IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány ismét egy salátatörvénybe rejtette el a legújabb oktatáspolitikai változtatásokat. Az oktatási államtitkárság a jövőben lazítana a speciális nevelési igényű, fogyatékossággal élő gyermekekkel dolgozó pedagógusok foglalkoztatási követelményein.
Bizonyos esetekben nem lenne kötelező gyógypedagógus végzettségű munkatársakat alkalmazni, de a szaktanári végzettség alól is adnának felmentést. A kabinet nem is titkolja, hogy az egyre égetőbb pedagógushiányt akarja így kezelni. A döntést pedig azzal indokolják, hogy inkább feladják a magas szintű szakmai végzettségre vonatkozó követelményeket, mintsem hogy egyáltalán ne legyen olyan, aki foglalkozna a gyerekekkel. Ez azonban, tisztelt államtitkár úr, egy álságos érvelés akkor, amikor hét év kormányzás után fedezték azt fel, hogy pedagógushiány fenyeget. Már 5-10 évvel ezelőtt is lehetett látni, hogy a következő évtizedben 40-50 ezer pedagógus mehet nyugdíjba, vagyis a jelenlegi tanárok közül minden harmadik. Ez hatalmas bajt jelent, hiszen az utóbbi egy-két év pozitív tendenciája után sincs elég jelentkező ezekre az álláshelyekre, a pedagóguspálya nem elég vonzó a fiatalok számára.
Államtitkár úr, először is: miért rejtették újra egy salátatörvénybe ezeket a fontos intézkedéseket? Miért nem álltak elő egy új, önálló, saját törvénymódosítási kezdeményezéssel? Miért szabtak ismét irreálisan alacsony véleményezési időt? Komolyan gondolják, hogy társadalmi egyeztetésnek lehet nevezni azt, amire négy napot adnak, ráadásul a nagyhéten, a húsvéti hosszú hétvégét is beleértve? Miért nem lehet valódi konzultációkat, valódi egyeztetéseket folytatni, miért akadályozza ezt meg a kormány? És ami a javaslat tartalmi elemeit illeti: miért a feltételek lebutításával akarják kezelni a pedagógushiányt? Valóban lépni kell, de mi lenne, ha valóban vonzóvá tennék a szakpedagógus-, gyógypedagógus-pályát a fiatalok előtt? Ehhez természetesen érdemben növelni kellene a gyógypedagógusoknak is a bérét, a nevetséges bruttó 10 ezer forintot sem elérő pótlékok összegét sokszorosára kellene emelni. Ha pedig óraadó pedagógusokat fizetnek a tankerületek, nem bruttó 2-3 ezer forintos óradíjat kellene adni nekik, hanem ténylegesen magasabb összeget.
Államtitkár úr, valóban jobb, ha szakképzettséggel nem rendelkező munkatársakat foglalkoztatnak a fogyatékossággal élő gyerekek mellett, mint ha senki sem foglalkozna velük, ezt elismerjük, de ez volt a helyzet a ’80-as években is, államtitkár úr. Úgy gondoljuk, hogy a XXI. században sokkal jobb és egyedüliként elfogadható megoldás az lenne, ha magasan képzett, mind anyagilag, mind a munkakörülmények terén megbecsült gyógypedagógusok lennének. Miért nem ezen az úton haladnak?
