DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy alapvetően nagyon távolba mutató és támogatható célra vonatkozó államközi szerződés parlamenti jóváhagyásáráról szóló előterjesztés fekszik előttünk, ugyanakkor én csalódott vagyok, hogy ilyen hosszú idő után ilyen kevéssé körülhatárolt nemzetközi szerződést látunk. Amikor tehát egy közel 500 milliárd forintos beruházásról tárgyal a parlament, és gyakorlatilag egy első világháborús jóvátételi kárnak, ha úgy tetszik, trianoni kárnak a rendezéséről van szó - mert akkor köteleztek bennünket a második sínpár megszüntetésére, és ez az irány a Tito, a láncos kutya időkben szintén nem a fejlesztési iránynak a fő tengelye volt -, tehát ez a vasútvonal messze megérett arra, hogy felújításra kerüljön, bővítésre kerüljön.
Az is támogatható, amit Bartos Mónika képviselőtársam mint kínai stratégiát felvázolt, hogy Thessalonikiből vagy akár délebbről, Pireuszból érkező áruk, hajón érkező kínai áruk vagy akármilyen Keletről érkező áruk egy vasúti tengelyen érjék el Közép-európát. Ez a fenntartható fejlődés szempontjából, környezetvédelmi szempontból valóban sokkal kedvezőbb, mint például a kamionokkal történő szállítás, sajnos az élet azt bizonyítja, hogy a kikötőkből mégis a kamionok áramlanak ezerszám, és a vasúti kocsikat meg időnként megtöltik, hogyha valami kedvezményeket még raknak a szállítmányozás mellé. Azt kell tehát hogy lássuk, hogy a közúti fuvarozással szemben és a légi személyszállítással szemben a vasúti szállítás, a vasúti személyszállítás, a vasúti fuvarozás csak komoly kedvezmények biztosítása esetén választható vagy kerül választásra a piac szereplői részéről.
Nem azért mondtam el ezt a gondolatmenetet, mint hogyha ez el kellene hogy tántorítson bennünket a vasút fejlesztésétől, csak egy létező piaci tendencia, és oda akarok kilyukadni, ami hiányzik ebből az előterjesztésből is, mert közgazdaságilag nehezen értelmezhető a jelen kategóriákban, hogy mikor térül meg ez a beruházás. A szokásos, használatos meg-té-rü-lésszámítási fogalmak szerint ez egy soha meg nem térülő beruházás, mert megtérül valahol a környezet minőségében, megtérül valahol egyszer talán, vagy hozadéka van - inkább ezt mondanám, hogy hozadéka van - a kereskedelmi forgalom fellendülésében, de ezek egyrészt nincsenek prognosztizálva, még csak vázlatosan sem, tehát nincs ilyen elképzelés, vagy a vasúti pálya megépítésének a további ütemezéséről sem látunk semmit, tehát ebből adódóan nem számszerűsíthető, és így az egyébként használatos, a közgazdaságban használatos megté-rü-lés-számításokkal ennek a befektetésnek a beruházása nem kezelhető.
Mint stratégiai beruházás tehát igen, úgy támogatható, viszont ami előttünk - tetszik, nem tetszik - fekszik, az meglehetősen vázlatos, ebből az egyezményből szinte semmi konkrétum nem derül ki a projektre vonatkozóan. Én nagyon örülök, hogy képviselőtársam ezt a 472 milliárdot itt ismertette velünk, mert ez csak a sajtóban volt olvasható, egyébként én nem hiszem, hogy hivatalosan tartalmazná bármilyen kormánydokumentum ezt, amit a képviselők mérlegelhetnének. Arra tehát, hogy milyen nagyságrend ez, és hogy azt követően milyen kamatfeltételek mellett biztosítja a kínai fél ezt a 85 százaléknak megfelelő hitelt, arra mondjuk, az előterjesztés, illetve a kormányközi megállapodás 7. cikkelye ad bizonyos támpontot, amely azt a címet viseli, hogy „A projekt előkészítésére és megvalósítására vonatkozó rendelkezések”, ennek a 3. pontja szól erről a következőképpen, mármint hogy milyen kamatfeltételek mellett biztosítja a kínai fél a hitelt, tehát így szól a 7. cikkely 3. pontja: „A kínai fél biztosítja, hogy a hitelszerződés feltételei a magyar fél számára előnyösek lesznek, és a projekt nettó gazdasági megtérülésére összességében kedvező hatással lesznek.” - tehát kedvezőek és kedvező hatásúak lesznek. És így folytatódik: „Az ütemezés és a feltételek a fővállalkozói szerződés megkötését követően kerülnek megtárgyalásra és rögzítésre.”
(16.30)
Tehát ez azért egy olyan bizonytalansági pont, mert azért ne essünk tévedésbe, ennek a 100 százalékát valahol a magyar költségvetés fogja állni, 15 százalékát rögtön, 85 százalékát pedig egy itt nem körvonalazott, a későbbi jövőbe helyezett, ilyen nagyon szép jelzőkkel, de viszonyítási pontok nélküli megközelítéssel, hogy a magyar fél számára ezek előnyösek lesznek, és a projekt nettó gazdasági megtérülése, amiről kifejtettem, hogy gyakorlatilag sehol nem számszerűsíthető, sőt a tudomány mai állása szerint csak meglehetősen körvonalazható, tehát nehezen fejezhető ki a végén években, hogy erre összességében kedvező hatással lesz a majd megállapítandó hitelfelvétel. Tehát, kedves kormányoldal, én úgy gondolom, hogy ilyen szerződést, ilyen kormányközi szerződést ilyen léptékű kötelezettségvállalásra vonatkozóan nem felelős magatartás a magyar parlament elé hozni. Nemcsak számunkra, ellenzékiek számára, hanem önök számára, kormánypártiak számára sem. Tehát hogyan fognak önök egy ilyen 500 milliárdos tételről felelősen igennel szavazni, ha azt sem tudják, hogy mi mennyi, mennyibe kerül a projekt, mennyibe kerül a hitel, milyen lesz a kifutása, milyen feltételekkel kell majd ezt törleszteni?
Úgyhogy azzal együtt, hogy a cél és ennek a vasútvonalnak a fejlesztése egy támogatható dolog, és ezt meg is tudom ígérni mindenkinek, hogy az MSZP támogatni fogja, ez az előterjesztés szerintem jelentős kiegészítésekre szorul a konkrétumokat illetően, legalábbis kormányzati kötelezettségvállalás szintjén, hogy mérlegelhető legyen egyáltalán a támogathatósága. Köszönöm, elnök úr.
