ALEXOV LYUBOMIR
ALEXOV LYUBOMIR
ALEXOV LYUBOMIR nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Poštovani predsedniče! Poštovana Skupštino! U vezi predloga zakona T/13972 o krivicnom procesnom pravu u kontekstu odredbi koje se odnose na prava narodnosti, zelim da trazim rec, vezano za pravo na upotrebu jezika narodnosti odnosno vezano za planirane propise uslovnog prenosenja podataka koji ce se uvesti u skladu sa novim zakonom o krivicnom procesnom pravu. - És akkor szokás szerint folytatom magyarul.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A büntetőeljárásról szóló T/13972. törvényjavaslat kapcsán a nemzetiségi jogokat érintő rendelkezésekről, azaz a nemzetiségi nyelvhasználat és az új büntető eljárásjogi törvénnyel bevezetésre kerülő feltételes adatközlés tervezett szabályait illetően kívánnék szólni.
(11.40)
Az anyanyelv a nemzetiségi hovatartozás legfőbb ismertetőjegye, az identitás, az önazonosság alapvető eleme. Hazánk már 1999-ben ratifikálta a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját, amely egy egyedülálló megállapodás azok között az államok között, amelyek elkötelezték magukat a nyelvi sokszínűségre épülő jövő mellett. A charta ratifikálásával először a német, horvát, román, szerb, szlovén, szlovák, majd a roma, cigány, román, illetve a beás nemzetiséghez tartozók nyelvével kapcsolatban van vállalt kötelezettsége Magyarországnak. Ugyanakkor a szintén az ország területén élő nemzetiségek, mint a bolgárok, görögök, lengyelek, örmények, ruszinok, ukránok esetében a nyelvi jogok a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény alapján garantáltak.
A nemzetiségi nyelv hanyatlása megállítható, sőt vissza is fordítható ott, ahol a fiatal generációk azoknak a nyelveknek a használatát tanulják, amelyeket hagyományosan beszélnek családban, illetve a régióban. A nemzetiségi anyanyelvhasználat, a nyelvi jogok gyakorlati alkalmazása kétségtelenül a nyelvvesztés folyamatának lassítását eredményezi. A charta egyik alapelve, hogy a nemzetiségi nyelvet nem szabad kizárólag a magánszférára korlátozni, hanem a közéleti nyelvhasználatot is ösztönözni szükséges. Ennek az alapelvnek a jegyében már számos jogszabályi rendelkezés született hazánkban.
Az Alaptörvény és a nemzetiségek jogairól szóló törvény biztosítja, hogy a nemzetiségekhez tartozók anyanyelvüket használhassák hivatalos ügyeik intézése során. A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 5. §-a (1) bekezdése szerint a nemzetiséghez tartozók nyelvhasználatának feltételeit külön törvényben meghatározott esetben az állam biztosítani köteles. A polgári és büntetőeljárások során, valamint a közigazgatási eljárásokban az anyanyelv használatát a vonatkozó eljárásjogi törvények biztosítják. A T/13972. számú, büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat szerint a hatályos büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényhez hasonlóan az új büntető eljárásjogi törvény is alapelvi szinten biztosítja a nemzetiségekhez tartozók számára a nemzetiségi anyanyelvük használatát a következők szerint.
A büntetőeljárás nyelve a magyar. A Magyarországon élő, törvényben elismert nemzetiségek tagjai a büntetőeljárásban a nemzetiségi anyanyelvüket használhatják. Senkit sem érhet hátrány amiatt, hogy a magyar nyelvet nem ismeri. A büntetőeljárásban mindenki jogosult az anyanyelvét használni, a büntetőeljárásban a hallássérült, illetve siket, vak személy jogosult jelnyelvet használni. A T/13972. számú, büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat emellett a büntetőeljárásban részt vevő személyek joggyakorlására vonatkozó általános szabályok között a 78. §-ban külön is szabályozza a nyelvhasználat részletes feltételeit. Ha a büntetőeljárásban részt vevő, nem magyar anyanyelvű személy a büntetőeljárásban az anyanyelvét - törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés alapján, az abban meghatározott körben -, regionális vagy nemzetiségi anyanyelvét kívánja használni, lehetőleg a jogi szaknyelv megfelelő ismeretével rendelkező tolmácsot kell igénybe venni. Ha az anyanyelv használata aránytalan nehézségbe ütközne, a magyar nyelvet nem ismerő személy által ismertként megjelölt más nyelv használatát kell tolmács útján biztosítani.
A törvényjavaslatban foglalt fenti rendelkezések a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 5. § (1) bekezdésének anyanyelvhasználatra vonatkozó előírásaival összhangban vannak. Előrelépésnek értékeljük, hogy a törvényjavaslat kiemeli: lehetőleg jogi szaknyelv megfelelő ismeretével rendelkező tolmácsot szükséges biztosítani a nemzetiségi anyanyelvüket használóknak. A törvényjavaslat nyelvhasználatra vonatkozó alapelvi rendelkezéseivel azonban az lenne összhangban, ha a jogi szaknyelv megfelelő ismeretével rendelkező tolmács igénybevétele minden esetben biztosított lenne, és nem csak lehetőség szerint. A nemzetiséghez tartozók számára az anyanyelvhasználat a hatályos jogszabályok által és a napirendi pont tárgyát képező törvényjavaslat által is biztosított, ennek ellenére a mindennapi ügyintézés során a nemzetiséghez tartozók a szükséges feltételek hiányában nem vagy csak igen csekély mértékben tudnak élni a számukra biztosított nyelvi jogokkal.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az állami szervek, így a nyomozati hatóságok és a bíróságok a nemzetiségi nyelvű kommunikációra kevésbé felkészültek. A nemzetiségi nyelvhasználat jogalapjának deklarálása szükséges, de nem elégséges. Az állami, igazságszolgáltatási, önkormányzati és egyéb hatóságok esetében a nemzetiségi nyelvhasználat fogadására és az ügyintézésben való alkalmazásra való képességet is meg kell teremteni.
A T/13972. számú, büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat a feltételes adatközléssel kapcsolatos rendelkezéseivel egy új jogintézményt vezet be, amely lehetővé teszi, hogy az ügyészség, illetve az ügyészség engedélyével a nyomozó hatóságok és a rendőrségnek az előkészítő eljárás során eljáró szervei meghatározott adatkezelői szervektől, így a nemzetiségi önkormányzati szervtől egy jövőbeni feltétel bekövetkezése esetére adatokat kérhessenek. A T/13972. számú, büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat 266. § (1) bekezdése szerint a meghatározott feltétel bekövetkezése esetén állami, helyi önkormányzati vagy nemzetiségi önkormányzati szervtől, költségvetési szervtől vagy köztestülettől adatszolgáltatást kérhet az ügyészség, illetve az ügyészség engedélyével a nyomozó hatóság, a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a rendőrség terrorizmust elhárító szerve. Úgy látjuk, a tervezett jogszabály szövege és az indokolása alapján nem kellően egyértelmű, hogy feltételes adatközlés vonatkozásában mi értendő a feltételes adatközlésre kérhető nemzetiségi önkormányzati szerv alatt, és kinek a feladata lesz a feltételes adatközléssel kapcsolatos megkeresések kezelése, teljesítése.
A nemzetiségek jogairól szóló, már többször idézett törvény 2. § (2) bekezdésében a nemzetiségi önkormányzatokat az alábbiak szerint definiálja: nemzetiségi önkormányzat a törvényben meghatározott nemzetiségi közszolgáltatási feladatokat ellátó, testületi formában működő, jogi személyiséggel rendelkező, demokratikus választások útján, e törvény alapján létrehozott szervezet, amely a nemzetiségi közösségeket megillető jogosultságok érvényesítésére, a nemzetiségek érdekeinek védelmére és képviseletére, a feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetiségi közügyek települési, területi vagy országos szinten történő önálló intézésére jön létre.
A törvény 77. §-a értelmében a nemzetiségi önkormányzati szervek körébe az elnök, bizottságok és országos szint esetében hivatal tartozik. A helyi nemzetiségi önkormányzatok és a területi nemzetiségi önkormányzatok nem rendelkeznek hivatallal, amely a feltételes adatközlés kérését jogszerűen kezelni és azt teljesíteni tudná. A nemzetiségi törvény 80. § (1) bekezdése értelmében a helyi nemzetiségi önkormányzatok esetében együttműködési megállapodás alapján a települési önkormányzat hivatala, illetve az a hivatal, amelyik a helyi nemzetiségi önkormányzat székhelye szerinti helyi önkormányzat önkormányzati hivatali feladatát ellátja, biztosítja a helyi nemzetiségi önkormányzat részére az önkormányzati működés személyi és tárgyi feltételeit, továbbá gondoskodik a működésével kapcsolatos végrehajtási feladatok ellátásáról.
A nemzetiségi törvény 80. § (2) bekezdése értelmében a területi nemzetiségi önkormányzatok számára az önkormányzati működés személyi és tárgyi feltételeit és a működésével kapcsolatos végrehajtási feladatok ellátását a területi önkormányzatok biztosítják, szintén együttműködési megállapodás keretében. Az e feladatokat ellátó önkormányzati hivatalok nem nemzetiségi önkormányzati szervek, így a feltételes adatközlés teljesítésére a T/13972. számú, büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat 266. § (1) bekezdése szerint nem lesznek jogosultak.
(11.50)
Márpedig a helyi nemzetiségi önkormányzat maximum 4 fős, illetve a területi nemzetiségi önkormányzatok maximum 7 fős testületének társadalmi megbízatású tagjaitól nem várható el, hogy ilyen érzékeny jogi kérdésekben önállóan eljárjanak. Aggályosnak tartjuk továbbá, hogy a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat 266. § (1) bekezdése értelmében a nemzetiségi önkormányzati szervnek minősülő, de egyébként az önkormányzatok nevében önálló eljárásra nem jogosult bizottságok a feltételes adatközlés körében önállóan is eljárhatnának. Bizottságunk véleménye szerint a feltételes adatközlés kezelésére és teljesítésére jogosultak körét a nemzetiségi önkormányzatok esetében felül kell vizsgálni és pontosan meg kell jelölni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
