DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt kormánypárti Képviselők! Nem mindennapi dologra került sor múlt héten: a Magyar Nemzeti Bank elnöke exkluzív interjút adott az egyik napilapnak.
Az interjúban Matolcsy Györgynek szegezték azt a kérdést is, hogy vajon mit gondol az 5 millió forintos fizetéséről. Szerinte persze nincs itt semmi látnivaló, annyi történt, hogy az MNB vezetőinek a fizetését, idézem: „a cseh és a szlovák jegybankelnökök fizetéséhez igazították”. Szerényen hozzátette azt is: „a magyar jegybank teljesítménye van olyan jó, mint egy sor más uniós nemzeti banké”. Tehát ő alapvetően egyetért az 5 milliós fizetéssel.
Beszéljünk egy kicsit erről a teljesítményről! Mert mindezt az az ember mondta, aki az interjúban elismerte, hogy a Magyar Nemzeti Bank 136 milliárd forintot nyert a devizahitelek forintosításával keletkezett árfolyamnyereségen. Ugyanakkor behazudta azt is, hogy minderre a Kúria kötelezte, holott azért egyezzünk meg abban, hogy a Nemzeti Bank nyugodtan eladhatta volna a devizahiteleseknek a svájci frankot annyiért, amennyit az MNB fizetett érte korábban.
Végül ugyanebben az interjúban azt is elmondta, hogy valóban befizethette volna az alapítványoknak adott 267 - ismétlem: 267 - milliárdot a költségvetésbe, egyébként ebből nyugodtan kártalaníthatták volna a devizahiteleseket is, de ő az oktatást tartotta fontosnak. Például mi volt ebből az oktatásban? Saját teljesítményeiről kiadtak egy könyvet, 70 millió forintért.
Matolcsy György, miután mindezeket elmondta, egyetértett azzal, hogy neki 5 milliós fizetése van, de mint tudjuk, ezt a páratlan teljesítményt nemcsak Matolcsy Györgynél ismerték el így a kormánytöbbség részéről. Béremelésben részesült a jegybank teljes vezetősége, a felügyelőbizottsági tagok is, például Papcsák Ferenc elnök úr, akinek kapásból háromszorosára nőtt a fizetése.
Azért térjünk vissza egy kicsit erre a teljesítményre még egy mondat erejéig! Gyakorlatilag ez az a jegybank, amelyik teljesen önkényesen visszatartott több száz milliárd forintot; törvényesen létrehozott és kistafírozott alapítványokat, hogy ezt a közpénzt titokban szétszórhassa; két lábbal tiporták a közbeszerzési törvényt is, és a kormány mindezért meg is jutalmazta a jegybankelnököt.
A történet pikantériája azonban az, és erről fogunk a továbbiakban beszélni, hogy mindezt a visegrádi országokra történő hivatkozással tették. Nem először, és gondolom, nem is utoljára halljuk ezeket az érveket. Emlékszünk rá, hogy Lázár János kancelláriaminiszter úr is hasonló magyarázkodásba fogott akkor, amikor az állami menedzserek bérplafonjának a 2,5-szeresére emeléséről volt szó. Ugye, mindannyian emlékszünk arra, hogy tavaly 2-ről 5 millió forintra emelték a MÁV, a Magyar Posta, az MVM, a Szerencsejáték Zrt., a Nemzeti Vagyonkezelő és egy sor más állami cég csúcsvezetőinek a fizetését. Lázár mit mondott akkor? Mi mást: a béreket a cseh, a lengyel és a szlovák gyakorlat alapján határozták meg.
Tehát itt van a lényeg, tisztelt képviselőtársaim, és most figyeljenek nagyon, kérem, kormányoldalról! Mert miközben az állami vezetők bérének a felzárkóztatásánál az referencia, hogy mi újság van a visegrádi országokban, önök kormányon gyakorlatilag összehasonlításokat végeznek azért, hogy meg tudják adni a megfelelő fizetésemelést, ugyanezt a mai napig nem tették meg a dolgozók béreivel. Holott Magyarország a béreket tekintve nemcsak az Uniótól, hanem a visegrádi országokon belül is jelentős lemaradásban van, 15-20 százalékosban.
És hogy egy kicsit jobban figyeljenek arra, amit mondok, hadd mondjak önöknek néhány összeget! Ha az árszínvonallal korrigáljuk a nettó minimálbért, akkor Magyarország esetében ez 73 800 forint; a cseheknél 87 300 forintot tesz ki; a szlovákoknál 90 ezer forintot, a lengyeleknél pedig 118 ezer forintot. Magyarország tehát minden tekintetben, a nettó minimálbér vásárlóerejét tekintve is abszolút sereghajtó a teljes régióban. Az utolsók vagyunk, tisztelt kormánypártok! Mindeközben önök folyamatosan stafírozzák ki a vezetőket.
És akkor még egy összehasonlítást hadd ajánljak az önök figyelmébe: egy hónapnyi bért kapnak az államicégvezetők és a jegybankelnökök, olyan mértékben, amiért egy magyar ápoló 24 hónapig dolgozik. Egy magyar szociális dolgozó pedig több mint 36 hónapnyi munkájával teremti meg azt a pénzt, amit ezek a vezetők egy hónap alatt zsebre tettek - 24-szeres, 36-szoros különbségekről van szó! Mindezt egy olyan országban, ahol naponta három orvos és két ápoló hagy itt minket és megy el külföldre dolgozni azért, hogy meg tudjon élni ő meg a családja.
A bicska kinyílik az ember zsebében, tisztelt képviselőtársaim! Nem elfogadható az, hogy arra teljesen érdemtelen vezetők annyit keresnek egy hónapban, amit egy magyar ápoló közel kétévnyi kemény munkával keres meg, egy szociális munkás pedig több, mint három évet kell hogy dolgozzon ezért.
Tisztelt Kormánypártok! Most, hogy már ilyen vastagon kistafíroztak itt állami vezetőket, cégvezetőket, mindenféle jegybankelnököt és gyakorlatilag a teljes vezérkart az állami cégeknél, szeretném önöktől megtudni, hogy mikor fognak a dolgozók érdekében is béremeléseket csinálni, mert olyan nincs, hogy a visegrádi országok alapnak tekinthetők, hogyha a vezetők béremeléséről van szó, de nem tekintjük alapnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), amikor a dolgozókról van szó. (Taps az LMP padsoraiból.)
(13.10)
