CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr, az ismételt szólás lehetőségét, és örülök annak, hogy kezd egy érdemi vita kialakulni arról a kérdésről, ami a nettó haszonélvezés-nettó befizetés dilemmája körül közvonalazódik, mert olyan dolog azt mondani, hogy az egyéb járulékos költségeket nem kell figyelembe venni, mint ha egy devizahiteles családnak azt mondanánk, hogy csak a kamatterhekre meg a tőketerhekre koncentráljon, és az egyéb banki szolgáltatások díját ne kalkulálja ki, függetlenül attól, hogy neki ezt ki kell fizetnie hónapról hónapra a banknak, a mi esetünkben pedig ez az európai dimenzióban érvényesül.
Valóban igaza van Gyöngyösi képviselő úrnak, amikor felveti azt a kérdést, hogy voltak-e stratégiai hibák akkor, amikor az európai uniós csatlakozást letárgyaltuk. Mert mi történt akkor valójában? Sokkal tőkeerősebb, technológiailag sokkal fejlettebb vállalkozások jelenhettek meg a közép-kelet-európai, új európai uniós tagállamok piacon úgy, hogy az ott lévő szereplőknek az elvek szintjén, a szabályok szintjén valóban egyenlő esélyük volt versenybe szállni ezekkel a szereplőkkel, csak pont az előző két okból fakadóan - a tőkeproblémáiból fakadóan, a hitelezési problémából fakadóan és a műszaki felkészültségből fakadóan - valós versenyre nem tudtak jelentkezni.
Ebben a helyzetben visszaéltek az erőfölényükkel azok a vállalkozások, amelyek az Európai Unió bővítését is mint egy izolált piacbővítést szerették volna végigerőszakolni az Európai Unión. Hiszen ha azokat a szabályokat megnézzük, amelyek 2004-et megelőzően és 2004 után meghatározták az Unió bővítését, akkor nagyon sok kérdés tehető fel, hogy minden tagállam fel volt-e erre készülve.
Mi azt gondoljuk, hogy egy felelősen gondolkodó kormányzatnak nem kell mást csinálnia, mint amit tesz az Orbán-kormány is 2010 óta, hogy ott, ahol erre lehetősége van, és az európai uniós versenyjogi szabályokat nem sérti, igenis tegyen meg mindent azért, hogy a magyar piaci szereplők fel tudjanak zárkózni a nyugat-európai versenytársakhoz. Ugyanazt a védettséget, ugyanazt a támogatást szeretnénk megadni a hazai gazdasági szereplőknek, amit egy német autóipari szereplő vagy építőipari szereplő megkap az osztrák, a német kormánytól, vagy amit egy francia mezőgazdasági szereplő megkap a francia kormányzattól. Ezt számonkérni a magyar kormányzaton egy nagyon erős retorikai fogással akár hazaárulásnak is lehetne nevezni.
Én azt gondolom, nem teszünk mást, mint amire felhatalmaztak bennünket az emberek, amikor ideküldtek az Országgyűlésbe: olyan gazdaságpolitikát folytatni, ami erősíti az Európai Unió közösségét, de figyelembe veszi azt, hogy a magyar kormányzatnak elsősorban a magyar vállalkozások és a magyar állampolgárok felé van elszámolási kötelezettsége. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
