IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nemrégiben jelent meg a hír, hogy az Adrilux nevezetű lámpagyártó cég hazahozza Kisbérre a 200 főt foglalkoztató, jelenleg Kínában működő összeszerelő üzemét, egy évtizede ugyanis még megérte összeszerelő üzemet létrehozni Kínában, olyan alacsonyak voltak a gyártási és a bérköltségek. A kínai minimálbérek a magyarnak a harmadát tették ki; most viszont, figyeljenek: a kínai munkabérek 5-10 százalékkal magasabbak, mint a magyarországiak. Akkora a bérekben a különbség, hogy megérte az Adriluxnak 1,3 milliárd forintot fordítania arra, hogy Magyarországon létrehozzanak egy új üzemet, és hazaköltöztessék ezt az egységet.
Évek óta zajlik ez a folyamat, bizonyos termelő szektorokban, például autóipari, elektronikai területen egyre nő a kínai gyártás költsége, Magyarország pedig a kormány szándéka szerint egyre vonzóbb lesz alacsony béreivel a Kínából kiszoruló termelés számára, alacsony hozzáadott értékű iparával egyre inkább Magyarország lesz Európa Kínája. Mára oda jutottunk, hogy kínai gyárakból ideszállított alkatrészeket szerelünk össze, hogy aztán továbbvigyék Nyugatra eladni, közben Nyugat-Európa számára is mi vagyunk az olcsó bérmunka országa. Nemrég a Tudatos Vásárlók Egyesületének egy kutatása került napvilágra, amely a hazai ruhaiparban készült. Azt találták, hogy a 90 százalékban nőket foglalkoztató szektorban a fizetések 70 ezer forint körül vannak, ez túlórákkal sem több, mint 100-120 ezer forint. A kutatás azt állította, hogy a posztszocialista országokban a nyugat-európai divatmárkák, kereskedelmi láncok olcsó munkaerővel dolgozó varrodái a hátsó udvar, Magyarország ezt a szerepet tölti be. Miért akar vajon Magyarország Európa Kínája lenni?
