye és működésének fő területe a Clarisseum volt Újpesten. Ez egy Ybl Miklós által tervezett épület az Újpestet Rákospalotával összekötő közúti felüljáró mellett. Ebben az épületben volt 1950 tavaszáig a szalézi rendház és a legszegényebb családok iskolás gyermekeit befogadó fiúnevelő intézet, amelyhez annak idején egy nagy park, egy cserkészotthon, egy ház és még egy nyomdai épület is tartozott. 1949-ben Sándor István sekrestyés lett. Szoros kapcsolatot tartott fenn a kék ávósokhoz katonai szolgálatra behívott munkásfiatalokkal, korábbi hittanosaival. Csoportjával levél útján a katonaidő alatt is élénk kapcsolatot tartott.
Mint tudjuk, 1950-ben a többi renddel együtt a szalézi rend működését is betiltották. 1951 februárjának végén a hatóság tudomására jutott Sándor István szerintük illegális tevékenységének egy része. Hogy elkerülje a letartóztatást, Kiss István álnéven a Persil-gyár dolgozója lett, és bejelentés nélkül lakott rendtársa, Dániel Tibor lakásában. Kapcsolatait is részben rajta keresztül tartotta fönn. Ez időben kirándulásokat, magánházakban összejöveteleket szervezett, hittant tanított, valamint közösséget épített olyan fiataloknak is, akiket akkor kényszerrel behívtak és besoroztak az ávó kötelékébe is.
1952 júliusában letartóztatták. A Budapesti Hadbíróság 1952. október 28-án tárgyalta az ügyet, 1952. október 30-án tartott tanácskozása pedig elvetette a kötél általi halálra ítéltek kegyelmi kérvényét. A börtönben többször összeverték, de nem tudták beismerő vallomásra kényszeríteni. A hetekig tartó kihallgatásokat követően 15 társával együtt - kilenc ÁVH-s pártkatona, öt katolikus pap, két civil, köztük egy 15 éves gimnazista lány - a Kovács Béla vezette hadbíróság elé állították. A Budapesti Hadbíróság titkos zárt tárgyaláson hozta meg az ítéletet: a gimnazista lány nyolc évet kapott; négy főt, köztük Sándor Istvánt kötél általi halálra ítélték; a többieket 5-15, tehát összesen 125 év börtönbüntetéssel sújtották. A feddhetetlen jellemű, talpig becsületes Sándor István testvér 1953. június 8-án bitófán fejezte be tartalmas életét.
Az Egyházmegyei Bíróság már ’90 után indította el a boldoggá avatási és szentté avatási eljárást, és 2013. október 19-én Sándor Istvánt boldoggá avatták Budapesten, a Szent István Bazilika előtti téren.
Most új fejlemény, hogy a Don Bosco Szaléziak március 27-én beszámoltak arról, hogy hosszas előkészület és kutatómunka eredményeképpen sikeresen exhumálták és azonosították a koncepciós perben elítélt, majd 1953-ban kivégzett és jeltelen sírba temetett vértanú szalézi szerzetes ereklyéit és földi maradványait.
(13.40)
Fontos megemlíteni a kutatásban részt vevő szervezetek és személyek nevét. Nagy köszönet illeti a Szalézi-renden és a Szalézi Ifjúsági Mozgalmon túl a miniszterelnök-helyettesi kabinetet, a Nemzeti Örökség Intézetet, a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Bűnügyi Igazságügyi Szakértői Igazgatóság Genetikai Szakértői Intézetét, Csány Mártont, Bertáné Varga Judit történészt, Susa Éva igazságügyi főtanácsost, a kutatás vezetőjét, valamint a teljesség igénye nélkül Dudás Eszter igazságügyi antropológus, genetikus szakértőt is.
Levéltári kutatások, korabeli dokumentumok alapján logikai következtetés mutatott arra, hogy a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellája 2. sorának 37. számú sírjában kell keresni. Meg is találtak hat személyt a sír feltárása során 2018 novemberében. A felkért szakértők beazonosították egy 63 éves levélbélyegből nyert DNS-mintából és a fiútestvére DNS-mintájából, a minden kétséget kizáró azonosítást is elvégezték.
Azt gondolom, nagyon fontos a magyar egyház, a Szalézi-rend és az egész magyar társadalom életében, hogy a magyar fiatalok egyik védőszentjének most már az ereklyéit, a földi maradványait is megtaláltuk, és reméljük, hogy ezzel tovább erősödik majd Sándor István tisztelete Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps.)
