IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ott kezdem, hogy egy önmagát előszeretettel nemzetinek minősítő kormány számára aligha van nagyobb szégyen annál, mint ha hatalmi visszaéléseitől egy nemzetek fölötti szervezetnek, esetünkben az Európai Uniónak kell megvédenie a magyar állampolgárokat.
De menjünk egy lépést vissza! Amikor Orbán Viktor Moszkvában titokban megállapodott Vlagyimir Putyinnal a paksi bővítésről, itthon az embereknek azt mondták, hogy csak a magyar-orosz ügyek aktuális fejleményeit tekintik át. A tervezett bővítési beruházás ügyét azóta is végigkíséri a projekt súlyához és az elkölteni szándékozott közpénzek mennyiségéhez képest méltatlan titkolózás és mellébeszélés. A mesterséges homálykeltés csúcspontja az atomtörvény tavalyi módosítása volt, amellyel voltaképpen a beruházás összes előkészítő dokumentumát és szerződését megkísérelték kivonni a parlamenti, illetve a társadalmi kontroll alól. Talán sikerült is volna, ha az arcátlan törekvés nem ütközik a régóta a magyar jog részét képező uniós jogszabályokba.
Látni kell, egy önmagát előszeretettel nemzetinek minősítő kormány számára aligha van nagyobb szégyen annál, mint ha hatalmi visszaéléseitől egy nemzetek fölötti szervezetnek, az Európai Uniónak kell megvédenie a magyar állampolgárokat. Ha az elsősorban orosz érdekeket szolgáló, a magyar energiaellátás helyett leginkább az orosz gazdaság élénkítését és véleményünk szerint a pénzek egy részének Fideszközelbe áramoltatását célzó projektről van szó, akkor Moszkvában és Brüsszelben is többet tudnak, mint mi, magyarok. Tehát erről a projektről többet tudnak Moszkvában és Brüsszelben is, mint mi, magyarok, akik az egészet fizetjük.
Az Orbán-kormány egyik szimbóluma lett a paksi bővítés, ami jól mutatja, hogy önökkel oda jutottunk, hogy a saját kormányunk koncként dobja az országot a külső gazdasági érdekeknek. Mivel azonban az Európai Unió közösségének tagjai vagyunk, mindent azért önöknek sem szabad. Sorra kapják a piros lapokat Brüsszeltől, például akkor, amikor önök monopoljogot akarnak adni az oroszoknak az új blokkok üzemanyagellátására. De ez történik most is, amikor a titok fátylát kénytelenek egy kicsit feljebb lebbenteni, sajnos nem önszántukból, hanem brüsszeli nyomásra. Orbán Viktor és kormánya ebben a fordított gazdasági szabadságharcban, amelyet a magyar adófizetőkkel szemben vívnak, úgy viselkedik, mint ha a Roszatom fizetett lobbistája lenne.
Bármilyen magyar vagy nemzetközi jogi előírással képes szembeszállni az orosz érdekek megvédése érdekében, és saját polgárainak a jogfosztásához is örömmel asszisztál, ha ezzel hozzájárulhat a magyar szempontból teljességgel felesleges beruházás megvalósításához, a közpénzek átláthatatlan felhasználásához.
A titkolózás lehetőségét most valamivel szűkebbre szabta a Bizottság döntése, amelyhez kénytelen-kelletlen a magyar kormány is igazodni fog, ám ettől a tervezett bővítési projekt alapkérdéseire még nem kaptunk választ. Továbbra sem tudjuk, hogy milyen gazdaságossági számítások alapján döntöttek az orosz részvételű, orosz technológiájú és orosz hitelből finanszírozott megvalósítás mellett. Két év alatt csupán egy, információk szerint a kormánynak ismeretlen összegért lobbiszolgáltatásokat nyújtó Rothschild-bankház által legyártott úgynevezett független tanulmányt sikerült elővarázsolni, de abból is csupán annyi derült ki, hogy a nemzetközi piacon legalább a duplájára kellene drágulnia az áramnak a projekt megtérüléséhez. Ilyen drágulást azonban a tanulmány készítőin kívül senki sem valószínűsít. Nem tudjuk, hogy mennyi pénzért minek a felépítését vállalták az oroszok, s mit kell nekünk magyar költségvetési forrásból felépíteni.
(15.40)
Homályban maradt, hogy milyen csatlakozó beruházásokra van szükség a két blokk hálózatba integrálásához és a régi atomerőművel együtt történő működtetéséhez, ezek mennyi pénzbe fognak kerülni, és ki állja a számlát. És azt sem tudjuk, hogy milyen határidőt vállalt az orosz fél. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a magyar közvélemény sokkal többet tud az európai atomerőmű-építési projektek főbb paramétereiről, mint a paksi bővítésről. Tudjuk, hogy mekkora az idő- és költségtúllépés Franciaországban vagy Finnországban, de sosem fogjuk megtudni, hogy mindez a paksi bővítés kapcsán hogy néz ki, mert már a kiinduló számokat sem ismerjük.
Ha az Orbán-kormányon múlik, valójában sosem derül ki, hogy kétszeres vagy háromszoros árat fizetünk-e az eredetileg tervezett árhoz képest, mert ez a mostani törvénymódosítás is lehetővé teszi, hogy a nemzetbiztonsági szempontokra vagy a szellemi tulajdonra hivatkozva továbbra is titokban tartsák az összes releváns tényt és dokumentumot. Érdekes módon Franciaországban vagy Finnországban a nemzetbiztonsági szempontok sérülése nélkül is lehet atomerőművet építeni úgy, hogy az állampolgárok tudják, mennyibe kerül a beruházás, kinek és miért kell fizetni, illetve mikorra kell befejezni az építkezést. Úgy tűnik, ezeknek az információknak ismertté válása egyedül Magyarországon okozna nemzetbiztonsági kockázatot.
Az LMP ezt az érvelést nem tudja elfogadni, és az előttünk fekvő törvénymódosítást kevésnek látjuk. Szerintünk az államnak egy 100 százalékig közpénzből fizetett, az ország gazdaságát és külpolitikáját évtizedekre meghatározó beruházás esetében nem lehetnek titkai a választópolgárok és az adófizetők előtt. Az orosz fővállalkozó érdekei nem lehetnek fontosabbak az alkotmányban is rögzített információs alapjogoknál. Élünk a gyanúval, és az előzmények ezt igazolják, hogy a titkolózással a közpénzek eltüntetését akarják megkönnyíteni.
Az LMP szerint a magyar adófizetőknek joguk van megtudni, hogy ki és mit épít a pénzükből, ez a törvény viszont továbbra sem biztosítja a közpénzköltés kontrolljához szükséges információkat maradéktalanul, ezért módosító javaslatot nyújtunk be, önöket pedig felszólítjuk arra, hogy haladéktalanul hagyják abba ezt az ámokfutást, és az orosz atomerőművek helyett a megújuló energiában gondolkodjanak végre a XXI. században. Köszönöm a figyelmet.
