SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetést megalapozó salátatörvény kapcsán el kell mondanunk ugyanazt, amit az adótörvényeknél elmondtunk. Bár a kormány arra hivatkozik, hogy a kiszámíthatóság miatt alkotja meg a költségvetést és a kapcsolódó törvényeket már tavasszal, ez azonban csak abban nyilvánul meg, hogy az eredmény kiszámíthatóan selejt lesz. Nem véletlen az a kialakult rendszer a legtöbb országban, hogy az adótörvényeket, a költségvetést és az azt megalapozó salátatörvényt az előző évi zárszámadás elfogadása után, több körben, több hónapon át tárgyalják. Ugyanis igen fontos, hogy amit az egyiknél elfogadnak, beépülhessen a másikba, hogy legyen lehetőség arra is, hogy bizonyos javaslatokat elvessenek.
Ma Magyarországon nem ez a helyzet. Hiába vannak módosítási javaslatok a salátatörvényhez, arra szinte semmi lehetőség, hogy azok beépüljenek a költségvetésbe. Azaz a kormány eleve feltételezi, hogy semmi változás nem lesz ahhoz képest, amit beadott, és az úgyis átmegy az Országgyűlésen, a kormánypárti szavazatok többségével. És a kormánypárti szavazásokat nézve sajnos igazuk van.
Ami a törvény tartalmát illeti. A 85 szakasz 253 paragrafusa nyilvánvalóan több annál, hogy ezt az érintettekkel egy hét alatt le lehessen egyeztetni, megvitatni, és ennek alapján felelősen módosításokat lehessen tenni és döntéseket hozni. De a kormánynak, úgy látjuk, nem is ez a célja, mármint az, hogy a parlament normálisan és felelősen működjön. A 85 szakaszban számos technológiai módosítás van. Vannak kisebb pozitív változások egyes szociális ellátások finanszírozásában, illetve a gyermekes szülők munkajogi szabályozásában, igaz, jórészt európai uniós nyomásra. Ugyanakkor számos szakasz van, ami káros vagy elfogadhatatlan változást jelent. Ezeket vesszük sorba, az idő rövidsége miatt csak a legsúlyosabb esetekkel foglalkozva.
A törvényjavaslat leginkább arcpirító intézkedése az állami energetikai vállalatok gazdálkodásának titkosítása 5-30 évre a 21. §-ban és a XXI. században. Az információszabadságot korlátozó javaslat alapján az energetikai területen semmilyen releváns gazdálkodási információ nem lenne megismerhető, minden más állami és önkormányzati cégnél pedig lényegében az adatkezelők lelkiismeretére bízná a jogalkotó, hogy mit hoznak nyilvánosságra. Ez az államilag szervezett rablás újabb szintje, ami teljességgel elfogadhatatlan. Módosító indítványban javasoljuk is a szakasz törlését, fontolják meg, meddig haladnak a szégyenteljes közpénzlenyúlás útján, és mi vár önökre ennek az útnak a végén.
Ha az előző intézkedés szégyenteljes volt, a 20. §, ami a bejegyzett élettársi kapcsolatot módosítja, sunyinak nevezhető. A kormány a költségvetés megalapozását nyomokban sem szolgáló sunyi javaslata kiüresítené a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét, megszüntetve a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény legfontosabb rendelkezését, az úgynevezett általános utaló szabályt. Ez az általános utaló szabály teszi lehetővé, hogy ahol a jogrendszer a házastársaknak jogot biztosít vagy rájuk kötelezettséget ró, ezek a bejegyzett élettársi törvényben meghatározott szűk körű kivétellel automatikusan vonatkozzanak a bejegyzett élettársakra is. A költségvetési salátába elrejtett módosítás lehetővé tenné, hogy bármely törvény, ami ennél is veszélyesebb, eseti jogalkalmazói értelmezés, eltérően kezelje a házastársakat és a bejegyzett élettársakat. A javaslat elfogadása az utaló szabály alkalmazását teljesen ellehetetleníti. Elfogadhatatlan az a kormányzati szándék, hogy leválasszák a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét a házasságról, és ezzel kiüresítsék azt. Az LMP szerint tarthatatlan a valóságban létező családi kapcsolatok kormányzati ignorálása és a szerzett jogok figyelmen kívül hagyása.
Ki kell térni a költségvetést megalapozó salátatörvény alapítványi és magánfenntartású köznevelési intézményeket érintő változásaira és változtatásaira is. Már idén szeptembertől életbe lépne az a 28. §-ban eldugott módosítás, miszerint a nyolc óránál kevesebb ideig nyitva tartó óvodáktól megvonnák a költségvetési támogatást. Eddig a nyitvatartási idővel arányosan támogatták őket is. Ha tömegesen nem is, de lehetnek olyan intézmények, amelyek emiatt bezárni kényszerülnek majd, hacsak nem emelik meg a nyitvatartási idejüket, de ez a költségek növekedésével is együtt jár. Valószínűsíthető azonban, hogy a költségnövekedés egy részét, nem állami intézményekről lévén szó, át kényszerülnek hárítani a szülőkre. Úgy látjuk, hogy ennek a módosításnak semmiféle szakmai alapja nincs.
A másik változtatás általában hozza bizonytalan és kiszámíthatatlan helyzetbe az alapítványi és magánintézményeket, amelyek alternatív tantervet, alternatív pedagógiai programot követnek.
(14.30)
A módosítás szövege szerint az óvodapedagógiai program, kerettanterv bizonyos körben eltérhet a köznevelési törvényben, valamint annak felhatalmazása alapján megalkotott jogszabályban meghatározottaktól, feltéve hogy az eltérés többletszolgáltatásnak minősül. A köznevelési törvény nem definiálja a többletszolgáltatás és az alternatív szolgáltatás fogalmait, a kettő közötti azonosságot vagy különbségeket.
Milyen következményekkel jár mindez a nem állami fenntartású köznevelési intézményekre nézve? Van-e olyan, bármilyen Magyarországon működő köznevelési intézmény, amely e rendelkezés hatálybalépése esetén jelenlegi működésének megváltoztatására, beszüntetésére kényszerülne? Kérdezzük ezt különös tekintettel például a Nemzeti alaptantervtől eltérő, alternatív tantervet, programot követő Waldorf-iskolákra. Kérjük, tisztázzák a helyzetet. Határozottan kérjük a kormány képviselőjének állásfoglalását itt, a parlamenti vitában.
A salátatörvény több szakaszban is foglalkozik a környezetvédelemmel és a vízgazdálkodással, nem olyan értelemben, hogy építené ezeket a közszolgáltatásokat, hanem ellenkezőleg: rombolja. Ismert jelenség, hogy egy kormány a hazai oligarchák és a külföldi multik szálláscsinálójaként leépíti a profitéhség előtt álló környezetvédelmi és társadalmi korlátokat, csak eddig azt hittük, ez ilyen mértékben csak a harmadik világban létezik. A 43. § ugyanis megszünteti a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alapot, a kormány ezzel ismét a legszegényebbeket, egyben az ár- és belvízkároknak kiszolgáltatottakat sújtja, ahelyett, hogy megjavítana egy jó szándékkal összerakott konstrukciót, kivonul az ügyből, hiszen nem elégséges forrás esetén neki kellene helytállni.
Az alap ugyanakkor fontos eszköze lenne egy önkéntes részvételre ösztönző, elkülönített állami pénzalap működtetésének, ebből azok részesülhetnek, akik szerződés alapján rendszeres befizetések, költségvetési támogatás, valamint nemzetközi segélyek révén akkor is jogosulttá válhatnak árvíz és ennek következtében kialakult belvíz során lakóingatlan-tulajdonukban bekövetkező kár esetén kártalanításra, akikkel a biztosítótársaságok nem kötnek biztosítási szerződést, vagy azokat nem hosszabbítják meg. Az indok a szerződéses jogviszonyban álló személyek csekély száma. A kormány szerint a piaci szereplők által kínált vagyonbiztosítási konstrukciók jelenleg alkalmasak arra, hogy az alap funkcióját hosszabb távon is megvalósítsák. A javaslat szerint új szerződés megkötésére már nem kerülhet sor.
A 64. §-ban pedig a vízi társulatokról szóló törvényt módosítanák. Ez a végső kivéreztetése a vízi társulatoknak, amelyek az önkéntes és saját érdekből való vízgazdálkodás helyi intézményei voltak, és jelentős szerepük lehetne megfelelő szabályozás mellett az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak. A vízgazdálkodási törvény tavalyi módosítása ehelyett állami feladatnak írja elő az érintett kormányzati szervek által meghatározott módon, hogy például milyen csatornák, mely területek öntözésének feltételeit szükséges biztosítani állami forrásból. Ez várhatóan megint csak az oligarcháknak való kedvezményekről szól.
A törvényjavaslat 9. §-ában pedig a bányászatról szóló törvényt módosítják - ezt sem kellene. Újabb példája ez annak, hogy a kormány a környezet védelmét, az egészségünk óvását semmibe veszi, értelmetlennek tartja. A rekultivációs kötelezettség határidejét már többször módosították, a további halasztás annak deklarálását jelentené, hogy az állam a károkozó helyett a társadalomra rója a környezethasználat terheit.
Tisztelt Ház! A 16. §-ban határoznak arról, hogy a kormány többé nem lesz köteles beszámolni a gyorsforgalmiúthálózat építésének előrehaladásáról, valamint a költségvetési források és egyéb támogatási eszközök felhasználásáról. Ez megint a szégyenteljes kategória. Egyrészt mindenki tudja, hogy az útépítéseknél folyik el a legtöbb pénz, másrészt a kormány olyan mértékben erőlteti az autópálya-építéseket, hogy az már Horn Gyulát is túlszárnyalja, eszeveszetten önti betonba a jövőnket és a pénzünket.
Végül megemlítendő még, hogy újabb jogosítványokat kap a közpénzszivattyú, illegitim agrárkamara, megszüntetik a kényszerállamosított szövetkezeti hitelintézeteket kezelő alapot, eltüntetve ezzel a nyomokat. Államosítják és totálisan központosítják a területfejlesztést is, hiszen milyen jól működött ez más területen is. Ennek sincsen semmilyen elvi vagy szakmai indoka. A területfejlesztést állami szinten koordinálni kellene, nem irányítani.
A szubszidiaritásnak, a hatékonyságnak és minden józan észnek ellentmond, hogy egy területnek egy távoli központból mondják meg, mit kellene fejlesztenie, hogy neki jó legyen, persze itt sem az a cél, hogy az egyes, esetleg leszakadó területeknek jó legyen. Ezt támasztja alá a 3. mellékletben megjelenő intézkedés is, amely elveszi a településektől azt a jogot, hogy a lakossági hozzájárulással épült gázközművagyon megváltásáért pénzt kapjon - újabb rekvirálás, zsákmányszerzés.
Mindezek alapján a törvényjavaslat nyilvánvalóan elfogadhatatlan az LMP számára. Köszönöm a figyelmet.
