DÚRÓ DÓRA,
DÚRÓ DÓRA,
DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásomat én is egy kicsit távolabbról fogom indítani, ha megengedik, de aztán nyilván konkrét észrevételeket is fogok tenni a törvénytervezettel kapcsolatban.
A távolabból indítást nem úgy értem, hogy én is a Kádár-korszakba mennék vissza, bár meg kell jegyeznem, hogy vélek felfedezni olyan elemeket a jelenlegi kulturális kormányzatnak a működésében is, egyébként nem az államtitkár úrhoz tartozó területeken, hanem más, kultúrával foglalkozó területeken, amelyek kísértetiesen hasonlítanak az akkori időkre, de ez a törvényjavaslat szerintem a legkevésbé sem tartozik ezek közé. Inkább szakmailag indítanám távolabbról, nevezetesen, a kultúrának mint egésznek a sajátosságairól szeretnék elsősorban beszélni, és elsődleges sajátosságaként szeretném megjelölni a sokszínűséget.
Ahogy ez a törvényjavaslat is nagyon szerteágazó területeket érint tényleg a népfőiskolától kezdve a múzeumokon át, a könyvtárakról nem is beszélve, a hagyományőrzés, népi művészet területét is, láthatjuk azt, hogy a kulturális élet, hála istennek, Magyarországon olyan széles körű, mind személyi, mind infrastrukturális értelemben széles körű társadalmakat ölel fel, amelyek bizony eltérő bánásmódot is igényelnek.
Ha a személyi, infrastrukturális és szakmai, intézményi sajátosságokat sorba vesszük, akkor az államtitkár úr bevezetőjében az a mondat, hogy ennek egyébként költségvetési hatása nincs, szomorúsággal töltött el, meg kell hogy mondjam, hiszen örültem volna, ha akár ezzel a törvényjavaslattal, akár más javaslatokkal sikerül a kulturális ágazatnak több költségvetési forrást is megszereznie. Ha csak a személyi feltételekről beszélünk, és egyébként szakmailag úgy ítéljük meg, hogy helytállóak azok a személyi feltételek, amelyeket megjelöl és nevesít ez a törvényjavaslat, akár az államtitkár úr által említettek, de a többi is, azonban a bérek kérdése az egész kulturális ágazatban finoman szólva is fejlesztés előtt álló terület.
Tudom, hogy némi kiegészítés elindult, de még mindig rendkívül alacsony a kulturális ágazatban dolgozóknak a bére, felsőfokú végzettséggel is akár 110-120 ezer forintot tudnak hazavinni nettó fizetésként az ágazatban dolgozók. Ez elfogadhatatlan, és ennél sokkal nagyobb megbecsülést kellene hogy élvezzen a Nemzetgazdasági Minisztérium részéről is a kulturális terület. Tehát kérem az államtitkár urat ismételten, bár ön már bizonyára nagyon unja, hogy állandóan előjövök ezzel a témával, de tegyenek meg mindent azért, hogy ennél nagyobb mértékű béremelésre is lehetőség legyen a kulturális ágazatban.
A sokszínűség megjelenik a személyi feltételek tekintetében is, éppen ezért is került le a napirendről a kulturális életpályának a korábban tervezett bevezetése, de a sokszínűséggel átkapcsolódnék ahhoz a kérdéshez, ami a szakmai és intézményi sajátosságokat jellemzi, és itt akkor a könyvtárelnevezéssel kapcsolatos vitában én magam is részt vennék.
Látom azt az ön hozzászólásából is és Halász képviselő úr hozzászólásából is, hogy elsősorban az elnevezés tekintetében a fenntartónak a szemszögéből közelítik meg a kérdést: ha egy város a fenntartó, akkor városi könyvtárnak nevezik, amely megyei hatókörű. Ha elfogadjuk azt, hogy egy sokszínűség jellemzi a kultúrát, akkor ezzel a logikával ellentétes az, hogy azért, mert a múzeumoknak ez az elnevezése, a könyvtáraknak is egy egységes elnevezése legyen a múzeumokéhoz képest, hiszen ha különböző a jellege a szolgáltatásnak és az intézménynek szakmailag, márpedig szerintem különböző, akkor ez az érv nem állja meg a helyét, hogy egységesítsük az elnevezést. Az önök másik érve, hogy a fenntartó egyértelműen jelenjen meg az elnevezésben is, már egy erőteljesebb és megfontolandóbb érv lehet, csakhogy - ahogyan önök is említették - a szakmai szervezeteknek a szakmai álláspontjával ellentétes. Ha a szakmai szervezetek azt mondják, hogy az az elnevezés, hogy megyei könyvtár, a szakmai hierarchiában vagy felépítésben elhelyezésüket mutató elnevezés, akkor ez elképzelhető, sőt meggyőződésem szerint erőteljesebben figyelembe veendő szempont, mint az, hogy a fenntartó jelenjen meg. Másrészről a könyvtárak esetében és a digitalizáció korában hatókörről beszélni egy kicsit furcsa, hiszen a könyvtárak gyakorlatilag ezen az ellátórendszeren keresztül az ország bármely területéről érkező igényeknek eleget kell hogy tegyenek, és eleget is tesznek.
A szemléletváltozással kapcsolatban pedig, amit szintén Halász képviselő úr említett, a jelenlegi rendszeren keresztül is - ezt szintén eljuttatták önöknek a szakmai szervezetek - több mint 2500 településnek nyújtanak szolgáltatást.
(12.50)
Tehát a kulturális alapellátás igénye, amely jogos igény és támogatandó igény, az ezen a rendszeren keresztül is fejleszthető és elérhető lenne, sőt bizonyos értelemben meg is valósul. Nyilván a további településekre is érdemes, és támogatandó, ha ezt kiterjesztik, de ehhez álláspontunk szerint nem kell az elnevezést megváltoztatni vagy a prioritásokat megváltoztatni.
Szintén költségvetési vonzata kellene hogy legyen az infrastrukturális feltételek biztosításának. Minden ülésszak során bizottsági elnökként a bizottság feladatkörébe tartozó intézményeket szoktam látogatni, kulturális intézményeket is látogattam, levéltárakat, múzeumokat, könyvtárakat is, többet is, és mindenhol vannak megalapozott, akár a szakmai feladatok ellátását segítő vagy azoknak a biztonságos ellátását lehetővé tevő infrastrukturális fejlesztési igények mind a múzeumok részéről, mind a könyvtárak részéről, mind a levéltárak részéről. És itt fontos a biztonságot hangsúlyozni, hiszen sok esetben olyan kincseket őriznek, olyan kulturális kincseket, ami a közös emlékezetünk része, ezért is kiemelten fontos az, hogy ezeket a körülményeket megfelelő módon biztosítsuk. Tehát ezért kérem államtitkár urat arra is, hogy az infrastrukturális fejlesztésekkel kapcsolatban is hívja fel a Nemzetgazdasági Minisztérium figyelmét ennek a fontosságára.
S akkor még egy utolsó gondolat, amely számunkra kérdéseket vet fel, ez szintén a hagyományőrzéssel kapcsolatos és a néphagyomány gondozásával kapcsolatos állami feladatok bekerülése a törvénybe. Maga az, hogy ez nevesítve megjelenik törvényi szinten, helyes és támogatandó. Óriási lehetőségeket látunk mind az identitás szempontjából, mind a turizmus szempontjából abban, hogy ezek a konkrétan nevesített feladatok megjelennek a törvényben, azonban az, hogy a miniszter rendeletben határozza meg azt, hogy ezeknek az állami feladatoknak pontosan kik lesznek és milyen szervek a felelősei, és ők hogyan tudják ellátni ezeket a feladatokat, ezt nem tartjuk elég garanciának. Tehát ha létrehoznak törvényi szinten, átfogóan néhány feladatot a-j) pontig felsorolva, akkor ezeknek az állami feladatoknak az ellátásáért felelős szerveket a mi meglátásunk szerint szintén törvényben kellene szabályozni, törvényben kellene megnevezni, hogy melyek lesznek azok.
Összességében azt tudom elmondani, hogy a törvényjavaslat alapvető szakmai irányaival egyetértünk, a kulturális alapellátás kiterjesztésének fontosságát a Jobbik is elismeri, és ezek azok az indokok, amelyekre módosító javaslatokat fogunk benyújtani. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
