GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Településnéző kisvasút, kisvonat? Nem mai keletű történetről van szó. Ezt képviselőtársaim is tudják. Rengeteg olyan hely van ma Magyarországon, idegenforgalmi szempontból kiemelt települések vagy éppen világörökségi helyszínek, ahol tegnap is, egy hete, egy hónapja, két éve, mehetünk időben vissza, évtizedek óta gyakorlatilag futnak ilyen eszközök, futnak ilyen járművek.
Amikor önök azt mondják, hogy a lassú járművek bejelentési kötelezettségét meg kell tenni, akkor ez teljesen rendjén van. Így működött ez az elmúlt időszakban is. Igen, bejelentési kötelezettséget kell tenni a közlekedési hatóságoknál. Ezt értem, ez teljesen világos. Ezek a hatóságok azt a feladatot látják el, az a dolguk, hogy megítéljék, ezek a járművek közlekedésbiztonsági szempontból vagy akár még ezen túlnyúló egyéb más szempontokból is megfelelnek-e, alkalmasak-e. E törvénytervezet kapcsán az államtitkár úr is meghivatkozta a közlekedésbiztonsági és a környezetvédelmi szempontok figyelembevételét, a helyi viszonyokhoz való igazítását, ha jól emlékszem az elmondott szavaira, és a szabályozás szükségszerűségét, bevezetését erre való hagyatkozással.
Néhány apró tételt szeretnék csak az asztalra pakolni. Azt, hogy egy ilyen eszköznek, egy ilyen járműnek mi legyen az útvonala, az útvonalterve, szerintem nem önkormányzati feladat eldönteni. Ezt megint csak sokkal inkább közlekedési hatósági feladat eldönteni, hiszen az útvonal-kijelölések tekintetében nyilván az alkalmassági szempontokat kell figyelembe venni, hogy a forgalmat hogyan befolyásolja, a forgalomban való részvétellel akadályoz-e vagy nem, mi az összefüggésrendszerében, amit a hatóságnak számításba kell venni - de a hatóságnak és nem az önkormányzatnak!
Az, hogy milyen műszaki feltételek mellett kerül ez üzembe helyezésre, megint csak azt gondolom, nem önkormányzati döntési kompetencia, hanem közlekedési hatóságbeli feladat. Azt, hogy hogyan nézzen ki, mert ilyen előírások is megfogalmazásra kerülnek, a kinézet tekintetében minek kell megfeleljen, még ezt el is tudom fogadni, hiszen egy városképi, településképi illeszkedés bizonyos értelemben ne torzókkal párosuljon, ez is rendben van. Milyen mérete legyen? Megint csak nem önkormányzati döntés, hanem közlekedési hatósági döntés kell hogy legyen.
De mehetnék tovább: az, hogy milyen menetrendje legyen? Ne haragudjanak már meg, ha van egy vállalkozás, amely mondjuk, az idegenforgalmi lehetőségek jó értelmű kihasználása mellett végiggondolja, hogy mikor üzemeltetné ezeket az eszközöket, akkor a vállalkozásnak hadd legyen már meg az a döntési szabadsága, hogy mikor tartja célszerűnek ezen eszközök működtetését és üzemeltetését, és ne úgymond kötelező menetrendet írjanak elő neki. Ha a menetrend előírása tekintetében már ilyen torz helyzetek állnak elő, akkor egy csomó kétely merül fel az emberben, hogy mi mindent és hogyan akarnak szabályozni egy ilyen eszköz működtetése kapcsán. Azt gondolom, hogy a szabályozás tekintetében az önkormányzatnak bizonyos értelemben önmérsékletet kellene tanúsítani ezekben a dolgokban, és sokkal inkább a közlekedési hatóság irányába kellene hogy meglegyenek ezek a döntési kompetenciák.
Azt mondják, hogy köztartozás-mentesség legyen. Nem tudom, hogy mi az összefüggés, de biztos majd kapok rá magyarázatot, egy ilyen típusú eszköz működtetése és a köztartozás-mentessége között. Én is azt gondolom, az jó, ha nincs egy vállalkozásnak köztartozása, de a köztartozás-mentesség mint korlátozó feltétel ilyen értelmű életbe iktatása lehet akár disszonáns is, és lehet egy adott helyzetben olyan is, amely magának a vállalkozási tevékenységnek, de leginkább a szolgáltatást igénybe vevőknek az ellehetetlenítésével is párosul.
De érdekesek azok az összefüggések, amelyek az úgymond előírható kategóriába sorolódnak; amikor azt mondják, hogy bizonyos összegű tőkeerőnek a rendelkezésre állását írják elő. Hadd kérdezzem már egész tisztán, világosan, egyszerűen: gondolják, hogy valaki, aki ilyen eszközt működtetni kíván, mondom, akár egy világörökségi helyszínen, akár egy idegenforgalmi szempontból meghatározó, sajátos jegyekkel rendelkező helyszínen, az nem gondolja meg előtte, hogy a működéséhez szükséges minimális feltételeket biztosítani tudja? Tőkeerőnek az előírása nagyjából arra lehet jó, hogy ha szubjektív alapon valakit ki akarnak lökni a rendszerből, akkor simán ki tudják lökni, mert akár nincs meghatározva, hogy milyen mértékű. Akár olyan mértékű tőkeerő előírását is megtehetik, ami gyakorlatilag szükségtelen a feladat ellátásához, és ezzel magát azt, aki ezt a tevékenységet üzemeltetni, működtetni akarja, azt lehetetlenítik el. Magyarul: olyan szubjektív felületet képeznek, ami gyakorlatilag nem kapcsolható össze ezzel a tevékenységgel, vagy nem lenne szabad, hogy összekapcsolódjon.
Vagy épp az, hogy előírják, hogy milyen infokommunikációs eszközök működtetése, használata valósuljon meg. Ezt az előzőtől valamivel jobban értem vagy megértem, de azt gondolom, hogy ennek a direktivizmusnak való megfelelés is olyan szintű korlátozás, amely legalább a megfontolás kérdéskörét érinti.
A lényeg, az első gondolathoz visszatérve, hogy közlekedésbiztonsági, környezetvédelmi és egyéb más szempontokra való hivatkozással gondolják ezt a szabályozást bevezetni. Én meg valami egészen mást látok abból fakadóan, amit az előbbi mondatokban elmondtam. Tehát nem biztos, hogy közlekedésbiztonsági, nem biztos, hogy környezetvédelmi szempontok azok, amelyek az önök szemei előtt lebegnek, hanem sokkal inkább az, hogy ez a fajta - idézőjelbe tett - biznisz, bár ez nem trafik, mint ahogy Józsa képviselőtársam mondta, nem azzal a hozammal bíró üzletág, de hogy ez a fajta biznisz kiknek a kezében legyen. Haverok kezében legyen ez is? Meddig akarnak még elmenni, hova? Hova süllyed ez a világ?! A törvényalkotás folyamatrendszerében olyan szabályozásokat hívnak életre, amelyek kapcsán kézzelfogható az, hogy ezt önök be akarják határolni, meg akarják határozni, ki akarják jelölni, mindegy, hogy honnan közelítjük a kérdést. (Manninger Jenő: Orvost, orvost!)
(20.30)
Mondom, be akarják határolni, meg akarják határozni, ki akarják jelölni azokat, akik ezt a tevékenységet folytathatják. Azt gondolom, hogy nem ilyen szabályozási rendszer keretei között kell ezt eldönteni, hanem pontosabban a piacnak kell ebben is mértékadó szerepet adni. (Boldog István: A mindenható piacnak.) Igen, a piacnak, hogy ki milyen szintű szolgáltatást tud nyújtani, és az emberek mely szolgáltatásokat veszik igénybe. És nem az önkormányzatoknak, hanem a közlekedési hatóságoknak van itt elsődlegesen feladatuk.
Tehát én azt tudom csak mondani az előterjesztőknek és képviselőtársaimnak is, hogy érdemes lenne áttekinteni, mondjuk, ezen szempontok alapján is az előterjesztést. Merthogy vélem, valószínűsítem, hogy ennek az áttekintését követően talán ettől egy jobb minőségi tartalommal bíró előterjesztést lehetne a Ház falai közé hozni, olyat, ami a szolgáltatást igénybe vevők érdekeit szolgálja elsődlegesen. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
