SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! A mai nap folyamán már második alkalommal esik szó a szélmalmokról. Első alkalommal Pócs János képviselőtársam volt szíves a parlament elé hozni a túrkevei szélmalom ügyét, amiről annyi mindössze a köztudomású, hogy 2005 óta küzdöttem azért, hogy meg lehessen őrizni, védeni és tartani ezen építészeti, ipari emlékünket. Sajnos ez a tevékenység nem hozott eredményt.
2008-ban sikerült az első pályázatot elnyerni, majd egy évvel később a másodikat. Egyik kapcsán létrejött egy molnárház, az eredeti molnárházat rekonstruáltuk, újjáépítettük. Ott turisztikai centrum jött létre egy tájgyűjteménnyel, amiket padlásokról gyűjtöttünk össze, illetve a szélmalom belső szerkezetében csináltunk egy kiállítást. Sajnos utána jött a kormányváltás. Illetve nem sajnos egyáltalán; bocsánat, lehet, hogy ezt rosszul fogalmaztam. De jött a kormányváltás vagy rendszerváltás, vagy ami történt 2010-ben, és ezt követően kizárták az 5000 fő fölötti településeket ugyanazon Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból, ami korábban rendezte az ilyen felújításokat. Így nem sikerült folytatni a pályázatot. 2012-ben találtunk egy turisztikai pályázatot, ahol konkrétan leírtam az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökségnek, hogy össze fog dőlni a túrkevei szélmalom, 13 megmaradt szélmalomból ez az utolsó, ezért kiemelt feladat legyen ennek a felújítása és megőrzése. Sajnos forráshiány miatt elutasították ezt a pályázatot, ennek megfelelően további lehetőségeink nem voltak a felújításra. Az egyesület, amely ezzel foglalkozott, saját költségén készíttetett rá egy új tetőt azért, hogy az addig megtett beruházásokat és kiállítást védje. Ebben az állapotban vegetált szerencsétlen túrkevei Molnár-féle szélmalom az elmúlt időszakban.
De vajon miért érdekes ez? Hiszen nemcsak a túrkevei malom dőlt össze az idei évben, az elmúlt egy hónapban, hanem tavaly karácsonykor a kunszentmártoni szélmalom is összedőlt, és szintén a Fidesz-kormányzat alatt a megmaradt kevésből 2010-ben a kunfehértói és a felsőszentiványi szélmalmok is eltűntek teljes mértékben. Mi lehet ennek az oka? Alapvetően a szélmalmok valaha meghatározták az alföldi képet, és visszamehetünk akár a honfoglalás kori magyarságig is, hiszen az eredeti őshazából hoztuk azt a gabonaőrlési képességet, amely utána évszázadokon keresztül meghatározta a családok életét, kézi malmokkal, kicsi malomkövekkel zajlott minden. A XVI. századtól megjelentek a vízimalmok Magyarországon, és megpróbálták a vízienergiát hasznosítani erre a célra. Nem sokkal később megjelentek a szárazmalmok, amelyek a malomköveket állati erővel, körbe hajtott lóval vagy más jószággal próbálták mozgatni.
A XIX. század eleje hozott egy nagyon komoly változást. Németalföldi kultúrából és németalföldi tapasztalatok alapján Magyarországon meghonosították a szélmalmokat, és egy százéves sztorit futott be a magyarországi szélmalmok története. Egy nagyon gyors felfutás után a XX. század legelejére jóformán eltűntek, és nagyon-nagyon kevés maradt belőlük. 1873-ban volt a legtöbb szélmalom Magyarországon, többségében alföldi területeken. Akkor 854 szélmalom állt Magyarországon, amelyeknek a túlnyomó többségét sajnos a század elején az abból kinyerhető anyagok miatt lebontották. A XX. század második felére már nagyon kevés ilyen ipari műemlékkel rendelkezik Magyarország, nagyon kevés maradhatott meg. Megközelítőleg 90 olyan szélmalom volt, amivel az ezredfordulóba megérkezett az ország, és a 90 szélmalomnak is közel egyharmada mára már teljesen eltűnt. Ezek egy részéből csak romhalmaz maradt meg, nagyon sok esetben annak sem volt lehetősége.
A magam részéről nagy tisztelettel szeretném megemlíteni Kovács János szerzőnek a munkáját, aki „Szélmalmaink” címmel foglalta össze az összes meglévő magyarországi szélmalom helyzetét 2005-ben. Bizony, amiket ő még 2005-ben jónak ítélt, azok közül van, ami már azóta összedőlt. A 2010-ben összedőlt két malomról említem meg, hogy a műemlékvédelem.hu még jónak minősítette az állapotát, ahhoz képest az összedőlés megvalósult. Petőfi Sándor „Kiskunság” című versében így emlékszik meg: „Végre ott a város, / Közepén a templom, nagy komoly tornyával, / Szanaszét a város végén a szélmalmok / széles vitorlákkal. / Úgy szeretek állni / A szélmalmok előtt! elnézem ezeket, / Amint vitorlájok hányja, egyre hányja / A cigánykereket.” Ezek a szélmalmok eltűnőben vannak, megközelítőleg 30 áll Magyarországon.
Ma a kormánypárti képviselőtársaim számonkérték itt rajtam, hogy mit tudtam tenni. Sajnos kudarcot vallottam tízéves munkával, hogy megőrizzem a túrkevei szélmalmot, viszont a kormányzás lehetősége megteremti számukra azt, hogy a megmaradt 30 szélmalmot megmentsék, hiszen az elmúlt években semmilyen érdemi műemlékvédelmi tevékenység nem tudott ehhez hozzájárulni.
Külön örömömre szolgál, hogy Fazekas Sándor, aki hozzájárul ezekhez a támadásokhoz, Karcag város polgármestereként megteheti azt, hogy tanulva a tapasztalatokból, Karcag város szélmalmát megőrzi az utókornak. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
