TASÓ LÁSZLÓ
TASÓ LÁSZLÓ
TASÓ LÁSZLÓ nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az eltelt időszakban a vitanap hasonlít a korábbiakhoz, általában mindenki megfogalmazza, hogy szakmai vitanap-ról lesz ma szó, és csak szakmai érveket fogunk felvonultatni. Nyilvánvalóan mindenki a saját politikai üzenetét próbálja elsősorban artikulálni. Ezzel nincsen probléma és nincsen baj, ez egy megszokott koreográfia. Ezért viszont kell is válaszolni az elhangzott hozzászólásokra, néhány dologra mindenképpen fontos lenne. Ha megengedik, most ezzel kezdeném, de először is az utolsó hozzászólás az ellenzéki oldalról Ander Balázstól jött, és mindenképpen szeretnék válaszolni Ander Balázs felve-té-seire. Azért, mert értékes felvetések voltak, és olyan témákat is említett, amelyek mindenképpen a következő időszaknak fontos elemét jelentik majd.
A Benetton famíliával kapcsolatban nekem nincsenek ismereteim, de valószínűnek tartom, hogy nem most vásároltak földet. (Közbeszólások az ellenzéki oldalról, köztük Gőgös Zoltán: De most! Nagyon sokat. Rengeteget.) De olyan mértékben bizonyára nem, mert annyit nem hallottam senkitől sem, ilyen mértékűt, ebben teljesen biztos vagyok. (Közbeszólások a Jobbik és az MSZP soraiból.) Vélhetően ez a 2010 előtti időszakra tehető igazán vissza. Tegyük azért a helyére, ez teljesen biztos. (Közbeszólások a Jobbik és az MSZP soraiból.) Ami fontos lenne, hogy Lázár János az expozéjában kiemelte, hogy rendkívül fontos lenne átgondolni és megvizsgálni, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya milyen módon növelhető. Biztos vagyok benne, a következő hónapoknak ez egy fontos témája lesz.
Beszélt képviselőtársam a falu kivégzéséről, ha egy iskola megszűnik. Lázár János az expozéjában erről is beszélt, azt mondta, meg kell vizsgálni, hogy valóban a települések, ahol az iskola megszűnik, milyen helyzetbe kerülnek, és meg kell az ott lakókat kérdezni, hogy mi történjen az iskolájukkal. Tehát két olyan témát említett, amit a miniszter úr expozéjában úgy emelt ki, hogy ezzel foglalkoznunk kell külön.
Somogyországról szólva: valóban így van, Dél-Somogy nehezebb helyzetben lakik, él és létezik, de Észak-Somogy jó helyzetben van. (Harangozó Gábor István: Persze, mert ott a Balaton.) És az összekötésre alkalmas 67-es út pedig elkészül nemsokára, hiszen megkezdték a felújítását, a kiépítését pontosabban fogalmazva. Tény és való, ha nincs is abban a helyzetben még Dél-Somogy, de abban a helyzetben van, mint amilyen helyzetben vannak az északmagyarországi települések is, mint ahogy mondta is, hogy olyan gondokkal küszködnek Dél-Somogyban is, mint Észak-Magyarországon éppen Nógrád megyében, Borsod megyében, Szabolcs-Szatmár vagy éppen Hajdú-Bihar megyében.
Visszautalnék Harangozó Gábornak egy mondatára, amelyben a gettósodás térképét említette. A gettósodási térképen nem egészen passzol a roma lakosság arányával a térségben, de közelít egyébként, valóban így van. Ő arra tett utalást, hogy szinte egybeesik a hátrányos helyzet a roma lakosság ottlé-té-vel. Nagyon fontos, hogy az egyik legnagyobb település-számú megye, Somogy megye is olyan lehetőséget kapjon, amit szánunk egyébként Magyarország vidéki településeinek. Mert hogy mit szeretnénk elérni a következő hónapokban és években, arról szintén szólt Lázár János miniszter úr, több esetben is kihangsúlyozta a tennivalókat, azokat, amelyekre már egyértelmű utalást is tehetek én is, és merem állítani, hogy a következő időszakban olyan lépéseket tudunk tenni, amelyekkel valamit tudunk enyhíteni azon a problémakörön, amelyet most ma a vitanapon tárgyalunk.
Egy biztos, hogy a problémák nem most keletkeztek, a problémák abból adódnak elsősorban Somogy megyében is, hogy 1920-ban történt valami Magyarországgal, olyan helyzetbe került Dél-Somogy, amelyet nem tudunk orvosolni most a következő néhány évben. Isten tudja, majd mikor lesz erre lehetőségünk vagy milyen módon tud majd megoldódni, de egy biztos, hogy ez egy konzerválódó helyzet.
Az viszont a mi felelősségünk, hogy olyan eszközöket tudjunk felsorakoztatni, amelyekkel láthatóan a kilátások javulnak, amelyek most valóban alkalmanként rosszabbak, mint amire számítottunk.
(19.40)
Egy viszont biztos: amikor egy vitanapon boncolgatjuk a jelenlegi állapotokat, és azt nézzük, hogy mit tehetünk a következőkben, akkor azt sem kell elfelejtenünk, hogy mi történt előtte. Azért ha az uniós források felhasználási lehetőségét vizsgáljuk - és ezt többen is említették -, akkor csak szólni kell arról, hogy például a 10 ezer fő alatti települések esetében, ahol a közlekedés világa a legnehezebb és a leggyengébben járható, a ’7 és ’13 közötti időszakban a források 29 százaléka került felhasználásra. A terület szempontjából a 10 ezer fölötti települések 82 százaléka az ország területének a lefedettsége, tehát 82 százaléka Magyarországnak terület szempontjából 10 ezer fő alatti településeken és közösségekben él. Tehát e tekintetben 2006-ban, amikor összeállították a közlekedési programot, súlyos hiba volt talán kihagyni belőlük a településeket, és nem engedni uniós forrásokat a felzárkóztatásra.
Többen is említették a közlekedési problémákat, és ha visszautalhatok, akkor mégiscsak kell szólnom az elmúlt két évről, amelyben komoly lépések születtek az egy és két számjegyű utakon kívül az alsórendű utak felújítására is. Említhetem akár a 33 milliárd forintos 2014-es programot vagy a következő 64 milliárdos programot, amely ’16-ban fejeződött be. Vagy éppen merem mondani a következő programot, amely indulni fog nyáron, nagyjából százmilliárd forint lesz a következő év feléig elköltve és felhasználva pontosabban fogalmazva az alsóbb rendű utak felújítására.
Ezen túl pedig mindenképpen hozzá kell tenni azt is, hogy a főutak fejlesztése a vidéket segíti. Tehát amikor arról beszélünk, hogy miért nem használunk több forrást az alsórendű utakra, akkor ne legyünk igazságtalanok, mert jól tudjuk, hogy pontosan az autópályák és a gyorsforgalmi utak kapcsolatrendszere biztosítja elsősorban a jó közlekedést mindenhol máshol, hiszen erre hordják rá a forgalmat az alsórendű utak. Azt gondolom tehát, hogy ha az alsórendű utakat próbáljuk fejleszteni, akkor egyértelmű, hogy első körben a magasabb rendű utakkal kell kezdeni. E tekintetben Magyarország példa nélküli lehetőséget tudott elérni a gazdaság teljesítőképessége révén, hiszen most olyan hazai forrásokat tudunk hozzátenni a közlekedésfejlesztéshez, amelyek korábban még álmainkban sem léteztek.
Rendkívül fontos, hogy amikor megfogalmazzák a kritikákat, arra is figyelnünk kell, hogy azok milyen szándékkal fogalmazódnak meg. Ha visszatekintek a vezérszónokok hozzászólásaira, Sallai R. Benedek barátomnak, képviselőtársamnak mindenképpen kell szólnom, hogy igazságtalan volt, amikor azt mondtad, hogy az önkormányzati adósságkonszolidáció során a települések felelőtlenül használták fel a forrásokat, amelyeket kaptak a magyar kormánytól. Ez azt sugallta, mintha rossz helyre ment volna a konszolidációs összeg. Azért kell erre mindenképpen kitérni, és mindenképpen vissza kell utasítanom, mert pontosan emlékszem arra, hogy a települési önkormányzatok milyen helyzetben voltak 2002-től kezdődően, s hogy mennyire kivéreztették őket, 2006-ra, ’7-re a működőképességük szinte teljes mértékben megszűnt. Tehát 2082 településnek kellett segítséget nyújtani, és ez azért volt, mert el kellett látniuk a kötelező feladataikat. Tehát e tekintetben minden önkormányzat, amely megkapta a lehetőséget a magyar kormánytól, jól használta fel, és ha nem kapta volna meg, akkor nem tudom, ma miről beszélnénk.
Rendkívül fontos, hogy a válaszadásban Kis Miklós államtitkár úr is kitért arra, hogy a mezőgazdaság világában mennyivel többen dolgoznak. Szerintem Gőgös képviselőtársam bizonyára felírta, ha nem tudta volna, hogy azért ott is jelentős változás történt, és növekedett a foglalkoztatotti arány. Nagy István szintén szól ezekről a témákról, nem akarom említeni.
De arról mindenképpen szólni kell, hogy mit szeretnénk. Mindenképpen szeretnénk elérni azt, hogy valóban, a lakhatási körülményeket, amelyek most pillanatnyilag a legnagyobb problémát jelentik a vidéki Magyarországon, javítsuk, és olyan rendszer kerüljön kialakításra, amely egyértelművé teszi, hogy az előnyös is lehet, ha valaki vidéken választ lakhelyet magának vagy nem akar elköltözni. Az is biztos, hogy Magyarországon a vidéki települések legnagyobb versenyhátránya maga a közlekedésben a távolság, hiszen pillanatnyilag a települések a járási székhelyüket általában 11 és 40 perc között érik el, a megyeszékhelyek 20 és 45 perc között elérhetőek. Tehát ha van jó út, ha nincs jó út, a távolság az távolság. És ha ebben a dologban a magyar kormány tud segítséget nyújtani, tehát tudja kompenzálni valamilyen módon ezt a versenyhátrányt, akkor tud leginkább segíteni abban, hogy a munkavállalók ne menjenek el a településekről, és ne kerüljenek abba a kényszerhelyzetbe, hogy be kelljen költözniük a járási székhelyre, egy megyeszékhelyre, vagy olyan térségbe, ahol van munkalehetőség.
Tehát amikor a felzárkóztatás elemeit és eszközeit vesszük sorba, egyértelműen kiemelkedik ezek közül a közlekedési feltételrendszer további javítása, kiemelkedik a munkahelyhez való eljutás segítése és egyértelműen a lakhatási körülmények javítása is.
Számos esetben tudunk még és kell is segíteni azokban a beruházásokban, amelyeket a korábbi években végeztek el az önkormányzatok, de nem volt elegendő forrásuk például a közműhálózat kiépítésénél az útrehabilitációra. Több önkormányzatnál tapasztalhatjuk, akik járunk egyébként vidéken… Üzenném is Schmuck Erzsébetnek, hogy mi is járunk azért vidéken, nálunk még nem lapátolnak szénát, mint az LMP-ben korábban lapátoltak. (Sallai R. Benedek: Az egy másik párt!) Másik párt volt? Elég közel volt, egy bokorban, csak úgy megjegyzem. Tehát a lényeg, hogy járunk mi is vidéken, mi vidéken lakó emberek vagyunk, jól ismerjük a gondokat, de attól függetlenül köszönettel vettük Erzsébet hozzászólását is, csak ezt mindenképpen meg akartam jegyezni.
Az viszont fontos, hogy a magyar vidék fejlesztése Magyarország egészének kérdése, és rosszízű, ha valaki megpróbálja a főváros-vidék ellentétbe sorolni a mai vitanapot. Ez történt, amikor Vona elnök úr azzal kezdte mondókáját, hogy ne legyen vita vidék és főváros között. Erről szó nincs. Azt gondolom, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a vidéki emberek legalább annyira tisztelik a fővárosi embereket, mint fordítva, ilyenről Magyarországon nincs szó. Lehet, hogy alkalmanként valaki ebbe az irányba akarja terelni a beszédet, de szerintem ez a mai napra nem jellemző egyáltalán.
Rendkívül fontos, hogy Magyarországon a vidékfejlesztés világában azok a források, amelyek most érkeznek és érkezhetnek, úgy legyenek elköltve, ahogy azt a döntéshozó akarta és ahogy szándékában áll. Erre garanciát jelentenek a mostani felosztások és a mostani rendszer is. Azt gondolom, hogy a késésre, amelyre utaltak többen, van magyarázat. Mindenképpen az a magyarázata ennek, hogy olyan egyértelmű és világos, átlátható rendszer alapján akarjuk a forrásokat odajuttatni a településekhez, amire nem lehet majd később panasz.
Nem értek egyet azzal, amikor blamálják az elmúlt években lezajlott köztéri fejlesztéseket, a templomfelújításokat, hiszen, mondhatjuk ezt, egy magyar vidéki település életében azok is fontosak. Biztos vagyok benne, hogy Magyarországon a vidék fejlesztése a következő időszak egyik fontos témája lesz. Magyarországon egyértelműen törekedni kell arra, hogy a lehető legtöbb forrást tudjuk hazaiból hozzátenni, hiszen uniós forrásokra már nemigen számíthatunk. Úgyhogy bízom benne, hogy a gazdaság teljesítőképessége, amely, mint az látható, az elmúlt években erősen indult emelkedő irányba, továbbra is javul. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
