DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbi napokban elég sok keserű élménnyel kellett megbarátkoznia a kormánypártoknak. Ezek közül a leg-keserűbb talán az olimpiai pályázat elbukása volt.
Ez a keserűség ihlette talán Lázár Jánost arra a kirohanására a múlt hét végén, miszerint ő területi alapon szeretné elosztani valakiknek a kárára és valakiknek az előnyére az olimpiai pályázat pénzeit. Lázár Jánosnak és a hozzá hasonlóan gondolkodó embereknek üzenjük, hogy ahol bezárul egy ajtó, ott bizony nyílik is egy új. Gondolják végig, ha bezárult az olimpiai pályázat ajtaja, ha felszabadulnak azok a források, amelyek rendelkezésre állnak, hova lehet költeni. Úgy gondolom, hogy ez nyit egy olyan lehetőséget, amellyel ezt a pénzt nem területi alapon, nem valakiknek a kárára és valakiknek a javára, hanem valamennyi ember javára fordítandóan lehet felhasználni, például az oktatásügyre vagy akár az egészségügyre. Hiszen fontos az a kérdés, hogy miként áll a mai magyar egészségügy.
Tehát leszögezhetjük, az olimpiai pénzek elköltésének a lényege nem a területiség, hanem az ügyek fontosságának a sorrendje, amelyben világos a sorrend: az emberek nagy többsége az egészségügyre szeretne többet költeni. Mondhatjuk nyugodtan: azért, mert rekordkeveset költött a magyar állam eddig az egészségügyre. Az elmúlt 27 év vessző-fu-tá-sai az egészségügyben voltak a legnagyobb károkkal. Mondhatjuk nyugodtan, hogy csökkent az ágyak száma, ahol Magyarországon gyógyulni lehet. Sőt, egyre kevesebben lépnek be a gyógyítópályára, egyre kevesebben választják azt a hivatást, amely az elkövetkezendő időszakban egyébként csak Európa-szerte egymillió új munkahelyet fog teremteni. Sőt, mondhatjuk azt is, európai uniós összehasonlítások mutatják, Magyarország uniós rangsorban az egészségügy minőségében az egyik legrosszabb helyen áll.
Világos tehát a sorrend, és ehhez nem kell szakértőnek lenni, hogy valaki lássa, hogy az egészségüggyel komoly gondok vannak. Az emberek is így látják, sőt az emberek erről tanúbizonyságot is adtak. A Jobbik által elindított valódi nemzeti konzultációban, amely talán az elmúlt nyolc évnek a legnagyobb közvéleménykutatása egészségügyi téren, tehát a valódi nemzeti konzultációban félmillió ember mondta el véleményét négy, az egészségügy szempontjából igen fontos kérdésben. Nyolc ember mindabból a tízre vetített válaszadóból azt mondja, hogy inkább romlott a magyar egészségügy helyzete. Sőt, azt mondja 10-ből 9 ember, hogy büntethetővé kel-lene tenni a hálapénz minden formáját, annak kikény-szerítésével együtt. Sőt, Magyarország legnagyobb egészségügyi közvéleménykutatásában, a valódi nemzeti konzultációban 10-ből 9 ember úgy érzi, hogy egyáltalán nem csökkentek a várólisták hosszai.
Mindebből látszik, hogy az emberek nagy része, elsöprő többsége, félmillió ember úgy gondolja, hogy Magyarországon az egészségügyre kellene az olimpiai forrásokat költeni. A források pedig, tisztelt államtitkár úr, elegendőnek mutatkoznak. Ha nem úgy gondolkozunk, ahogy Lázár János gondolkozott, hogy vidék vagy Budapest, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ebből bőségesen juthat a vidéknek, bőségesen juthat Budapestnek. Rendelkezésre áll ugyanis a lista, amely a kórházi fejlesztések, a szándékozni, a megvalósítani kívánt fejlesztések listáját tartalmazza. Ha csak ebből csemegézgetünk, akkor a budapesti fejlesztési igényeket a budapesti pályázatot menedzselő cég költségvetése bőségesen fedi, és például juthat olyanra is pénz, mint a Szent Margit Kórházban az egynapos sebészet fejlesztése vagy például a Nyírő Gyula Kórházban egy új röntgengépnek, röntgeneszköznek a beszerzése.
Önmagában tehát az is látszik és jól lekövethető, hogy Magyarországon nemcsak Budapesten, hanem vidéken is szüksége van a fejlesztésekre a magyar egészségügynek. Ahogy az elmúlt időszakban vidéknek jutottak források, most Pestnek kell forrásokat juttatni, mindazok mellett a vidéknek is meg kell őrizni a lehetőségét, hogy fejlődjenek.
Összegzésként nyugodtan elmondhatjuk, hogy Lázár Jánossal szemben a Jobbik úgy gondolja, hogy az olimpia forrásait nem területi alapon kell elosztani, nem valakiknek az előnyére, hanem mindannyiunk előnyére kell elosztani. Az olimpia felszabaduló forrásait nem földesuraknak, hanem az embereknek, a népnek az igénye szerint kell elosztani. Az emberek nyilvánvalóvá tették, hogy a valódi nemzeti konzultációban megfogalmazott négy kérdésben, ami a várólistákat, a hálapénzt, a dolgozók helyzetét és összességében az egészségügy színvonalát érinti, nyilvánvalóvá tették, hogy az egészségügyre kell fordítani a pénzt. Az emberek hangja világos, az egészségügyre, azaz a kormány mostohagyermekére kell fordítani az olimpiából felszabaduló forrásokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Ha itt egy lehetőség bezárult, az olimpiai pályázattal egy lehetőség bezárult (Az elnök ismét csenget.), tisztelt képviselőtársaim, egy újabb ajtó nyílott. Ez az ajtó az egészségügy segítése. (Az elnök ismét csenget.) Ebbe az irányba haladjunk! Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
