FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik Ifjúsági Tagozata által indított „Hallasd a hangod! Hangozzon el a Te véleményed is az Országgyűlésben!” című kampánnyal szeretnénk bevonni a fiatalokat a jelenleg is zajló oktatással kapcsolatos vitákba. Özönlenek hozzánk szerencsére a fiatalok véleményei. A második ilyen felszólalás keretében szeretnék egy újabb felszólaláshalmazt, csokrot megosztani a jelenlévőkkel és a döntéshozókkal.
Az oktatási helyzet kapcsán Tamás így látja a helyzetet. „A tananyag csökkentésén túl fontos lenne változtatni is magán a tananyagon, a lexikális tudás helyett a készségekre és a nyelvtanulásra kellene hangsúlyt fektetni. Súlyos problémának tartom, hogy a diákok nagy része nem ismeri a pénz világát és az alapvető pénzügyi fogalmakat.”
Egy másik észrevétel, amelyben örömmel vettük észre, hogy azt visszaolvasva találkozhatunk a Jobbik által elmondottakkal is. Így szól ez a hozzászólás: „Elsősorban a tananyag mennyiségét csökkenteném, viszont a minőséget emelném, mivel azzal is gyakran problémák vannak. Mert a kevesebb néha több! Ezt mondhatom bátran bármelyik magyar középiskolás nevében.”
Döntően azt tapasztaljuk, hogy a hangsúly leginkább a túlterheltségen és a diákok leterheltségén van. Ezt igazolja a legtöbb hozzászólás, amelynek központi témája is éppen ez. Dávid középiskolás tanuló tapasztalatai a következők: „A tanáraimtól is azt hallom, azt tanítják nekem most, amit ők anno a főiskolán, egyetemeken tanultak. Túl sokat várnak el tőlünk. Egy 16 éves gyerek hazaér délután 4-5 óra felé, és már nincs ideje tanulni se, olyan fáradt. Elég lenne 5-6 óra naponta, emellett lenne idő az otthoni tanulásra, esetleg a hobbikra is.”
Hasonlóképpen látja Imre is, aki ezt írta: „Elvárják tőlünk, hogy bent legyünk 7-8-9 órákat az iskolában. Aztán jöjjünk haza, és még 3-4 óra tanulást tegyünk mellé, ami néha nem elég, például érettségi időszakban. Ez alsó hangon napi 10 óra. Csodálkozunk a fiatalok nihilista életén?” - teszi fel a kérdést.
Károly személyes tapasztalatait osztotta meg velünk az alábbiakban: „A 7. órának 14:20-kor van vége, nekünk azonban a 14:35-ös busz volt az utolsó délutáni, utána már csak este 6 órakor volt egy járat. Ha ezt a buszt lekéstem, akkor várhattam órákat, ez idő alatt az iskolába mentünk volna vissza, ahonnan azonban 5 óra körül már kizavartak minket. A buszpályaudvarra nem mehettünk, mert az ott lebzselő cigányok mindenkit piszkálnak, kirabolnak. Írtunk petíciót a Volánnak, vagy az osztályfőnököket kértük meg, hogy segítsenek, de nem segített senki. Kb. száz diákot érintett ez az ügy. Senkit nem érdekelt, hogy mikor keveredünk haza, hogy másnapra hogyan tanuljuk meg az anyagot, hogy lesz-e idő egyáltalán még bármi másra egy gyors vacsora után és egy mateklecke között.”
Roland szerint: „Nagyon nagy az elvárás, nagyon gyorsan haladunk a tananyaggal, ami sokszor érthetetlen. A tankönyvek nem megfelelőek, hiányos a tananyag bennük.”
Béla ezt írta: „Mindennap negyed négykor végzek, és még utána a kollégiumban tanulószoba van este hétig. Semmi szabadidőm nincsen, péntekenként reggel héttől délután negyed négyig az iskolában vagyok, egy héten 40 órám van.”
Koppány úgy látja, hogy „Rengeteg a tanóra, heti 38 órám van. A tananyag néha nem egymásra épül. Például kilencedikben úgy kell mechanikát tanulni a diákoknak, hogy a hozzá tartozó matematikai képleteket csak az év végén tanulják. A tankönyvek sokadik kiadásai is ugyanazokat a hibákat tartalmazzák. Jó volna, ha a középiskolában megtanítanák az alapvető és szükséges pénzügyi alapfogalmakat.”
Egy másik súlyos problémára hívja fel a figyelmet az egyik középiskolás, ami ellen egyébként a Jobbik számtalanszor szorgalmazott azonnali, határozott fellépéseket. „Azt tapasztalom - írja Zsolt -, hogy a tanárok gyakran eltussolják az iskolán belüli bántalmazásokat, és nem vesznek fel jegyzőkönyvet, nem alkalmazzák a házirendet egyes ügyekben, valószínűleg a statisztikák tisztántartása végett.”
Az iskolai infrastrukturális körülményekre vonatkozóan is érkeztek panaszok. „Az iskolámban csak be kell nézni a WC-be: az ajtók széttörve, a piszoárok letörve, nem lehet a csapból vizet engedni, mert ki tudja, hogy milyen minőségű víz jönne belőle.
(14.50)
A tégla és a vakolat repedezik, van egy olyan tanterem, ahol például nem lehet kinyitni az ablakot, mert le van szögezve, mert annyira rossz állapotban van.” Ezt a problémát tapasztalva írja Ferenc is, idézem: „A higiéniai állapotokat javíthatnák, nincsen elég öltöző a tanórákhoz, ugyanis, mivel öt tornaóra van egy héten, ezért több osztály is feltorlódik, és nincs elég hely számukra.”
Nagyon sok észrevétel érkezett, még folytatni fogom ezeket, zárszóként azonban engedjenek meg egy nagyon tanulságos és úgy gondolom, hogy jogos észrevételt, ezt kaptuk az egyik diáktól: „Szerintem a kormánypárti képviselőknek vissza kellene ülniük az iskolapadba legalább egy hétre napi 8-9 órát, és akkor megtapasztalnák, hogy miben is kellene változtatni.” Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
