BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A legelső kérdés, amit fel kell tennünk ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy minek nevezzelek. Az biztos ugyanis, hogy a címe pontatlan. Ennek a törvényjavaslatnak az a címe, hogy Magyarország 2017. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló ilyen és ilyen számú törvényjavaslat. Ha megnézzük a tartalmát, látjuk, hogy a legkevésbé szól erről. Önmagában komikus a költségvetés megalapozásáról beszélni ebben az időszakban, még akkor is, ha egyébként minden egyes szakasz, minden egyes bekezdés erről szólna. Azért komikus, tisztelt képviselőtársaim, mert az idei költségvetés módosításáról a jövő évi költségvetési törvényjavaslattal párhuzamosan, gyakorlatilag azzal egyidejűleg tárgyal a tisztelt Ház.
Mennyiben tekinthető önmagában megalapozottnak az idei költségvetés, hogy már most májusban módosítani kell? Mennyiben volt ez tavaly májusban megalapozott? Az akkori megalapozó törvényjavaslatok mennyiben biztosították a kiszámíthatóságot, az előreláthatóságot, egyáltalán azt, hogy ez a költségvetési törvényjavaslat módosítás nélkül kibírjon több mint egy évet? Hát nem bírt ki! Még egyszer mondom, ha ennek a törvényjavaslatnak minden egyes szakasza, minden egyes bekezdése valójában a jövő évi költségvetési törvényjavaslat megalapozásáról szólna, az a tény önmagában, hogy az idei költségvetést ezzel párhuzamosan, ezzel egyidejűleg már módosítani kell, megkérdőjelezi a kormány előrelátását a költségvetés tekintetében.
(Mirkóczki Ádámot a jegyzői székben
Hiszékeny Dezső váltja fel.)
Hiszékeny Dezső váltja fel.)
De nézzük a tartalom felől közelítve, és még csak nem is azt vizsgálva, hogy az egyes tartalom önmagában elfogadható vagy elfogadhatatlan. Mi köze a költségvetési törvényjavaslat megalapozásához a temetőkről és a temetkezésekről szóló törvény módosításának? Ez kifejezetten morbid. De hogy vidámabb vizekre evezzek: mi köze a jövő évi költségvetési törvényjavaslat megalapozásához a mozgóképről szóló törvény megváltoztatásának? Abban reménykedem, hogy az előző morbid téma után a mozgóképek tekintetében akár vígjátékokat is készíthetnének - remélem, fognak is -, de ha az idei költségvetés módosításáról, a jövő évi törvényjavaslat előkészítéséről fog majd valaki egyszer mozgóképet készíteni, az sokkal inkább lesz tragikomédia, mint vígjáték.
Önmagában az is megkérdőjelezhető, ha már megalapozásról beszélünk, hogy a kormány az előkészítés során korrekten járt-e el. Két nagyon fontos vezető is hozzám fordult mint a Költségvetési bizottság elnökéhez. Handó Tünde május 11-én írt érdemi észrevételeket, hozzám intézve levelét - az Országos Bírósági Hivatal elnökéről beszélünk -, valamint a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, Péterfalvi Attila is kifogásokat tett hozzám intézett levelében. A tartalmi kifogásokon túl mind a két levélnek közös eleme az, hogy az Országgyűlés elé beterjesztett törvényjavaslatok érdemben különböznek azoktól a javaslatoktól, amelyeket számukra hivatalból véleményezésre megküldtek. Magyarán arról van szó, hogy ezeket a fontos intézményeket és azok vezetőit megtévesztette a kormány, más tartalmú szöveget küldött nekik véleményezésre, mint amit aztán az Országgyűlés számára benyújtott. Ezért mindkét elnöknek egyetlen választása maradt: észrevételeiket és kifogásaikat levélben megküldeni az Országgyűlésnek. Ennek a levélnek a címzettje én vagyok, de a Költségvetési bizottság elnökeként természetesen gondoskodtam arról, hogy az Országgyűlés nyilvánossága és a közvélemény megismerhesse ezeket a tartalmi és formai kifogásokat, valamennyi képviselőtársamnak megküldtük ezeket a leveleket.
S akkor feltehetném azt a kérdést is, hogy mi köze van a jövő évi költségvetési törvény megalapozásához a bejegyzett élettársi kapcsolatokról szóló törvényi rendelkezések megváltoztatásának. Mennyiben alapozza meg ez a gazdasági növekedést vagy bármit, ami a költségvetési törvényjavaslattal összefügg?
Valójában, ha jóhiszeműek akarunk lenni, akkor nem történt más, mint az, hogy a kormányon, az Országgyűlés tavaszi ülésszakának végéhez közeledvén, egyfajta kapuzárási pánik lett úrrá. És az összes olyan törvényjavaslatot, ami a kormány berkeiben keletkezett, az összes olyan szándékot, amit még sebtében meg akarnak valósítani az Országgyűlés tavaszi ülésszakának vége előtt, összegyúrtak egy törvényjavaslattá, és egy gigantikus salátatörvényben benyújtották az Országgyűlésnek. És ezt elnevezték a költségvetési törvényt megalapozó törvényjavaslatnak, ha már egyébként ilyen kötelezettsége a kormánynak van, hogy erről mindenképpen be kell adnia egy jogszabálytervezetet.
(14.00)
Na de hát, miért lennénk jóhiszeműek, amikor azt látjuk, hogy a kormány zsinórban különböző törvényekbe eldugva rejti el valódi szándékait, amit elsősorban szeretne megvalósítani? És ebből a szempontból, ha nagyon precízek szeretnénk lenni, akkor már ennek a törvényjavaslatnak az elnevezését meg kellene változtatni. Valójában ez nem a Magyarország 2017. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslat, hanem a titkosítás megalapozásáról szóló törvényjavaslat. Ez ennek a salátatörvénynek a valódi szándéka.
Nézzünk néhány kisebb tartalmi észrevételt! Kezdjük a bejegyzett élettársi kapcsolatokkal. Ez a költségvetéshez egyáltalán nem kapcsolódik - ez az egyik. A másik: teljesen érthetetlen számomra, hogy miért nem elégszik meg a Fidesz és a kormány az „élni és élni hagyni” elvével. Az teljesen rendjén van, hogy egy kormány a maga fontos értékrendjét különböző támogatási formákkal is megvalósítja vagy megvalósítani igyekszik. Ez rendjén van. Rendjén van, hogy a kormánynak van egy határozott elképzelése, még ha ez vitatható is, a családokról, és rendjén van, hogy a családok támogatását fontosnak tartván, igaz, hogy a gyakorlatban ez persze a jómódú családok támogatását jelenti, de most nem nyitom ki ezt a vitát, az rendjén van, ha önmagában fontos a Fidesznek és a kormánynak a család, akkor annak támogatásáról különböző törvényjavaslatokban igyekszik gondoskodni - hogy jól vagy rosszul, az egy más kérdés.
Na de miért nem hagy békén másokat? Tehát aki ebbe nem fér bele, azt miért kell emellett még büntetni? Nem elég, hogy azokat támogatják, akik beleférnek? A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényi rendelkezések megváltoztatásával önök ezeket az embereket kirekesztik az öröklés lehetőségéből és a különböző adókedvezmények lehetőségéből, ami eddig járt nekik. Miért kell őket büntetni azért, mert más normák szerint élnek, mint amit önök fontosnak tartanak? Miért nem lehet őket békén hagyni? Miért kell őket megbüntetni?
Egy korábbi törvényjavaslat tárgyalásánál már utaltam arra, hogy ugyanígy van ez a társadalom-fel-fo-gásukkal. Én persze vitatom azt a társada-lom-felfogást, hogy elsősorban a legjobban keresőket támogatják. Ha akarják, támogassák. De miért kell ezért cserébe büntetni azokat, akik keveset keresnek? Önök mindig ezt csinálják. Van egy modell, amit szeretnének támogatni, még ha ez a modell vitatható is, de még magából a szándékból azért nem szabadna nagy ügyet csinálni. De nem elégednek meg ezzel, hanem aki ebből kilóg, azt büntetik. Ha a gazdagokat akarják támogatni, akkor ezzel párhuzamosan nem elégednek meg azzal, hogy csökkentik az ő adóikat, hanem rögtön büntetik azokat, akik keveset keresnek, az ő adóik megemelésével.
Ha a családokat akarják támogatni, akkor nem elégszenek meg azzal, hogy a családokat valamilyen módon támogassák, még akkor sem, ha egyébként ez elsősorban a jómódú családok támogatását jelenti, hanem aki ebből a családmodellből valamilyen szempontból kilóg, és eddig valamilyen törvényi kedvezményt élvezett, azt megbüntetik azzal, hogy ezeket a törvényi kedvezményeket megszüntetik. Túl azon, hogy ennek a jövő évi költségvetési törvényjavaslathoz az égvilágon semmi köze nincsen, ez a mentalitás, hogy az „élni és élni hagyni” elvét önök folyamatosan megsértik, és aki valamilyen szempontból önöknek nem tetszik, nem szimpatikus, ez egészen egyszerűen elképesztő.
Na de térjünk rá a titkosításra; hát, nem az első kísérletük. Remélem, erről is azt fogja mondani majd a kormányszóvivő, hogy: de nem sikerült. Azért az több mint bájos, hogy maga Handó Tünde is kifogásolja ezeket a rendelkezéseket, ezeket a titkosítási törekvéseket, és rögzíti, hogy a Kúria töretlen gyakorlata alapján a javaslatban szereplő adatokat az állami pénzt kezelő gazdasági társaságok mindenképpen kötelesek kiadni. Az önök szemét csípi a Kúria töretlen gyakorlata. Ezért beterjesztettek olyan rendelkezéseket ebben a salátatörvényben, amelyekkel lényegében túlmennek azon is, amit eddig már megpróbáltak.
Ez a törvényjavaslat, ha változatlan formában fogadja el az Országgyűlés, akkor a gyakorlatban odavezet, hogy az energetikai területeken semmilyen fontos gazdasági információ nem ismerhető majd meg, ezek titkosak maradnak, minden más állami és önkormányzati cégnél pedig lényegében az adatkezelők lelkiismeretére lesz bízva, hogy mit hoznak nyilvánosságra. Ugyanis abban, hogy az arányosság tekintetében mi az elfogadható, ők lesznek az illetékesek. Ezzel a gyakorlatban még azon is túlmentek, amiket a Magyar Nemzeti Bank alapítványaival kapcsolatban az Alkotmánybíróság törölni méltóztatott.
Egy olyan titkosítási törekvés bontakozik itt ki a szemünk előtt, aminek egyetlen célja van, hogy azok a közérdekű adatok, amelyek az elmúlt időszakban kínosak voltak a nyilvánosságra kerülésüket követően a kormány számára… - az állami vállalatokkal kapcsolatban még egyszer ez a baki úgymond ne ismétlődhessen meg. Eleve az adatgazda rendelkezhessen arról, kvázi bemondásra, hogy mi az, ami megismerhető, mi az, ami nem. És ezzel lényegében titkosítják az állami vállalatoknál folyó üzelmeket. Ha egyébként makulátlan hírűek lennének ezek a működések, akkor még azt mondanánk, hogy: hát, nem szép, de... Na de hát szó nincs itt makulátlan hírnévről! Azt látjuk, hogy a közpénzek, ott, ahol ez csak lehetséges, elveszítik közpénz jellegüket, a közvagyon, ahol ez csak lehetséges, elveszíti közvagyon jellegét - ha egyébként az önök által kinevezett vezetőkön múlik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összegezve megállapítható, hogy ennek a gigantikus törvényjavaslatcsomagnak valójában egyáltalán nem célja a jövő évi költségvetési törvény megalapozása. Nem is lehet célja, amikor éppen az idei költségvetési törvény módosításával bizonyítja be maga a kormány, hogy nem képes előre látni egy évet. Ennek a törvényjavaslatnak az a célja, hogy mindent, amire önök készülnek, azt még gyorsan beterjesztik az Országgyűlésnek, hogy még a tavaszi ülésszak vége előtt elfogadhassuk.
A legfontosabb célja pedig a részletekben elrejtve az, hogy titkosítsák azokat az üzelmeket, amelyek az állami vállalatoknál zajlanak. Ez egészen egyszerűen elképesztő és egészen egyszerűen elfogadhatatlan. Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)
