VONA GÁBOR,
VONA GÁBOR,
VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az LMP-nek a kezdeményezésért. Nagyon örülök neki, hogy erről a témáról itt tudunk beszélgetni, nagyon boldog vagyok.
De még mielőtt mondandómra rátérnék, engedjék meg, hogy egy megjegyzést tegyek a legelejére. Ugye, ez a mai vita közöttünk a vidékfejlesztésről szól, de ne felejtsük el, hogy a mi történelmünknek van egy hagyománya, egy sajnálatos hagyománya, amely a főváros és a vidék közötti ellentét. Ami szerintem nem jó. Nem jó, mert egymás ellen hangolja a fővárost a vidéken élőkkel. Én ennek a vitának itt a legelején arra kérem magamat, magunkat, hogy ezt az ellentétet itt ne élezzük tovább, hiszen a fővárosnak szüksége van a vidékre, a vidéknek pedig szüksége van a fővárosra.
Én nem tudok elképzelni olyan sikeres Magyarországot, ahol a főváros sikeres, de a vidék sikertelen, és fordítva sem tudom elképzelni: akkor sem lehet sikeres Magyarország, ha a vidék sikeres, és a főváros sikertelen. Tehát egymásra vagyunk utalva, fővárosban élők, vidéken élők. Én vidékről származom, de jó ideje már a fővárosban élek. Azt gondolom, hogy mindenhol a tisztességes magyar embereket kell képviselni, mindenhol a tisztességes magyar embereket kell támogatni, a fővárosban és vidéken egyaránt.
A vidékre rátérve, hiszen a mai vita mégiscsak a vidékről szól, történelmi közhelyünk már, hogy amikor a magyarság bajban volt, mindig a vidék jelentette megmaradásunk forrását. Ha pusztul a vidék, akkor pusztul a magyarság, ha kiürül vagy eltűnik a vidék, akkor kiürül és eltűnik a magyarság. Tehát ez a téma, amiről most mi ma itt vitát folytatunk, nagyon aktuális és nagyon súlyos téma.
Az én első állításom az, hogy a rendszerváltozásnak a vidék talán a legnagyobb vesztese volt. Számtalan adatot, számtalan számot lehetne felsorolni, bizonyára önök is ismerik azt, amivel kezdeni szeretném. Időről időre elvégzik az Európai Unióban a régiók közötti versenyképességi rangsor felállítását, a 263 uniós régió között. Ha megnézzük a hét magyar régiót, akkor azt látjuk, hogy a közép-magyarországi, budapesti régiót leszámítva a másik hat régió a 200-as szám után szerepel ebben a 263-as rangsorban. A Közép-Dunántúl a 205., Nyugat-Dunántúl a 207., pedig ezek a magyar viszonylatban még erősebb régióknak számítanak. Utána jön a nagyon-nagyon komoly leszakadás, a Dél-Alföld a 224., a Dél-Dunántúl a 227., Észak-Magyarország a 231. és az Észak-Alföld a 232. ebből a 263 uniós régióból. Ezek riasztó számok, tisztelt képviselőtársaim.
De ha megnézzük például a közmunkások elhelyezkedését, számarányát országos viszonylatban, akkor azt látjuk, hogy pontosan ezekben a régiókban a közmunka számaránya magasabb, mint az ország szerencsésebb pontjain, ami azt mutatja, hogy a versenyszférától való állandó, tartós leszakadás ezeken a területeken sajnos életpályamodellé vált. A beruházások egy lakosra jutó értékét Budapesten a legutóbbi felmérés szerint 406 ezer forintra lehet mérni. Ha megnézzük Baranya megyét, ott mindez csupán 80 ezer forint, egyötöde a budapesti értéknek. Szabolcsban már csak 70 ezer, és Nógrádban már csak 57 ezer, vagyis egynyolcada a budapesti értéknek.
Mondok egy másik adatot. Az egy lakosra jutó építőipari termelés Budapesten 149 ezer forint, Nógrádban mindössze 15 ezer forint, tehát a tizede mindössze a főváros adatainak. Ahogy mondtam, ezek az adatok még folytathatóak lennének. Én nem teszem meg, hiszen lényegében ezt megtette helyettem Lázár János miniszter is, akinek a felszólalása a kormány részéről sokkal inkább volt kétségbeesett segélykiáltás, mint kormányzati propaganda. Ő maga is riasztó adatokat, számokat sorolt. Talán elmaradt a Rogán Antallal való egyeztetése, a propagandaminiszter nem segítette ki őt valószínűleg pozitívabb hangvételű beszéddel.
Na, de visszatérve a témára, nyugodtan állíthatjuk azt sajnos, hogy hiányoznak a biztonságos, élhető élethez szükséges alapfeltételek vidéken. Az iskolai, egészségügyi ellátáshoz való hozzáférhetőség, a tisztességes, versenyképes béreket fizetni képes munkahelyek, sok esetben még a közművek is a XXI. században, a közlekedés, az infrastruktúra, a postai szolgáltatás nem felfelé, hanem lefelé épül sajnos. Nagyon komoly az intézményhiány, a kulturális élet lehetősége vidéken egyre inkább a nullával kezd összeérni. Hallgatva itt persze a KDNP néhány pozitív megnyilatkozását, de higgye el nekem, képviselő úr, sajnos azért a vidéki kulturális élet nem az ön által említett orgonaversenyek gyakoriságáról szól, sajnos.
A területalapú támogatások kérdése is egy olyan uniós fejlesztési lehetőség volna, ami arra szolgálna, hogy helyben tartsa, otthon tartsa, a vidéken tartsa az embereket, de a területalapú támogatási rendszer e feladata vagy célja helyett sajnos a zöldbárók érdemtelen meggazdagodását segítette az elmúlt időszakban.
(16.10)
Azért fontos ezeket a nehéz és súlyos adatokat és ezeket a tényeket megemlíteni - mert ezek tények; ez nem a Jobbik véleménye, ezek tények, amikről itt beszéltem -, mert a jelenleg kormányzó kormánykoalíció, a Fidesz-KDNP 2010-ben és 2014-ben is a vidéknek köszönhette a választási győzelmét, és azt kell mondjam, hogy ezt önök nem hálálták meg.
Még az első ciklusban született egy „Nemzeti vidékstratégia 2012-2020”, ami a vidék alkotmánya lehetett volna. Hadd mondjam el, abban nagyon sok olyan pont és nagyon sok olyan gondolat volt, amit akár a jobbikosok, mi magunk is szívesen támogattunk volna. Sőt, akkoriban Ángyán József neve egyfajta garanciát is jelentett a változásra, a vidékfejlesztés valódi megerősítésére, de aztán elteltek az évek, és mi történt? Ángyán Józsefet száműzték a kormányból; a nemzeti vidékstratégia a fiók mélyére került, a vidékfejlesztés pedig elmaradt.
Sőt, 2014-ben a Vidékfejlesztési Minisztérium is megszűnt, Földművelésügyi Minisztériummá változtatták a nevét, a vidékfejlesztést pedig, ahelyett hogy integrált része lenne a kormányzásuknak, dekon-centrálták, és szétdobálták az államigazgatás különféle pontjain, amit lehetne persze magyarázni valamilyen strukturális reformmal, de sajnos az a gyanú ébred fel az emberben, hogy ennek csupán az lehetett a célja, hogy a vidékfejlesztés során ellopható forrásokat a lehető legjobban elrejtsék. Így vált a vidékfejlesztés sajnos a korrupció melegágyává, és így vált a vidékfejlesztés vidékpusztítássá. Különösen súlyossá teszi a helyzetet egyébként, hogy a kormányban is erős emberek, a már említett Lázár János miniszter rendszeresen vívja a csatáit Tarlós István főpolgármesterrel, sőt Rogán Antal minisztertársával is, de nem akarom folytatni ezt a sort.
Mi lehet a megoldás? A megoldásokról a képviselőtársaim részletesen be fognak majd számolni a rendelkezésünkre álló időkeret során. Engedjék meg, hogy én csupán két dolgot megemlítsek, ami az időkeretben rendelkezésemre áll. Az egyik: ha a Jobbik 2018-ban megnyeri a választásokat, márpedig meg fogja, akkor egy országfejlesztési térképet fog a kormányzása alapjául készíteni.
Ez az országfejlesztési térkép pedig arról szólna, hogy az ország legkisebb térségeinek adottságait, feltételeit, lehetőségeit is felmérve előttünk álljon egy olyan útjelző, egy olyan térkép, amely a hosszú távú gazdaságfejlesztési vagy akár vidékfejlesztési stratégiát is irányba tereli. Azt kell mondjam, hogy sajnos önöknek a gazdaságfejlesztési vagy akár a vidékfejlesztési stratégiájából nagyon hiányzik egy ilyen koncepció. Amit önök folytatnak, az egy szpáhigazdálkodás: minél gyorsabban, minél többet kirabolni a vidékből.
A másik pedig, amit javasolni szeretnék, és kérném ebben a támogatásukat, az a béruniós javaslatunk, hiszen ahhoz, hogy a vidék megmaradjon, versenyképes európai bérekre van szükség, akár a közszférában dolgozóknak, akár a kis- és közepes vállalkozásoknál dolgozóknak, akár a multinacionális cégeknél dolgozóknak.
Ma erről már beszéltem. Én kérem önöket, hogy legyenek képesek kilépni a pártpolitikai kényszerzubbonyaikból; támogassák a bérunió javaslatát, és ne csupán azt, hogy a magyar bérek felzárkózzanak a nyugat-európai bérekhez, hanem azt is, hogy az országon belüli bérkülönbségek, amik a vidék rovására megmutatkoznak, megszűnjenek, és a vidéki bérek felzárkózhassanak legalább a magyarországi városok, nagyvárosok vagy nyugati bérszínvonal tekintetében.
Úgyhogy én arra kérem önöket, hogy ebben a mai vitában igyekezzünk a lehető legtöbb konstruktív pontot, közös pontot és közös ügyet megtalálni. Szeretném jelezni önöknek, hogy a vidékfejlesztés a Jobbik számára nem pártpolitikai kérdés, hanem nemzeti sorskérdés, ezért ha bárkinek olyan javaslata lesz, bármelyik párt részéről, amit mi jónak találunk és az ország, a nemzet, a nép szempontjából üdvösnek, akkor azt támogatni fogjuk, hiszen a mi filozófiánk mindig is az volt: nem azt kell nézni, hogy honnan érkezik a javaslat, hanem azt, hogy az jó-e a magyarságnak. Mi ekképpen állunk ehhez a vitához, és arra kérem önöket, hogy önök is így álljanak hozzá. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
