DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon az egészségügyi vitanap maratoni vitaként azért is zajlott és azért is tartottuk az Országgyűlésben, és a Jobbik azért kezdeményezte, mert úgy gondoltuk, hogy különösen fontos az egészségügyről beszélni, és az egészségügyben olyan témákat megvitatni, amely az egész ügynek, a magyar egészségügynek az előrevitelére szolgál.
Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen végigültem és végig részt vettem a vitában, így talán jogos is, hogy elmondjam azt a véleményemet, amit nem is akarok véka alá rejteni. Úgy gondolom, hogy itt a mai napon sikerült a teljes egészségügyet megölnünk, az egészségügy politikai értelemben és politikai témaként ma egy szörnyű kínhalált halt itt az Országgyűlésben, mert egy olyan vitában kellett az egészségügynek szerepelnie, ami igazából egy XX. századi vita volt. A felek, legyenek akár baloldali, akár jobboldali pártok, egyszerűen nem találták egymás hangját, elbeszéltek egymás mellett, és minden olyan fontos problémát, minden olyan lényeges intézkedési lehetőséget elmulasztottunk szerintem megvitatni, amellyel valójában számolnunk kellene, és amelyeknek a megoldása nem tűr halasztást.
Éppen ezért indította el a Jobbik a 2016-os évben a valódi nemzeti konzultációt, hogy ezeket a problémákat felmérje, hogy ha már a politikusokkal nem is, de a szakmával és az emberekkel ezeket megkonzultálja, megbeszélje, és az ő véleményükre alapozva jusson egy olyan elhatározásra és tudjon a kormánynak egy olyan alternatívát nyújtani, amellyel lehet ellenzékből is kormányozni, és rá lehet kényszeríteni a kormányra az akaratát.
Az egészségügyi vitanapon inkább úgy éreztük, hogy a XXI. századi vita helyett tehát egy XX. századi vitában ragadtunk benne, ami jól mutatja, hogy az egész egészségügy egy szocialista keretrendszerben van még most is, és egyszerűen nem tud kitörni ebből a szocialista átokból. Ha úgy tetszik, a vitában vajúdtak a hegyek és egeret szültek. Gyakorlatilag nem sok mindenre jutottunk, a meghatározott fideszes paneleken túl meghatározott baloldali és előre várható baloldali paneleket hallottunk, és talán nem is segítette az egészségügyről szóló vitának az előrehaladását az a kettős felosztás, amelyben kommunikáltak egymással itt a jobboldali, baloldali erők. Míg az egyik bigottan azt mondta a másikra, hogy a fizetős egészségügyet támogatja, a másik pedig csak a hibákat hánytorgatta, sokszor nem is teljesen racionális alapokon állva a kormány szemére.
Mindenképpen azt is látni kell, hogy ha nem tudunk egymás között olyan tabutémákat megvitatni, akár itt az Országgyűlésben, a törvényhozás keretein belül, ahol valójában mindannyian 199 képviselőként felelősek vagyunk azért, hogy milyen törvényeket hozunk, azaz hogy szabályozzuk az egészségügyet, tehát ha mi itt bent nem tudunk bizonyos tabukat megvitatni, akkor az egészségügyben nemhogy húsz nyugodt év jöhetne, amelyben politikai konszenzus van az alapokat tekintve, hanem húsz háborús év jön, amit nem biztos, hogy az egészségügy ki fog bírni.
Így a pártok akkor jártak volna el helyesen, és a részt vevő felek akkor jártak volna el helyesen, ha érett módon, XXI. századi pártokhoz méltóan viselkedtek volna ebben a vitában, és kitértek volna például olyan kérdésekre, hogy miből fogjuk az egészségügyet finanszírozni.
(23.30)
Kinek a forrásaiból? Honnan teszik be oda az adófizetők a pénzüket? Adókból vagy járulékokból vagy pluszbefizetésekből fogjuk-e fedezni az egészségügyet? Össze fog-e dőlni az a társadalombiztosítási modell, amire építünk, vagy nem? Szükség van-e annyi kórházra vagy intézményre, amennyiről beszéltünk vagy amennyit fenntartunk? Ilyeneket sem tudtunk megvitatni. Nem tudtuk azt sem megvitatni, hogy van-e egyáltalán elegendő orvos az országban, vagy ha úgy tetszik, tudjuk-e egyáltalán, hány orvos van az országban. Hány egészségügyi szakdolgozónk van? Mert nem tudja a kormány sem, úgy tűnik, de nem tudja az ellenzék sem. És ha nem tudjuk az erőforrásainkat, akkor képtelenek vagyunk felmérni, hogy miből tudunk gazdálkodni, és mire építhetünk a jövőben.
Úgy gondolom, hogy a mai napon, az egészségügyi vitanapon úgy tűnik, hogy nem sikerült a szakpolitikának bekerülni a törvényhozásba, a szakpolitika nemcsak a törvényhozásból, hanem, úgy tűnik, a törvényekből is kiszorul, de úgy tűnik, hogy ki fog szorulni a közvéleményből is. Az ülésnapról nagyon sajnálatos módon nem lehet tudni, hogy a házelnöki vasszigorra tekintettel a kitiltások miatt vagy egyébként szimplán érdektelenségből vagy az érdektelenségre alapozva nagyon kevés média tudósított. Míg az oktatási vitanaphoz képest is elenyésző volt a hírek száma, és ha a társadalomnak is olyan a hozzáállása az egészségügyhöz, amit a média mutatott, akkor itt az elkövetkezendő időszakokban, hacsak nem egy Jobbik-kormány képében, de nem lesz változás az egészségügyben. Nem érintettük a budapesti kórház kérdését sem, nem érintettük, hogy mekkora bérfejlesztés várható, ha várható egyáltalán. Úgy gondolom, hogy a vitanap gyakorlatilag nemhogy félsikerrel, hanem sikerek nélkül zárult le. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
