DEMETER MÁRTA
DEMETER MÁRTA
DEMETER MÁRTA (Független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy első körben én is Szent Flórián napján köszöntsem a tűzoltókat és köszöntsem a katasztrófavédelmi szerv munkatársait, és ezen a formán is megköszönjem nekik azt a szolgálatot, amit ők teljesítenek nap mint nap a magyar emberek biztonságáért, és további erőt, egészséget kívánjak nekik a szolgálathoz.
A konkrét törvénymódosításról szólva: többször elhangzott itt, hogy salátatörvény. Abszolút salátatörvény, ez látszik, 12 törvényt módosít az előttünk fekvő javaslat. Ez egy dolgot mutat: azt, hogy az elmúlt években semmilyen koncepció nem volt, semmilyen koncepció, elképzelés, konkrétum arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene fejleszteni a Magyar Honvédséget, hogyan kellene a működés hatékonyságát javítani. Rendszeresen találkozunk ezzel, hogy folyamatos javítgatások, pótolgatások szerepelnek, illetve nem látszik egy jövőkép, hogy mit szeretne elérni akár a Honvédelmi Minisztérium, de egyébként ez a Belügyminisztériumnál is ugyanúgy jellemző, ámde apró részleteit már kodifikálással meg törvényalkotással elénk terjesztik - ez számomra továbbra is elfogadhatatlan.
Azt sem értem, bár ezek után már apróság, hogy miért nem a honvédelmi miniszter nyújtotta be ezt a javaslatot, és egyébként a miniszterelnök-helyettes hogyan kerül ebbe a javaslatba, pontosabban a kormány részéről miért ő nyújtja ezt be.
Továbbá a törvényjavaslat elején, a fedőlapon említésre kerül az, hogy az érintett szakmai érdekképviseleti szervekkel ez egyeztetésre került. Azt szeretném megkérdezni az államtitkár úrtól, hogy pontosan kikkel egyeztették ezt a 12 törvény módosítását tartalmazó javaslatot, ők erre milyen véleményezést adtak, és egyébként mennyi idejük volt erre a dologra. Hiszen itt nem az szerepel, hogy egyetértettek vele, hanem hogy ez egyeztetésre került, úgyhogy ezt kérdésként fenntartanám ön felé.
Tehát továbbra is az az ember érzése, hogy pusztán itt a szorgos munka látszatát keltve próbálnak törvényeket alkotni, és - ahogy egyik kormánypárti képviselőtársam említette - hogy egyértelműsítenek. Ebből egy dolog lett egyértelmű szerintem ismét számunkra: az, hogy koncepció nincs, és hogy fogalmuk nincs, hogy mit kezdjenek azzal a helyzettel, ami kialakult az elmúlt években, ami egyébként nem váratlanul alakult ki; a kormánypártiak és ez a kormány nagyon sokat tett azért, hogy ilyen súlyos helyzet alakuljon ki, mint ami jelen pillanatban a Magyar Honvédségnek a működőképességét jellemzi, de látszik, hogy fogalmuk sincs róla, hogy ezt az eszkalálódott helyzetet most már hogyan kezeljék. Abból is látszik, hogy most már ténylegesen körülbelül háromhavonta találkozhatunk valamilyen módosításával a honvédelmi törvénynek vagy a honvédek jogállásáról szóló törvénynek, vagy bárminek, ami a Magyar Honvédséggel kapcsolatos jogszabály. Ez egyszerűen tarthatatlan. Tehát magán a rendszeren sem lehet keresztülvinni ezeknek a szabályoknak a végrehajtását ennyi idő alatt. Mire a rendszer, mire az állomány alkalmazkodik egy új helyzethez, addigra újabb és újabb törvényeket alkotnak. Ez továbbra is elfogadhatatlan. És mint említettem, mindig a rugalmasságra és a pontosításra hivatkoznak - szerintem ez egyszerűen a koncepciótlanság.
Tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem az a megoldás, hogy a szabályokat igazítgatják mindig egy egyre romló helyzethez, hanem igenis a helyzetet kell javítani. Én azt gondolom - remélem, de gondolom -, hogy vannak a Honvédelmi Minisztérium közelében is még és egészen biztosan találnak olyan kiváló szakembereket, akik egész pontosan meg tudják mondani, hogy szakmai szempontból mire van szükség, hogy annak a megrendelésnek, annak a keretnek, amit elvár a politika, hogy mi a Magyar Honvédség feladata, a teljesítéséhez milyen szakmai szempontoknak kell érvényesülni, pontosan milyen eszközökre, milyen struktúrára hogyan van szükség, és igenis ezt tudja utána végrehajtani a politika. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ténylegesen a szakmát ebben a dologban jobban kellene foglalkoztatni, hiszen azt látjuk, hogy tényleg a politikusok avatkoznak bele olyan kérdésekbe, amelyek szakmai jellegűek, és innentől kezdve az egész rendszer borul.
Ténykérdés, ahogy a képviselőtársaim előttem említették, és én nem szeretném pontról pontra felsorolni, hogy mik azok az apró pozitívumok, amelyeket, igen, tartalmaz a törvény, ezt el kell ismerni. Én a magam részéről azt kérdezem, hogy ezek a pozitívumok hol voltak eddig. Például az önkéntes tartalékos rendszer motivációs elemeivel kapcsolatban, amiből nagyon apróságokat látunk csak ebben a javaslatban, ami előttünk fekszik, eddig ezek hol voltak? Eddig ezek miért nem valósultak meg?
(10.00)
Egyébként most is kérdéses, hogy hogyan fognak megvalósulni, hiszen én úgy látom, hogy az önkéntes tartalékos rendszer koncepciója vagy elképzelése, illetve a jelenleg működő struktúra nem teljesen koherens, és ráadásul nem is tudunk arról semmit, hogy mik lennének a konkrét fejlesztési irányok.
Azok az apró pozitívumok tehát, amelyek látszanak, azt gondolom, hogy az elvárható minimumok, itt az elmúlt évek után ez már csak az elvárható minimumoknak a teljesítését jelenti. Az összes többi korlátozó, szankcionáló intézkedés, amit önök rugalmasságnak hívnak, ami megint arra jó, hogy az állományt szorongassa, megint arra jó, hogy hihetetlenül túlterhelje az így is már körülbelül 120 százalékon kihasznált állományt, ezek mind-mind csupán pótcselekvések, hiszen érdemi lépések nem történnek a helyzet javítására, éppen ezért mindenféle jogszabályi és rendeleti rugalmasság biztosításával próbálják meg ezt kezelni. Nem lehet ezzel érdemben kezelni, és hogyha ez nem kerül megoldásra, akkor ez érdemben kiszolgáltathatja az ország biztonságát, hiszen ahhoz, hogy az állomány megfelelően tudja ellátni a feladatát, biztonságosan tudja ellátni a feladatát, ahhoz igenis kiszámíthatóságra van szükség, és megfelelő jogszabályi környezetre számukra is, és nyilván - ezt majd később fogom említeni - talán, mondjuk, eszközökre is.
Azt kérdezném tehát, államtitkár úr, hogy hol van az érdemi cselekvés, mert a pótcselekvést most látjuk. Mitől lesz feltöltve az állomány? Mitől lesznek működő technikai eszközök a Magyar Honvédségben? Mitől fognak épülni a Magyar Honvédségnek a képességei? És egyébként mitől lesz egyáltalán valamilyen kiszámítható életpálya, ami mind a toborzástól kezdve, akár ide még beleérthetjük az önkéntes tartalékos rendszert is, de egészen a nyugállományig, illetve a rekonverzióig tart adott esetben, tehát ez hogy néz ki? Mert ettől a javaslatcsomagtól egészen biztos hogy ezek nem oldódnak meg, ez csak pótcselekvés és túlkodifikálás.
És akkor pár szót szólnék az önkéntes tartalékos rendszerről, hiszen többször kérdeztem írásban a Honvédelmi Minisztériumot, hogy hol tart ez az ügy. Most van egy jelenleg úgymond működőnek minősülő önkéntes tartalékos rendszer, elvileg elkezdődött egy területvédelmi elven működő önkéntes tartalékos rendszer kialakítása, az ahhoz szükséges koncepció kialakítása, ebből nem látunk még mindig semmit, államtitkár úr. Azt a választ kaptam a kérdéseimre, hogy a kormány tárgyalt erről, a stratégiai kabinethez úgymond visszaküldte a javaslatot, hogy az adjon bizonyos javaslatokat, megoldásokat, és ezt követően nem lehet tudni, hogy mi történt. Tárgyalt-e már erről a kormány? Hol tart ez a koncepció? Mert az látszik, hogy vannak apró elemek, itt felszínre jönnek bizonyos dolgok, de nem látszik, hogy ezt mire akarják felfűzni, nem látszik, hogy ebből egyáltalán mit akar a honvédelmi politikai vezetés kihozni.
Én csak remélem, hogy nem azt, amiről szó volt, hogy itt 20 ezer önkéntes tartalékos lesz, és egyébként majd ezzel próbálják kompenzálni a professzionális haderőnek azt a hatalmas létszámhiányát, ami most már az elmúlt években kialakult. Több mint 6 ezer fős létszámhiányról egészen biztosan beszélhetünk, de egyes szakértői számítások szerint ez már a 8 ezer főt is elérheti, úgyhogy azt gondolom, hogy érdemi cselekvésre van szükség, egy olyan környezetnek a kialakítására, ami igenis segíti azt, hogy minél többen belépjenek a Magyar Honvédség állományába, és vállaljanak szolgálatot akár szerződéses, akár pedig hivatásos állományú tagként; semmiképp sem ezek az úgymond nagy ívű tervek, ámde nagyon üres tervek, mint amiket mindenféle ismeretlen koncepció alapján, pletykákból hallani csak, mert a kormány egyébként semmit nem köt a képviselők orrára, talán a kormánypárti képviselőkére sem.
A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet szintén egy ilyen, mondhatni, kényes pont, hiszen volt egy adott helyzet, amit kezelni kellett, viszont az látszik, hogy itt is a rugalmasság jegyében, tekintve, hogy óriási létszámhiánnyal küzd a honvédség, és ténylegesen a működésképtelenség határára sodródott már, azzal próbálják megoldani a helyzetet, hogy - ahogy az előttem szólók is említették - a túlmunkának és a túlszolgálatnak a mértékét, a maximumát eltörölték, a végtelenségig kitolták, és egyébként a mostani törvényjavaslatban is szorítanak még ezen a helyzeten. Ez tehát semmiképpen nem megoldás, ez csak egy látszat, ezzel mindenki megnyugtathatja magát, hogy meg lett szavazva egy törvényjavaslat, mostantól minden rendben. Nem lesz semmi sem rendben ettől. Hogyha valaminek a megszavazásától rendbe jöhet valami, az egyébként a honvédség költségvetésének az érdemi emelése lenne.
A jelenlegi helyzetben tehát több mint 6 ezer fős létszámhiányról egészen biztosan beszélhetünk, óriási forráshiányról, képességeknek a leépüléséről, tudjuk, hogy a harcihelikopter-képesség megszűnt, és a szállítóképesség is lényegében a megszűnés határára sodródott, bár tény, hogy most tett a minisztérium ebben lépéseket, de ez nem hosszú távú, még csak középtávú megoldás sem, államtitkár úr. Érdemi modernizációra van szükség, a képességeknek nem csupán a megtartására, hanem az érdemi fejlesztésére, hiszen a világ halad, a biztonságpolitikai környezet változik, és igenis, bármennyire is fontos például a különleges műveleti ezrednek a fejlesztése, tény, hogy például a szállítóképesség tekintetében azért nekik is lehetnek igényeik a feladataik ellátásához, sőt alapvető feltételek, amiket viszont technikai eszközökkel lehet csak biztosítani. És itt, ugye, csak a legnagyobb dolgokról beszéltem, illetve a legsürgetőbbekből említettem csak pár dolgot, hiszen ezen kívül még nagyon sok dolgot említhetnék. Viszont akár ha csak a hétköznapokat megnézzük, mindamellett, hogy mennyire túlterhelt az állomány, és hogyan néz ki ez a helyzet, egyáltalán az egyéni felszereléseknek az állapota, a munkakörülmények hogyan néznek ki, nagyon sürgős cselekvést kíván ez a dolog. Tehát ténylegesen ott tartunk, hogy a ruházati boltban nincsen gyakorló, és nincsen bakancs. Így nem lehet dolgozni.
Ahogy képviselőtársaim említették, önök megszüntették a szolgálati nyugdíjnak az intézményét, rendkívül megalázó helyzet volt ez azok számára, akik évtizedeket szolgáltak a Magyar Honvédség állományában, ez teljesen elfogadhatatlan, és természetes, hogy ezen 2018 után változtatni kell, és egy kedvezményes nyugdíjrendszer kialakítására van szükség. Azért nem mondom, hogy előbb, mert látszik, hogy önök nem hajlandóak egy ilyen rendszert kialakítani, úgyhogy egy másik kormánynak kell majd ezt megtennie.
Hogyha pedig a szolgálati nyugdíjasokról beszélünk, akkor engedjék meg, hogy megemlítsem a Honvéd Egészségpénztár károsultjainak az esetét, ahol másfél éves küzdelem után szerencsére sikerült azt elérni, hogy elinduljon a kártalanítás az aktív állományúak részére, viszont a szolgálati nyugdíjasok jelenleg is kimaradnak ebből a kártalanításból. Azt látom, hogy az önkéntes tartalékos rendszer számait próbálja a minisztérium azzal javítani, hogy aki vállal egynapos szolgálatot, az megkaphatja a kártalanítást - nem lehet ilyen feltételekhez kötni. Aki nem vállal ilyen szolgálatot, ő is, igenis meg kell kapja ezt.
A jövőre nézve tehát amire szükség van: a költségvetés érdemi emelésére. Amit látunk a ’18-as költségvetésből, egyelőre nem az, majd nyilván a költségvetés vitájában erről még beszélünk. Szél Bernadett-tel beadtunk egy határozati javaslatot, amelyben azt irányoztuk elő, hogy 2022-re el kell érje a Magyar Honvédség költségvetése a GDP 2 százalékát, ezt pedig kizárólag úgy lehet elérni, hogyha most, 2018-ban már 1,2 százalékra emeljük a költségvetést, és azt követően minden egyes évben 0,2 százalékos emelés valósul meg. Szükség van erre, mert az, amit a kormány minimálisan vállalt, és eddig - hála az égnek - tartott, úgy néz ki, hogy talán a jövő évi költségvetésben is, ezt a 0,1 százalékot, most talán 0,13, hogyha jól emlékszem, nagyjából így jön ki, az nem elegendő még az amortizáció kompenzálására sem. Továbbá versenyképes jövedelmet kell biztosítani mind a katonáknak, mind pedig a honvédségi dolgozóknak. Modernizációra van szükség, ehhez megfelelő koncepcióra van szükség mind a szárazföldi haderő, mind pedig a légierő esetében; és természetesen egy megfelelő életútnak, egy életpályának a biztosítására és egy kedvezményes nyugdíjrendszer biztosítására.
És ha már koncepció, akkor itt még két szót ejtenék a fejlesztésekről és a koncepciókról. A „Zrínyi 2026” program hol van? Látta-e valaki? Államtitkár úr, majd erre legyen kedves válaszolni. Nagyon jó lenne, hogyha akár a bizottságokban, akár a tényleg megfelelő, az országgyűlési képviselőket tömörítő akár más körben, de igenis esne szó arról, hogy milyen fejlesztésekről beszélünk, merthogy a újságokban olvastunk pár dolgot, de én konkrétan nem láttam ilyen javaslatot, és úgy tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Összegezve tehát: nem a szabályokat kell igazítani az egyre rosszabb helyzethez, hanem a helyzetet kell javítani, és ez a Magyar Honvédségre nagyon is igaz. (Az elnök csenget.) A honvédelem tényleg legyen nemzeti ügy! Ez a javaslat, amely előttünk fekszik, sajnos nem ezt szolgálja ismét, úgyhogy részemről semmiképpen nem támogatható. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a független képviselők soraiban.)
(10.10)
