FUZIK JÁNOS
FUZIK JÁNOS
FUZIK JÁNOS nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Vážený pán predseda! Vážené národné zhromaždenie! Pozdravujem Vás vo svojom slovenskom materinskom jazyku a prajem úspešné rokovanie!
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szlovák anyanyelvemen köszöntöttem önöket, és eredményes tanácskozást kívántam. Eredményes tanácskozást a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat vitájához. Egy olyan törvényjavaslatéhoz, amelyet az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága már a kormány tavaszi törvényalkotási programja alapján lehetséges nemzetiségi napirendi pontként jelölt meg. Sokat nem tévedhettünk és nem is tévedtünk, hiszen már az eredeti törvény preambuluma - amely most némileg módosulhat, de számunkra semmiképpen sem alapvetően - tehát a hatályos és az új preambulum is kimondja, hogy a társadalom közös érdeke a nemzeti, nemzetiségi kulturális hagyományok megőrzése, méltó ápolása.
Ennek szellemében a közművelődésnek egy olyan területét szeretném érinteni, amellyel összefüggő állami feladatokat - a törvényjavaslat általános indoklása szerint - jogszabály korábban nem határozott meg. Ez már látatlanul is az általunk tárgyalt törvényjavaslat javára írható. Hogy melyik ez a terület? Nos, a hagyományőrzés és a néphagyomány gondozása.
Az ezekkel kapcsolatos állami feladatokat 10 tartalmas pontban részletezi a törvényjavaslat a néphagyományok és az iparművészeti hagyaték felkutatásán, feldolgozásán és hozzáférhetővé, sőt élhetővé tételén át egészen a minősítési rendszerekig és szakmai szolgáltatásokig. Bár a törvényjavaslatnak ez az új fejezete kiemelten a magyar néphagyományokról szól, helymeghatározása a magyar nyelvterületen túl a Kárpát-medencét is többször megjelöli. Így aztán mi, nemzetiségi szószólók a javaslatban szereplő magyar és Kárpát-medencei népművészet, népi iparmű-vészet és néphagyomány kategóriájába - a törvény preambulumának szellemében - a hazai nemzetiségek és zárójelben hozzáteszem: a Kárpát-medencei népek kultúráját is beleértjük.
A törvényjavaslat az érintett szakmai érdekképviseleti szervezetekkel egyeztetésre került - jelzi borítólapján a benyújtott dokumentum. Mi, szószólók tudjuk, hogy nemcsak velük, hanem a hazai nemzetiségek érdekképviseleti szervezeteivel, az országos nemzetiségi önkormányzatokkal is, amelyek természetesen szintén rendelkeznek megfelelő szakmai háttérrel, hiszen - ahogyan azt a hatályos törvény és módosító javaslata is tartalmazza - a nemzetiségi önkormányzatok is fenntartói különböző közművelődési intézményeknek.
A törvényjavaslat kidolgozói azonban nemcsak egyeztettek az országos nemzetiségi önkormányzatokkal, hanem több javaslatukat figyelembe is vették; a muzeális területen például a nemzetiségi bázisintézmények feladatellátása esetében.
(13.20)
Jelenleg ilyen intézmények Baján, Mohácson, Tatán és Szentgotthárdon működnek, ahol a horvát, szerb, német és szlovén nemzetiségi kulturális értékeket őrzik és mutatják be.
Az ilyen múzeumokat a javaslat szerint a jövőben a miniszter már nem bázisintézménynek minősíti, hanem ilyen címet adományoz nekik. Értelmezésem szerint valami megjeleníthető hozzáadott értéket, elismerést juttat. Reményeim szerint pedig arányosan növekvő költségvetési támogatást a joggal megnövekedett elvárásokhoz. A törvényjavaslat ugyanis új bekezdésként tartalmazza, hogy „a nemzetiségi bázisintézmény címmel rendelkező muzeális intézmény közművelődési programjaiban és állandó kiállításában a nemzetiségi kultúrát hangsúlyosan mutatja be”. Ezt természetesen üdvözöljük, hiszen nemcsak nemzetiségi, hanem közös kultúránkról is szó van, ezt is szolgálja.
A törvényjavaslat ugyancsak új rendelkezésében hatalmazza fel a kormányt arra, hogy a törvény végrehajtásaként rendeletben szabályozza a „nemzetiségi bázisintézmény” cím adományozásának részletes szabályait. Talán itt is lehetőség nyílhat az eddig elmaradt költségvetési kompenzációra.
Ezzel kapcsolatban felidéznék egy fontos gondolatot az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek beszámolójából a 2016. évi tevékenységükről, amely hamarosan a tisztelt Ház elé kerül. A nemzetiségi jogok védelmét ellátó biztoshelyettes ebben egy korábbi alkotmánybírósági határozatra is utal, amely szerint az alapvető jogok tekintetében - ilyenek a nemzetiségi jogok is - az állam kötelessége nem csupán tartózkodni azok megsértésétől, hanem gondoskodni az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről.
A közművelődés területén az országos nemzetiségi önkormányzatok az Alaptörvényre és a nemzetiségek jogairól szóló törvényre, utóbbinak különösen „A nemzetiségek kulturális önigazgatása” című fejezetére utalva arra hívták fel a figyelmet, hogy a nemzetiségek jogait következetesen végig kell vezetni a törvényjavaslaton. A nemzetiségi önkormányzatok intézményfenntartói feladatellátása esetében ez túlnyomórészt meg is valósult. Ahol meggyőződésünk szerint nem, ott minden bizonnyal bizottsági módosító javaslattal fogunk élni.
Meg kell fontolnunk továbbá, hogy a települési önkormányzatok közművelődési feladatainak ellátásában milyen szerepet játszhatnak a helyi nemzetiségi önkormányzatok. Ugyancsak mérlegelendő számunkra, hogy a törvényjavaslat indoklása szerint csökkenő számú és formálissá vált közművelődési tanácsokat felváltó, megreformált működésű és hatáskörű közművelődési kerekasztalokkal hogyan működhetnek együtt a helyi nemzetiségi önkormányzatok, különösen olyan településeken, ahol nincsenek bejegyzett nemzetiségi egyesületek, amelyek alapító vagy csatlakozó tagjai lehetnének a közművelődési kerekasztalnak.
A hatályos törvény és a módosító törvényjavaslat három nagy kulturális területe közül a nyilvános könyvtári ellátásról szóló szakaszt hagytam felszólalásom végére. Ez ugyanis komoly aggodalmakat és indulatokat váltott ki a nemzetiségi és szakmai körökben egyaránt. Pedig látszólag nem nagy dologról van szó. A törvényjavaslat általános indoklása is csak kisebb volumenű módosításokat említ a muzeális és könyvtári területre vonatkozóan.
A részletesebb kifejtés már többet sejtet - idézem; mások is idézték már -: „A könyvtári területet érintő jelentősebb módosítás, hogy a javaslat - a feladatkör kettősségét kifejezve - a megyei könyvtár elnevezését megyei hatókörű városi könyvtárra módosítja, amivel egyrészről megteremti a koherenciát a megyei hatókörű városi múzeumok elnevezésével, másrészről hangsúlyozza, hogy ezen könyvtártípus feladatköre a városi könyvtári feladatokat és a megyei hatókörű feladatokat is tartalmazza.”
Az egyik megyei könyvtár igazgatója ezzel kapcsolatban azt jelezte, hogy a „megyei könyvtár” elnevezés intézménytípust jelöl, a megye egészére vonatkozó, törvényben megfogalmazott feladatellátást. A megyei hatókörű városi könyvtár más minőség. Nem elfogadható indoklás, hogy a múzeumi területtel való koherencia miatt célszerű a „megyei hatókörű városi könyvtár” elnevezés, mert nagyon különböző a múzeumi és a könyvtári megyei feladatellátás tartalma.
A megyei könyvtárosok és más szakemberek hangsúlyozzák, hogy a múzeumoktól eltérően a könyvtárak szerves rendszert alkotnak. Ebben a rendszerben a megyei könyvtárak jelenleg 2568 kistelepülésnek, a vidék nagy részének nyújtanak teljes körű könyvtári szolgáltatást. Természetesen a megyei jogú városoknak is, ahol működnek.
A múzeumi szférával teljesen szükségtelen a koherencia, hiszen ott 2013 óta éppen ellentétes folyamat zajlott le: a megyei múzeumokból kiváltak és önállóan működnek a helyi múzeumok, míg a megyei könyvtári szervezetek bővültek és erősödtek. Aggasztónak tartják, hogy az elnevezés változását - amellyel a települések nemigen tudnak majd mit kezdeni - negatív szervezeti változás és a könyvtári rendszer széthullása követi majd.
Szakmai körökben meglepődve tapasztalták azt is, hogy a számukra véleményezésre megküldött tervezetben még nem szerepelt a törvényjavaslat 15. §-a, amely szerint „A nyilvános könyvtár fenntartását és működtetését a települési önkormányzat a helyi önkormányzat százszázalékos tulajdonában álló nonprofit gazdasági társaság útján is elláthatja.” Eddig csupán művelődési házak működtek gazdasági társaságok fenntartásában, a könyvtárak csak kulturális alapszolgáltatást ellátó költségvetési szervként, amit továbbra is fenn kellene tartani, mondják a szakemberek. Annál is inkább, mivel a most megnyíló lehetőség szerinti két korábbi könyvtári kísérlet állítólag látványos kudarcot vallott.
(Földi Lászlót a jegyzői székben
dr. Szűcs Lajos váltja fel.)
dr. Szűcs Lajos váltja fel.)
Az országos nemzetiségi önkormányzatok arra mutattak rá, hogy a törvényjavaslat figyelmen kívül hagyja a nemzetiségek jogairól szóló sarkalatos törvény 41. §-ának (1) bekezdését, amely kimondja: „A nemzetiség anyanyelvű könyvtári ellátását az Országos Idegennyelvű Könyvtár koordinálja, a szolgáltatásokat az Országos Idegennyelvű Könyvtár a megyei könyvtárak és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nyilvános könyvtári rendszerén keresztül biztosítja.”
Az országos nemzetiségi önkormányzatok hangsúlyozzák, hogy a megyei könyvtárak tevékenysége meghatározó a vidéken élő nemzetiségi lakosság könyvtári ellátásában, ezért azok változatlan formában való biztonságos működése meghatározó jelentőségű. A könyvtári rendszer gerince a megyei könyvtári hálózat, amelynek megyei hatókörrel rendelkező városi könyvtárrá való átminősítése nem azonosítható a megyei könyvtárak jelenlegi szerepével.
Megelégedéssel nyugtázhatják viszont az országos nemzetiségi önkormányzatok, hogy a könyvtáraknak adományozható minősített címet és minősített díjat javaslatukra a módosítás 23. §-a a közművelődés területére is kiterjeszti.
Összegzésként elmondható, hogy a tárgyalt törvényjavaslat valóban fontos változásokat hozhat a magyarországi nemzetiségek kulturális életébe. Reméljük, hogy a jobbító szándékú észrevételek beépítésével ezek a változások kedvezőek lesznek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
