DR. SZÉL BERNADETT,
DR. SZÉL BERNADETT,
DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Érdeklődéssel hallgattam a kormány problémáit több mint 20 percen keresztül. Én sokkal inkább a magyar emberek problémáiról szeretnék beszélni és azokról a megoldásokról, amik itt vannak és léteznek, csak úgy tűnik, hogy nincsen meg a kormányban az akarat, hogy valóban foglalkozzon velük.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azért előtte hadd jegyezzem meg, hogy ön megint elővette a csodafegyvert, ezt a nemzeti konzultációt. Énszerintem az elmúlt hetekben a magyar emberek teljesen világosan kifejezték, hogy milyen nemzeti konzultációt akartak, ezt úgy hívják, hogy olimpiai népszavazás. Mi az üzenete ennek a népszavazásnak? Egyértelműen az, hogy a Fidesz-KDNP egy olyan helyzetbe lavírozta magát, hogy 3000 milliárd forintot már senki nem bízna rájuk ebben az országban, és ezt nagyon jól is teszik, mert pontosan tudjuk, hogy kik lennének ennek az olimpiának a gazdasági értelemben vett aranyérmesei, és én azt gondolom, hogy ezek az emberek már eleget szedtek a zsebükbe bele az elmúlt években, nem kell az adófizetők pénzéből még egy jó adagot oda beletenni.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön itt a makroszámokat sorolta. Azért engedje meg, én nem akarok tiszteletlen lenni, de az én gyerekkoromban hallhattunk ilyenfajta országgyűlési fölszólalásokat, és a helyzet az, hogy nem nagyon kívánom vissza azt a korszakot, de most elég furcsa időhurokba kerültem, hogy egy ilyen után kell önnek reagálnom. A Fidesz se így indult egyébként - sajnálom, hogy itt tart.
De mindenesetre, visszatérve a makroszámokra, ha még impresszívek is ezek a számok, azért mindig az alapvető kérdés a magyar emberek szempontjából az, hogy mi jut belőle az embereknek. Én azt gondolom, ha egy olyan minimálbérünk van, amely még mindig sereghajtó a visegrádi négyekben, és azt látjuk, hogy az átlagbér még mindig 30 százalékos lemaradásban van az Európai Unióban, merthogy azzal egyáltalán nem foglalkoztak az elmúlt időszakban, akkor azt gondolom, jogosan merül föl a kérdés, hogy ha itt nagyplakátokon olvashatjuk, hogy itt valós gazdasági növekedés van, akkor miért nem jut belőle mindenkinek.
Az egyik válasz egyébként az adórendszerben rejlik, tehát itt jó helyen kapiskál miniszterelnök úr, csak nem Brüsszeltől kéne ezt megvédeni, hanem a Fidesztől, merthogy az egykulcsos adórendszer nem működik.
A helyzet az, hogy 2010-ben még ön is így gondolta. Megint elővettem azt a HVG-interjúját, ahol hosszasan fejtegette, hogy szolidaritásra van szükség az emberek között, és az bizony többkulcsos adórendszert jelent. Most egy olyan adórendszerünk van, amelyben - tisztelt miniszter úr, hallom, hogy ön is buzgón mondja Orbán Viktor helyett a dolgokat - az a helyzet, hogy egy olyan adórendszerünk van, ahol mindenki rosszul jár, aki átlagbér alatt keres, és a magyar dolgozók többsége, háromnegyede az átlagbér alatt keres. Egy olyanfajta perverz újraelosztást a jövedelmekben, amit a Fidesz megcsinált, hogy aki szegény, attól átcsoportosítunk oda pénzeket, aki gazdag, ezt az ország nem viseli el. Ebben mindannyian megnyomorodunk.
(14.00)
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön mondott egy olyan furcsa félmondatot, amire azért felkaptam a fejemet. Azt mondta, hogy árnyaltan kell közelíteni a szabadkereskedelem kérdéséhez. Na, ez a Fidesz árulása. Ez a Fidesz árulása, az egyik a CETA, a másik meg a TTIP kapcsán; mondjuk, a TTIP-et most Donald Trump egy kicsit zárójelbe tette, de hogy ez a nemzeti szuverenitás feladása. Nincsenek megbízható számítások arra vonatkozóan, hogy ha belép Magyarország a CETA-ba, abban az esetben ez milyen gazdasági következményekkel fog járni. Ami van számítás, és amit ismerünk, az arról szól, hogy a magyar kis- és középvállalkozások ezzel rosszul fognak járni.
Innentől elkezdve hadd mondjak még egy olyan megjegyzést is, hogy egy miniszterelnöktől azt várnám, hogy nem mítoszokkal foglalkozik, hanem tényekkel. Ez a teljes foglalkoztatás most már egy olyan mítosszá kezd válni, ami, azt gondolom, sokunk számára egyet jelent azzal, hogy London, Berlin, Ausztria és az összes többi ország után ahogy a magyar emberek kimennek külföldre, Magyarországon valóban vannak munkahelyek azért, mert nincsenek itthon azok a magyar emberek, akik el tudnák látni ezt a munkát, mert olyan rosszul élnek itthon, hogy elmennek külföldre. Eközben az ön kormánya volt az, amely júniusban fogta magát és átvitt egy olyan törvényt a Magyar Országgyűlésen, hogy ide viszont bárki jöhet külföldi vendégmunkás, Nepálból, innen-onnan jöhetnek Magyarországra és dolgozhatnak helyettünk, mert mi már külföldön vagyunk. A Fidesz tényleg átjáróházat akar csinálni Magyarországból? Mert ha igen, az sikerült, de azt gondolom, nem ez kellett volna hogy legyen a cél.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt mondta, hogy az otthonteremtés egy nemzeti ügy. Én ezzel egyetértek. Ez így van, az otthonteremtés egy nemzeti ügy. De akkor hol van a szociális bérlakásszektor? Hol vannak azok a lehetőségek, amelyek a kispénzű magyar emberek számára elérhetőek, a fiatalok számára elérhetők, ha ilyen rossz bérek vannak, mint Magyarországon vannak, akkor el tudják indítani a közös életüket azzal, akit szeretnek, hogy gyermekeik lehessenek, hogy életük lehessen. Miért küldi ezeket az embereket a miniszterelnök úr külföldre? Miért mondja azt romantikus okokból, hogy ott majd kipróbálják magukat, aztán ha akarnak, akkor hazajönnek? Volt már ilyen miniszterelnök, aki így beszélt, nem lett túl jó vége.
És ott van ez az élhető környezet napirendi pont. Miniszterelnök úr, én Révész Máriusz képviselőtársunknak, kormánybiztos úrnak nagyra becsülöm a képességeit, de az elektromos autók nem az élhető környezet legfontosabb pontja. Itt vagyunk most Budapesten, merthogy a parlament Budapesten van, de egy csomó magyarországi nagyvárosban szmog van. Nem tudom, tudja-e, miniszterelnök úr, hogy Budapesten tíz évvel kevesebb ideig élnek az emberek, annyira rossz a levegő. Én azt gondolom, egy ilyen helyzetben Magyarország miniszterelnökének egy dolgot kellene tenni, olyan tömegközlekedést kellene csinálni ebben a városban, és segíteni annak, aki ezt ambicionálja, hogy ki tudjanak az emberek szállni az autójukból, bármilyen autó is legyen az, és tudjanak tömegközlekedéssel menni. Hozzáteszem azt is, hogy a Paks II.-es történet, amit ön a politikai agendájának az élére vett, ez sem arról szól, hogy élhető környezetet teremtünk, merthogy a világon nincs még egy olyan hely, ahova az atomszemeteket biztonsággal el lehetne temetni.
Tehát, miniszterelnök úr, ha ön ide kiáll és elmondja nekünk azt, hogy ön élhető környezetet szeretne, akkor lehetőség szerint azonnal mondja fel a paksi bővítést, kezdjen megújuló energiákat Magyarországon telepíteni, szigetelje le ezt az országot, ne hagyja, hogy Lázár János 130 milliárd forintot elvigyen a magyar családoktól, amiket szigetelésre kellett volna adni, és fogja magát és Budapestnek biztosítsa azokat a lehetőségeket, hogy normálisan tudjunk élni ebben a városban.
Kicsit szorongásosnak is tűnt az az öt veszély, amit felsorolt itt miniszterelnök úr. Nekem személyesen is, és azt gondolom, a fél országnak elege van a rettegésből és a rettegtetésből. Én nem öt veszélyről akarok hallani, hanem öt lehetőségről és öt feladatról, amiket meg fogunk csinálni, mert ez az ország érdeke.
Mondok én önnek öt ilyen feladatot. Az első napirendi pont legyen az, hogy aki 8 órát ebben az országban ledolgozik tisztességgel, az tudjon belőle megélni. Ez most nincs így. 1440 milliárd forintot ehhez persze át kellene rendezni a költségvetésben, és ön biztos nem tudna a Várba költözni, de mondjuk, lenne egy-két ember, akinek lenne olyan lakása, amely komfortos és ahova gyerekeket tudna vállalni, és egyáltalán jóérzéssel tudná a munkáját végezni, hogy megbecsülik a munkáját anyagilag is.
A másik az oktatás kérdése. A helyzet az, hogy ez, ami most működik Magyarországon, a jövőnk tönk-retétele az oktatás terén. Mi azt mondjuk, hogy 100 költségvetési forintból 20 forintot az oktatásnak kell adni egész egyszerűen azért, mert ezzel tudjuk azt a fajta felzárkóztatást, amit ön is mondott, meglépni. Magyarországon a magyar emberek jobbat érdemelnek annál, mint hogy ilyen oktatást kapjanak. Én nem tudom, hogy ön miért tart fenn egy olyan oktatási rendszert, amely rossz a gyermekeknek, rossz a tanároknak és rossz a szülőknek is. Ezt meg kell fizetni, oda kell a pénzt tenni, miniszterelnök úr.
Az egészségügyről: jelenleg egy olyan országban élünk, ahonnan naponta három orvos és két ápoló távozik, és én azt látom, hogy hiába a tegnapi meg a tegnapelőtti nyilatkozatok, ez a trend nem fog megfordulni. Miniszterelnök úr, mit fog ezzel csinálni?
Szeretnék utoljára egy nagyon fontos napirendi pontot itt megemlíteni, a tiszta kormányzat kérdését. Személyesen tölt el engem rossz érzéssel az a tudat, hogy itt milliárdos meg helikopteres miniszterek között ücsörgök, miközben az ország fele éhezik és rosszul megy a sora. Azt gondolom, nem véletlen az, hogy kétszer 3000 milliárd forintot nem kéne Paksra meg olimpiára költeni. Azt gondolom, a vidéket, a magyar vidéket kellene helyzetbe hozni, és végre meg kellene csinálni az offshore-talanítását ennek az országnak, nem kellene hagyni azt, hogy akik nem vállalnak velünk adóközösséget, azok itt nyerészkedhessenek az adóforintokon.
Miniszterelnök úr, ezek a feladatok. (Közbeszólás az LMP soraiból: Úgy van! - Taps ugyanott.)
