Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen nehéz megemésztenünk azokat a tudálékos stílusú kormányzati körmondatokat, amelyek megpróbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Ez nem egy költségvetést megalapozó saláta, ez nem egy olyan csomag, amilyennek lennie kellene. Ez tulajdonképpen a titkosítások körül mázolt valami, egy olyan többrétegű védőburok rajta, ami megpróbálja elrejteni a lényeget, hogy miről is szól az előttünk fekvő csomag.
Egyértelműen az állami tulajdonban álló energetikai vállalatok, döntések megalapozását szolgáló üzleti, pénzügyi, műszaki, kereskedelmi, piaci, lényegében bármilyen adatának öt évig semmilyen körülmények között történő kiadásáról szól, 30 éven belül pedig csak az adott társaság mérlegelése alapján kerülhetne nyilvánosságra az az adattömeg, amit nemzetbiztonsági, központi pénzügyi és külügyi érdekből próbálnak állítólag titkolni előlünk. A helyzet az, hogy ennyire megfoghatatlan, meghatározhatatlan, körülírhatatlan tartalmú indokolással tulajdonképpen bármit el lehet majd a köz elől rejteni.
(14.20)
Mindennek semmi köze nem szabadna legyen egy költségvetést megalapozó salátához. És persze most kiemelhetnék itt nagyon sok részt, ami adott esetben a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalókról szól, hiszen az ő esetükben is egyértelműen egy olyan kedvezőtlen helyzet állt elő, hogy ha vasárnapi rendes munkaidőre osztanak be valakit, számára a közvetlenül megelőző szombatra rendes munkaidő elvileg nem lenne beosztható, ez volt jelenleg a hatályos jogszabályban. Ez a jogszabályrész biztosította eddig egyértelműen azt, hogy ha mégis beosztottak valakit egy ilyen szombatra, akkor azt rendkívüli munkaidőnek kellett tekinteni, így ezért a munkavállalónak vasárnapi pótlék járt. Mostanában elég sok vitánk van ekörül. Pontosan ezt tervezi a kormányzat megszüntetni, ezt a vasárnapi pótléknak megfelelő kiemelt lehetőséget, aminek szintén semmi köze nem lenne ahhoz a megalapozó csomaghoz, amiről nekünk itt érdemben kellene tárgyalni, és amire egyébként óriási szükség lenne.
Azt látjuk, hogy itt a köztulajdonban álló gazdasági társaságokat gyakorlatilag az információszabadság hatálya alól próbálják kivenni, az összes többi, amit eköré körítettek, csak szöveg annak érdekében, hogy ne erről legyen szó, és amikor mindezt a titkosítási folyamatot nemzetbiztonsági, központi pénzügyi és - elképesztő -: külügyi érdekből próbálják keresztülvinni - legalábbis ez az indoklás -, akkor egyértelműen látszik az, hogy tulajdonképpen semmilyen adatot nem kívánnak kiadni állami és önkormányzati érintett cégek gazdálkodása, szerződéskötései, közpénzeket illető ügyletei tekintetében, ami önmagában elfogadhatatlan és felháborító.
Azt is látjuk ugyanakkor, hogy történnek itt egyéb beavatkozások, megerőszakolások mostanában a piacgazdaság tekintetében. Ha csak a Magyar Nemzeti Bankot és alapítványait vizsgáljuk, nem lehet elégszer megemlíteni, hogy mintegy 200 milliárd forintot tapsoltak el állampapír-vásárlásra, ami, hogy milyen szabályokkal ellenkezik, ezt hagyjuk, hiszen itt a falak között már kifejtettük sokszor, de ez érdemben képes manipulálni és befolyásolni még az államadóssággal kapcsolatos adatokat is, hiszen ha vizsgálati időszak előtt kerül sor ezekre a tranzakciókra, aztán pedig visszaforgatják eredeti helyükre ezeket a forrásokat, ez bizony nagyban képes manipulálni, nemcsak a statisztikát, de a vizsgálati időszak következtetéseit is.
Azt pedig csak zárógondolatként jegyzem meg, hogy szociális temetkezésről szóló rendelkezéseket idehozni egész egyszerűen arcátlan dolog. Én azt javaslom önöknek, hogy felejtsék el ezt az őrületet, a határidő-kitolásokat, egyebeket is. Én a korábbi években igen sokat foglalkoztam a magyar ősiség hagyatékával, és ha valaki ezt a temetkezési formát választaná a vidék Magyarországán vagy egy magyar faluban, állítom, hogy lehetővé kell tenni számára, hogy mondjuk, ő maga kísérje az elhunytat utolsó útjára, és minden lehetőséget biztosítani kell akkor, ha ez önkéntes úton, saját elhatározásból, a család elhatározásából történik meg.
De bármiféle kényszert gyakorolni ezen a területen olyan szintű beleerőszakoskodás egy magyar család életébe, ami egyszerűen megengedhetetlen lenne az önök részéről. Éppen ezért az a javaslatom, hogy ne határidőket tologassanak, ne finomítsák a menthetetlent, hanem ezt az őrületet, ahogy van, felejtsék el, egészen addig a pontig, hogy ha valaki egyébként önkéntes módon nyitott arra, hogy saját családtagja esetében az utolsó úton ily módon részt vegyen, akkor azt tegyék lehetővé, annak a keretrendszerét teremtsék meg, de kizárólagosan önkéntes alapon, és a kényszert, az erőszakot végre felejtsék el a hasonló, egyébként nagyon intim és nagyon bensőséges viszonyrendszerekből.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
