DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim felszólalásai voltak azok, amelyek arra bírtak, hogy szót kérjek.
Tisztelt Ház! Azt gondolom, abban teljes egyetértés van, úgy tűnik, hogy az ÁSZ fontossága és az a működés, amelyet kifejt, a demokratikus szervezeteink egyik pillére. Hadd emlékeztessek arra, hogy már 1860-ban, amikor még a kiegyezés is távol volt, Deák és Lónyay arról tárgyaltak, hogy szükség lesz az új rendszeren belül, amely Magyarország alkotmányos rendszerét jelenti, egy olyan ellenőrző szervezetre, amely már nem királyi, tehát központi felügyelet alatt áll, hanem az alkotmányos rendnek megfelelően az Országgyűlés felügyelete alatt működik. Meggyőződésem, hogy az ÁSZ ennek a feladatának tesz eleget.
Szeretnék arra is emlékeztetni, ne feledjük el a vita során sem, hogy amikor Domokos László elnök úr kinevezésére került sor, olyan aggályok merültek fel, hogy ettől talán az ÁSZ átpolitizált lesz, és az irányultsága egy meghatározott irányba fog megmutatkozni. Ma ezek a felszólalások, amelyeket hallottunk, egytől egyig azt bizonyítják, hogy ezek a negatív várakozások nem következtek be. Az ÁSZ teszi a dolgát, nagyon határozottan lép fel ott, ahol kell, és hadd mondjam el, ez a felszólalásom másik értelme, azok között a keretek között, amelyeket a törvény számára biztosít.
Szakács képviselő úr felvetett két nagyon fontos kérdést. Az egyik, ez kétségtelenül összefügg a választójogi rendszerünkkel, az úgynevezett bizniszpártok, ahogyan ő nevezte ezeket, de nevezhetjük bárminek is; kétségtelenül olyan pártokról van szó, amelyek a választójog biztosította előnyökkel oly módon élnek, hogy a végén ebből visszaélés lesz. Az ÁSZ megtette, amit lehetett. Itt a kérdés az, és erre kell a Háznak figyelnie, hogy vajon elégségesek-e az eszközei ahhoz, hogy mindazokat az anomáliákat fel is tudja deríteni, és már a nyomozó hatóságnak úgy tudja továbbadni, hogy a felderített adatok használhatók legyenek, megvannak-e ehhez a jogi eszközei. Az én meggyőződésem szerint nincsenek. Következésképpen el kell gondolkodni azon, hogy melyek azok a jogi eszközök, amelyekkel az ÁSZ ennek a feladatának jobban eleget tud tenni. Nem olyan nagy pénzekről van szó, de annál irritálóbbakról. Mindannyian tudjuk, hogy a közvéleményt kevés dolog izgatja annyira, kevés dolog az, ami olyan mértékben képes a közvéleményt felháborítani, mint amikor a közpénzeknek olyasfajta kiáramlása van, amely nemcsak értelmetlen, hanem ráadásul még politikai célokat is látszik szolgálni.
(10.50)
Pedig nem politikai célokat, hanem kifejezetten egyéni célokat szolgáltak bizonyos esetekben azok a pénzek, amiket így használtak fel. Az ÁSZ ennek az én meggyőződésem szerint igyekezett maximálisan utánajárni; jó néhány esetben képes volt az eseteket fel is deríteni. De azért mondjuk ki világosan: az ÁSZ nem nyomozó szerv, következésképpen nem is a nyomozás a feladata, hanem hogy a rendelkezésre álló adatokat oly mértékben tudja visszavezetni és levezetni, ami már megadja a következő eljárás alapjait is.
A másik tétel, amelyről szólni kell, az önkormányzatok ellenőrzése; ez egy rendkívül nehéz és kényes kérdés. Magyarországon az önkormányzati rendszer olyan jellegű, amit én úgy tekintek, mint a magyar alkotmányos rend egyik biztos, szilárd pillérét, amit kikezdeni semmilyen irányból nem szabad. Az önkormányzatiság, amely valamikor, a ’48-as időkig a megyei rendszerben nyilvánult meg, ma települési önkormányzatokban testesül meg elsősorban. Ezeknek a száma rendkívül nagy. Az ÁSZ lehetőségei és ereje, ezt most mondjuk ki világosan, odáig nem terjedhet, hogy évente ellenőrzéseket tudjanak végezni, ezért célzott ellenőrzések vannak. A célzott ellenőrzések esetében viszont mindig fennáll annak a lehetősége, hogy a célzást netalántán így vagy úgy értékeljék, különösen ellenzéki részről. De ha őszintén és világosan megnézzük azokat az ellenőrzéseket, amiket az ÁSZ végzett, akkor nem mondhatunk mást, mint hogy pártatlanul, oly módon történtek az ellenőrzések, amelyek az erőből még telhettek. Azt gondolom, hogy ezen a területen is lehetnek jogalkotói feladatok.
Végezetül szólni szeretnék arról, amit szintén érintettek képviselőtársaink, hogy az ÁSZ-nak két kiemelt feladata van - ezeket inkább célnak nevezném -, amiket az elnök úr megjelölt: a pénzügyi tudatosság növelése és a korrupció kérdése. Mindkettő kényes kérdés. A pénzügyi tudatosság nyilvánvalón az eddig bekövetkezett anomáliák miatt különösen az, és nagy figyelmet igényel, hiszen arról van szó, hogy azok a devizahitelesek, azok, akik súlyos helyzetbe kerültek, voltaképpen azért több okból kerültek ebbe az állapotba. Számos indok volt, de többek között a saját pénzügyi felkészületlenségük is. Következésképpen ezen a területen nagyon nagy lépéseket lehet előre tenni. Hozzá szeretném tenni - és ne vegye ezt, elnök úr, rossz néven -, én azt gondolom, hogy ez elsősorban egy pluszvállalás az ÁSZ részéről, de semmiképpen nem az alapfeladat.
Más a helyzet a korrupciós kérdéssel. A korrupciós ügyben az ÁSZ-nak meggyőződésem szerint alapvetően fontos feladata van. Ő ugyanis pártatlanul, anélkül, hogy nyomozati eszközöket kellene igénybe vennie, oly módon jut bizonyos nyomokra olyan esetekben, amelyek már felvetik a korrupció gyanúját, amikhez talán senki másnak nem lehet ilyen hozzáférése.
Hadd mondjak megint egy történelmi példát, hogy ez mennyire fontos, és nem mindig a pénz nagyságrendje az, ami számít. 1868-ban előkerült a Házban egy ügy: a Béga menti erdőből nem több, mint 18 ezer ölfát adtak el. Ezt a 18 ezer ölfát úgy adták el, hogy nem pályáztatták meg, ugyanis az akkori időkben is szokás volt ezt megtenni, a közelben lévő Temesvárt nem értesítették. Következésképpen egy komoly, nagy, előbb csak térségi, majd egészen országos felháborodást váltott ki. Lónyay kis híján belebukott ebbe a 18 ezer ölfába. Kis híján azért, mert volt egy Deák Ferenc, aki kikövetelte, hogy az utolsó lépésig fel kell deríteni az ügyet. Az ügy mégis úgy oldódott meg, ahogy ma nem tudna megoldódni, mert a miniszter felállt a Házban, és azt mondta, hogy: uraim, kikészíttettem az összes iratot a szobámba.
Amelyik képviselő bele kíván tekinteni, meg kívánja ismerni, fáradjon be és nézze meg, tessék szólni, hogy ki megy be. Mindenki azt mondta, hogy: hiszünk a miniszternek. Hát ez ma nem fordulhatna elő. Azt hiszem, ebben egyet kell értenünk, hogy ebben a Házban ilyen nem fordulna elő: sorba állnának a képviselők, azok is, akiknek fogalmuk nincs, hogy miről van szó, meg azok is, akik, azt gondolom, hogy számvitelileg az égadta világon semmit nem értenének hozzá, de egy kis botrány kedvéért megtennék. Tehát más világban vagyunk, az kétségtelen.
Annál nehezebb az ÁSZ dolga bizonyos dolgokban. Mengyi képviselő úrral azért értek egyet tulajdonképpen mindenben, mert alapjában véve pontosan arra mutatott rá, hogy az ÁSZ feladatainak és lehetőségeinek a határain belül történtek eddig a vizsgálatok.
Magam azt mondom, hogy ezeket a határokat érdemes kiterjeszteni, mert az ÁSZ pártatlanságáról, azt gondolom, mindegyik oldal meggyőződhetett az elmúlt időszakban. Következésképpen az általa történt felderítéseket sokkal nagyobb hitelességgel lehet elfogadni, mint sok minden más ellenőrző intézményét.
Végezetül, engedjen meg, elnök úr, egy kissé személyes jellegű megjegyzést. Egészen más a Házban felszólalni, bizonyos dolgokról beszélni egy ilyen szép, kedves napon, mint a mai, amikor nagyjában-egészében majdnem baráti körben vagyunk itt jelen a Házban. (Derültség.) Más ez, mint amikor a farkasok jobbról és balról hevesen ordítoznak mindenféle felszólalásnál, és egészen más, amikor egymást meghallgatjuk, és amikor egymás érveit és a felszólalásában elmondott, talán jó gondolatokat, képesek vagyunk értékelni.
Tisztelt Ház! A magam részéről a határozati javaslatot támogatom. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
