DR. ÓNODI
DR. ÓNODI
DR. ÓNODI-SZŰCS ZOLTÁN GUSZTÁV, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Akkor kezdjük az EESZT-vel, mert úgy tűnik, mindenki szerint egy pozitív üzenete van, mégis próbálunk negatív ügyeket kevergetni körülötte. Hadd mondjam a saját élményemet azért, hogy érezzék, mekkora gigantikus fejlesztésről van szó. Én 2003-ban ifjú titánként vezettem a debreceni egészségügyi intézményt, a járóbetegközpontot, akkor a tb éppen százéves volt, és a tb magát road show-zta, és járt vidékről vidékre. 2003 karácsonyán meghívtak egy ilyen rendezvényre - akkor éppen nem Fidesz-kormány volt, ha visszaemlékeznek rá, úgyhogy én fideszes város fideszes cégétől mentem el oda -, és akkor az akkori OEP-nek az informatikai főnöke éppen road show-zta az elektronikus receptet. 2003 karácsonyáról beszélünk, és akkor az volt az idea, hogy következő év áprilisában ez már működni fog. És azért is álltam ki nagyon félve, amikor nekem kellett reklámozni, hogy fél évvel vagy egy évvel később lesz e-recept, mert tudtam, hogy micsoda munka van mögötte, és milyen nehéz egy ilyet üzembe helyezni.
Ha a csúszás okait kellene boncolgatni, azt gondolom, hogy nem ez a terem az, ahol ezt boncolgatni kell; én szívesen látom az irodámban, meg tudjuk ezeket beszélni. Azonban ha meg kellene fogni egyetlenegy olyan okot, ami igazándiból tologatta az indulást, az egyetlenegy ok volt, hogy ez egy 5-ös biztonsági szintű rendszer, ami azt jelenti, hogy kell egy olyan eszköz, amelyet birtokol valaki, hogy beléphessen ebbe a rendszerbe. Most éppen az a szerencsés helyzet állt elő, hogy az elektronikus személyi igazolvány erre már alkalmas, de ehhez kellettek olvasók, amelyekkel lehet autorizációt végrehajtani. És a beszerzése ezeknek - tudomásom szerint közel száz ilyen olvasót kell beszereznünk az egészségügyi ellátórendszeren belül - húzódott el. Ahogy ez ki lesz telepítve, azonnal indulhat tulajdonképpen élesben mindenütt maga az alkalmazás.
Azt gondolom, hogy ez nem fog megállni. Tehát engem majd mindig lehet vegzálni minden félévben azzal, hogy az EESZT éppen hol tart, mert minden félévben fogunk újra és újra fejleszteni. Én nem gondolom, hogy arról lenne szó, amit képviselő úr próbált sejtetni, hogy valami itt el lett rontva, és azt kellene most helyrehozni egy másik forrásból. Nem; a várólista kapcsán is - majd ki fogok térni a várólistára is, csak most erre hadd válaszoljak már külön, képviselő úr - mi azt szeretnénk, hogy az, ami működik egyébként országosan a kórházakban, a fekvőbeteg-várólistát hogyan lehetne kiterjeszteni például a járóbetegekre is azért, hogy amit mondott, hogy nem jutnak MR-ben vagy CT-ben előre időben, az ne történhessen meg. Vagy ugyanígy szeretnénk, hogyha lenne elektronikus oltási könyv, hogy ne legyen az, hogy amikor egy gyerek ki akar menni külföldre a szüleivel, nem tudja, hogy ezelőtt tíz éve mi történt, volt-e oltva és egyebek, hogy ezek mind-mind rendelkezésre álljanak.
És azt gondolom, hogy a pilóta pedig lehet, hogy csendben megy, de nekem ez jó hír, merthogy nincsenek vele botrányok, tehát hogy működik. Én magam tavaly év végén félve mentem el egy kórházi demonstrációra, ahogy önök is elmondták, egy alapellátó orvos felírt egy receptet, aztán azt elküldte egy patikába, patikai szoftverben a patikus ezt validálta, kiadta a gyógyszert, és utána pedig elkérték tőlünk az áfát, mert a szoftver be volt kötve a NAV-hoz is, és ki kellett fizetni az áfáját a kiadott gyógyszernek. De félretéve a viccet, szóval a lényeg, hogy ez a rendszer működik, és én nagyon büszke vagyok arra, hogy pont a mi államtitkárságunk időszakában kell ezt az implementációt végrehajtani, mert azt gondolom, hogy a betegek számára is nagy könnyebbség lesz.
És igen, elfogadom azt, hogy ez a bizonyos digitális önrendelkezési modul lehet, hogy picikét most nehézkes, de pont azért kell a rengeteg kritika, a rengeteg vita, hogy ezen könnyítsünk. És én azt gondolom, bár már nem emlékszem a pontos felületre, arra van lehetőség, hogy előre kizárjunk sok mindenkit a rendszerből, de meg fogom önnek nézni, és vissza fogok erre térni, képviselő úr, hogy ez tényleg így van-e. Ezzel a képességgel rendelkeznie kell az alkalmazásnak, tehát azt nem tartom valószínűnek, hogy ne lehessen előre rendelkezni arról, hogy ki mit láthasson.
És ha már az emergency gombról beszélünk, ami azt jelenti, hogy ha vészhelyzet van, hozzá lehessen adatokhoz férni, arra meg azért van szükség, mert… - mondok egy másik példát, hogy értsük a szituációt. Ahol én dolgoztam, a Kenézy Kórházban, minden délután négytől reggel nyolcig a sürgősségi osztály vezetője orvos igazgatói jogkörökkel bírt, de ha úgy kellett intézkednie, mint egy orvos igazgató, arról írni kellett neki egy igazoló jelentést, hogy miért kellett abban a szerepében fellépni. Itt ugyanez fog történni: ha valaki megnyomja ezt az emergency gombot, akkor el kell vele számolni, hogy miért tette. És ha nem tudja igazolni az okát, akkor vele szemben el fogunk járni.
Azt gondolom, hogy ez egy teljesen normális reakció, nem lehet azzal szórakozni senkinek sem, hogy a beteg adataiba belenézzen. Tudnék mondani egy-két ilyen tabloid, egy-két ilyen bulvárpéldát Amerikából, ahol egy teljes klinika összes orvosát kirúgták azért, mert egy celebnek belenéztek az adataiba, akiknek egyébként nem volt hozzá közük. Szóval ez egy élő dolog. Mi is élni fogunk azzal a lehetőséggel, hogy ha valaki visszaél azzal, amire őt feljogosítja a rendszer, akkor vele szemben eljárhassunk.
Kérdezte képviselő úr azt, hogy a háziorvosnak ez mit fog jelenteni. Na most, az a helyzet, hogy az EESZT-nek nincsen front endje, tehát nincsen olyan felülete a DÖR-ön, tehát az önrendelkezési oldalon kívül, amely felhasználói interakciót tenne lehetővé, hanem mindenki a korábbi alkalmazását kell hogy használja, és közben a háttérben kell futni, az úgynevezett back endben kell futnia az EESZT-nek. Tehát ma jogszabály szerint a szoftverszállítóknak, akik szállítottak szoftvert a kórházakba, a rendelőkbe, nekik kell kötelezően megírni az összes ilyen interfészt. Tehát ha nem akarja elveszíteni a saját kuncsaftját a szállító, akkor a korábbi gépén kell tudni futtatni ugyanazt a szoftvert, amit korábban ő használt. Közben pedig el kell készítenie november 1-jéig az összes ilyen interfészt. Én úgy tudom - februári dátumot tudok mondani önnek -, hogy februárban a szállítók 70 százaléka már tudta produkálni az interfészt. Úgyhogy úgy érzem, hogy jól haladunk, de miután IT-cégnél dolgoztam sok évvel ezelőtt, ezért nem alszom nyugodtan, hiszen egy szoftver sosincs készen és sosem hibátlan, de nagyon bízom benne, hogy most rá fogunk erre cáfolni, és minden hibátlanul fog működni.
A vitát hiányolták. Én azért csodálkozom ezen mindig, mert volt egy vitanapunk dupla időkeretben, ahol engem tudtak vegzálni nyolc óra hosszán keresztül, és itt is álltam. Én azt gondolom, hogy állunk elébe minden vitának. Én nem érzem fairnek azt, hogy bennünket a vita hiányával vádolnak meg; erre volt lehetőség, szerintem éltek is vele.
Várólista kérdése. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy a várólista pont azért jött létre, hogy ne lehessen előzni a várólistán. Tehát ha nincs várólista, akkor az orvos szabadon dönthet arról, hogy mikor műti meg vagy mikor kezeli a beteget. Ma jogszabály kötelezi az intézményeket arra, hogy ha valahol valamilyen ellátási formában 60 napnál többet kellene várni a betegnek, akkor kötelező nyitni egy várólistát az OEP honlapján, és arra kell regisztrálni mindenkit. Tehát ez a garanciája annak, hogy a korábbiaktól eltérően ne lehessen előzni a várólistán belül. Minden olyan ellátási formára, csípőprotézisre, térdprotézisre, szaruhártyára, ahol 60 napnál tovább kellene várni, ott kötelező az intézménynek vezetni várólistát. Ha netán 60 nap alá kerül az intézmény, akkor már nem szükséges ez az eljárásrend.
(19.00)
Tehát a garancia arra, hogy ne lehessen előzni, hogy ne lehessen visszaélni a lehetőségekkel, az pont a várólista önmaga. És azt gondolom, hogy amit az ellenzék próbál felemlíteni, az nem a kórházi listákról szól, hanem a járóbetegről.
Én már sokszor elmondtam, mert ez nekem magas labda, és muszáj megint leütnöm, mert az a dolgom, hogy ezeket leüssem. Ezelőtt három-négy évvel a fekvőlistákon még több mint 70 ezer magyar állampolgár volt, ma ez a szám kevesebb, mint a fele. Én most meg nem mondom, hogy tegnap mi volt a szám, valahol 30 alatt van körülbelül, nem is gondoltam, hogy ez megint előkerül, mert annyira magas labda, hogy nem készültem belőle; legközelebb fogok, ígérem.
Az a helyzet, hogy ez azért kicsi szám, mert abban a műtéti körben, amely a különböző intézményekben várólistára van kötelezve, abban a műtéti körben Magyarországon közel 180 ezer műtét készül. Ha összehasonlítják a várólista tömegét a műtétszám tömegével, akkor azt gondolom, hogy Európa egyik legjobb országában élnek, és ez olyannyira így van, hogy az OECD-számok is ezt mutatják. Tehát hogyha a várólista rövidségét nézzük a különböző rangsorokban, a térdprotézisben, a csípőprotézisben vagy pedig a szürke hályogban, akkor Magyarország a 2-3-4. helyen található - rövidségben, nem hosszúságban, hangsúlyozom.
Amit önök rajtam most számonkérhetnek, az az, amit a betegek tapasztalnak a járóbeteg-ren-de-lők-ben, és pont ezért arra kérem, hogy ne lásson semmi sandaságot abban, amikor szeretnénk továbbfejleszteni az egészségügyi teret, mert szeretnénk, hogyha Magyarországon minden járóbeteg-intézménynek kötelezettsége lenne a tekintetben, hogy vezessen egy olyan előjegyzési naplót, amely központilag kontrollálható. Hasonlóan ahhoz, amit sikerként elértünk a fek-vőbeteg-intézményekben, azt el kellene érni a járóbeteg-intézményekben is, és én azt remélem, hogy ezen fogunk is tudni segíteni. De először szeretnénk az első lépést megtenni: a pilóta után november 1-jétől országosan be kellene indítani ezt a rendszert, és én azt remélem, hogy ez működni is fog.
Kitérve arra, hogy ez a 80 millió forint most sok-e vagy kevés, én nem tudom, mert ebből nem készültem, képviselő úr, ne haragudjon, de menjünk el, és nézzük meg a számokat! Arra nyilván ön is emlékszik, hogy kötelezettsége volt az uniós forrás egy részét arra felhasználni, hogy azt promózzuk. És az is teljesen világos, hogy az első időszakban mi szakmailag vittük ezt, és nem pedig a nagyközönség felé, azt gondolom, hogy ennek meg is feleltünk. Lehet vitatni, hogy ez milyen hatékonysággal hasznosult, azonban a szándékokat, kérem, ne kérdőjelezze meg, képviselő úr.
Kérdezte a képviselő úr azt, hogy az adatbiztonság hogyan néz ki, és… Nem, bocsánat, elkevertem a papírt, hoppá… Igen, bocsánat! (Dr. Lukács László György: Erre is kellene egy jó szoftver!) Azt kérte rajtam számon, hogy miért nem olyannal foglalkozunk, ami ténylegesen probléma. Azért ezt hadd utasítsam vissza, hiszen az egészségügyi ellátórendszerben ez a kormány nem generált semmilyen problémát, tehát ami ma feszültségként található, az mind örökölt probléma, és én azt sem állítom, hogy mind az önöké, mind önöktől származik, de hadd tegyem hozzá, hogy 2010 után mi nem generáltunk semmilyen problémát.
Az egy másik kérdés, hogy azt lehet rajtunk számonkérni, hogy milyen sebességgel tudjuk felszámolni az ügyeket. Azért, nézze, ha forrásokról beszélgetünk, akkor azt tudom mondani, hogy azért az elmúlt években mégiscsak egy jelentős forrásbevonás volt az egészségügyi ellátórendszerben, csak az idei évben közel 200 milliárddal több van, mint korábban volt, jövőre újabb 200-zal lesz több, ha az előző évet hozzáteszem, ez azt jelenti, hogy az a bizonyos 1,5-2 százaléknyi GDP-arányos költéshiány, amit sokan rajtunk számonkértek, amit egyébként nem mi vettünk ki, hanem ami 2009-ben történt, az előbb vagy utóbb, de pótlásra kerül. De én azt gondolom, én azt gondolom, hogy maga a forrásbevonás nem lesz elegendő ahhoz, hogy önök vagy a betegek jobban érezzék magukat a rendszerben, sokkal inkább fontos az, hogy a folyamatainkat szabályosabbá tegyük, szabályozottabbá tegyük, és pont az EESZT az egyik ilyen elem, amely azt garantálhatja, hogy ez másképpen fog működni.
Gúr Nándor képviselő úr kérdezte azt, hogy hogyan működik ez a várólistakérdés. Még egyszer: ha 60 napnál korábbi, akkor nem kell vezetnie várólistát, ha hosszabb, akkor pedig kötelezettsége az intézménynek egy ilyet nyitni, és arra van lehetősége a betegnek, hogy ha valahol máshol rövidebb várólistát lát, mint a saját intézményében, akkor át tud kéredzkedni egy másik intézménybe, és ott tudja abszolválni azt az ellátást. Teszem hozzá, hogy mi azt látjuk, hogy a várólistákon belül egyébként az intézmények néha - hogy is mondjam csak? - nem teljesen szabálykövetőek, pont ezért tettünk most egy előterjesztést a kormány elé, amely szerint szeretnénk, hogyha az intézményeket szankcionálnák, hogyha visszaélnek ezzel a lehetőséggel. Magyarán szólva azt látjuk, hogy vannak lyukak a várólistában, amelyek nincsenek feltöltve, majd vannak nagyon késői időpontok - ezt szeretnénk szankciókkal szabályosabbá tenni. Érdekes módon a Kórházszövetség egyébként ez ügyben teljesen támogató volt, hiszen ő is szeretné, ha ez rendben működne, nem voltak ez ügyben vitáink egymással.
Hogy ki a nyertes a szállítók tekintetében? Azt tudom mondani, képviselő úr, hogy az EESZT-nek a működtetője a NISZ, az egy állami szervezet, tehát azt gondolom, hogy bármi egyéb kérdése van, akkor a NISZ felé tegye fel. A mi dolgunk az, hogy velük a működtetést, az üzemeltetést megoldjuk, és úgy tűnik, hogy ez rendben is megy.
A MeNTA-t meg kell néznem, képviselő úr, azt nem tudom, hogy azzal mi történt, azzal tartozni fogok.
Kérdezte tőlem a (31) bekezdést. Ott szerintem valami elolvasás van, az nem arról szól, hogy mi a hatósági eljárásnak az időpontja, hanem véleményem szerint arról, hogy mikorra kell megszabnunk az új TEK-et az intézmények számára, de majd akkor nézzük meg együtt; én úgy emlékszem, hogy ez arról szól… (Dr. Lukács László György: Jó, én elfogadom, hogy úgy van.) Itt a korábbi szabályozás még régiós szintű szabályozást tett lehetővé, ez most már nincsen, és miután ezt újra kell gondolni, időt szeretnénk kérni arra, hogy ez működjön. Ennek egyetlenegy oka van: a mi képességeinknek a hiánya. Fogunk vele végezni, és működni fog, addig is minden megy a régiben, és szerintem nem szenved senki sem csorbát.
A patikakérdésre hadd válaszoljak még. Én azt gondolom, hogy azért az mégiscsak nagy dolog, ami az elmúlt évben történt. Ha végiggondolja, augusztus végén én még remegő lábakkal álltam itt, hiszen nem tudhattam, hogy az a 700 patika, amelyik még nem volt rendezve abból a szempontból, hogy meglegyen a magyar tulajdonosa, az azért még hátra volt mint feladat előttünk, és ön is tudja, hogy év végével kvázi néhány patikát kivéve ez sikerült. Én nem ismerek olyan példát Európában, ahol sikerült volna visszaadni a dolgozóknak azt, ami egyébként az övék, hiszen mi abban állapodtunk meg a szakmával, hogy ez nem egy szatócsbolt, nem egy ábécé, egy szakmai ellátási forma a patikai ellátás, hiszen ő hozzáadja a szaktudását ahhoz, amit egyébként ő ott árul. És azt kell mondjam, hogy a patikapiac egészséges, tehát én nem gondolom azt, hogy nem lesznek patikusok, hiszen arról számolnak be a mérlegbeszámolók, hogy a tavalyi évben már meghaladta az összpatikáknak az össznyeresége az utolsó békeévét, amikor is a liberalizáció elindult, sőt azt tudom mondani, hogy a nagykerek meg arról számolnak be, hogy a korábbi évekhez képest harmadára csökkent a patikák kinnlévősége a nagykerek felé. Ha egy piac egészségesen működik, akkor szerintem lesz vevője minden patikának. Mi csak arra teszünk egy próbálkozást, képviselő úr, hogy legyen ideje a családnak arra, hogy elrendezze az elhunyt után a jogviszonyokat. Nyilván maga a hagyatéki eljárás sem egy gyors folyamat, több hónapig tart általában, és utána kapnak még 45 napot arra, hogy ha nem volt elég az idő elrendezni az ügyeket ez idő alatt, akkor még mindig van egy olyan előny, amelyben tudnak élni a lehetőségeikkel. Én azt gondolom, hogy ezt lehetne még tolni tovább, de az a fajta kitettség vagy félelem, amit ön mondott, szerintem most nem áll fenn. Szeretném hangsúlyozni, hogy a magyar patikapiac egészséges és prosperál.
Én azt remélem, hogy minden kérdésre válaszoltam, és nem szaladtam el semmi elől; hogyha nem, akkor kérem, lehet engem erre figyelmeztetni bármikor, tudják, hogy nem szoktam elszaladni semmi elől.
Én azt gondolom, hogy nehéz hónapok várnak ránk abból a szempontból, hogy igenis működtetésre kell bírni ezt a rendszert, hiszen százezer felhasználója lesz a rendszernek, ami mégiscsak kíván egyfajta oktatást. A DÖR-rel igenis foglalkoznunk kell, hiszen a digitális önrendelkezési modult tudnunk kell úgy prezentálni, hogy a nem képzett felhasználó is tudja kezelni a saját adatait, de azért tegyük azt hozzá, hogy ez a rendszer mégiscsak azért van, hogy a betegeinket sokkal nagyobb biztonságban lehessen gyógyítani. Ha ez elindul, akkor nem lesz olyan kollégám, aki arra tudna hivatkozni, hogy nem álltak a döntéseihez rendelkezésre az információk. Én azt gondolom, hogy ez egy áttörés, egy - hogy is mondjam csak? - új időszámítás kezdete, és én nagyon bízom benne, hogy ezt még ebben a patkóban is mindenki sikerként fogja értékelni, és nem pedig kudarcként.
Szeretném megköszönni a kérdéseket, a javító szándékú hozzászólásokat, és arra kérem önöket, hogy támogassák a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(19.10)
