DR. HOFFMANN RÓZSA,
DR. HOFFMANN RÓZSA,
DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnézést kérek a pár másodperces késlekedésért. Örö-mömre szolgál, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónokaként kulturális tárgyú törvényekről fejthetem ki a magam és a KDNP álláspontját.
Nagyon fontos mozzanatnak tartom azt, hogy viszonylag jó helyen, napközben kulturális törvényekről tárgyal a tisztelt Ház. Nem mindig volt ez jellemző, és közéletünkben is egy meglehetősen elferdült, torzult gondolkodásra vall az, hogy a kultúra dolgait mindig a gazdaság, a politika és a sport, ami egyébként szintén a kultúra része, végére sorolják. Így kialakul az emberekben egy olyan torz képzet, hogy ami kultúra, múzeum, irodalom, könyvtár, közművelődés és így tovább, amelynek java részét ez a törvénymódosítás is érinti, valami másodlagos, mi több, valami kártékony fogyasztója a közjónak. Ez a törvény ezt a gondolkodást nemcsak azáltal, hogy az Országgyűlés csütörtökön délben tűzte napirendre, hanem a mondanivalójával is igyekszik felülírni.
A törvény szándékában semmi olyat nem látok, ami ne volna támogatható. Nem is tudom tetten érni azokat a gondolatokat, amiket az előttem szóló kifejtett, hiszen ez egy korszerű kerettörvény. A részletek szabályozását miniszteri végrehajtási rendeletekre bízza, és nincsenek benne olyan részletek, amelyek például a miniszteri hatalom növekedéséről és központosításáról szólnának. Éppen ellenkezőleg, utalok itt arra a törvényhelyre, amely több esetben is megszünteti a miniszter előzetes véleményezési jogkörét, ezáltal csökkenti az adminisztrációt és csökkenti a bürokráciát.
Hogy majd a miniszteri végrehajtási rendeletek milyenek lesznek, abban is példaértékű, mert egy-két tekintetben rámutat már, hogy hogyan akar szabályozni, de ezt majd meglátjuk. Én ettől egyáltalán nem tartok. Azt viszont meg kell állapítsam, hogy a mostani kulturális kormányzat pozíciójának elfoglalása óta nagyon következetes abban, hogy kulturális alapellátásról beszél, ki akarja terjeszteni a kulturális alapellátást minden magyar állampolgárra. Bevezette ezt a fogalmat, erről többször tájékoztatta a Kulturális bizottságot is, amely ezt egyetértéssel fogadta.
Ez a szándék tetten érhető ebben a törvényben és a további jogalkotásban majd aprópénzre lesz váltható. Ez rendkívül fontos, mert a kultúra, mint mondtam, nem egy fogyasztó, hanem értéktermelő ágazat, és igaza van a nagyon körültekintő, alapos, részletes expozét mondott államtitkár úrnak, amikor azt állítja, magam is ezt állítom, hogy a kultúra javainak fogyasztása és a kultúra termelésében való részvétel növeli minden ember életminőségét. Azáltal, hogy a kultúrát fogyasztjuk, alkotjuk, gyarapítjuk, a gazdasághoz is hozzájárulunk, és életminőségünk javul. Ezt a fajta szemléletet, ami a sor végére teszi általában a klasszikus értelemben vett kultúrát, bizony ideje felülmúlni. Én ezt a szándékot egyértelműen tetten értem a törvényszövegben, a magyarázó szövegekben és államtitkár úr minden részletre nagyon alaposan kiterjedő expozéjában.
Ezért el is tekintek attól, hogy a törvény minden egyes részletéről itt szót ejtsek, nem is ez a tisztem. Inkább arra helyezem a hangsúlyt, hogy egyértelmű legyen, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt miért tudja teljes mellszélességgel támogatni ezt a törvényt. Először is amiatt, amire már utaltam, hogy kulturális alapellátásról, közösségi szolgáltatásról beszél, ami minden magyar állampolgár számára az életminőség javulását eredményezheti. Ilyen kulturális alapellátás nélkül sivárabb lenne az életünk, és sivár életű, a kultúra javaiban nem részesülő emberek bizony a gazdaságban is, a munkahelyükön is sokkal gyengébben teljesítenének. Ez az összefüggés teljesen világos.
A törvény utal arra, hogy a költségeket majdan a költségvetési törvény fogja meghatározni, és semmi egyebet nem mond. Ezért tehát az előttem szóló szocialista képviselő szavait nem értem, hogy tudja összefüggésbe hozni ezzel a törvénnyel a költségek csökkentését. Majd amikor a költségvetésről tárgyalunk, a mi dolgunk az, hogy ügyeljünk arra, hogy a sor végén kullogó fogyasztóként szerepeljen a kultúra, hanem ezek a szempontok ott valóban megjelenjenek.
(12.40)
Arra, hogy azok a rendeletek, amelyek majd a kultúra személyi, infrastrukturális és szakmai követelményeit fogják szabályozni, valóban ezt a célt szolgálják, ez a törvény megadja a lehetőséget.
A második gondolat, ami miatt nagyon jó szívvel támogatjuk ezt a törvényt, a népművészetek, a néphagyomány, a hagyományőrzés és az örökségvédelem hangsúlyozása. Az elmúlt évtizedekben, ahogy visszaemlékszem, amikor kultúráról volt szó, elsősorban az úgynevezett elitkultúrára gondolt mindenki, a művészetekre, az operára, az irodalomra és így tovább, a népművészetek egy kicsit mindig mostohagyermekek voltak. Elég arra utalni, hogy például a népzenész szak indulása a zeneképzésünkben sem egy sima történet, miközben a kultúránknak nemcsak hogy szerves része a népművészet, hanem enélkül nem is beszélhetnénk magyar kultúráról. Itt helyes, ha az állam feladatait meghatározza a jogszabály a népművészettel, hagyományőrzéssel kapcsolatban, és nagyon helyes, hogy a minőségre helyezi a hangsúlyt.
Nemcsak a népművészet tekintetében, ahol az alkotások minősítésében megint csak a minőség az alapvető szempont, hanem más területen is megjelenik a minőség-központúság - itt utalok a „Minősített könyvtár” cím és a „Könyvtári minőségi díj” bevezetésére, ami nagyon kívánatos, és csak javasolni tudom a kulturális kormányzatnak, hogy a kulturális életünk minden területén, egyre több területén gondoskodjék arról, segítse, hogy minőségi díjak, nemcsak állami, hanem területi, önkormányzati és egyéb díjak ösztönözzék a minőségi kultúrának a fejlődését.
A harmadik pont, amit nagyon melegen támogatunk, szerves összefüggésben az előbbiekkel, hogy a magyar kultúra szerves részének tekinti a nemzetiségi kultúrát, és erre büszkék lehetünk a nagyvilágban és Európa-szerte, ahol pontosan tudják, hogy Magyarország a nemzetiségekkel való kapcsolattartás, a nemzetiségi önkormányzatok intézményének bevezetése, a nemzetiségi oktatási és kulturális intézmények működésének segítése szempontjából bizony példamutató. Bár minden európai országról el lehetne ezt mondani! Nem lehet. Magyarországot nagyon sok helyen pozitív mintának tekintik, és egy kicsit irigykedve is néznek erre, jóllehet bizonyára itt vannak a nemzetiségi szószólóink, ők is érzékelik, hogy ez a folyamat sem nélkülöz bizonyos zökkenőket olykor-olykor, de ez a törvény, amelyet itt most tárgyalunk, egyértelműen bizonyítja a magyar államnak, a magyar politikai élet vezetőinek azt a szándékát, hogy itt a nemzetiségi kultúrát a magyar kultúra szerves részeként, de külön nevesítve említse meg. Ezért a nemzetiségi bázisintézmények is, amelyeket a törvény kilátásba helyez, ezt a fajta minőségi szemléletet eredményezik. Mint mondtam, nem kívánom a törvénynek a többi részletkérdését értelmezni.
A Kereszténydemokrata Néppárt számára a szándék nyilvánvaló, a szándék jó, a szándék követhető, a törvény pedig megfelel annak az elvárásnak, hogy - keretszabályozással megnyitva újabb szabályozások lehetőségét - valóban a kultúrát arra a rangra emelje, ahol a gondolkodásunkban, a mindennapi életünkben mindig is volt és van. Tehát a Kereszténydemokrata Néppárt támogatja ezt a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypártok soraiban.)
