HARRACH PÉTER,
HARRACH PÉTER,
HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Két olyan fontos kérdés hangzott el a miniszterelnök úr napirend előtti felszólalásában, amit én szeretnék kiemelni, és ami véleményem szerint ’16-nak meghatározó két témája lenne, egy negatív és egy pozitív; negatív nyilván a migránsáradat, pozitív pedig a családi otthonteremtési támogatás. Talán ez utóbbiról annyit hadd mondjak, hogy hármas célja van ennek egyértelműen: a családok támogatása, otthonteremtése, a gyermekvállalási kedv növelése és a gazdaságélénkítés. Magyarországon első számú nemzeti sorskérdésnek tekinthető a demográfiai helyzet. Nyilvánvaló, hogy csak kormányzati intézkedésekkel nem lehet ezen változtatni, de enélkül sem. Tehát az otthonteremtés mint az elsődleges célja a családot alapító fiataloknak, támogatást érdemel, és ez olyan bátor lépés, ami ezen a területen a rendszerváltás óta még nem volt.
A másik kérdés, a migránsügy két súlyos problémát vet fel. Az egyik a közel-keleti helyzet, a másik pedig az európai helyzet. De mielőtt erről szólnék, engedjenek meg egy hasonlatot. A keleti embernek az otthonról sajátos véleménye van, és a vendégről, illetve a betolakodóról is. A vendég tiszteletet érdemel, kinyitja előtte az ajtaját, ételt, italt, ha kell, szállást ad, mert a vendég is tudja azt, amit a gazda tud, hogy tisztelet illeti meg a másikat. A vendég tiszteli a vendéglátót, nem akarja a ház szabályait megváltoztatni, és elfogadja örömmel azt, amit kap. A betolakodó viszont a gazda helyére akar lépni, el akarja foglalni azt az otthont, amit előtte megpróbálnak bezárni. Egyszerre jelenik meg ennél a keleti embernél a vendégszeretet és az önvédelem. Én úgy gondolom, hogy ez jó példát ad számunkra, amikor a családjainknak, a nemzeteinknek és Európának az otthonát védjük. Természetesen ezzel nem szűnik meg számunkra a kötelező vendégszeretet, amit mindig is gyakoroltunk mi, magyarok is.
(13.50)
A menekültekről és a közel-keleti helyzetről talán azért néhány szót hadd szóljak. ’16. február 4-én Strasbourgban az Európai Parlament elfogadta az Iszlám Állam által végrehajtott tömeggyilkosságokat, bűncselekményeket mint genocídiumot, az erről szóló nyilatkozatot, és arra kérte a tagállamokat, hogy a nemzetközi joggal összhangban nyújtsanak támogatást és védelmet - beleértve a katonai védelmet és támogatást is - az érintett fenyegetett népcsoportoknak. Hangsúlyozza ez a megnyilatkozás, hogy népirtás folyik a közel-keleti keresztények és más vallási, etnikai kisebbségek ellen.
Sajnos a Nyugat sokáig tétlenül nézte ezeket az eseményeket. Én csupán két számot említenék a közel-keleti keresztények üldözéséről: ’15-ben, tehát az elmúlt évben 2400 fölött volt a templomok, intézmények elleni bombatámadás és gyújtogatás; sok embert üldöztek, kivégeztek, és sokan voltak, több mint 7 ezren azok, akiket kizárólag keresztény hitük miatt végeztek ki. Ezek olyan számok, amelyek számunkra megdöbbentőek, ott sajnos a mindennapok eseményei. Ez ellen fel kell lépni. És ki kell mondanunk azt is, hogy az üldözöttek érdekében a kibocsátó országokban kell rendet teremteni, a közel-keleti városokban és falvakban.
De baj van Európában is. Itt viszont sokkal inkább a fejekben kellene rendet teremteni, hiszen sokan vannak olyanok - és főleg a nyugat-európai politikusok -, akik összetévesztik a menekülteket és a gazdasági bevándorlókat, és nem tudják, mi az az önvédelem, amivel a saját otthonaikat, nemzeteik és Európa otthonait meg kell védeni.
Én úgy gondolom, hogy mindaz, amit Magyarország tett eddig is és tervez a jövőben, példa Európa számára, annak a kontinensnek a számára, amelynek a határait meg kell védeni, de azoknak az országoknak, amelyeknek viszont segítséget kell nyújtani helyben az üldözöttek számára. Ez a kettős kötelezettség hárul ránk, és ez az, amit megítélésem szerint Magyarország eddig teljesített. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
