DR. VEJKEY IMRE,
DR. VEJKEY IMRE,
DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarok pártpolitikai fejtegetésekbe bocsátkozni, de mégis engedjék meg, hogy mielőtt konkrétan a T/10171. számú törvényjavaslatra térnék rá, elmondjam, hogy a kereszténydemokraták a parlamentre nem úgy tekintenek, mint elvont politikai ideológiák megvalósításának hatalmi instrumentumára, amelyet egy vagy több szervezet élcsapata mozgat és irányít, hanem úgy, hogy itt, a politika nagyszínpadán az eszmény a legfontosabb, hiszen egy párt sem lehet különb a saját eszméjénél (Bangóné Borbély Ildikó: Milyen eszméjénél?), és egy képviselő sem lehet különb saját pártja eszméinél.
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy nekünk, kereszténydemokratáknak mi az eszménk, mi az eszménk alapja. (Bangóné Borbély Ildikó: Hát, azt senki nem tudja!) A válasz - tessék figyelni! - XIII. Leó pápa Rerum novarum című enciklikájában lelhető fel, amelyben a szentatya a XIX. században felvázolta a jövendő kereszténydemokrata mozgalmak alapvonalait, egyrészről bírálva mind a marxizmuson alapuló forradalmi mozgalmakat, mind pedig a kapitalista gazdasági rendszert, de másrészről támogatva a polgári berendezkedést és ösztönözve az államnak a gazdaságon belüli szerepvállalását. Eszmei pozícióját tehát a kereszténydemokrácia az osztályharcot hirdető szocializmussal, továbbá az individualista liberalizmussal szemben határozta meg, központi értékként az organikus fejlődést és a társadalmi békét jelölte meg, amelynek központjában a teremtett ember áll.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A fentiek okán a parlamenti jogalkotás lényegét a magyar kereszténydemokraták abban látják, hogy a közjó szellemében arra kell törekedni, hogy elősegítsék honfitársaink életének kibontakoztatását az igazságosság alapján és nem a többség vagy egy kisebbség érdekei szerint. Igazságosnak lenni pedig annyit tesz, hogy mindenkinek megadjuk azt, ami őt megilleti. Ez jól hangzik, de hogy néz ki a gyakorlati jogalkotásban? Természetesen ennek gyakorlati megvalósítása már lényegesen nehezebb feladat, mint az elméleti definiálás, mert rendszerint egy jogalkotási aktussal valakitől a közjó szellemében elveszünk valamit, ami korábban megillette, s ugyancsak a közjó szellemében odaadjuk azt azok számára, akiknek korábban nem volt joguk vagy csak korlátozott joguk volt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A közjó szellemében nézzük meg akkor, mit és miért tettünk a szabad vasárnap ügyében! A dolgozónak nemcsak a munkabéréhez van természetes joga, hanem a pihenéshez is, vagyis a rendszeres heti pihenőnapra, ami a vasárnapi alanyi jogosultságot jelenti. Ha valaki más napot kívánna a heti pihenőnapnak tekinteni, akkor jelzem, hogy nemcsak mi kereszténydemokraták, hanem maga a munkásmozgalom is éppen a vasárnapot kívánta szabadnappá tenni, pedig számukra vallási tartalom a vasárnaphoz nyilván nem fűződött.
Magyarországon a keresztényszociális mozgalom már 1905-ben követelte a legalább 36 órás, vasárnapi munkaszünetet, továbbá ennek kevés kivétellel minden foglalkozásra és a kereszténység ünnepeire való kiterjesztését. A KDNP az úgynevezett 100 pontos programjában ugyanezt a követelést vetette fel a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben, mert úgy látta, hogy a dolgozók számára a szabad vasárnap még mindig nem kellően érvényesül. Ez volt az a követelés, amelyet részlegesen a kereskedelmi dolgozók tekintetében 2015. március közepétől érvényesíteni tudtunk.
Mi, kereszténydemokraták úgy gondoljuk, hogy a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény, amelyet most a parlament hatályon kívül akar helyezni, nagy előrelépés volt a szolidaritás vonatkozásában. A szolidaritás vonatkozásában, ami azt jelenti, hogy annak érdekében, hogy a kereskedelmi dolgozók jelentős része vasárnap együtt tudjon lenni a családjával, a társadalom többi tagja lemond arról, hogy vasárnap vásároljon be. Hiába adja ugyanis ki a munkáltató a kötelező heti egy szabadnapot esetleg kedden, szerdán, csütörtökön vagy pénteken, a vasárnap dolgozó ember nem tud akkor egész nap a családjával lenni, mert házastársa dolgozik, gyermeke pedig iskolába jár. Ez pedig a családi közösség megélésének a leépüléséhez és végső soron a közös, együttesen töltött idő híján és a közös élmények híján a család széteséséhez vezethet, pedig tudnunk kell, hogy minden társadalom alapsejtje a család.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi, kereszténydemokraták a szabad vasárnappal azt akartuk elérni, hogy a politika centrumába újra a családok kerüljenek. Ha a politika magára hagyja az európai kultúra alapegységét, a családot, akkor abból nagy baj lesz.
(10.40)
Sok energiát, de úgy látszik, mégsem eleget vagy nem jól mozgósítottunk annak érdekében, hogy világossá tegyük: a családok támogatása, a szabadság és a szabad vasárnap elismerése nem áll ellentétben egymással. Szembeállításuk csak egy ravasz trükk, amit le kell leplezni annak érdekében, hogy őszintén és jó lelkiismerettel kiállhassunk a családok és a keresztény értékek mellett.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Be kell vallanom, hogy egy év alatt nem sikerült a ravasz trükköt kellő mélységében lelepleznünk, s így a velünk szemben-állók elérték, hogy a vasárnapi munkavégzés tilalma az embereket Magyarországon továbbra is megossza. (Bangóné Borbély Ildikó: Az emberek kétharmada utálta, képviselő úr.) Sokan úgy gondolják, hogy az individuális szabadságjogaik vannak korlátozva azáltal, hogy első lépésben a kereskedelmi dolgozókkal szolidárisak vagyunk a vasárnapi munkavégzés tekintetében. (Gőgös Zoltán közbeszólása.) Pedig a szolidaritás visszahatott volna. Sajnálom, hogy a magyar társadalom vonatkozásában nem tudtunk eléggé rávilágítani arra, hogy vannak olyan dolgok, amelyek pénzben nem mérhetőek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nézzük, mi a tanulság ebből a jövőre nézve! Semmiképpen nem az, hogy feladjuk kereszténydemokrata eszméinket, hanem sokkal inkább, hogy ráébresszük az embereket arra, hogy a szolidaritás, vagyis az áldozat nélkül nincs társadalmi előrelépés; ráébresszük az embereket arra, hogy a szekularizált világunkban a gazdaság fiktív szereplői megfosztották az embert önérzetétől, megalázták, és elvették a tisztességbe vetett hitét. Az így kialakult világban az emberek jelentős része demoralizálódott; csak az aranyborjú számít, újra azt imádják, sőt ez lett az emberi teljesítmény egyetlen értékmérője, vagyis azt akarják elhitetni, hogy a pénzed mennyisége mutatja meg, hogy ki vagy, mennyit érsz. Pedig ez nem így van. A fentiek következménye az lett, hogy az úgynevezett modern ember szükségletei kielégítésének olyan mértékű rabja lett, hogy már az utódlásról is egyre kevésbé gondoskodik, mondván: a gyermek időt, energiát és pénzt von el tőle. Az önzés miatt az úgynevezett civilizált világunk lélekszámilag zsugorodik, ami ahhoz vezet, hogy bár rendkívül gazdag, de napról napra mégis egyre gyengül.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! És mindeközben migránsok százezrei tartanak Németországba, Dániába és Svédországba, azok, akiknek immár a világ tíz leggazdagabb országa közé sorolt Ausztria sem felel meg. Milliók készülődnek, köztük megállapíthatatlan számú hadviselt fiatal, sokan közülük a szélsőséges iszlám harcosai. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.) Félő, hogy a migránsinvázió következtében nemcsak a határok átjárhatósága válik kérdésessé, hanem egyidejűleg a második világháború óta a legsúlyosabb veszély fenyegeti a humánumot, a toleranciát, az európai nemzetek, hívők és ateisták, különböző vallásúak és világnézetűek együttélését.
Ismerik a híres óangol mondást: egy szög miatt a patkó elveszett, a patkó miatt a ló elveszett, a ló miatt a lovas elveszett, a lovas miatt a csata elveszett, a csata miatt az ország elveszett - máskor verd be jól a pataszöget! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagy tanulság ez. Nem vertük jól be a pataszöget. Ha jól bevertük volna, akkor az emberek ma egyetértenének azzal az alapelvvel, hogy vasárnap senkit ne lehessen munkára kényszeríteni. Ha jól bevertük volna, az eredmények magukért beszélnének. De az eredmények nem beszélnek magukért, ezért nekem kell elmondanom azokat a tényeket, amik ezt a területet is érintik.
A kiskereskedelmi szektorban 2015 márciusa óta egyetlen munkavállalót sem lehetett munkavégzésre kényszeríteni. A kiskereskedelmi szektor forgalma 2015-ben 5,6 százalékkal, vagyis az átlagos gazdasági növekedés mértéke fölött emelkedett, amely növekedés 2016 I. negyedévében is csak folytatódott. A kiskereskedelmi forgalomban a 2500 négyzetméter feletti üzletek piaci részesedése csökkent, amíg az ennél kisebb üzleteké nőtt. A kis-kereskedelem alkalmazásában állók száma 2015-ben éves átlagban több mint 3 ezer fővel növekedett, azaz többen dolgoztak az ágazatban, mint egy évvel korábban. Tisztelt Hölgyeim, Uraim! Ezek fehéren-feketén a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény sikerei, és akkor még nem néztük azt a pozitív hatást, amit a családokban együtt töltött idő is generált.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az, hogy a vasárnapi munkavégzés tilalma kapcsán a szocialisták által kezdeményezett népszavazásra kerülhet sor, nyílt politikai támadás a szolidaritás eszméjével szemben, és még ha a törvény hatályon kívül helye-zése miatt valamiféle látszólagos MSZP-s triumf-á-lásról lehetne is beszélni, ez valójában vereség. (Bangóné Borbély Ildikó: Nektek.) Minden magyar ember veresége. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
