SNEIDER TAMÁS,
SNEIDER TAMÁS,
SNEIDER TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, bár címében jogharmonizációs célú, tartalmában egyéb más területeket is magában foglal. Összességében elmondható, hogy a módosítások többsége érthető, időszerű és egyben pozitív változásokat ír elő.
Engedjék meg, hogy néhány javaslatot kiemeljek, és néhány hiányosságra is felhívjam a figyelmet. Egyetértünk vele, logikus javaslatnak tartjuk a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosítását, amely a középfokú végzettséggel összefüggésben nevesíti az érettségit, különválasztva végre az egyéb középfokú végzettségektől.
Támogatandó, hogy a munkavédelem megteremtése érdekében sokkal konkrétabban kerül megnevezésre a felelősség viselése abban az esetben, ahol több különböző munkáltató alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak. A módosítás kizárja annak lehetőségét, hogy a munkavállalót ezekben az esetekben a felelősség ide-oda tologatásával érdeksérelem érje.
Teljes mértékben támogatni tudjuk a 14. §-ban fogalmazottakat, amely szerint a munkavállalók az egészséget nem veszélyeztető, a biztonságos munkavégzéssel összefüggő jogaik és érdekeik képviseletében ezentúl minden munkáltatónál, ahol a munkavállalók létszáma 20 fő a jelenlegi 50 fő helyett, munkavédelmiképviselő-választást kell hogy tartsanak. Ez remélhetőleg növelni fogja a munkavédelmi érdekérvényesítést a munkavállalók körében és a kisebb vállalkozásoknál is. Elfogadhatónak tartjuk a személyes adatkezelés körének bővítését, mint ahogyan a fokozott expozíció konkrétabb fogalom-meg-határozását is.
Támogatandónak tartjuk annak a kiskapunak a bezárását, amelyet a 30. § kezel. Eszerint ezentúl munkaügyi bírság akkor is kiszabható lesz, ha a munkáltató nem tesz eleget az adatszolgáltatási kötelezettségének. Helytállónak találjuk, hogy a harmonizáció keretében erősödni látszik a munkavédelem, a munkavédelmi képviselő intézménye. Azt gondoljuk, az európai üzemi tanáccsal összefüggő rendelkezés is elősegíti az érdekképviseletek hazai munkáját.
Tisztelt Képviselőtársak! Szükségesnek tartom azonban, hogy egy kritikai észrevételre is felhívjam a figyelmet, egy hiányosságot is a figyelmükbe ajánljak. Sajnálatosnak tartom, hogy szűkítéssel él a módosító indítvány a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter évenkénti jelentési kötelezettségével kapcsolatosan. A jelenlegi szabályozás szerint a nemzetgazdaság munkavédelmi helyzetének évenkénti áttekintését, a megállapítások nyilvánosságra hozatalát írja elő a törvény. A módosítás azonban csak egy jelentésben történő összegzést ír elő a miniszter számára. Véleményem szerint félő, hogy épp a lényeg fog kimaradni az összegzésből, ezért javaslom, hogy a teljes jelentés nyilvánosságra hozatalához ragaszkodjunk továbbra is. Úgy gondolom, a XXI. századi technikai körülmények között ez nem jelentene semmilyen problémát.
Zárszóként engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket néhány hiányosságra, amellyel sajnos nem hajlandók foglalkozni, pedig ha foglalkoztatásról, munkavédelemről esik szó, akkor a lakosság igen nagy része elvárná önöktől. Nézzük meg, mi az önök által teremtett valóság! A jelenlegi valóság az, hogy önök egyetlen tollvonással megvonták a szerzett jogokat a munkavállalóktól, akik egészségre ártalmas munkakört töltenek be. Önök megvonták a lehetőséget egy normális élethez a munkában megrokkant emberektől. Önök szerint gyakorlatilag semmilyen kártérítés vagy juttatás nem jár most egy gerincsérvvel küszködő mentősnek, tűzoltónak, mozdonyvezetőnek, bányásznak, és lehetne még sorolni a szakmákat hosszan ezen a területen.
Önök azt sem támogatják, hogy 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonuljanak a férfiak, inkább rehabilitációs támogatásra, rokkantsági ellátásra, vagy ami talán a legrosszabb, közmunkára küldik el ezeket a férfiakat. A karrierjük végét az jelenti, hogy negyven-egynéhány ledolgozott év után közmunkásként rendkívül alacsony keresettel kell dolgozniuk, miközben eddig a legszorgalmasabb tagjai voltak a magyar társadalomnak hosszú-hosszú évtizedeken keresztül. Ez jelenti ma sok tízezer, pontosabban milliónyi ember karrierjének a végét (Bányai Gábor: Ne viccelj már!) jelen pillanatban Magyarországon. Én magam dolgoztam velük együtt, képviselő úr. Menjen el közmunkára, velem együtt eljöhet, és akkor meglátja, hogy hány olyan közmunkás lesz azok között, akikkel együtt fogunk dolgozni, aki sofőr volt és még csak 58 éves, de már nem tud dolgozni, mert betegségben szenved, és semmilyen más lehetősége nincs, mint hogy fát pakoljon vagy éppen más egyéb hasznos tevékenységet folytasson (Bányai Gábor: Így van!), viszont rendkívül kevés pénzért. Ezt szerintem ön is tudja anélkül, hogy esetleg járt is volna ilyen környezetben.
Van még egy másik valóság is, ha a foglalkoztatásról beszélünk. Szembe kell nézni azzal a helyzettel, ami ma Magyarországon jellemző, hogy gyakorlatilag másfél millió ember él minimálbérből, ami bizony, tudjuk jól, a jelenlegi létminimum alatt helyezkedik el.
(10.50)
Miért fontos mindezt megemlíteni ennél a törvényjavaslatnál? Azért, mert amikor munkavédelmi előírásokról, kérdésekről van szó, akkor a megelőzés az egyik legfontosabb. És ezt nemcsak adminisztratív dolgokkal lehet megoldani, hanem azzal is meg lehet oldani, ha a dolgozóknak van lehetőségük pihenni, van lehetőségük rekreációt beiktatni egy pályafolyamatba, ami Nyugat-Európában teljesen természetes, de nálunk, Magyarországon ez gyakorlatilag nem létezik. Nem létezik az, hogy egy pedagógus vagy egy szociális munkás, ami talán még helytállóbb, két-három hónapig pihenhetne, és elfelejthetné azokat a nyomorúságos élethelyzeteket, amikkel nap mint nap találkozik, bár az övé sokszor sokkal nyomorúságosabb a jelenlegi fizetési körülmények között, mint azoké, akikért dolgozik. De a fizikai munkánál ez még inkább érvényes. Nyilvánvaló, hogy ha valakinek több helyen kell egyszerre dolgozni és fizikai munkát végez, akkor teljesen természetes, hogy sokkal könnyebben fog munkahelyi balesetet elszenvedni. Azt pedig sajnos a magyar gazdaság általános állapota idézi elő, hogy nem lehet megélni a bérekből, nem lehet családot nevelni ma egy átlagos magyar bérből, ezért túlhajszoltak a dolgozók.
Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy amikor adminisztratív dolgokkal jön elő a kormányzat, ami, ismétlem, pozitív, tehát mi összességében támogatni tudjuk ezt a törvényjavaslatot, hiszen egy-két negatív vonása mellett egyértelmű a javulási szándék ezen a területen, ezekkel a dolgokkal is foglalkozni kell. Arra kérem a kormányzatot, arra kérem államtitkár urat, hogy ezeket is vegyék bele azokba a gondolatokba, amikor arról beszélünk, hogy a munkavédelem Magyarországon fejlődjön, hogy kevesebb munkahelyi baleset legyen, hogy az emberek ne legyenek leterhelve. Ezzel talán még többet is tudunk elérni, mint az ilyen adminisztratív szabályozással. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
