DOMOKOS LÁSZLÓ,
DOMOKOS LÁSZLÓ,
DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Urak! Köszönöm, hogy a véleményüket elmondták. A képviselők láthatóan valóban forgatják a jelentéseinket és ismerik a tartalmát, sőt nagyon sok felszólalás azokat is próbálta figyelmembe ajánlani, amiket nem tartalmaz. Igen, számtalan a kör, hatalmas terület az, amelyet az ellenőrzésünknek le kell fednie. Ennek nyilvánvalóan évről évre meg is próbálunk felelni, ezek szerint kisebb-nagyobb hiányosságokkal, hiszen azok a területek vagy nem elég világosak, hogy hogyan magyaráztuk el az ellenőrzését, vagy eleve tényleg reménytelennek látszik, legalábbis a mai körülmények között, a lefedettség ellenőrzése.
Különösen például az államháztartási körön kívüli tételeket sokan sorolták - alapítványok, pártok és kampány- és olyan pénzek, vagy magáncégek -, amelyek hogy mennyiben és hogyan érintettek, azt gondolom, egyrészt törvényi keretek szabják meg a határokat, másrészt pedig darabszámban, ténylegességben is akár több százezerre tehető. Több esetlegesen magánvállalat vagy magánszemély megemlítésénél önmagában jelzem, hogy adókedvezmények tekintetében például a törvény lehetőséget teremt, hogy mint lemondott közpénzt, ellenőrizzük, de konkrétan olyan esetekben, amelyek ettől eltérőek, azért külön korlátozó lehetőségekkel kell szembenézni. Természetesen a törvényi keretek által az önök kezében van, hogy mit enged meg az ÁSZ-nak és milyen módon ellenőrizzen.
Itt módszertani javaslat is elhangzott Szakács László részéről. Vannak olyan témák, amelyekben az ÁSZ csak szabályszerűségi ellenőrzést folytathat, például a pártok vagy a kampányellenőrzés tekintetében, de a Nemzeti Bank monetáris politikája is tabu a Számvevőszék számára nemcsak Magyarországon, hanem a világon mindenhol. Értem én, hogy erre javaslatot tesznek, de mi a törvényi keretek között fogunk eljárni, és jártunk el eddig is. Erre persze példa pont a Nemzeti Bank alapítványai, amelyek tekintetében pont önök biztosították ’16 áprilisában, hogy a Számvevőszék ellenőrizze. Természetesen ennek megfelelően - ahogy el is mondtam már többször - ennek az előkészületei folynak. Láthatóan van, aki már eredményt is hirdet és következtetéseket von le a szabályosság vagy a szabálytalanság tekintetében. Nyilvánvalóan a hírek szerint itt több mint 200 milliárd forintról van szó, Z. Kárpát Dániel jelezte, hogy ez egy hatalmas pénz.
Egyetértünk, de azért azt nem árt tudni, hogy a Nemzeti Bank mérlegfőösszege 11 600 milliárd forintról szól. Tehát egy hatalmas összegről van szó, amelyet egyébként könyvvizsgáló és felügyelőbizottság is ellenőriz. Tehát azt azért nem állítanám, és fel akarom erre hívni a figyelmet, hogy ez nem ellenőrizetlen terület, csak a Számvevőszék részére korlátozott ennek az ellenőrzése. Jelenleg is ellenőrzöttként tudom minősíteni a Nemzeti Bankot, és azt is mondhatom, hogy a Nemzeti Bank gazdálkodásának szabályosságával kapcsolatban alapvetően nem tudok kifogást emelni, nem tudok olyan tapasztalatot levonni, hogy ott alapvetően akár a könyvvizsgáló, akár a felügyelőbizottság, akár a saját ellenőrzési tapasztalataink alapján lényeges problémák lennének. A Nemzeti Bankon túli alapítványok tekintetében ez meg nyilván nem áll módomban, hiszen ellenőrzést még nem folytattunk; mint jeleztem, erre vissza fogunk térni.
De ha már a Nemzeti Bank körüli kérdések előkerültek, akkor talán fontos a pénzügyi rendszer ellenőrzésének a kérdése, hiszen abban pont önök hozták meg a döntést, hogy egy önálló intézmény helyett a jegybankba integráltan egy koncentrált pénzügyi felügyelet jöjjön létre. Jelenleg mi azt látjuk, hogy miután folyik a ’14. évi nemzeti banki gazdálkodás ellenőrzése is, beleértve a pénzügyi rendszer szervezetét érintő ellenőrzést, amelyben a múlt évben befejeztük öt évre visszamenőleg a jogelőd Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének az ellenőrzését, ott valóban azt láthattuk, hogy mind az ellenőrzésben, mind pedig a működésben bőven volt mit javítani. Azt tudom előzetesen jelezni, de majd a jelentésünk pár hét múlva fog megjelenni, hogy jelentős változások történtek, tehát indokolt volt erre a területre törvényi keretek között nagyobb figyelmet fordítani. A Nemzeti Bank pedig elindított egy nagyon jelentős ellenőrzési változtatást, amelyben az ellenőrzés módszertanát, technológiáját is változtatni kell. Úgy gondolom, a kockázatalapú ellenőrzések erősítése szükséges, erre a Gazdasági bizottságban külön is felhívtam a figyelmet. A Gazdasági bizottság felé jeleztem, hogy érdemes lesz a mai magyar ellenőrzési rendszer teljes módszertani áttekintését végiggondolni, hiszen teljesen új technológiai lehetőségek, új módszertani megközelítések jelentek meg akár a statisztikai eszközök igénybevétele, akár pedig az egyéb területek tekintetében.
Tehát azt kell mondanom, igen, a brókerekkel kapcsolatos hozzászólásokat, a befektetők pénzének a védelmével kapcsolatos teendőket, azt gondolom, eminens, kiemelt területként kell kezelnie mindenkor elsősorban a jegybanknak, mint amely felelős ellenőrző szervezet, de legalább annyira az Állami Számvevőszéknek és így természetesen az Országgyűlésnek is. A változtatások tekintetében pedig indokolt erre a területre évről évre visszatérni, bár a törvény nem írja elő, de a Számvevőszék évről évre visszatér a Nemzeti Bank ellenőrzésére.
Felhívom a figyelmet viszont arra is, hogy az Állami Számvevőszék elkezdte a brókercégekhez kapcsolódó befektetői tevékenység ellenőrzését. Ezek a jelentések még nem készültek el, nem kerültek nyilvánosságra. Ez egy nagyobb, több száz szereplőt is érinthető kérdéskör. Most azt vizsgáljuk, hogy valóban minden helyszínre el kell-e mennünk, vagy milyen módon kell majd megközelítenünk ezt. Az első tapasztalatok alapján azt tudjuk mondani, hogy általában ott volt gond ezekkel a brókeres, pénzügyi közvetítőket igénybe vevő befektetéseknél, hogy jellemzően az úgynevezett belső kontrollokat, a pénzügyi kulcskontrollokat nem tartották tiszteletben, amit persze bagatellizálni szoktak sok esetben, sokféle módon, hogy ez nem olyan fontos. Ez természetesen igaz is, hogy sok esetben egy tisztességes embernél, tisztességes, jó szándékú működésnél akár elégséges is lehet, de miután közpénzről van szó, nem biztos, hogy mindenki szakszerűen ért például egy befektetéshez.
Mi ezt tapasztaltuk, hogy sok esetben olyan jegyzők, olyan hivatalvezetők döntöttek befektetésekről, jegyeztek ellen ilyen befektetéseket, akiknek nincsen pénzügyi szakirányú végzettségük, vagy egyáltalán nem látszott olyan szakmai munka, ahogy valakire támaszkodva hozták volna meg a döntést. Tehát én úgy gondolom, valóban át kell majd gondolni alaposabban, hogy ezen úgynevezett befektetési típusú tevékenységek tekintetében is mennyiben szakmai követelményhez köthető, hogy valaki ezzel foglalkozzon.
De messzebb mennék ebben a dologban. Ha már az önkormányzatokat említették többen is, azt látjuk, hogy nagyon sok esetben nem pénzügyi végzettségű jegyzők azok akik, például mérleget állítanak össze. Tudnék olyan jogszabályi környezetet is kifogásolni vagy legalábbis megfontolásra ajánlani, hogy első számú vezetőknek természetesen nincs gazdasági végzettségük, legyenek például ezek egyetemek, legyenek kórházigazgatók, ha már ezek a témák előkerültek, miközben valójában első számú vezetőként mégis felelős döntést hoznak pénzügyi kérdésekben. Ezt a kérdéskört mint állammenedzsment megújítását mi felvetettük. Erre a kormányzat egyébként pozitívan reagált is a múlt évben. Úgy gondolom, ezt tovább kell gondolni szélesebb körben is. Az egyetemek tekintetében már megtörtént. A többiek tekintetében is végig kell gondolni, hogy a pénzügyi felelősség és szakértelem, és a szakmai felelősség és szakértelem együttes hatása ki tudjon a közpénzügyi körtől az intézményeknél is szélesebb körben bontakozni, hogy ez megfelelő biztonságot teremtsen a szabályos és nem csak szabályos, hanem valóban eredményes, hatékony, gazdaságos és célszerű pénzfelhasználás tekintetében.
(11.40)
Erről azt gondolom, egy gyékényen árult mindenki, aki ebben a kérdésben hozzászólhat az Országgyűlésben. Ebben változtatásokat, továbblépéseket kell tenni. Részben megtörténtek, részben pedig az állammenedzsment megújításában folytatni kell ezeket a változásokat.
Külön szeretnék az olyan kérdésekre válaszolni amelyben azt jelezték, hogy nem vizsgáltuk, pedig vizsgáltuk. Fontos, hogy a Nyugdíjreform és Államadósság Kezelő Központtal kapcsolatban elhangzott, hogy az ÁSZ figyelmébe ajánlják. Igen, az ÁSZ figyelte. Minden évben egyébként a zárszámadás során törvényességi szempontból ellenőrizte, és a módszertani megújításunk keretében pont arra, hogy az országgyűlési beszámolóval érintett szervezetek bekerüljenek a zárszámadásba, mi kitérünk rá. Más kérdés, hogy van, amit az Országgyűlés valóban 5 év múlva tárgyal, de vannak olyan ügyek, amiket például most tárgyal, miközben a zárszámadást meg majd csak szeptember 1-jén fogjuk nyilvánosságra hozni. Ez egy 25 éve bevett gyakorlat.
Mi csak szeretnénk jelezni, hogy érzékeljük ezt az igényt, és a mi részünkről meghoztuk azt a döntést, hogy több mint 20 olyan szervezet van, aki az Országgyűlésnek beszámolási kötelemmel bír, nem feltétlenül plenáris ülésen, hanem bizottsági ülésen; azoknak a pénzügyi beszámolóit mi bevonjuk a zárszámadásba minden évben. Korábban nem mindig, mert a nagyságrendjénél fogva nem feltétlenül került bele a mintába, vagy egyszerűen kapacitás hiányában nem tért rá ki. Ma már azt tudom mondani, hogy tavaly is, idén is minden ilyen intézmény pénzügyi beszámolójának az ellenőrzésére összevont véleményt fogunk adni, hogy megbízhatóak-e vagy nem; tehát az alapvető szabályossági szempontból szeptember 1-jén nyilvánosságra hozott zárszámadásunkban erre ki fogunk térni.
A kampánypénzekkel kapcsolatban többen is hozzászóltak. Szerintem is ez egy olyan terület, amely rengeteg újdonságot hozott a ’14-es kampányidőszakban, és ennek van közpénzügyi vonzata is. Mi azt tudjuk mondani, ahogy leírtuk a beszámolóban is, hogy például a hirdetésekkel kapcsolatos kérdések nagyon széles körben újdonság erejével hatottak, ahogy szabályozta az Országgyűlés. Ennek meg is tudtunk felelni. Nem is kifogásolja többnyire senki, hiszen egy kontrollált, rendszerezett, átlátható módon történt. Mi ezért mondtuk, hogy javultak a kampányfinanszírozással vagy kampányműködtetéssel kapcsolatos egyes területek, mert ott tetten érhető konkrét jogszabályváltozás, és annak a betartása is megtörtént.
Kevésbé láttuk megnyugtatónak valóban azoknak a pártoknak… - de ne feledjük: induláskor semelyik pártról nem lehet előre tudni, hogy be fog-e jutni az Országgyűlésbe vagy sem, azt a választók döntik el. Volt olyan párt, amelyik remélte, hogy bejut, és mégsem jutott be, volt, amelyik párt nem biztos, hogy annyira bízott benne, mégis bekerült. Tehát ez egy sokkal összetettebb kérdés, és erről nem is hiszem, hogy az Állami Számvevőszéknek kell állást foglalni. Csak azt jelzem, hogy előre mindenkinek esélyegyenlőséget teremtett, hogy pénzt juttatott a mind az egyéni, mind a listás induláshoz kapcsolódóan a központi költségvetés, pont annak érdekében - legalábbis az indoklásuk, az önök indoklása ebben az volt -, hogy ne annyira a szponzorok, a külső, átláthatatlan finanszírozók vegyenek részt, hanem közpénzként, közpénzzel való elszámolás keretei között a szabályosság szempontjából számoljanak el.
Szeretném hangsúlyozni, hogy nyilván eredményességi kritériumot nem állíthatunk egy ilyen kampánypénz felhasználásával kapcsolatban, vagy egy hatékonysági vagy célszerűségi kritériumot. Nem is tették meg. De a törvényben ha meghozzák, azt mi betartatjuk. Ha tehát olyan felső határokhoz, olyan eredményességi küszöbhöz kötik, amely esetén például vissza kell fizetni - ez már volt korábban is a törvényben -, akkor nyilván mi ezt megállapítottuk és meg is fogjuk állapítani, tehát azt tudom mondani, hogy ezekben az esetekben, ha a törvényben kritériumokat határoznak meg, nyilván mi az ellenőrzés során oda tudunk rá figyelni.
A törvénytelenség tekintetében, a törvények be nem tartása tekintetében az ÁSZ elég sok, ha jól emlékszem, 9 feljelentést tett vagy gyanút vetett fel, ami kimondottan törvénytelenség. Volt adóhivatalt és volt ügyészséget érintő kérdéskör is. Volt olyan, aki például nem adott adatot. Nem tekintette közpénznek, amit az állam adott, és nyilván mi - pont az önök jogszabályi felhatalmazás alapján - ügyészség-hez is fordultunk ilyen ügyben.
Ezek az ügyek nem zárultak le, de folyamatban vannak, én tehát úgy gondolom, ha ez is lezárul, érdemes lesz áttekinteni ezt a kérdéskört; az Állami Számvevőszék ebben a tapasztalataival, elemzéseivel, konzultációval áll rendelkezésre, ha erre igény van. Nyilván nem feltétlenül gondolom, hogy nekünk kell egy kampányfinanszírozás-változtatást kezdeményezni, de a jelentéseink alapot teremthetnek akár bizottságokban, akár más közéleti területeken, hogy ezt megfontolják. Mi ebben közreműködünk, ha erre megvan az igény.
Külön szólni szerettem volna az önkormányzati ellenőrzéssel kapcsolatos kérdésekre. Tehát először is el szeretném oszlatni azt a tévhitet, amely talán leginkább Z. Kárpát Dániel észrevétele volt, hogy az ÁSZ nem férhet oda minden önkormányzathoz, és akkor az nincs is ellenőrizve. Fel szeretném hívni, hogy Magyarországon egy három védelmi vonalas ellenőrzési rendszer van, amelynek keretében van az úgynevezett belső ellenőrzés, van az úgynevezett külső, felügyeleti, kormányzati, államkincstári, kormányhivatali vagy akár könyvvizsgálói ellenőrzés, és csak utána jön a Számvevőszék. Tehát ez rendszer rendkívül összetett ellenőrzési rendszereken keresztül működik. Ebben néha találunk hiányosságot, hogy hiányzik például a belső ellenőrzés. Ez még indokolt is, hogy ezt az ellenőrzést megtesszük, de ilyenkor gyakorlatilag az előttünk lévő ellenőrzési védelmi vonalak hiánya miatt az ÁSZ sokkal több problémát tár föl, sokkal több problémát tapasztal.
Azt tudom mondani, hogy alapvetően ott látunk gondokat, ahol az első két védelmi vonal sem működik, nincs ellenőrzés előttünk, és akkor nyilvánvalóan a Számvevőszék már nem tudja lefedni a teljes területet. Ezért alapvetően kockázatalapon választunk ki, és a kockázatkiválasztás azt bizonyítja, hogy bizony, ott jellemzően van is okunk, hogy menjünk ellenőrizni. Tehát nagyon kevés az az önkormányzat vagy akár intézmény, ahova csak azért megyünk, hogy a végén megállapítsuk, hogy minden rendben van. Ez egyébként nincs rendben, hogy így ellenőrzünk, de jelenleg ez a magyar közéleti helyzet.
Igazából a módszertani továbblépés az lenne, ha képesek lennénk egy úgynevezett reprezentativitásalapú, teljes körű auditálást végrehajtani. Úgy gondolom, hogy ez a jövő, erre van is lehetőség. Az informatikai feltételek megvannak, de nagyon fontos, amit azt gondolom, képviselő úr jelzett - dr. Lukács György -, hogy nem nagyon szoktak örülni annak, ha egy ellenőr megjelenik egy helyszínen, hiszen az egyféle teherként, gondként jelenik meg sok esetben az ellenőrzött számára, de azért összességében amikor el szoktunk jönni, a vége mindig az, ami elhangzott több felszólaló esetében is, mondjuk, akár a nemzetiségi szószólókat ha idézem, Alexov Lyubomirt és Ritter Imrét, végső soron megnyugvással veszik, hogy ott voltunk, és általában utána egy változás jelenik meg.
Ezért a legtöbb témában, ahol jártunk ellenőrizni, mindenhol azt tudom mondani, hogy az országos nemzetiségi önkormányzatok is, vagy éppen Nemzeti Bank vagy kampánypénzek vagy Országos Mentőszolgálat, Orvosi Kamara, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének jogutódjaként a jegybank, és még nem is tudom, hány helyen megjelent, hogy mi történik, és utóellenőrzésre is biztatnak. Azt tudom mondani, hogy mindenhol készült intézkedési terv. Az intézkedési tervek ott vannak nálunk, és egyféle kockázatelemzésen mennek át, és többnyire sorra vesszük, a sorrendiség miatt kell kockázatot elemezni, de alapvetően amikor befejeződik az intézkedési terv határideje, akkor utána a Számvevőszék megjelenik utóellenőrzés keretében is, és nemcsak az ígéreteket, az intézkedési tervet, hanem a tényleges végrehajtást is megvizsgáljuk.
Úgy gondolom, hogy Z. Kárpát Dániel egy nagyon kényes kérdést kezdett el feszegetni, ez a kiszolgáltatottság. Én még mellé azt a szót is hozzátenném, hogy integráltsága a magyar gazdaságnak vagy a magyar államnak, mondjuk, az európai integrációba, de lehetne akár az észak-atlanti integrációba vagy akár a globális keretek között.
(11.50)
Tehát azt gondolom, nagyon fontos mérlegelni - nem hiszem, hogy a Számvevőszék elnökeként kell, inkább csak a témát szeretném jelezni, hogy reagálni akarok erre a kérdésre -, természetesen egy ország függetlensége rendkívül nagy érték, de a kiszolgáltatottsága pedig veszély. Ezekben nincs vita. Viszont azt látni kell, hogy nyilvánvaló, minden folyamatnál, a közpénzügyek vagy a gazdálkodás tekintetében a mi fizetünk, másnál meg haszon van, tehát egy vesztes pozíció, az kiszolgáltatottsági pozíció. Ezért helyesnek tartjuk azt, hogy „nyer-nyer” szituációjú integritási, integráltsági állapotú szövetségeknek legyen része Magyarország, a magyar gazdaság, a magyar közpénzügyköltők, és elkülönítve, azt nem mondanánk, hogy egy teljesen független államként kellene az országok tengerében elhelyezkednie Magyarországnak, viszont természetesen például a pénzügyi finanszírozásnál azt be kell látni, ha minden évben ki kell mennünk a pénzügyi piacokra egy sérülékeny állapotban vagy egy pénzszűke állapotban, akkor ott hátrányos lehet annak a helyzete, akinek nincs más mozgástere. Én ezért azt gondolom - és itt tudok abban számot adni, hogy mi is érzékeljük, hogy a pénzügyi finanszírozás vizsgálata egy súlyponti kérdéssé vált a pénzügyi válság óta, éppen most is folytatunk az Államadósság Kezelő Központban ellenőrzést -, rendkívüli fontosságú, hogy mennyi deviza-, mennyi forintalapú, milyen lejárati idővel bír, hiszen egy két és fél éves, újra és újra megújuló teljes államadósság rettentő kiszolgáltatottságot jelent. A túl magas devizaarány kiszolgáltatottságot jelent. Ezeknek a csökkentési folyamatairól tudok hírt adni, de ez nem jelenti azt, hogy ez a függőség ne lenne meg, csak ennek az aránya nem mindegy, hogy milyen, és a folyamatok jó irányba mennek-e. Mi azt tudjuk mondani, jó irányba megy, de további teendők vannak, hogy a pénzügyi adósságból adódó kitettségünket csökkentsük. Én azt gondolom, ez egy nemzetgazdasági alapelv, alapérdek kell hogy legyen.
Egy félreértést itt helyre szeretnék tenni. Sokan össze szokták keverni, és ezt néha furcsa módon kommentálják is: az államadósság mutatójának a csökkentését írja elő az Alaptörvény, tehát nem az államadósságét. Persze az lenne a legjobb, ha az államadósság is csökkenne abszolút értelemben, de a jelenlegi alkotmányos keretek, amelyet 2011-ben az Országgyűlés megalkotott és ’12-től érvényes, ott fölül az államadósság, alul pedig a GDP, számláló/nevező hányadosában határozta meg, amit Mengyi Roland jelzett is, hogy milyen összegű. Ugye, most valahol 76-77 százaléknál van, de éven belül is tud több százalékponttal mozdulni ez az arány, de összességében egy csökkenő trend van ma Magyarországon. Ebben persze jogos gazdasági vita van, hogy milyen arányban kellene csökkennie, van, aki ennél gyorsabban szeretné, van, aki lassabban; ez nemcsak egy döntés, hanem ennek következménye is van. Nyilván minél gyorsabban csökken az államadósság, annál kevesebb mozgástere marad a gazdaságnak az adókon keresztül, illetve a költségvetésnek a hiány mértékén keresztül. Viszont azt tudni kell, hogy ’12 óta a magyar költségvetés elsődleges egyenlege, tehát a működési egyenlege pozitív. Tehát a magyar állam, amennyivel túlkölt jelenleg, amiben a hiány van, az alapvetően a kamatterhekből adódik, ezért rendkívüli fontosságú, hogy ez a most nagyjából 900 milliárdos nagyságrend még kisebb legyen, egyúttal pedig az államadósság szempontjából a kiszolgáltatottságunk kézben tartott legyen, csökkenő mértékű legyen.
A két nemzetiségi szószólóhoz annyit szeretnék reagálni, hogy igen, meg tudom erősíteni, a helyi nemzetiségi önkormányzati ellenőrzéseink tapasztalata az, hogy nem alapvetően a nemzetiségi önkormányzatok testületeire róhatók a szabálytalanságok, hanem alapvetően az őket kiszolgáló hivatalok hibái, hiányosságai vezetnek oda.
Itt azért azt mérlegelni kell, hogy ezt mennyiben gazdaságos és hatékony másképp megcsinálni. Én azt mondtam, hogy jelenleg, amikor egymillió alatti összegek tömegéről van szó jellemzően egy évben egy önkormányzatnál, itt külső szereplőt még bevonni, aki piaci alapon vagy máshonnan részt venne, ez megfontolandóan költséges. Tehát nyilván a politikai döntés minden lehet, tehát ha nagyobb a kiszolgáltatottság érzése, mint amennyit ezért a pénzért áldozni érdemes, mi ebben ilyen értelemben nem vizsgálódtunk, tehát ez rajtunk túlmutató döntés. Az tény, amire a bizottsági ülésen Ritter Imre felhívta a figyelmet, hogy több mint 130 olyan intézmény van már, amit a nemzetiségi önkormányzatok tartanak el, ahol több százmillió forint vagy milliárd is lehet akár egy-egy országos vagy helyi nemzetiségi önkormányzatnál. Ez egy másik kérdés. Itt nyilvánvaló, hogy vizsgálandó a továbbiakban a méretgazdaságosság a működés keretei mellett, de én azt gondolom, mindenféleképpen a kiszolgáltatottság mint tény, az egy törvénytelen helyzet. Ha ez törvénytelen helyzet, azt nem pénzügyi kérdésként kell kezelni, hanem törvényi szabályozási, illetve a törvények betartatási oldalán. Tehát én ezért azt tudom javasolni, ahol ez a tettenérhetőség van, megvannak ennek a jogszabályi keretei, hogy ezt megakadályozzuk. Mi is ezt tesszük, ha ilyet tapasztalunk, fordulunk olyan hatósághoz vagy hivatalhoz, amelyiknek ebben teendője van.
Az országos nemzetiségi önkormányzatokkal kapcsolatban csak annyit szeretnék jelezni: oka volt, hogy mentünk ellenőrizni, indokolt is volt, az intézkedési tervek el is készültek, és tudomásul is vettük. Tudomásunk szerint javában folyik a végrehajtás. Tehát mi úgy tekintjük, hogy jogkövető magatartást folytat ez a terület, semmi olyan okunk nincs, amiért külön kiemelnénk, hogy hátrányosabb vagy rosszabbul működő közpénzügyi terület lenne. Azt gondolom, továbbra is fontos, hogy a nemzetiségek, közösségek, ami egyébként a világban is egyedülálló, hogy Magyarországon ilyen módon van megszervezve a nemzetiségi lét, azt egy bizalom is vegye körül, mi ezt tartjuk fontosnak. Nem akarjuk túlzásba vinni az ellenőrzést, de másrészről pedig a pénzzel való szabályos elszámolás kereteire felhívjuk a figyelmet, de ha nem tették volna, én nem emeltem volna ki külön, mert van itt súlyosabb helyzetű közpénzügyi szituáció.
Amit én külön köszönök, úgy látom, hogy mindenki alátámasztotta, hogy mind az integritással, tehát a korrupcióval szembeni megelőzéssel, a kockázatok csökkentésével kapcsolatos lépésekről elismerően szóltak. Én úgy gondolom, nagyon fontos, hogy az Országgyűlés ilyen módon pozitívan áll ennek a kihívásnak a megoldása előtt. Másrészről pedig, hogy a pénzügyi kultúra fejlesztését egy fontos és - ahogy én fogalmaztam - makrogazdasági kockázatként kezelve is, de az egyes egyének szintjén való támogatást, amit a Számvevőszék próbál nyújtani, ezt elismerik. Én ezt meg szerettem volna köszönni kollégáim és magam nevében is, mert valóban, ez egy egyedi típusú tanácsadó munka, nem szokványos a mindennapokban.
Mind a támogató, mind a figyelemfelhívó észrevételeket, megjegyzéseket, kérdéseket köszönöm. Amelyekre nem tudtam egyenként válaszolni, majd még írásban - elhangzott, hogy nem mindenki szokott írásban válaszolni, mi igyekszünk írásban válaszolni, a nyár folyamán ezt meg is fogjuk tenni. (Dr. Józsa István: És jó címre!)
Én is meg szeretném köszönni kollégáimnak is a munkát, hiszen valóban, az egész Számvevőszéknek az együttes munkája, amiről hírt adhattam. Másrészről az ellenőrzöttek vezetőinek és önöknek is, akik partnereink voltak, meghatározó együttműködő partnerek abban, hogy a Számvevőszék jelentései hasznosuljanak.
Mi azt látjuk, hogy egy folyamatos közpénzügyi javulást tapasztalunk ott, ahol a Számvevőszék ellenőrzött, sőt ennél többet tudok mondani, hiszen valóban, a tanácsadó funkciók miatt olyan helyeken is javulásokat tapasztalunk a közpénzügyi helyzetben, ahol az ÁSZ még nem volt, csak tudtak róla, hogy milyen ellenőrzést folytatott a szomszéd településen, a szomszéd intézményben, és már a felelős vezetés korrigálni kezdte azokat a nála is fellelhető hiányosságokat, amelyekkel nem várta meg, hogy a Számvevőszék ott legyen. Tehát én azt tudom mondani, hogy szerintem jó irányú folyamatok zajlanak a magyar költségvetési helyzetben.
(12.00)
Még egy dologra most itt rátekintettem, nem biztos, hogy szóltam róla. Minden állami tulajdonú vállalat ellenőrzését mérlegeljük - ezt Józsa Istvánnak külön is jelzem -, hiszen soha ennyi vállalatot nem ellenőriztünk, és most ennek a sorra vétele zajlik. (Dr. Józsa István: Nagyon helyes.) Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
