SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az eddigi vitának voltak olyan felszólalásai, amelyek normálisak és konstruktívak voltak, és sajnos voltak olyan felszólalások is, amelyek mélységekbe vittek minket. A normális felszólalások közé tartozott egyébként Lázár miniszter úr expozéja is, amelyben némi, jó pár csúsztatás mellett azért voltak és mondott a miniszter úr olyan pozitív és előremutató dolgokat és gondolatokat, amelyek egyébként ismerősek lehetnek azoknak, akik olvasták a Jobbik programját vagy éppen írták ezeket, de azt mondhatjuk erre, hogy jobb később, mint soha.
A mélypontok közé tartozott, szerintem a legnagyobb mélypont volt, Szanyi Tibor felszólalása. „Elmondtam, szevasz, a kisfröccs már be van hűtve” stílusban elmondta itt a felszólalását, majd felállt és elhagyta a termet. A vita során már szóba kerültek Lamperth Mónika mondatai, amelyek az MSZP-s fejlesztési pénzek szétosztására utaltak. Akkor én egyébként nagy izgalommal várom majd Riz Gábor felszólalását, és remélem, hogy beszél majd az NYBT Kft. és a KBTF Kft. jövőbeni terveiről a fejlesztési pénzek elosztásával kapcsolatosan, és lehet, hogy még kapcsolódhatnak valamilyen szinten majd Lamperth Mónikához is.
A mai vitanapot a miniszterelnök úr kezdeményezte. Gondolom, a miniszterelnök úrnak jelentették az ismerősei, barátai, rokonai, hogy az EU-s fejlesztési forrásokból finanszírozott projektek kivitelezési munkáiért a megfelelő mértékben túlárazott díjat már számukra kifizették, így szaldót lehet vonni. Ez valóban siker, annak a körnek a sikere, akihez a pénz került, de ez nem tekinthető az ország sikerének. A ciklus lezárása az én értelmezésem szerint akkor történik meg, amikor Magyarország megkapta mindazon pénzeket az EU Bizottságától, amelyeket az egyes kedvezményezettek számára már kifizetett. Ha ez megtörténik, és valamennyi eurócent megérkezik, amelyet Magyarországnak szántak még a 2006. év végén Brüsszelben, akkor beszélhetünk sikerről, addig azonban nincs okunk ünnepelésre, legkevésbé a kormány érdemtelen éltetésére.
Tisztelt Képviselőtársaim! A támogatási folyamat soklépcsős, amelyben a végső egyenleget csak akkor tudjuk megvonni, ha a folyamat valamennyi lépcsőfokát végigjártuk, és mint mondom, a legutolsó lépcsőfok az, amikor a magyarországi intézményrendszer benyújtja a végső számlát az EU Bizottsága számára, akik akkor fizetnek, ha a magyar intézményrendszer jól működött, mentes volt a visszaélésektől és a hibáktól. Jelenleg ez a lépés még nem történt meg, tehát még nincs okunk az örömre.
A miniszterelnöki indoklásban hivatkozott 2015. december 31-ei zárást sem tudom, mire vonatkozik, hiszen ez év április 8-án az EMIR-rendszeren keresztül a pályázók arról kaptak tájékoztatást, idézem: „Az intézményrendszer 2016. május 16. napjáig teljesít kifizetéseket a kedvezményezettek számára.” Illetve felhívják a kedvezményezettek figyelmét arra, hogy valamennyi projektnek 2016. június 15. napjáig fenntartási szakaszba kell kerülnie. Hogyan lehetséges még kifizetést teljesíteni, ha már a ciklus lezárult december 31-én? Milyen cikluszárás az, amikor az egyes projektek zárása még nem történt meg maradéktalanul a decemberi zárás időpontjára, sőt vannak olyan projektek, amelyek a cikluszárás után fél évvel fognak csak lezárulni és fenntartási szakaszba kerülni?
Az intézményrendszer harsogja a sikerpropagandát, azonban a dolgok tényleges állásáról nincs hivatalos, hiteles és teljes körű tájékoztatás a közvélemény számára. A kormánypropaganda szerint minden rendben van, holott az EU Bizottsága hivatalos honlapján található közlemények szerint a 2007-13-as ciklus tagországi elszámolása még nagyon messze áll a lezárástól. Jelenleg éppen fel van függesztve a teljes TIOP-kifizetés, ez egy március 23-ai közlemény, valamint a KEOP és TÁMOP programokból több konstrukció is.
Tudom, hogy a kereteket úgymond túlvállalta az intézményrendszer annak érdekében, hogy ha esetleg valakit, valamit nem fogad el Brüsszel, akkor legyenek olyan tartalékok a projektekben, amelyeket majd az el nem fogadottak helyett benyújtunk, és ezek segítségével hívjuk le a teljes keretet. Itt azonban felmerül egy nagy kérdés. Ki fizeti ki azokat a projekteket, amelyeket Brüsszel nem fogad el, mondjuk, azért, mert a megvalósítás során brutálisan túláraztak, mondjuk, példaként egy közvilágítás-korszerűsítést, amit ráadásul egy olyan cég nyert el, amelyet kétes körülmények között választottak ki? Itt még véletlenül se gondoljon senki arra, hogy esetleg a legfőbb döntéshozó családjához köthető cég tucatnyi EU-forrásból finanszírozott közbeszerzési mutyijára gondolok, a példa csak úgy eszembe jutott ebben a pillanatban. Tehát mi lesz akkor? A válasz egyszerű: a magyar emberek fogják azt kifizetni a költségvetésből.
(18.40)
Okunk tehát ünnepelni van a legkevésbé. A 2007-2013-as ciklus forrásait a kormányok elköltötték, az eredményeket a lakosság nem érzékeli, a fejlesztések többsége fenntarthatatlan látványberuházásra ment el. A ciklus nagy tanulsága, hogy a támogatási forrásokra mint következmények nélkül ellophatóra tekintett a kormányzat, és az aktuális hűbéresei között szét is osztotta azt.
Tartok tőle, hogy a 2014-2020-as ciklus sem kezdődik másként, hiszen a döntéshozók ugyanazok, a végrehajtók ugyanazok, és a választókon múlik majd, hogy 2018 után továbbra is a kormányzati szabad rablás színtere marad-e a fejlesztéspolitika, vagy valóban a nemzeti célok megvalósításáért elkötelezett kormány használhatja fel a maradék forrásokat a magyar emberek érdekében.
Én bízom a magyar emberek józan ítélőképességében, bízom a magyar emberek akaratában, és bízom abban, hogy 2018-tól a Jobbikot fogják megbízni a kormányzással, és akkor normálisan fogjuk felhasználni ezeket az EU-s forrásokat, ami az elmúlt időszakban nem sikerült sem az MSZP-nek, sem a Fidesznek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)
