SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS (Független): Köszönöm a szót, elnök úr. A törvénymódosítás, ami most előttünk fekszik, elég sok vitát váltott ki a szakmában, a legnagyobb ellenérzést a közművelődési rendszer azon átszabása, tervezett átszabása váltotta ki, miszerint a 15 ezer fő alatti településeken kötelező jelleggel, a 15 ezer fő feletti településeken pedig opcionálisan írták volna elő az integrált kulturális intézmények létrehozását, magyarul, a településeken az összes közművelődési intézményt összevonták volna a művelődési házaktól gyakorlatilag a könyvtárakig, ami bizony a szakmai munka jelentős romlását idézhette volna elő a szakemberek szerint, hiszen az intézmények elvesztették volna szakmai önállóságukat, az ott folyó munka így a költségcsökkentés áldozata lett volna.
(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Végül szerencsére ez a javaslat kikerült ebből a törvénymódosítóból, és az maradt csak benne, hogy a 15 ezer főnél kisebb településeken opcionálisan jöhetnek létre ezek az integrált kulturális intézmények. Amennyiben tehát ez nem kötelező jelleggel jön létre, hanem csak lehetőségként, akkor voltaképpen támogatható ebben a formában, és remélni tudjuk, hogy sem az önkormányzatok, sem a kormány nem fogja feláldozni ezeket az intézményeket a költségcsökkentés oltárán. Ha másért nem, ezért mindenféleképpen érdemes volt hosszasan és alaposan egyeztetniük a szakmai szervezetekkel, megfogadták a véleményüket.
De nézzünk meg néhány olyan dolgot, amit nem fogadtak meg, és még mindig benne van ebben a törvénycsomagban! Ami a könyvtárakat illeti, egyrészt az előterjesztés deklarált szándéka szerint alapkövetelményként meghatározza a nyilvános könyvtárak részvételét a kulturális alapellátás kiterjesztésében, amiről itt az előterjesztő államtitkár úr hosszasan beszélt. A könyvtárak e feladata fontos és üdvözlendő, ugyanakkor ennek konkrét tartalma és az esetleges feladatok és az anyagi és személyi feltételeinek biztosítása csak részben tűnik biztosítva a tervezetben.
Az OSZK Könyvtári Intézetének új feladatokat adna az előterjesztés, többször elhangzott itt már különböző hozzászólóktól, hogy a könyvtári minőségirányítási tevékenység koordinálásáról, képzések szervezéséről, minősített könyvtári cím, illetve könyvtári minőségi díj adományozásának szakmai előkészítéséről van szó, ám itt is hiányzik a források biztosítására vonatkozó rész.
A javaslat a megyei könyvtár elnevezését megyei hatókörű városi könyvtárra módosítja, hangsúlyozva, hogy ezen könyvtártípusok feladatköre a városi könyvtári feladatok mellett megyei hatókörű feladatokat is tartalmaz. Több képviselőtársam utalt már erre, hogy nem teljesen tiszta ez a dolog, voltaképpen ilyen hierarchikus problémákat vethet fel többek között például a kistérségi könyvtárak rendszerével és gyakorlatával kapcsolatban is.
Ami a közművelődési területet illeti, a törvénymódosítási normaszöveg törölni kívánja a jelenleg érvényben lévő 76. § (2) bekezdését, amely kilenc, elég jól megfogalmazott pontban jelölte meg eddig a közművelődés legfontosabb feladatait. E pontok megfogalmazása annak idején magas szintű szakmai műhelyekben történt. Az ezen bekezdések helyébe lépő új szöveg lényegesen szűkebb és szakszerűtlenebb a megítélésünk szerint. Ez a bizonyos új szöveg, amelyben a kulturális alapellátások köre is meg van határozva, nem tudni ugyanakkor, hogy mit ért a tervezet megfogalmazója a kulturális alapú gazdaságfejlesztés alatt, és ezért voltaképpen nem derül ki, hogy mit értenek ez alatt, ezért ezt célszerű lenne vagy elhagyni, magát ezt a „kulturális alapú gazdaságfejlesztés” fogalmat, vagy definiálni kellene, hogy mit értenek alatta.
Változna a 77. § (2) bekezdése, amely így szólna a módosítás után: „A közművelődési intézmény, illetve a közösségi színtér fenntartója, működtetője az állam, települési önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, önkormányzati társulás, valamint közművelődési megállapodás keretében egyház, egyéb szervezet vagy magánszemély lehet.”, magyarul: egyházak és magánszemélyek is lehetnek a jövőben közművelődési intézmények működtetői.
(13.10)
Ez különösen érdekes, ha egy településen, mondjuk, egyedüli intézmény kerül az egyház kezelésébe, akkor vajon hogyan lehet biztosítani a világnézeti semlegességet. Ez a közoktatási intézmények terén egy gyakran előkerülő probléma. Csak hogy egy élő példát mondjak, egy barátom éppen jelezte a napokban, hogy a kislányát nem vették fel a város egyetlen zeneiskolájába, mert a felvételi során megkérdezték az egyházi fenntartású zeneiskolában, hogy meg van-e keresztelve a gyerek, és mikor közölte, hogy nem, akkor közölték vele, hogy akkor viszont nem veszik föl. Így abban a harmincezres városban ő kiesik a zeneiskolai képzésből. Ezt azért célszerű lenne pontosabban szabályozni, hogy ne adódjanak ilyen problémák például a közművelődési intézmények terén.
A törvénymódosítás újraszabályozná a közművelődési intézmények típusait is, amelyek a jogszabályban meghatározott szakmai, személyi és infrastrukturális feltételek megléte esetén létrejöhetnek. Ilyen lehet a művelődési ház, művelődési központ, kulturális központ, többfunkciós közművelődési intézmény - magyarul ámk -, népfőiskola, népi kézműves alkotóház, gyerek-, illetve ifjúsági ház, valamint szabadidőközpont. Ez a fajta meghatározás, felsorolási rendszer több szempontból idejétmúlt. A módosítás itt fölöslegesen választaná szét a művelődési és kulturális központ intézménytípust. Törvényi rangra emelné az egyébként már rég szétbontott ámk-kat, tehát a többfunkciós közművelődési intézményeket mint fogalmat, továbbá önálló és egyenrangú intézménytípusnak nyilvánítaná a népfőiskolát és a népi kézműves alkotóházat, amelyek közül az előbbi egy oktatási intézmény, míg az utóbbi egy művészeti intézmény, így semmiképpen sem alkalmasak arra, hogy akár a jelenleg hatályban lévő, akár a módosult szövegben foglaltakat teljesítsék, mármint a 76. § (2) bekezdéséről beszélek.
2017-ben ezenkívül már időszerűtlennek tűnik a gyermek- illetve ifjúsági ház, valamint a szabadidőközpont kategória. Ma már nincs értelme a gyermek- és ifjúsági ház külön tételezésének, hiszen többségük az elmúlt 25 évben megszűnt; a szabadidőközpont pedig mindenhol rekreációs, elsődlegesen sport- és szórakoztató, nem pedig közművelődési intézménytípus.
Első olvasatra szakszerűtlennek tűnik a 78/C. §, amely a többfunkciós intézményben még médiaszolgáltatást, sajtótermék-kiadást, valamint turisztikai információszolgáltatást is kíván működtetni. Első hallásra ezeknek nem sok közük van a közművelődéshez, amit a törvénymódosítás szabályozni kíván.
A módosítás a közművelődési tanács helyett létrehozza a közművelődési kerekasztal intézményét, amelyről képviselőtársaim már hosszasan beszéltek. A kérdés csak az, hogy kikből is fog állni ez a közművelődési kerekasztal, ha voltaképpen a közművelődési tanácsokat eddig sem nagyon sikerült felállítani. Ez az, amiről ha jól értettem, Halász János beszélt, hogy most kialakítják, és aztán majd később részletesen szabályozzák, és kidolgozzák annak a rendszerét, hogy tényleg fel tudják állítani a közművelődési kerekasztalokat. Tehát jelen pillanatban inkább ez egy átnevezés némi technikai reszelgetéssel, és aztán majd később ki lesz dolgozva ennek a háttere, hogy akkor mi is ez pontosan, és kikből fog állni, meg hogyan fog felállni. Lehet, hogy érdemesebb lett volna most ezt megfontolni, hogy ha már átrendezik, akkor mi is ez pontosan, és hogy lehet létrehozni azt a helyzetet, hogy több jöjjön létre, mint a korábbi tanácsból.
Látható tehát, hogy maradt még ebben a törvénymódosításban bőven olyan elem, amit nem sikerült rendesen kidolgozni és megfogalmazni. Annak meg persze örül az ember, hogy a szakmai szervezetek jó néhány tanácsát láthatóan megfogadták a törvény előkészítése során.
Fogunk természetesen beadni módosítókat. A mai napon ez, ha jól tudom, meg is történt, és azokra a területekre vonatkozik, amikre az előbb is már utaltam, majd ezt fontolják meg. Illetve egy plusz egy felvetésként elővenném a Nemzeti Művelődési Intézet ügyét, ami fölmerül ebben a törvénymódosításban is. Azt gondolom, hogy az egy kardinális probléma. Szerintünk a Nemzeti Művelődési Intézetnek a kormányzati közintézményi státuszát vissza kellene állítani. Mi ezt nem nagyon tudjuk máshogy értelmezni, mint amit az MNB alapítványai kapcsán elmondtunk, hogy voltaképpen egy magánalapítványhoz teszünk át közpénzeket.
Mi azt kérnénk, hogy ha már törvénymódosítás van, akkor ezt állítsuk vissza, és akkor, ha azokat a módosításokat még megfontolják, amiket benyújtottunk, meg esetleg átgondolják, hogy a Nemzeti Művelődési Intézetet mégis vissza kellene állítani kormányzati közintézményi státuszba, akkor akár még támogatni is tudnánk az előterjesztést. Köszönöm, hogy meghallgattak.
