TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezt a vitanapot talán nem itt Budapesten, az Országgyűlésben kellett volna lefolytatni, hanem vidéken. Voltak régen részországgyűlések, és nagyon fontos lett volna, mondjuk, hogy vidékre vigyük el, és ott nézzük meg a való világban, hogy mi a probléma.
Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a jelenlegi helyzetben a vidék elveszett, és az a vidéki társadalmi különbség, ami megjelenik jelen pillanatban a különböző társadalmi csoportok közt, jellemzi a kormányzás politikáját. Azt lehet mondani, hogy a leszakadás mindennapos és jellemző jelen pillanatban a társadalmi rétegek között, és a szegényebbek az elmúlt hét évben még szegényebbek lett, ezt nyugodtan ki lehet jelenteni. Amikor a családi adókedvezményről beszélnek, akkor kik nem tudják igénybe venni a családi adókedvezményt? A legszegényebbek, azok, akik közfoglalkoztatottak vagy éppen szociális segélyre vannak utalva. Ezért tehát nem adnak semmi lehetőséget arra, hogy kitörjenek vidéken azok az emberek, akiknek fontos lenne, hogy más társadalmi helyzetbe tudjanak kerülni.
Csak az egyik része a foglalkoztatási lába, és ha nemcsak a szegénységről beszélünk, hanem beszélünk, mondjuk, arról a népcsoportról, amelyiket én is nagyon sokszor a Magyar Szocialista Pártnak köszönhetően tudok képviselni, a magyarországi cigányságról, akkor nem mondhatják azt, hogy a magyarországi cigányság vidéken nem volt aktív akkor, amikor lehetett, mondjuk, a rendszerváltás előtt. Nem visszasírva a rendszerváltást, de akkor a mezőgazdaságban, a téeszekben aktívan ott tudtak dolgozni roma emberek, és meg tudtak élni bérből és fizetésből.
A rendszerváltást követően ezek az emberek földönfutóvá váltak, mert sem a privatizációból nem kaptak semmit, sem a földosztásból nem kaptak semmit. Egyetlenegy dolgot kaptak: ’89 és ’94 között, tehát közel négy és fél év alatt a magyarországi romák 60 százaléka elvesztette munkahelyét, és főleg vidéken, szeretném kihangsúlyozni. Ezt soha nem hozták vissza, semmilyen KSH-adatban nem lehet visszaigazolni, hogy esetlegesen a vidék politikájával vissza tudták volna szerezni a munkahelyeiket.
Ezért a kormánynak mindent meg kellene tenni, hogy a vidéki embereknek próbáljanak meg olyan lehetőségeket biztosítani, hogy a foglalkoztatáson keresztül a család fenntartását biztosítani tudják, de ezt nem látjuk, és nem csak azért, mert jelen pillanatban a legnagyobb foglalkoztatók ma Magyarországon az önkormányzatok és a kisönkormányzatok is, akik ki vannak véreztetve már, mert semmire nincs pénzük, hogy valamit is megfinanszírozzanak, ha az állam csurgat valamit, akkor kapnak. Így vannak a közfoglalkoztatással is: ha kapnak valami forrást, akkor tudnak néhány embert foglalkoztatni; attól függ, ki milyen közel van a Fideszhez, annak függvénye, hogy hány közfoglalkoztatottat tud tartani. Ezért tehát ez is felelősségteljes munkát és politikát követelne, hogy ne az határozza meg, hogy ki milyen politikai helyzetben van, hanem az, hogy szükség van-e arra a munkára, amit közfoglalkoztatásnak hívunk.
Ez nincs így ma Magyarországon sajnos, hanem ez is politikai leosztást jelent, tehát az önkormányzatokra hárítják a felelősséget akkor, amikor nem tudnak munkahelyeket biztosítani. Mindig azt mondtam, hogy semmi gond azzal, ha közfoglalkoztatásban van, azzal van gond, ha ez egy olyan foglalkoztatási csapda, amiből nem lehet kikerülni, kitörni. Ezért tehát nagyon fontosnak tartanám, hogy az a szakképzés, amit most látunk, változzon; változzon azért, mert ha nem lesz a szakmunkásképzés olyan, ami a vidéki embereknek is lehetőséget nyújt, akkor nincs kitörési pont, és csak egyetlenegy dolog marad: közfoglalkoztatásban fognak lenni.
Nagyon szeretném aláhúzni azt is, hogy vannak a felnőttoktatási centrumok, amelyek úgy működnek, hogy sehogy, nem adnak lehetőséget arra, hogy a felnőtt embereket szakmunkásnak kiképezzék, átképzéseket tudjanak biztosítani. Mikor fogják megtenni azt a kormányon lévők, hogy a szakképzést és főleg a felnőttszakképzést megpróbálják úgy helyrehozni, hogy lehessen látni azt, hogy újra és újra szakembereket tudnak képezni? Ma nem tudják ezt megtenni, mert egyetlenegy dologra álltak rá, és ez önöknek jó, mert a statisztikai adatokat jól tudják kozmetikázni: a közfoglalkoztatottakat be tudják vinni a KSH-adatokba, és onnantól kezdve rendben van minden. Nincs rendben, mert önök elhagyták a szakképzés lehetőségét, és ezen belül a felnőttszakképzést se tartják fontosnak.
Elmondtam már, hogy a mezőgazdaságban a rendszerváltás előtt hogyan voltak, de nyugodtan el lehet mondani, hogy volt egy olyan program, amit egyébként önök is finanszíroztak: ez a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál volt, háztáji gazdálkodásokat tudtak megfinanszírozni. Ezeket a háztáji gazdálkodási lehetőségeket 2015-ben egy tollvonással önök áthúzták. Az a baj ezzel, hogy még a lehetőségét se adják meg annak, hogy ha nem tudnak elhelyezkedni, nem tudnak esetleg közfoglalkoztatásban lenni, akkor legalább annyit tudjanak termelni azzal a tudással, amit megszereztek különböző téeszekben és különböző mezőgazdasági munkákban, hogy saját magukat fenntartsák. Még ezt a lehetőséget se adták meg, mert azt a pénzt is elvonták, és egyetlenegy lábát nem látom annak a forrásnak, hogy esetleg visszaadták volna akár a 2018-as költségvetésben, és a 2017-esben sem tapasztalható ezt. Kérdezem azt, hogy miért szüntették meg. Miért nem adnak lehetőséget arra, hogy azok a vidéki emberek, akik háztáji gazdálkodásban tudnának lenni, ott legyenek?
Ugyanígy igaz ez az őstermelőkre is. Arról ma nem volt szó, hogy mi a helyzet az őstermelőkkel. Nincs már őstermelői kör, és azért nincs, mert olyan szabályokat állítanak fel, amelyekkel nem teszik lehetővé.
Ezt én nagyon jól tudom, mert egy olyan térségből jövök, ahol ez a gazdálkodási forma volt az egyetlen, Nagykanizsa térségében, és most nincs meg ez az őstermelői lehetőség. Illetve megvan, de olyan adózást vetettek ki, amellyel nem tudtak élni azok, akik ezzel éltek. Tehát lehetne sorolni, hogy a mezőgazdaságban milyen hiányosságok vannak.
(20.20)
Egy gondolattal visszatérnék a roma közösségre. A mezőgazdaságban nagyon nagy szerepe volt, de az állattartás mindig közel állt a magyarországi romákhoz. Nem tudnak ma állattartással foglalkozni, és ez is nagy probléma. Két dolgot is lehet mondani ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy lehetőségük sincs, mert a földeket teljes mértékben privatizálták, tehát nem jutnak olyan földekhez, ahol az állatokat el tudnák tartani. A másik: szintén nagy problémát jelent, hogy a privatizációból, amint említettem, teljes mértékben kiszorultak. Ezt nem mondom el még egyszer, mert az állattartásnál újra el kellett mondanom: ezért nem lehet az, hogy egy bizonyos részével, a mezőgazdasággal foglalkozzunk.
Összefoglalva: egyetlenegy biztos, hogy a vidék legnagyobb vesztese a szegény ember, és továbbra is a mélyszegénység jellemző például Szabolcsban, Borsodban, Dél-Baranyában vagy Somogyban. Ott ez még mindig jelen van. És nem látja a nép - ezért mondtam, hogy részországgyűlést kellett volna tartani ennél a politikai napirendnél -, mert ha vidéken tudtuk volna megtárgyalni, lehet, hogy nagyon sok ember elmondta volna sokkal jobban és zamatosabban, hogy mi a probléma vidéken. Mert higgyék el, érdemes meghallgatni a vidéki embereket, hogy milyen probléma van, akkor látja igazán a képviselő. Ez nem azt jelenti, hogy nem járunk az emberek közé, és nem járnak önök, kormánypárti képviselők, de azt gondolom, hogy nem látják a valóságot, hogy mi zajlik vidéken, mert a szegénységet nem akarják felszámolni. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
