DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én a törvényjavaslat olyan részéhez szeretnék hozzászólni, amely alapján bizton kijelenthetjük, hogy ez nem a 2017. évi központi költségvetés megalapozásáról szóló törvényjavaslat, hanem egyszerűen hívhatjuk a közpénzek zavartalan hazahordásának vagy hazalopásának megalapozásáról szóló törvényjavaslatnak.
A törvényjavaslat minden bizonnyal legpofátlanabb eleme a köztulajdonban, vagyis a magyar adófizetők tulajdonában álló cégek adatainak lényegében teljes körű titkosítása. Persze van itt mindenféle piaci versenyfeltételekre vonatkozó hangzatos érv, hallhattunk már államtitkár úrtól is ilyet, de már nem azokat az időket éljük, tisztelt államtitkár úr, amikor a Fidesz ezzel bárkit meg tud győzni, és külön érdeklődéssel hallgatnám az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy a Magyar Villamos Műveknek milyen piaci hátrányt okozott az, hogy a közpénzekkel el kellett számolnia.
Ezt megelőzően évekig hallgattuk Matolcsy György jegybankelnököt, aki hangzatosan azzal kérkedett, hogy a Magyar Nemzeti Bank pénze nem közpénz. Orbán Viktor jobbkeze nyilvánvalóan azt képzelte magáról, hogy ő maga a magyar nemzet, így magánvagyonként rendelkezhet annak pénzével. Amikor azonban a nemzeti együttműködés rendszerének szellemiségét még nem kellően átérző bíróságok nem osztották ezt a furcsa jogértelmezést, akkor egy ugyanilyen pofátlan törvényjavaslatot nyújtottak be önök az Országgyűlésnek a Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásának titkosításával kapcsolatban. Ez a kétségbeesés szülte politikai húzás olyan vállalhatatlan és átlátszó volt, amihez már Áder János és a Fideszt igen megértő Alkotmánybíróság sem asszisztált.
Ma már pontosan érthető a kétségbeesésük oka. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Nemzeti Bank százmilliárdjait klientúraépítésre, a haverok kifizetésére használták. Ha akkor a titkosításra vonatkozó törvényük hatályba lépett volna, akkor továbbra is akadálytalanul szivattyúzhatnák ki a közpénzt, épülhetnének továbbra is a kastélyok a fideszes új arisztokráciának. Döbbenetes módon a lebukás után nemhogy bocsánatot kértek volna a magyar néptől, és felhagynának a lopással, hanem újabb pénzcsapot keresnek, mindezt pedig nem is rejtik véka alá, sőt még büszkék is rá, mint Orbán Viktor a felcsúti kisvasútjára.
Ezúttal az állami tulajdonú cégek vannak soron. Belenevetnek a választók szemébe, és idehozzák ezt a törvényt, amiben ugyanazzal a módszerrel akarják titkosítani a közpénzek ellopását, mint azt a Nemzeti Bank alapítványai esetében megkísérelték. Legalább már arra rájöttek, hogy az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek ugyan, de biztosan. Hiába próbálkoznak mindenféle jogi csűrcsavarral, most már sorra születnek az ítéletek a hónapokkal, évekkel ezelőtt indított adatkiadási ügyekben. A kiperelt adatok pedig kétséget kizáróan bizonyítják azt, amit korábban mindenki csak sejtett: a háttérben igenis folyik a gátlástalan lopás.
Ezért akarnak a törvényalkotás eszközével visszaélve egyszer s mindenkorra titkosítani minden adatot. Azért, hogy biztosítsák a közpénzek háborítatlan lenyúlásának kialakított gyakorlatát, képesek törvénybe foglalni, hogy a közpénznek nincs köze az adófizetőkhöz? Mi lesz a következő lépés, államtitkár úr? Törvénybe fogják foglalni, hogy az nem lopás, ha valaki a Fidesz párttagkönyvével rendelkezve nyúlja le a közvagyont?
Az pedig egyenesen nevetséges, hogy jogi érvekkel próbálják bizonygatni, hogy a törvényjavaslatuk nem a visszaélést szolgálja. Az Országos Bírósági Hivatal elnöke - amit ön is hivatkozott - maga is leírja, hogy a törvényjavaslat aránytalanul korlátozza a közérdekű adatok megismeréséhez való alapjogot. Hasonlóképpen foglalt állást a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság is.
Engedje meg, hogy szó szerint idézzem az OBH elnökének megírt írásos véleményét, amit ehhez a törvényjavaslathoz küldött meg. A módosítás korlátozza a köztulajdonban álló gazdasági társaság, valamint az általa irányított vállalkozás üzleti tevékenységével kapcsolatos adatok megismerhetőségét. A szabályozás indokául a tisztességes piaci verseny szempontjából okozott hátrány potenciális lehetősége, valamint a köztulajdonban álló gazdasági társaság vagy az általa irányított vállalkozás jogos pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekének védelme szolgál. A javaslat azonban aránytalanul korlátozza a közérdekű adatok megismeréséhez való alapvető jogot az említett alanyi kör esetén. A Kúria töretlen gyakorlata szerint az állami pénzt kezelő gazdasági társaságok mindenképpen - még egyszer mondom: mindenképpen - kötelesek kiadni a javaslat által is érintett adatokat. Ez a korlátozás nem minősül az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény szerinti nemzetbiztonsági, központi pénzügyi vagy devizapolitikai, illetve külügyi kapcsolatokhoz, nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő érdek mentén szükségszerű korlátozásnak, ekként kétséges, hogy egyáltalán van-e jogszabályi alapja annak, amit önök most beterjesztettek a parlament elé. Ezt az Országos Bírósági Hivatal elnöke írja a Magyar Országgyűlésnek, nagyon-nagyon világossá téve, hogy a jogi alapja is megkérdőjelezhető, s teljesen pontosan és világosan leírva, hogy akármilyen törvényt hoznak önök, ezeket az adatokat mindenképpen kötelesek lesznek kiadni ezek a cégek.
Hazugság az az állítás is, hogy jelenleg az állami cégek versenyhátrányban lennének a túlzott átláthatóság miatt. Egyébként már maga az állítás is annyira nonszensz, hogy az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen. Valójában most is az a kikristályosodott bírósági gyakorlat, hogy nem köteles az adatkezelő teljesíteni az adatkérést, ha valóban bizonyítja, hogy az adat kiadása aránytalan sérelemmel járna. Ennyit az önök úgymond jogi érveiről.
Ez a javaslat ugyanolyan átlátszó, mint a Nemzeti Bank esetében volt. Fideszes képviselőtársaim is jobban teszik, ha tanulnak abból az esetből, Áder János korábbi vétójából, az Alkotmánybíróság döntéséből, ha hallgatnak az Országos Bírósági Hivatal és a NAIH elnökének intő szavaira. Inkább az ő aggódó figyelmeztetésükre hallgatva vonják vissza ezt a javaslatot, mintsem később a népharag kényszerítse ki ezt önökből. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
