KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Indul a szemét-KLIK. A népnyelv máris különböző jelzőket aggatott erre az újonnan induló Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordinációs és Vagyonkezelő Zrt. nevű társaságra, például a szemét-KLIK vagy a kukaholding elnevezések futnak jelenleg a sajtóban. Természetesen nem a Klebelsberg Intézményfenntartó Központról van szó, bár annyiban hasonlítható hozzá, hogy itt is egy erőltetett központosítási törekvés látszik kibontakozni, amely valószínűleg ugyanúgy meg fog bukni, mint ahogy megbukott az oktatás központosítása területén is.
Ez egy átgondolatlan koncepció, egy átgondolatlan szabályozás, amelynek az a célja, hogy az egyébként működésképtelenségük határán lévő szolgáltatók, hulladékgazdálkodási közszolgáltatók veszteségeit az állam megpróbálja valahogy finanszírozni, és a valahogy jelen esetben azt jelenti, hogy egy nemzeti közszolgáltató és koordinációs szerv alá vonva a vagyonkezelést, a számlázást és a bevételek központosítását, megpróbálja a veszteséges cégeket a nyereséges cégek nyereségéből nullszaldóssá tenni, vagy nagyjából az egész rendszert kihozni nullszaldósra vagy nyereségesre. A jelek szerint mindez azt fogja eredményezni, hogy az eddig nyereségesen működő és nyereségességre ösztönzött vállalkozások sem lesznek arra ösztönözve, hogy gazdaságosan vagy nyereségesen működjenek, hiszen a nyereség nem marad náluk, hanem a nyereséget a központi koordináló szerv fogja bezsebelni, s jó esetben normatív alapon le lesz majd osztva az egyes szervezetek között, de az is elképzelhető, hogy a központi költségvetés feneketlen bendőjét gazdagítja, és így próbál a kormány hozzájárulni egy újabb központi bevétel létrehozásához.
Azonban jelen pillanatban nem erről van szó, hiszen többségében nem nyereséges a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás. Számtalan példát láttunk rá az új hulladéktörvény életbelépése óta a lerakási járulék, a rezsicsökkentés és sok más intézkedés hatására, hogy hogyan kerültek a működőképesség határára ezek a cégek, vagy sok ezek közül a cégek közül. Sok panasz érkezett hozzánk, országgyűlési képviselőkhöz is ezektől a szervezetektől, és a mindennapokban is tapasztalhatjuk, hogy nem jó ez a rendszer. Eleve nem jól lett kitalálva a hulladékgazdálkodás hazai rendszere, amely részben európai uniós szabályozásokat követve vagy legalábbis annak a látszatát követve nagy regionális hulladékkezelő konzorciumokat hozott létre, nagy regionális hulladéklerakókat épített uniós finanszírozásból, amelyeket aztán próbál úgy-ahogy fenntartani hol sikerrel, hol pedig kevésbé sikeresen. Maga a modell sem jó, s ezt már akkor elmondtuk, amikor bevezetésre került. De 2010 óta, amióta a parlamentben vagyunk, jó néhány alkalommal elmondtuk, az, hogy sokszor 100-150 kilométerről fuvarozzák a lerakóba a hulladékot különböző átrakóállomások segítségével, rendkívül gazdaságtalan dolog.
Persze, hogy hosszú távon nem tartható fenn a rendszer. A lakossággal nyilvánvalóan nem lehet ezeket a költségeket megfizettetni. Amíg több kisebb hulladéklerakó volt - minden nagyobb város körzetének megvolt a saját hulladéklerakója -, az nyilvánvalóan egy gazdaságosabb rendszer volt, de ott meg környezeti szempontból voltak kétségek afelől, hogy ezek a lerakók megfelelnek-e a műszaki és környezetvédelmi követelményeknek. Ezt azonban nyilván máshogy is meg lehetett volna oldani, mint amilyen utat Magyarország választott.
Alapvetően a lerakáson alapuló hulladékkezeléssel van problémánk, azzal, hogy többségében a mai napig is a háztartásban keletkező kommunális hulladékot a lerakás irányába tereljük. A szelektív hulladékgyűjtés sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az utóbbi években a szelektív hulladékgyűjtés a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtő járatokkal sem lett hatékonyabb, nem lett nagyobb a begyűjtési arány, és veszélybe került az uniós célkitűzések teljesítése is. Ezzel a törvényjavaslattal, ezzel a lépéssel talán még kevésbé lesznek ösztönözve ezek a szervezetek, hogy ezt hatékonyan és gazdaságosan meg tudják oldani. Bár az volna ennek a nemzeti kukaholdingnak, vagy nevezzük tisztességes nevén, Hulladékgazdálkodási Koordinációs és Vagyonkezelő Zrt.-nek a feladata, hogy segítsen abban, hogy az európai uniós visszagyűjtési arányokat célzó célkitűzéseink, az újrahasznosításra irányuló célkitűzéseink teljesüljenek vagy akár túl is teljesítsük őket.
(15.30)
Ennek egyébként nyilván anyagi vonzata is lenne, hiszen ezekben a hulladékokban érték van, ezek nem szemétként, hanem hulladékként, tehát másodnyersanyagként kezelendők. Ahhoz, hogy teljesítsük ezeket a célszámokat, a jelenlegi törvényi szabályozás és ez az irány véleményünk szerint nem megfelelő.
Itt egyszerűen arról van szó, hogy már nem tudta a kormány tovább tartani ezt a folyamatot, az ellátási zavarok szélére sodródtak a szolgáltatók közül többen. Viszont tény, hogy vannak és voltak nyereséges szolgáltatók, akik ki tudták termelni a saját nyereségüket különböző módon, okosan gazdálkodva. Őket bünteti úgymond ez a rendszer azzal, hogy egy közös kalapba kerülnek ezek a bevételek, és ebből próbálja meg a veszteséges társaságokat finanszírozni, amelyek nem feltétlenül önhibájukból veszteségesek. Hiszen itt nagyon sok minden közrejátszik, akár a szolgáltatási terület nagysága, akár a lakosságszám, és még sok minden más olyan tényező, amit tekintetbe kell venni akkor, amikor megállapítjuk a különböző, akár közszolgáltatási díjat vagy akár az adott társaság költségeit.
Tehát a hazai hulladékgazdálkodás több sebből vérzik, az előző napirendnél is kitértünk részben arra, ahogy az európai uniós alapelvek is mondják, hogy nyilván első helyen a hulladékpolitikában a megelőzés állna, de erre jelen pillanatban semmilyen törekvés a kormány részéről nem tapasztalható. Utána jönne közvetlenül az újrahasznosítás, az anyagában történő újrahasznosítás természetesen, de ez sem teljesít túl jól jelen pillanatban Magyarországon. És akkor utána következne még közvetlenül a lerakás előtt az energetikai hasznosítás, ami szintén gazdaságosabbá tehetné az egész rendszer működését, ha ilyen lépcsőzetesen, szisztematikusan épülne fel, és megpróbálnánk a hulladékban, különösen a hulladék szerves részében lévő kinyerhető energiát hasznosítani, akár biogáz formájában vagy akár termikus hasznosítás formájában.
Akkor nem kellene talán azzal szembesülnünk, hogy a lerakók üzemeltetése óriási költséget és egyébként megfelelő hulladékmennyiséget igényel. Akkor nem kellene a kintlévőségek miatt ennyire aggódni, hiszen a lakosság nagy része nem tudja egyszerűen megfizetni azokat a kommunális és hulladékszállítási díjakat, még a rezsicsökkentés ellenére sem, amelyek rá hárulnak. Sokan pedig megpróbálnak kibújni a rendszer alól. Ezeket a kísérleteket láthatjuk Magyarországon sok helyen a településeket körbevevő szemétgyűrű képében. Nagyon sokan nem akarnak ennek a rendszernek a részévé válni, és ahol lehet, kibújnak a hulladékszállítási kötelezettség alól. Részben azért, mert nem tehetik meg, részben azért, mert úgy gondolják, hogy ezzel pénzt tudnak spórolni. Egyébként itt nemcsak magánszemélyekről, hanem vállalkozásokról is szó van.
Ennek a törvényjavaslatnak a keretei között most a nemzeti koordináló szerv kifejezetten a lakossági kommunális hulladék ártalmatlanítását végző szolgáltatókra, állami és önkormányzati tulajdonú szolgáltatókra vonatkozik, és az ő pénzügyi helyzetüket próbálja meg valamilyen módon, a mi nézőpontunk szerint nem megfelelően rendezni. Az ágazat hosszú távú helyzete továbbra sem biztosított. Létrejön megint egy központi szerv. Ennek nyilván lesznek költségei, nyilván a számlázásnak is lesznek költségei. Az, hogy központilag végzik, nem az adott szerv végzi el a szolgáltatási díj kiszámlázását, a kintlévőség behajtását, ez akár még költségmegtakarítást is eredményezhetne, de jelen pillanatban nem látjuk azt, hogy miért lesz hatékonyabb a kintlévőségek behajtása, mint amikor a területen jelen lévő szolgáltató végezte vagy próbálta ezeket behajtani. Szerintem semennyivel. A lakosságnak egészen biztosan nem lesz könnyebb, nem lesz jobb. Egy újabb központosításnak vagyunk tanúi, amit mi nem kívánunk támogatni. Köszönöm szépen. (Bana Tibor tapsol.)
