DR. NAGY ISTVÁN
DR. NAGY ISTVÁN
DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy tisztességes, hogy a felvetett kérdésekre néhány mondatban megpróbáljak válaszolni és megvilágítani azt a szándékot, ami szerint ez a törvény vagy törvényjavaslat így fogalmazódott meg.
Józsa István képviselőtársamnak mondom, és előlegben köszönöm minden képviselőnek azt, amiből azt érzékeltem, hogy számos olyan eleme van ennek a törvényjavaslatnak, amelyek általuk is támogathatók, hogy alapvetően nem egy politikai vitát kellett folytatnunk, hanem szakmai érvelések zajlottak minden frakcióból.
Az osztatlan közös kapcsán azt kell mondjam, hogy a kritika jogos. Olyan fokú harcot vívunk a közös osztatlan tulajdon felszámolása ellen, amire azt kell mondanom, hogy emberfeletti. Ebben a törvényjavaslatban is azt próbáljuk szabályozni, azt próbáljuk elősegíteni, hogy serkentsük, hogy érdekeltté tegyük az embereket, hogy kijöjjenek a közös osztatlan alól. Azt kell látnunk, hogy egy olyan béklyó a magyar mezőgazdaság testén ez a tulajdonforma, amivel rendkívül nehéz megküzdenünk, és azért emberfeletti, mert minden nap sokszorozódik. Meghalnak, újraosztódik három-, ötfelé, attól függ, hány tagú a család. Egyszerűen szinte lehetetlen dolog nyomon követni és utánamenni és valóban ezt technikai jelleggel megszüntetni. De azt kell mondjam, hogy egy nagyon átfogó gondolkodásra lesz szükség a következő időben, végigvitatni azt, mekkora az a terület, ahol még az egyébként soha nem látott tulajdonos Ausztráliában vagy Norvégiában vagy Amerikában van, vagy lehet, hogy rég meghalt, csak az örökösök egyszerűen a tulajdon kicsinysége miatt nem akarnak élni a lehetőséggel, mert többe kerül a hagyatéknak az átírása, mint maga a vagyon.
Egyezségre kell jutnunk majd itt, ezen a házon belül, hogy mi az a terület, amelyre az állam azt mondja: ez már nem osztódik tovább. Hogyan lehet az, hogy az állam akkor ezt bevonja a Nemzeti Földalapba? Mikortól nem fognak felháborodni önök? Mi lesz az a határ? Hogyan tudjuk megoldani?
Tehát végtelenül számos politikai kérdést is felvet, és még több szakmai kérdést fel fog vetni, hogy hogyan fogunk tudni a közös osztatlanból kimenni. Azt kell mondjam, hogy most, jelen helyzetben, a jelen törvényi háttérrel nem tudjuk felvenni a versenyt a közös osztatlan növekvő mértékével, hiszen ez ugyanaz a terület, csak osztódik és szaporodik a tulajdonosok száma, ami egy végtelen nehézséget okoz az egészben. Most arra készülünk, hogy serkentsünk egyes tulajdonosokat, akik megtehetik, hogy kibújjanak a közös osztatlan alól, és őket legalább hozzuk helyzetbe, hogy ne lehessen megbéklyózni 10, 20, 50 másik tulajdonosnak azt, aki szeretne kijönni belőle és szeretne valamilyen gazdálkodást folytatni.
Szintén felvetődött az értékmeghatározás, hogy ezt térmértékben, aranykoronában akarjuk megtenni, és itt is el kell mondanunk - szerintem őszintén - egy vallomást. Oly mértékű feladat, amit nem lehet naprakészen megcsinálni, és nincs annál rosszabb, pont Sallai képviselőtársunk vetette fel, jó gazda, rossz gazda. Szerintem az a rossz gazda, aki becsapja önmagát, hiszen tegyük fel, modellezzük le, hogyan történik majd, ha netán ilyen földterület-értékesítésre kerül sor. Nem mindig licit útján? Nem mindig nyilvános árverés útján? És nem mindig a vásárlók a reális árat fogják tudni megmondani érte? És igazából az az ár, amit megadnak érte. Tehát ezért szükséges és ezért nem kockázatos azt mondani, hogy kiküldünk egyetemistákat, akiknek nincs még meg az a tapasztalata, de nincs annyi ember a földön, aki a fásított területeknek vagy bármilyen más területnek meg tudná határozni naprakészen az értékét, és hogyha rosszul hirdetjük meg és úgy adjuk el, annál rosszabb nincs, akkor rossz gazdák vagyunk.
Tehát arra kell törekedni, hogy alakítsa ki az árat a verseny, és a verseny az mindig egy reális árat tud kialakítani, éppen ott, hiszen milyen problémánk van? Szabolcsban, Borsodban, Zalában vagy Győr-Mosonban egész más árak lesznek ugyanolyan területre. És akkor azt fogjuk mondani, hogy itt ilyen és olyan visszaélések vannak? Hiszen a tisztesség látszatára is ügyelni kell, nem csak magára a folyamatra. Tehát ez ezért történik, és semmi más visszaélési szándék ezzel a kérdéssel számunkra nincsen.
Ander Balázs képviselőtársamnak mondom, Dél-Somogy, és sokszor beszélgettünk róla. Ez engem mindig megérint, mert egyrészt nagyon hatásosan tudja elmondani, hozzáértően tudja elmondani, látszik, hogy ott él, és látszik, hogy benne él ebben a problémakörben. Hadd mondjak el, anélkül, hogy megbántanék valakit, egy olyan esetet, ami velem történt.
Egy Győr-Moson-Sopron megyei település, zsáktelepülés, kis faluban vagyunk, és én ugyanazokat a nézeteket vallom a vidékfejlesztésnél, úgyhogy egyetértünk ebben. Odamentem - agrármérnök vagyok - biztatni az embereket arra, hogy tessék gazdálkodni, állítsuk be a hízókat, hizlaljunk 10-20-50 disznót, lesz belőle pénz, 2-5-10 bikát egy évben, és akkor jön a pénz, neveljünk brojler csirkét és hasonlókat, és akkor van értelme a gyereknek itt maradni ebben a faluban, van értelme.
És akkor jelentkezik egy bácsi, és azt mondja, hogy: „Fiam, sok helyen mondta már el ezt?” Mondtam, hogy igyekszem, én ebben hiszek. És akkor azt mondta: „Ne tegye! Ne tegye, mert meg fog bukni.” Azt mondta, hogy mert nem kívánunk ilyet tenni. Engedje meg nekem - mondta ő -, hogy olyan életet éljünk, amilyet mi szeretnénk. Mi nem akarunk már gazdálkodni.
Azért meséltem csak el ezt a történetet, mert akkor, amikor egy Árpád-kori település szociológiáját nézzük és az egész folyamatát, akkor az nem egy kormányzati ciklus, nem kettő, nem is csak egy időszak, egy rövid időszak kérdése, hogy ott mitől változik meg az emberek hozzáállása, akarata, életlehetősége egy térségben, hanem az egy nagyon hosszú, összetett folyamat. Kaposvár elszívó hatása, annak a szerepe, az, hogy a kommunisták a téeszbe beverték őket, és megszűntek tulajdonosnak lenni, óriási probléma. Igaz, az egyik halálos szög a koporsóban biztos, hogy ez. De nincs meg már - és ez egy nagyon nagy baja a vidéknek - a gazdálkodáshoz való akarat. (Dr. Apáti István: Az életkedvüket is elvették!) Sokkal nagyobb az akarat ahhoz, hogy dolgozom nyolc órát egy gyárban, szabadszombat van, szabadságot tudok kivenni, mint hogy felkelek karácsonykor is és húsvét szent napján is megetetni a jószágot, és ha nincs szerencsém, akkor jön a betegség, elhullik, és nem lesz meg a pénzem, vagy a felvásárló gazember elveszi, és annyit se fizet, amennyit beletettem.
Tehát ezek mind-mind óriási nehézségek, és ez egy nagyon összetett folyamat. De vannak jó példák, és ezért mondtam el az egészet, ezt szeretném önnek elmondani. Ha ott akarnak tenni a polgármesterek, nézzék meg a hajdúnánási példát. Lehet igényelni egyesületeknek szociális célra földterületet, lehet elkezdeni gazdálkodni. Az azért fontos, mert megtanítjuk újra az embereket vetni, hogy hogyan kell a krumplit elültetni. Bármilyen furcsa, nem tudják, elfelejtették. Ott, Hajdúnánáson megtanulták, kertészkednek. Azt mondta nekem a polgármester úr, hogy akkor volt boldog, amikor azt vette észre, hogy az emberek kezdik az apró krumplit hazavinni, hogy otthon elültessék, és azt mondta, hogy nem kell eldugni előlem, menjünk, ültessük el közösen, hogy tudjátok, hogy ez milyen jó, és akkor egy kertben megterem a négy mázsa krumpli, és lehet élni.
Az, hogy így közösen hizlalnak disznókat, közösen nevelik a szarvasmarhákat, sajt-, tésztaüzem van és minden egyéb, tehát el lehet kezdeni, én azt mondom, ha van egy ember, aki után lehet menni, akit lehet követni, akkor már nem volt hiába az egész. De kell lennie egy embernek, aki felemeli a zászlót, és azt mondja, hogy gyertek utánam. Hogy ez ön vagy a polgármester vagy bárki ott, ebben a térségben, az az életet jelenti, és ezt tegyék meg. Szükséges ahhoz, hogy ott legyen valami, egy jó tanító kincset érő dolog, hogy legyen, csak azt higgyék el nekem, hogy az emberekre ráerőszakolni valamit akaratuk nélkül nem lehet, kedvet, lehetőséget kell nekik biztosítani. Abban a Földművelésügyi Minisztériumra abszolút számíthatnak, hogy ha ott egyesületek szociális célból földterületet igényelnek, biztosítjuk számukra, hogy 2-3-5 hektáron elinduljon ez a tevékenység, és ott egy tanító, visszagyakorló folyamat elindulhasson, ami gyakorlatilag abban a térségben az életet jelenti.
Sallai R. Benedek kollégámnak hadd mondjam, hogy a szélerőműpark sokszor elhangzott a Házban. A kormány úgy döntött, hogy nem azt az energiatípust kívánja támogatni, hiszen ennek a raktározása, megoldása nincs még kidolgozva, és az az igazság, hogy semmi baj nem volna azzal a technológiával előállított energiával, ha nem négyszeres áron kellene, mondjuk, visszavásárolnia az államnak. Tehát az a történet emiatt nem jó, hogy irtózatos összegeket kell arra fordítani, hogy egy beruházás egyáltalán eséllyel megtérülhessen majd a következőkben.
(16.30)
Gyakorlatilag az osztatlan közös tulajdon nehéz problémáiról beszéltünk. Jó gazda-rossz gazdáról is beszéltünk. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy a részletes vita után, akkor, amikor a kérdésekre választ kaptunk, és látták a kormánynak azt a szándékát, hogy ha kicsi lépésekkel is, de hogyan akarja jobbá tenni és előrébb vinni a magyar vidék sorsát, és a földkérdéseknél hogyan próbál segítséget adni, akkor majd jó szívvel el tudják fogadni ezt a törvényt. Köszönöm szépen a szándékukat. (Dr. Galambos Dénes tapsol.)
