Megemlékezés a magyar nyelv napjáról
Megemlékezés a magyar nyelv napjáról
Tisztelt Országgyűlés! 2011 óta november 13-át a magyar nyelv napjaként ünnepeljük. Ez a nap a reformkor egyik legjelentősebb törvényének, a magyar nyelvet hivatalossá tévő 1844. évi II. törvénycikk elfogadásának napja. Az emléknap célja a törvényalkotó szándéka szerint a magyar nyelv iránti megbecsülés kifejezése, mivel az, mint legfontosabb szellemi-kulturális örökségünk, a nemzeti identitás talpköve.
Három esztendővel ezelőtt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselőházi és szenátusi frakciójának kezdeményezésére a román képviselőház is elfogadta azt a törvénytervezetet, amely Romániában is a magyar nyelv napjává nyilvánította november 13-át, így ezt a napot Kárpát-medence-szerte nemzeti közösségünk valamennyi tagjával közösen méltó keretek között ünnepelhetjük meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékezzünk meg arról is, hogy az 1844. évi II. törvénycikk 3. §-a szerint főszabályként a törvényalkotás nyelve, idézem: „ezentúl kirekesztőleg a magyar lészen”. E rendelkezésnek köszönhetően ma is magyarul olvashatjuk a korabeli országgyűlési naplókat és dokumentumokat, és minden bizonnyal e rendelkezéssel a korabeli jogalkalmazók és állampolgárok helyzetét is megkönnyítették. E törvény hatásának tulajdonítható az is, hogy az elkövetkező évtizedekben megindult a magyar jogi szaknyelv fejlődése, valamint a jogi felsőoktatás és tudományos élet áttérése a latin és a német nyelvről a magyarra. Jelenleg a magyar anyanyelvűek létszámát szerte a világon 14-15 millióra becsülik. A határainkon belül, a szórványban és a diaszpórában élő magyar ajkúakat kapocsként fűzi és tartja össze közös nyelvünk, amely Kazinczy Ferenc szerint „egyik legféltőbb dísze a nemzetnek, s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztője”. Ezzel a szép magyar mondattal köszöntsük mi is a magyar nyelv napját! (Taps.)
