DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy valóban fontos javaslat fekszik előttünk, és csatlakoznék annyiban az előttem szólókhoz, hogy itt az egyeztetések, hála istennek, megtörténtek több körön keresztül, szakértői körökben is. Tehát államtitkár úrnak szeretném jelezni, hogy ez mindenképpen egy követendő példa, és a jövőben, bár most a kódexekből kezdünk kifogyni, de a kisebb törvénymódosítások is, amelyek fontos témát érintenek, megérnek annyit, hogy egy hasonló egyeztetésre kerüljön sor. Főleg azért, mert látszott, hogy azok a javaslatok, amelyek elfogadhatóak voltak, amelyek valós problémákra vagy nem kezelt kérdésekre irányították rá a figyelmet, ezek beépítésre is tudtak kerülni sok esetben, és ehhez, jól tudjuk, hogy idő kell, a parlament előtt erre már nem mindig van lehetőség, amikor egy javaslat benyújtásra kerül.
Mi az első indítványokat, az első javaslatokat múlt nyár elején megtettük már a társadalmi egyeztetés fázisában. Azt azért el kell mondjam, hogy emlékeim szerint a társadalmi egyeztetésre azért egy relatíve szűkebb határidő volt, tehát mi is az utolsó pillanatban tudtuk összerakni ezt a javaslatot, de legalább annyit el lehet mondani, hogy már azokból a javaslatokból is egy-kettő beemelésre került. Például, hogy egy aprónak tűnő, de fontos dolgot elmondjak, hogy ha valaki ellen vádat emelnek, akkor most már az új tervezet szerint értesíteni kell az ügyészségnek erről azt a személyt, aki ellen ez megtörténik. Jelen pillanatban ez úgy történik, hogy a bíróságtól kap egy papírt, és sokszor a sajtóból tudja meg az illető, hogy mondjuk, ellene vádat emeltek egy komolyabb vagy kevésbé komoly ügyben. Azt kell mondjam, hogy ez sok esetben eléggé érdekes, nemtelen eseteket tudott produkálni, amikor valaki, mondjuk, egy újságírónak a telefonjából vagy érdeklődéséből tudta meg, hogy ellene milyen döntést hozott az ügyészség.
Azt is el kell mondjam, hogy ezek az egyeztetési körök, ahogy mondtam, politikai és szakértői szinten is folytak, és a benyújtása ennek a javaslatnak idénre tevődött át, tehát ennyiben is megfogadta az ellenzéki javaslatokat a minisztérium, és úgy illik és úgy jövőbe mutató, ha ezeket a pozitív előrelépéseket mindenképpen itt a parlament előtt jelezzük.
(10.50)
Általános problémákra a javaslat próbál választ találni, sok esetben biztató is ez az irány. Meglátjuk természetesen, hogy a jogalkalmazásban ez mit fog jelenteni. Nyilvánvalóan mindenre nem lehet kitérni, nagyon sok minden elhangzott itt előttem. Amit viszont szeretnék aláhúzni, az a hatályon kívül helyezési gyakorlatoknak az újragondolása, akár a fellebbezések bevezetése a hatályon kívül helyezések ügyében, akár a másodfokú bíróságoknak az arra való presszionálása, hogy folytassák le azokat az eljárásokat, amelyekről úgy gondolják, hogy elmaradtak. Sok esetben, és ez a Kúria beszámolójában is szerepelt néhány éve a polgári ügyszak tekintetében, aztán a büntetőnél is megjelent, amikor ezeket vizsgálták, hogy sok esetben a Kúria is tökéletesen látta, hogy az érdemi ítélet helyett születtek meg ezek a hatályon kívül helyezések, ami nyilván a jövőben változtatandó. A Kúriának kevesebb eszköze van erre, mint a jogalkotónak. Nagyon örülünk neki, ha ezt a régen, nagyon sokszor elmondott elvet végre a gyakorlatba is beülteti a jogalkotó az új törvényben.
Aztán egy-két pontot kiemelve: részben bekerült, hogy a sértett lakóhelye is illetékességi ok lehessen, ha az ügyész ott emel vádat. Azt még hiányoljuk, hogy magánvádló, pótmagánvádló esetén erre nem egyértelmű, hogy sor kerülhet-e, hogy ebben az esetben az ügyész jogköreihez értendő-e, tehát hogy megteheti-e a magánvádló, pótmagánvádló ebben az esetben mint sértett, hogy ott emel vádat, ahol ő lakik. Erre egy módosító javaslatot benyújtunk. Természetesen ezt máshogy is meg lehetne oldani, de mindenképpen fel szeretnénk hívni erre a figyelmet.
Egy másik észrevételünk, ami szerintem szintén fontos lehet, hogy a kétórás idézés az ügyvédek esetében elég rövid. Sok esetben természetesen megoldható, sok esetben még az egyéb eljárás alá vont személynek és az ügyvédnek is érdeke, ha meg tudja oldani, hogy ez megtörténjen, de ha ezt nem tudja megoldani, akkor itt a rendbírság azért egy súlyos büntetés. Erre is egy módosító javaslatot fogunk benyújtani, hogy ez esetben maradjon el legalább a bírságolási lehetőség, ha a két órát nem tudják tartani, vagy majdhogynem csak helikopterrel lehet megoldani; most nem szeretnék politikát belevinni, hogy kik tudnak ebben az országban helikopterrel ide-oda menni. Még az ügyvédek sem tehetik meg, hogy a munkavégzésük során ezt megtegyék.
Szintén egy fontos pont lehet a 118., illetve a 271. §-ban, hogy mikor lehet egyrészt kényszerintézkedést végrehajtani, illetve akár egy előállítást megtenni, azon túl, hogy ha nagyon fontos, akkor nyilván bármikor. De hogy az alapesetet mikorra szűkítjük, az is egy nagyon fontos kérdés, hiszen ezzel gyakorta, még azt sem mondom, hogy visszaélnek, mert ha a törvényben az van, hogy mondjuk, egy tanúnál is egy lefoglalást meg lehet csinálni reggel 6-kor, akkor nem lehet azt mondani, hogy visszaélésszerű, ha 6-ra kivonul a fél rendőrség vagy az ügyészség. De ha azt mondjuk, hogy ez reggel 8 órától legyen, és ami az előállítást illeti, ott reggel 6-tól 24 óráig lehet, ez akár tanúk esetén is megeshet, ha nem jelentek meg, ezek azért alapesetnek túl tág időintervallumok, és ennek a szűkítését fogjuk javasolni, mert a hatóság ezt úgy értelmezi, hogy reggel 6-tól lehet menni különösebb indok nélkül. Ha van indok, akkor persze éjszaka is, az nem is probléma, nyilvánvalóan lehet erre magyarázat, de ne ez legyen a főszabály.
Számunkra nagyon fontos volt, és államtitkár úrtól a kapcsolódó törvények módosításánál az egyeztetéseken is kaptunk ígéretet arra, hogy bejöhet a bűnügyi költségek kérdése. Azt vetettük fel többször, és korábban azt kaptuk meg, hogy majd ha ez a törvény bejön az Országgyűlés elé, akkor lehet erről beszélni mintegy csomagban. Nagyon fontos eset, hogy sok ügyben, amit a médiában láthatunk, vannak olyanok is, amelyek nem, amikor van is lefoglalható vagyona az elkövetőnek, mire odakerül az ügy, akár polgári, akár büntetőbíróság megítéli a kártérítést, de nem marad semmi, hiszen az állam a bűnügyi költségekre elvisz mindent. Ez nagyon méltánytalan, ha egyébként több tízmillió forintos tételben lefoglaltak az elkövetőtől vagyonjavakat, vagyonelemeket. Az állam valahol köteles az állampolgárainak a megvédésére, hiszen az erőszak monopóliumát vindikálja magának. S ha ezután nem tudja megvédeni, akkor legalább azt tegye meg, hogy a bűnügyi költségek esetében vár a sorára, vagy az elkövetőtől húsz-harminc év alatt behajtja apránként, akár egy börtönkeresményből, vagy amilyen módon tudja. Ha meg nem tudja behajtani, akkor meg jobb, ha az állam viseli ennek a felelősségét, mint hogy az egyébként kimerült vagy a sértett hozzátartozóját elvesztő családtagok, akiknek megítélték a kártérítést. Nagyon nagy várakozással tekintünk arra, hogy ezt milyen módon lehet megoldani, de bármilyen módosítás a jelenlegi rendszerhez képest előremutat. Jelen pillanatban még akár miniszteri engedéllyel sem lehet a kielégítési sorrendtől eltérni.
Hozzáteszem, hogy költségvetési módosítókat is benyújtottunk évről évre arra vonatkozóan - ez egy kicsit minimális eltérést jelent, de ugyanebben a témában -, hogy nem lenne ördögtől való az sem, ha akár az Igazságügyi Minisztérium tervezné be, és szerintem ez jóváhagyásra is lelne a kormánynál, hogy ezentúl legyen egy olyan keret, s most nem beszélünk nagy pénzekről a magyar költségvetéshez képest, de határozzunk meg egy keretet, amely terhére kvázi be lehet nyújtani az igényeket, ha valaki semmilyen módon nem tudja a megítélt kártérítést behajtani, akár még ez a ranghelycsere sem segít, és egy bizonyos keretig el lehet bírálni, hogy melyek azok az igények, amelyek a legméltányosabbak és leginkább az állam szeretne ebben valamiféle kielégítést nyújtani. Nyilván ez első körben egy felülről zárt költségvetési sor lehetne. Bízunk benne, hogy egyszer ez is meg fog valósulni. Ez nagyon nagy segítséget jelentene azoknak, akik bűncselekményt szenvednek el, és semmiféle kártérítésre nem tarthatnak igényt.
Öröm az is, hogy a letartóztatás és a jelenlegi házi őrizet, a törvényben őrizetként szabályozott jogintézmény feltételei, a kényszerintézkedések feltételei úgy általában próbálnak taxatívabbak és kiszámíthatóbbak lenni. Ez egy jogállami igény. Itt nem szabad elfelejteni azt sem, ahogy az már szintén elhangzott, hogy a technika fejlődik, és egy nyomkövető eszköz, egy GPS nyomkövető eszköz, ha valaki a saját lakásából, a saját kertjéből nem léphet ki, azért az egy jelentős kényszerintézkedés, jelentős módon meggátolhatja azt, hogy elhagyja ezt a területet, nyilván ellenőrizhető a nyomkövetés által. S ami nagyon fontos, hogy nem terheljük le a börtönök kapacitását, és nem az adófizetőknek kell naponta sok ezer forintot fizetni. Tehát azt kell mondjam, hogy ennek az előnyeit ki kell használni. Arról nem is beszélve, hogy a börtönszocializációt nem kell megkezdeni olyanoknak, akik lehet, hogy a végén nem is kerülnek börtönbe, viszont az egyéb büntetőjogi célok elérhetők. De aláhúznám itt a konstrukció költségvetési előnyeit is.
Örömteli volt, hogy a panaszjog részben visszajön azokban az esetekben, amikor a feljelentő nem a sértett, bár csak részlegesen. Nyilván a kis dolgoknak is örülni kell, mondhatnák önök, de ez azért így még nem teljes körű, főleg úgy, hogy sem kitétel nincs arra, hogy mondjuk, közszereplők, országgyűlési képviselők által tett feljelentéseket külön kellene kezelni. Egyébként ez nem lenne indokolt, ha minden feljelentőnek megadnánk a panaszjogot, de ha már nem adjuk meg teljeskörűen, akkor legalább azoknak, akik a közpénz felügyeletét kell hogy ellássák vagy a kormány működését kell hogy ellenőrizzék, a demokratikus intézményekbe ezért kerültek, vagy akár az önkormányzatokba ezért kerültek küldésre, a választópolgárok által megválasztásra, ők legalább megtehessék teljeskörűen, hogy panasszal élnek, hiszen a közpénznek egy országgyűlési képviselő vagy egy önkormányzati képviselő kiemelt őre, és a megbízását erre is kapja.
(11.00)
Az, hogy a feljelentés elutasítása ellen panasszal lehet élni, mondjuk, egy országgyűlési képviselőnek, ez nyilván előrelépés, de a régi, Fidesz által eltörölt rendszerhez képest, amikor ezt meg lehetett tenni szabadon, akár a nyomozás megszüntetése ellen is, ez még sajnos messze van tőle. Ráadásul úgy, hogy sok esetben azért a nyomozást elrendeli az ügyészség, csak hát nyakatekert indokokkal aztán mégis, akár évek nyomozása után, azt elutasítják. Ezekben az esetekben a panaszjog ugyanúgy nem fog élni, ahogy egy jó pár éve nem él. Jó lenne, ha ebben is visszatérne a régi szabályozás.
Aztán, ami szintén csak részben érinti ezt a törvényt, de a büntetőeljárásnak a menetét nagyon is, ez a tárgyalóügyészi függetlenség. Ezt is többször elmondtam jómagam is ebben az Országgyűlésben, de ezzel nem voltam egyedül, hogy az ügyészeknek nagyobb szabadságot kellene kapniuk abban az ügyben, amelyben eljárnak. Elbírálják, hogy kívánnak-e fellebbezni, nem kívánnak fellebbezni, súlyosbításért akarnak fellebbezni vagy adott esetben enyhítésért szeretnének fellebbezni; ilyen is volt, például a borosgazda ügyében, emlékezhetnek erre.
Nyilván a tárgyaló ügyész látja az ügy összes körülményét. A tárgyaló ügyész van ott, a tárgyaló ügyész lát bele az ügybe a legaprólékosabban. Ha ő meghozza a szakmai döntését, és azt felül tudja bírálni akármilyen szinten egy vezető ügyész, akkor tulajdonképpen nagyon könnyen beleszólhat akár a politika, akár megjelenhet a szakmai rá nem látás szempontrendszere. Ez egyáltalán nem jó; főleg, ha az ügyészek javadalmazását is a bírókéhoz mérjük, akkor várjuk el ugyanazt a független munkát és ugyanazt a szakmai hozzáértést.
Arra nem lehet hivatkozni, hogy egy ügyész ne tudná megítélni, ha már kinevezték és gyakorlatilag a bíróval azonos javadalmazási körbe tartozik. Sőt, ha a jutalmakat nézzük, még meg is előzik a bírákat, sajnos, teszem hozzá, és itt nem az ügyészektől sajnálom a javadalmakat, hanem a bírákét keveslem, de ezt csak zárójelben jegyeztem meg. Nos, nekik meg kell tudni ítélni, és ne egy felettes ügyész döntse el, hogy akkor mi legyen az adott ügyben a döntés. Ugyanez igaz a vádemelésre vagy vád nem emelésére is; vagy, ha legalább eldönti, és ebben egyébként Bárándy Gergelyhez csatlakoznék, ő mondta, ha jól emlékszem, akkor legalább írásban legyen ennek nyoma. Én egyébként az ellen vagyok, hogy utasíthassa, de ha már utasítja, akkor vállalja a felelősséget a kis stemplijével és aláírásával, hogy én voltam. És ha egyszer elszámoltatásra kerül sor, akkor láthassuk, hogy ki az, aki erre a parancsot adta.
Aztán annak is örülünk, hogy a sértetti jogok hangsúlyosabban jelennek meg. Való igaz, ezzel is egyetértek, hogy a sértett jogai és a sértett érdeke sok esetben megelőzheti az állam büntetőjogi igényét. Vannak olyan cselekmények, amelyek esetében, ha a sértett azt mondja, hogy köszönöm szépen, én megkaptam az anyagi és erkölcsi jóvátételt, én továbblépnék ezen, látom az elkövetőn, hogy ezt valóban megbánta, és ezt sértettként elfogadom, akkor vannak olyan esetek, amikor az államnak ehhez képest másodlagos a büntetőjogi igénye. Nyilván vannak olyanok, ahol nem, de azt látom, hogy a rendszerben sok esetben még benne van egy kicsit az állam-szocialista hozzáállása az ügyészeknek és az ügyészi rendszernek, hiába hagytuk magunk mögött most már lassan 30 éve a rendszerváltást; vagyis, az állam büntetőigénye az első. Ha már a sértett sem akarja egy piti cselekménynél az elkövető megbüntetését, látja, hogy erkölcsileg, anyagilag helytállt, egyébként meg az egész ügy bagatell, és több energiát visz el, mint amennyi haszna van, az állam büntetőjogi igénye minimális, elvből vagy a statisztikákért, vagy nem tudom, miért, azt hiszem, a rossz beidegződés miatt, mást nem tudok itt gyakorlatilag elképzelni, ezek az ügyek akkor is végigmennek. Jó lenne, ha a mentalitásban az ügyészséget is egy kicsit az új, egy XXI. századi irányba tudnánk terelni. Azt kell mondjam, hogy ez a büntetőeljárási törvény talán ennek az eszköze lehet.
Én ennyit szerettem volna elmondani önöknek. Sok mindent ki lehetett volna még emelni, Gyüre Csaba képviselőtársam meg is fogja tenni, és természetesen várjuk még a törvénycsomagot, amit államtitkár úrék beígértek, illetve a módosító javaslatok vitáját nyilván folytatjuk a bizottság ülésén. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
