DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP), a napirendi pont előterjesztője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt mind az öt kormánypárti Kolléga, aki itt most helyet foglal a vitában! Nagyon sajnálom, hogy amikor arról van szó, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér kell hogy járjon ebben az országban, akkor nulla - egészen pontosan nulla - kormánytag tisztelte meg a vitát a jelenlétével.
Elképesztőnek tartom ezt a hozzáállást a kormánypártok részéről, főleg azért, mert a Fidesz-KDNP-kormány volt az, amelyik kivette az Alaptörvényből azt az alkotmányos garanciát, ami kimondta az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. Ez a korábbi alkotmányban még szerepelt, szó szerint úgy hangzott: az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga. Most, hogy megkíséreljük ezt a rendelkezést az Alaptörvénybe visszatenni, én azt gondoltam, hogy legalább lesz annyi becsülete a kormánynak, hogy bejön a vitára és elmondja az álláspontját, de valószínűleg ezt vagy valamelyik képviselő fogja megtenni, vagy pedig nem fogjuk tudni, hogy a Fidesz-KDNP-nek mi a problémája azzal, hogy a magyar Alaptörvényben szerepeljen ez az egy mondat.
Én azt gondolom, hogy az a mellébeszélés, ami az előző vitákban már bizottsági szinten a kormánypártoktól megszületett, önmagában szégyenteljes. Már azt is problémának gondolom, hogy a XXI. században ez kérdés lehet, hogy egy ország legfontosabb irományában nem szerepel ez a mondat, hogy akkor ezt próbáljuk oda visszatenni. Én azt gondolom, alapvető feladat lenne, hogy ezt ott szerepeltessük. Ennek ugyanis kiemelt jelentősége van, több szempontból is.
Hadd kezdjem azzal, hogy ebben az országban a nemek között egy elég jelentős bérszakadék van. Ugyanazért a munkáért más bért kapnak a nők és más bért a férfiak. Ugyanezt megfigyelhetjük az országban különböző tájakon, hogy ugyanazért a munkáért más bért kaptak az ország egyik részében, meg a másik részében, de ott az a helyzet, hogy nyolc óra munkáért más bért kap valaki, hogyha ledolgozza közmunkában, illetve ha minimálbérért teszi ezt meg.
Hadd kezdjem ott, hogy a Lehet Más a Politika már több alkalommal harcolt azért és küzdöttünk azért, hogy a bérszakadékot fokozatosan felszámoljuk ebben az országban. Letettük az asztalra az „Egyenlő bér” programot, de a kormánypártok minden egyes alkalommal leszavazták, különösebb indoklás nélkül.
Pedig minden felmérés kimutatta, hogy a legnagyobb bérkülönbség a nemek között akkor van, hogyha magas végzettségű és diplomás alkalmazottakat hasonlítunk össze. Ez a bérkülönbség akár 30 százalékot is kitehet.
Hogy egész pontosan fogalmazzak, ha mondjuk, egy banktisztviselőt nézünk, aki középszinten van ebben az országban, ha nő, akár 30 százalékkal kevesebbet kaphat ugyanazért a munkáért, minthogyha férfi, de a társadalmi hierarchiában… (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) De, kedves képviselőtársam, ez így van, ez 30 százalék. Ha nem hiszi, akkor járjon utána, olvasson utána, úgy, ahogy ezt már többen megtették a magyar parlamentben. De el kell hogy mondjam, hogy ez a bérszakadék a társadalmi hierarchiában bárhol előfordulhat. Minél magasabb végzettségű embereket nézünk, annál brutálisabbnak tűnik.
(17.30)
Az Eurostat adataiból azt is tudjuk, hogy 2009-2012 között 3 százalékponttal nőtt a bérszakadék Magyarországon, 2012-ben volt a mélypont, és ezt követően most ott tartunk, hogy a válság előtti szintre visszatértünk. Sajnálom, hogy Varga miniszter úr kiment, mert amikor a miniszteri meghallgatásán feltettem neki azt a kérdést, hogy ő - mint a felelős miniszter - mit kíván ezzel a témával kezdeni, azt válaszolta, hogy az a piacgazdaságnak a velejárója, hogy bérszakadék létezik a nemek között. Hát, örömmel olvastam, hogy egy pár év alatt most már odáig eljutott, hogy azt mondta, hogy ez egy fontos kérdés, és küzdeni kell ellene.
Jelentem, tisztelt Országgyűlés, ez a törvényjavaslat, amit mi letettünk az asztalra az Alaptörvény hatodik módosításaként, ez pont egy ilyen eszköz lenne, amivel küzdeni tudnánk a bérszakadék ellen. És azért hadd mondjak önöknek még egy példát: a Világgazdasági Fórum nézte a különbségeket 2015-ben. Magyarország amellett, hogy 145 ország között a 99. helyen végzett a nők és férfiak különbségét tekintve, az egyenlő munkáért egyenlő bér terén még rosszabbul teljesített, itt 145 országból a 119. helyen végeztünk. Ennél már csak akkor rosszabb a képlet, hogyha a nőknek a politikai részvételét nézzük, mert ott a 139. helyen vagyunk.
A másik olyan téma, amit muszáj kiemelnem, ez a közfoglalkoztatottaknak az ügye. Tehát önök szerintem azért is ágálnak azért, hogy ez visszakerüljön az Alaptörvénybe, mert akkor nem tudnák a közmunkásokat 52 ezer forintért dolgoztatni, hanem közel 74 ezer forintot kellene hogy kapjanak azért a munkáért, amit ők elvégeznek. Nyilván az első lépés az lenne, hogy az Alaptörvénybe bekerüljön ez a rendelkezés, amit mi javasoltunk, az egyenlő munkáért egyenlő bér elve, a nők védelmében, a közfoglalkoztatottak védelmében, meg minden egyes embernek a védelmében, aki dolgozik a munkaerőpiacon. De a második lépés az lenne, hogy érvényt szerezzünk ennek. Erre is letettük a megoldásokat, a cselekvési tervet az „Egyenlő bér” programmal, önöknek nem kellett, pedig semmi mást nem tettünk, mint hogy azt mondtuk volna, hogy ennek a 3 milliárd forintnak az átcsoportosításával például 2018-ra 30 százalékkal le tudnánk tornázni a most ordítóan nagy bérkülönbséget.
Kíváncsian várom a vitában az önök vélekedését ezekről a kérdésekről. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)
