Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy igen fontos törvényjavaslat során elmondhatjuk, hogy érdemi vita nem bontakozott ki, hiszen a vezérszónokok elmondták, amit el szerettek volna mondani, gombot igazából senki nem nyomott, ha jól láttam az imént a monitoron, tehát az előbb és az iméntiekben elhangzott nagyon fontos érvekre, felvetésekre, úgy tűnik, senki nem kíván reagálni; esetleg államtitkár úr a szokásos korrekt módján egy zárszóban, de a zárszóra nem áll módunkban reflektálni és olyan korszerű válaszokat adni, amelyeket álláspontom szerint a kormánynak kellene most adnia.
Ez, ami itt előttünk van, hogy tiltsunk be valamit, tiltsunk be egy applikációt, a globalizáció általam nem túl kedvelt korának közepén, a mai informatikai körülmények között egyszerűen gyermeteg javaslat, gyermeteg ötlet, önöknek ez nem fog sikerülni, nem is tisztességes szabályozás felé vezet mindez, és tényleg most egy olyan higgadt, józan hangra lenne szükség, amely a két erőtér között helyezkedik el valahol. Álláspontom szerint ezen van a Jobbik, hiszen nyilvánvaló módon nem lehet egy applikációt a világhálón betiltani a mai világban, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy adóelkerülési módszereket, metódusokat mi a rend pártjaként semmi szín alatt nem támogathatunk. Tehát nyilvánvaló módon olyan megoldásra lenne szükség, amely feloldja ezt az ellentétet és lenne ilyen.
De az az elképesztő folyamat, ami itt kialakult az utóbbi hetekben, talán a kiváló Balogh Gábor publicista írta meg a legjobban, hogy a liberális média egyfajta rögtönítélőszék elé rángatta azokat, akik esetleg kritizálják az Uber rendszerét, és azt, hogy bizonyos adóelkerülési metódusok beépítésével Magyarországon bizony azért a közpénzek tekintetében és a költségvetés bevételi oldala tekintetében is károkat okoz az ilyen működése ennek a rendszernek. A másik oldalon viszont ott van egy egyértelmű szolgáltatási igény, a budapesti és egyáltalán a magyar emberek teherbíró képességéhez képest elképesztően túlárazott taxival szemben. Jelen pillanatban azt látjuk, hogy bizony ez a rendszer így önmagában nem működik. A magyar emberek teherbíró képességéhez képest ez sok.
Azt is látjuk, hogy ha megvizsgáljuk az Uber és a cég történetét, akkor valóban egy új korszak kezdetéről beszélhetünk, hiszen itt olyan társaságról van szó, amely szolgáltatás igénybevétele esetén az ember letölt egy mobiltelefonos applikációt és a legközelebb tartózkodó regisztrált sofőrt kirendelheti az adott címre. Nem kell járműparkot, diszpécserszolgálatot fenntartani. Látszólag nincsen közvetítő sem, de itt a „látszólag”-on van a hangsúly. Hiszen azt látjuk, hogy az Uber minden egyes fuvardíjának 20 százalékát lényegében zsebre teszi, menekülni nem nagyon lehet, hiszen csak bankkártyával történő fizetés lehetséges, mégpedig egyből a cég bankszámlájára. Innen a bankszámláról, a cégéről az összeg 80 százalékát aztán ők osztják vissza a sofőrnek.
Azt is tudjuk, hogy ez a társaság, ez a nemzetközi társaság dollármilliárdokat kaszál csak a közvetítői díjakból évente, viszont annak a több mint 40 országnak a nagy többségében, ahol egyébként működik, nem hozott létre helyi bejegyzésű leányvállalatokat, és így minden, az Egyesült Államok területén kívül lebonyolított fuvar árának az egyötöde egy rejtélyes hollandiai céghez fut be. Azt hihetnénk, hogy akkor legalább Hollandiában a közteherviselésben részt vesz ez a társaság, de azt látjuk, hogy még szinte ott sem fizet semmilyen közterhet. Hiszen hogyan működik ez a mechanizmus?
Az amerikai anyacég hozott létre egy leányvállalatot Hollandiában, majd egy egyszeri jelképes összegért eladta neki a szoftver és az ötlet USA-n kívüli használatának jogát. Majd alapítottak egy másik vállalkozást is, amelynek célja a rendszer üzemeltetése és beszedni a közvetítői díjakat. Természetesen nekik már fizetni kell az előbbi cégnek az Uber-applikáció használata után, csak azt is látjuk, hogy az ebből származó bevételeik 99 százalékát - ez után kellene adózni -, az ilyen típusú jogdíjakat mégsem terhelik, a holland törvények értelmében mindez adómentesnek számít.
A kör bezárult, de azt is látjuk, hogy ha egy vállalkozás nyereséges, márpedig itt azért kőkemény nyereségről van szó, akkor a világon mindenhol fizetni kell, kellene utána valamilyen adót. Csak itt az a nagy helyzet, hogy a jogdíjat birtokló cég, az, amiben az iménti példákban a befolyt pénz 99 százaléka megjelenik, ennek a székhelye véletlenül olyan helyen van - egyébként Bermudán - ahol a társasági adó kulcsa egész pontosan nulla százalék.
Azt látjuk, hogy egy nagyon jó portfólió-elosztással rendelkező nemzetközi szerveződésről, láncolatról van szó, és tökéletesen láthatjuk, hogy ezt a dollármilliárdos üzletet nagyjából úgy szervezték meg, hogy a közteherviselés alól kimaradjon. Ez persze nem menti fel azt az elképesztőn rossz magyarországi szabályozást, amelynek következménye, hogy a taxiszolgáltatás mint olyan, túlárazott a magyar emberek teherbíró képességéhez képest, és van egy olyan társadalmi igény, amit ki lehetne és ki is kell elégíteni.
Tehát semmiképpen nem az Uber és hasonló megoldások betiltása a helyes válasz ilyen esetben, hanem egyértelműen az, hogy egyrészt, igen, az említett tárgyalóasztalhoz ülni és olyan adózási környezetet, klímát dolgozni ki, ahol egyébként két- vagy háromféle úton is be lehet vonni a közteherviselésbe az ilyen és hasonló megoldásokat.
(17.10)
Hiszen ha önök betiltják a YouTube-ot, akkor lesz helyette youwatch, teljesen mindegy, mutálódni fog ez a szolgáltatási forma, két nappal később meg fog jelenni más formában, és a koreai típusú beavatkozási módszerek egy idő után el fognak fogyni. Ezek a mai világban nem vezetnek eredményre.
Tehát az egyik megoldási formula az lehet, hogy egy átalányalapú adózás felé indulunk el, tehát adott esetben egy ilyen szolgáltatási ágban részt vevő szolgáltató egy éves fix összeg megfizetése után elkerülheti az adóhatóság vegzatúráját vagy jogos vizsgálatait - ugye, itt árnyalatokról beszélünk, de akárhonnan közelítjük meg, egy átalányalapú adózás sikerre vezet -, vagy pedig egyébként egy ilyen esetben, amikor bankszámlán keresztül viszonylag jól követhető pénzforgalomról beszélünk, egy forgalmi típusú adó bevonása is járható utat képezne. Mind a kettőnek van ugyanakkor egy alapfeltétele, az érintett felek érdekeinek figyelembevétele és a tárgyalóasztalhoz ülés. Az egyszerű betiltás, most nem akarom mondani, hogy minek a megszúrására emlékezteti az embert, hiszen mutálódni fognak ezek a különböző szolgáltatók, megjelennek új néven, ahol megint csak ez a készpénzforgalom meg fog jelenni vagy adóelkerüléssel, vagy egész egyszerűen feketén, és megint csak nem lesz a költségvetésnek bevétele ebből. Ugyanakkor a XXI. században nem lehet kikerülni a hasonló megoldásokat, és azt is látjuk, hogy itt bizony maguk az Uber munkavállalói, ha annak lehetne őket nevezni, ők is ki vannak szolgáltatva ennek a rendszernek, hiszen igazából nem is munkavállalókról beszélünk - tudtommal semmiféle járulékot nem fizetnek ezen emberek után -, így számukra adott esetben sem munkanélküli-segély, sem táppénz nem jár, és a kiszolgáltatottságuk sokkal nagyobb, mint azt első látásra gondolnánk.
Tehát szokás ezt egy ilyen nagyon modern, egy mobilos applikáción alapuló trendi, rugalmas munkakörként jellemezni, de egyetlen példát emeljünk ki. Amikor Los Angelesben megjelent egy hasonló elven működő konkurens cég, mint az Uber, akkor az Uber egyik napról a másikra a felére csökkentette a viteldíjat, a partnerek pedig erről egy telefonjukra kapott üzenetből értesülhettek. Tehát mennyire kiszámítható az a munkahely, ahol egy ilyesmi megtörténhet azzal az emberrel, aki adott esetben erre teszi fel, ha nem is az életét, de legalábbis a családi kassza biztonságát? Hogy aztán a különbséget miként gazdálkodja ki egy ilyen sms-ben elküldött árcsökkentés után, arra igazából sem Amerikában, sem Hollandiában, sem az említett Bermudán nem gondolt senki. Tehát látszik, hogy ez a rendszer így, hiába létező keresletre alapul, még ezer sebből vérzik.
Azt is látjuk, hogy azzal, hogy a kormány megpróbálja most tulajdonképpen az egész sharing economyt betiltani, vagy pontosabban nem vesz tudomást róla, kapitális hibát követ el. Ennek az évszázadnak az egyik lehetséges és jövőbeni gazdasági húzóágazatáról beszélünk, egy olyan húzóágazatról, ami nemcsak mobilos applikációk, de az egész digitális gazdaság révén képes ezt a nemzetgazdaságot előrevinni, és képes visszafogni és kiszáradttá tenni, ha nem kezelik jól.
Az Uberen túllépve azt látjuk, hogy ez a kormány tehetetlen tötymörgést mutatott még az albérletpiacon fellelhető változások kapcsán is, hiszen gondoljunk bele, az Airbnb - ami szálláshelyeket, szobákat, egyebeket közvetít, hasonló alapon működik, szintén egy online megosztórendszeren keresztül -, elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen önmagában képes volt „kicsinálni” a budapesti albérletpiacot. Tehát azáltal, hogy több mint négyezer ingatlant vett ki a pesti albérletpiacról, egy olyan keresleti szűkösség lépett fel, aminek egyenes következménye vagy legalábbis egyik következménye volt az az árrobbanás, amivel ma is szembesülhetünk, hogy egy átlagos 60 négyzetméteres lakást Budapest frekventáltabb részein szinte lehetetlen megkapni 100 ezer forint alatt, és egészen durva folyamatok indultak be azok után, hogy ingatlanok ezreit ezek az online rendszerek kivonták, és most van, amelyik lakás turistaszállóként működik, és egyéb funkciókat lát el, egyenesen odavezetett, hogy egyszerű magyar fiatalok számára senki nem adja már ki ugyanezeket. Azért azt érdemes lenne megvizsgálni, hogy egy magyar szálloda alapításakor, egy magyar közepes méretű vagy akár kisvállalkozó egy panzióval mennyi előírásnak, mennyi befektetésnek kell hogy megfeleljen, illetve azt megvizsgálni, hogy hány kattintással lehet egy közepes állapotú, mondjuk, Király utcai lakásból hostelt gyártani. Tehát a szabályozatlanság, a tarthatatlan körülmények egész egyszerűen világítanak ebből a rendszerből. Itt látnunk kell azt, hogy lenne beavatkozási lehetőség még most is.
Az Airbnb és különböző olyan szolgáltatások esetében, amelyek ingatlanokat, szobákat osztanak meg, ott is egy átalánytípusú adózással próbálkoznak a világ több pontján. Nyilvánvalóan ennek a sikereit majd csak évtizedes távlatban lehet felmérni, de egyébként abszolút jellemző az is, és még a magyar hatályos szabályokban is megtalálható, hogy a vonatkozó kormányrendelet szerint, aki bejelenti a nem saját tulajdonában lévő lakás bérbeadását ugyanannak a személyek évente maximum 90 napra, akkor választhat tételes átalányadózást szobánként évente 32 ezer forint befizetésével, mentesülhet a további vizsgálatoktól és a negatív következményektől.
Azt is látjuk, hogy az Airbnb tipikusan ilyen bérbeadás. Tehát még ha ezt a meglévő, de azért részben elégtelen szabályozást kiterjesztenék ide, akkor is már bizonyos tárgyalóasztalnál ülnének a felek, s be lehetne vonni adózási körbe az érintett szolgáltatási ágakat. Ami nem megy, az az, hogy van egy létező kereslet, a létező kereslet itt találkozik egyfajta kínálattal, emiatt fellép a magyar piacon egy kínálati szűkösség, tehát magyar fiatalok fizetik meg a plusz albérleti díjakat, vállalnak pluszterheket, a kormányzat pedig ezen nemzetközi hátterű megosztó szolgáltató oldalakat nem a közteherviselésbe kívánja bevonni, hanem egész egyszerűen megpróbálja betiltogatni őket, ami teljességgel lehetetlen ezen körülmények között és ebben a korban.
Éppen ezért arra szólítjuk fel önöket, hogy ne akarják betiltani az Ubert. Nyilvánvaló módon azt sem mondjuk, hogy a taxis szolgáltatás ilyen módon, ilyen árakon jól működik, hiszen egyértelműen nem. A kettő között, ha van egy normálisan működő, szabályozott, és egyébként a közteherviselésben részt vevő szolgáltatási forma, éntőlem aztán nyugodtan árulja olcsóbban a termékét vagy a szolgáltatását, mint az eddig megszokott szolgáltatási formák. Tehát ha az Uber olcsóbb és ezt szabályozott körülmények között, adófizetés mellett teszi, akkor csinálja, de amellett, hogy adóelkerülést nem tudunk támogatni, természetszerűen azokat a koreai típusú megoldásokat sem, amelyek végső soron az internet betiltása felé mutatnak, hiszen egy-egy applikáció, egy-egy rendszer letiltása, elporlasztása egész egyszerűen nem járható út. Ez már bebizonyosodott egyébként pont az ilyen online szerencsejátékkal foglalkozó oldalak esetében, önök megpróbáltak leállítani szolgáltatóknál bizonyos oldalakat, de egy egyszerű proxy szerveren keresztül szerintem bárki el tudja érni azokat továbbra is. Elég baj az, hogy Magyarországon ahelyett, hogy meghallanák az idők szavát, és megpróbálnák, még egyszer mondom, a közteherviselés felé vinni ezt a rendszert, koreai típusú megoldásokat kívánnak választani.
Ez tehát tökéletesen elfogadhatatlan. Arra kérjük önöket, hogy gondolják át, és minden felhasználónak, minden magyar állampolgár érdekének megfelelően járjanak el a jövőben.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
