FARKAS SÁNDOR,
FARKAS SÁNDOR,
FARKAS SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A vízgazdálkodásról szóló ’95. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvénytervezetet gyakorlatilag kétfelé lehet bontani, egy mezőgazdaságot érintő részre és a víziközmű-társulatokról szóló törvénymódosításra. De még mielőtt belekezdenék a törvény értékelésébe, engedjék meg, hogy néhány olyan adatot mondjak el önöknek, illetve ismertessek, amelyek az Országos Vízügyi Főigazgatóság öntözési igényekről végzett felméréséről hangzottak el 2015. április 8-án a Mezőgazdasági bizottság ülésén.
Az ülésen megfogalmazásra került, hogy az Országos Vízügyi Főigazgatóság 2014. évben az agrárkamarával együttműködésben felmérést végzett a magyar gazdálkodók távlati öntözési igényéről, a pontosabb felmérés pontjairól. Így néhány bekezdésben megemlíteném ezeket.
2014-ben hozzávetőlegesen 130 ezer hektáron folyt engedéllyel mezőgazdasági öntözési tevékenység. A hazai mezőgazdasági területnek mintegy másfél százalékát öntözzük, ami jócskán elmarad a más európai uniós országok öntözési arányai mögött. Az Uniónak - több szempontból - nem igazán mondhatnám azt, hogy érdeke az eddigi jogszabályokból kiolvasva, hogy a megfelelően öntözött területek nagyságát növeljük, amely hivatkozik természetesen különböző környezetvédelmi és agrárpiaci versenyhelyzetekre is. 1991-ben még 360 ezer hektár rendelkezett vízügyi engedéllyel, tehát vízjogi engedéllyel, 2014-ben ez már csak 223 ezer hektár, és ebből is csak 130 ezer hektárt használunk ki, használnak ki beruházási, megtérülési vagy eljárási nehézségek miatt, vagy önmagában az új táblásítás, az új tulajdonosi szerkezet is közrejátszik ebben.
A gazdák ezzel a mintegy 130 ezer hektárral szemben több mint 330 ezer hektáron szeretnének a felmérés szerint öntözni, amennyiben erre lehetőségük lenne. A gazdák körében jelentkező összes öntözési vízigénynek 2014-ben mintegy 30 százaléka volt kielégíthető. Azért a 2014-ről említsük meg, hogy az egy igen kedvező vízjárású, csapadékos időjárású év volt. A gazdálkodók 45 százaléka folytat vagy tervez öntözést a mezőgazdasági területein.
Azok a gazdálkodók, akik nem folytatnak és nem is terveznek öntözést, elsősorban pénzügyi okok miatt nem teszik ezt, a gazdák mindössze 3 százaléka nem öntözne, ha akadályok nélkül is tehetné. Az öntözési célú fejlesztéseket, beruházásokat a gazdálkodók szerint leginkább pénzügyi támogatással és egyéb bürokráciacsökkentő támogatással lehetne elérni.
Azt hiszem, hogy ezek az adatok is önmagukban mutatják azt, hogy valamikor a magyar mezőgazdaság a magyar vidéken kiépített öntözőrendszerekkel rendelkezett. Mondhatom a régi kiskörei rendszert és a nagykunsági csatornarendszert, ez főleg az Alföld vidékére vonatkozik, vagy netán a békési, Csongrád megyei öntözőrendszereket, amelyek nagyon hasznosan járultak hozzá azon gazdálkodók tevékenységéhez, akik intenzív mezőgazdasági termelést, intenzív növénytermesztést folytattak és folytatnak a mai napig is. Ma már elmondhatjuk azt, hogy ezeken a területeken, ahol ezek a berendezések vagy telepek működtek vagy működnek, igen intenzív termesztési folyamatok zajlanak. Mondhatnám azt, hogy a magyar konzervipari zöldségnövények 100 százaléka csak ezeken a területeken állítható elő, és ez azért is fontos, mert kiszámíthatatlan időjárási viszonyok vannak jelen pillanatban is Magyarország területén. Amikor ma április 12-ét írunk, és 16-án elkezdődik az öntözési idény, remélhetőleg akkor a meteorológia nem fog tévedni, és megérkezik a csapadékos időjárás, de számtalan helyen, ma már mondhatnám azt, hogy aszály sújtotta vagy aszályos területek vannak.
(16.00)
Mivel egy korábbi időszakban, a mezőgazdaság területén mintegy két héttel korábban tart a tavasz, mint általában a naptári meteorológia, éppen ezért ma már öntözésre is van igény jelen pillanatban, erre viszont azért, mondjuk meg őszintén, nagyon kevés vízszolgáltató tudott felkészülni és biztosítani az ezekhez szükséges öntözővizet.
De térjünk vissza közvetlenül a törvényre, amely, mint ahogy hallottuk az előterjesztőtől is, a víz keretirányelvek célkitűzéseinek a megvalósítását szolgálja. A 2000 óta érvényben lévő európai irányelv előírásai szerint az Európai Unió tagállamaiban 2015-ig jó állapotba kell hozni minden felszíni és felszín alatti vizet, és fenntarthatóvá kell tenni a jó állapotot. E legfőbb cél megvalósítása érdekében az irányelv előírja a vízi ökoszisztémák és a vízi ökoszisztémáktól közvetlenül függő szárazföldi és vizes élőhelyek állapotának javítását és védelmét, a vízkészletek fenntartható használatának elősegítését, a különösen veszélyes anyagok vizekbe való bevezetésének fokozatos csökkentését és megszüntetését, a felszín alatti vizek szennyezésének csökkentését és megszüntetését, a különböző áradások, illetve belvizek és aszályok hatásainak a mérséklését.
A javaslat értelmében a víz keretirányelv céljainak megvalósítását szolgálja ez az intézkedés, amely nyomán gyakorlatilag megszűnik az öntözési, halgazdálkodási és rizstermelési célú vízhasználatok vízkészletjárulék-mentessége. Kedvezményt csak az évi 50 ezer köbméternél kevesebb öntözővizet használók kapnak. Mint gyakorló agrárszakember mondom, kiszámolva ez 30 hektáros területet jelent, tehát ez messze nincs összhangban azokkal az elképzelésekkel és megfogalmazásokkal, amit a bevezető gondolataimban tettem, ahol meggyőződésem szerint a magyar mezőgazdaság kitörésének egyik jelentős része pont az öntözéses kultúráknak a fejlesztése és javítása lehet, holott ez a törvénytervezet némileg ezt befolyásolja. Igaz, hogy van majd egy későbbi mondat, úgy gondolom, hogy az aszály sújtotta időszakra vonatkoztatva kormányrendeletben tudunk némileg kompenzálást adni a gazdák számára.
Ez az intézkedés minden bizonnyal csökkenteni fogja a vízhasználatot, így mindenképpen elkerülhető lesz például a felszín alatti vizek túlhasználata. Kérdés azonban, hogy egy ilyen jellegű túlhasználat egyáltalán fenyeget-e hazánkban, ahol az öntözés az összes mezőgazdasági terület mindösszesen, ismét említem, másfél százalékán valósul meg.
A viták elején vagyunk még, bízom benne, hogy eredményes munka áll még előttünk a kérdés kapcsán, mivel önmagam saját személyemben is érzem ennek a törvénynek ebben az első három paragrafusában azt a nehézséget, amivel majd egy gyakorlati vízfelhasználó találkozni fog. Az mindenesetre biztató, hogy a javaslat külön figyelmet fordít arra, hogy az aszályos területeken mentesülhessenek a gazdák a járulékfizetés alól, illetve hogy a csapadék- és a folyó vízben túltelített időszakból a gazdálkodók által visszatartott vízmennyiségek is kedvezményesen használhatók legyenek öntözésre.
Ez a megfogalmazás benne van a törvényben, csak általában a gyakorlat nem így szól. A gyakorlat úgy van, hogy ahol belvíz van, ott általában nincs tározó, ahol belvízveszély van, ott nincs öntözés, de van olyan pillanat, mint például most, április 12-én, amikor egy bizonyos területen még mindig belvíz van, és az onnan 20 méterre lévő, már bemunkált szántóföldön pedig aszály van, ahol öntözni kellene. Na, ezt a legnehezebb megoldani, ezt gyakorlatból tudom, és kívánom önöknek, hogy ilyenben nagyon ne legyen részük, mert nagyon nehéz ezeket a kérdéseket megoldani. Ettől eltekintve én hiszem azt, hogy ezek a feladatok megvalósíthatók, és az elkövetkezendő egyeztetések során és a vita során és várhatóan a Mezőgazdasági bizottság ülésén is megfogalmazható és várhatóan megfogalmazandó javaslatok még beépülhetnek ebbe a törvénybe.
A vízgazdálkodási bírsággal kapcsolatos rendelkezések vagy a víziközmű-társulatok szakmai ellenőrzéseinek, szabályainak módosítása remélhetőleg hozzájárul majd a vízgazdálkodási törvény célkitűzéseinek minél jobb gyakorlati megvalósításához.
A vízkivételt biztosító, azonban engedéllyel nem rendelkező vízi létesítmények legalizálásának lehetőségét megteremtő javaslat üdvözlendő. Azért a gyakorlatban már hosszú évek óta kértük a tisztelt kormányzatot, hogy ebben lépjen. Úgy látom, hogy ebben a kérdésben egy előrelépés is ismét ebben a törvényben megfogalmazásra kerül, és ez a szabályozás biztos, hogy megfelelő módon segíti nemcsak a gazdálkodók biztonságos vízellátását, hanem a szolgáltatók számára is biztonságot nyújt.
A törvény második fele, ami a víziközmű-társulatok kérdéskörét érinti, mint egyéni országgyűlési képviselő számtalan településen találkoztam ezzel a kérdéskörrel, és azt hiszem, hogy mi, akik járjuk a vidéket és tartjuk az ott élő emberekkel, önkormányzatokkal, víziközmű-társulatokkal a kapcsolatot, egyértelműen kijelenthetjük, hogy az az igény, ami jelentkezik a befizetők részéről, a hozzájárulók részéről, a lakosság részéről, és megfelelő elszámolás után számtalan helyen maradnak bizonyos pénzeszközök, amelyek úgy gondolom, hogy megilletik a lakosságot, én erre mindig is biztattam, és örülök, hogy a törvényben ez így visszajelzésre kerül. Biztos vagyok benne, hogy egy biztos elszámolás, szoktuk mondani, az a hosszan tartó barátság alapja, ez biztosítja a megfelelő önkormányzati, lakossági együttműködést más, esetleg hasonlóan megvalósuló beruházásoknál is.
Éppen ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, támogassák a törvénynek mind a két részét, ami természetesen egy törvényben került beterjesztésre. Bízom abban, hogy ez hosszú távon akár az agráriumban, akár a mezőgazdaságban, akár a víziközmű-szolgáltatók és a lakosság körében is egy biztonságot nyújtó intézkedéssorozat lesz. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
